Kelet-Magyarország, 1979. június (36. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. június 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Silókukorica zöldtakarmánynak Szomjaznak a földek Erőfeszítések Rozsaly környékén Fehérgyarmaton még csak szitált, Jánkmajtison viszont már ömlött az eső. A hetek óta tartó szárazságban csonttá keményedett föld itta-itta a vizet, amely talán még időben jött. A rádióban napos, meleg, kirándulásra alkalmas időt jósoltak a meteorológusok, most azonban szívből örültünk tévedésüknek. Még szép a kukorica, de már nagyon kellene az eső. Az utolsó érettségizők TOLLVONÁSOK A VENCSELLÖI GIMNÁZIUM TÖRTÉNETÉHEZ. Szerződéses fegyelem A népgazdaság éves terveinek mindenkor meglelhető az a melléklete, amely meghatározza a kört, ahol kötelező a szerződéskötés, azaz ahol a termelő — a szállító — nem térhet ki a megrendelő igényei elől. Ebbe a körbe tartoznak például az egyedi nagyberuházások, az állami tartalékok feltöltéséhez kapcsolódó feladatok stb. Sok más területen azonban az érintettek döntenek arról, kötnek vagy nem kötnek szerződést. A termékforgalmazás szabályozott rendjének viszont lényeges tényezője az írásba foglalt egyezség, amelyet bizony be kell tartani. Mivel a szállítási szerződés mindig kétoldalú megállapodás, a szerződéses fegyelem is mindenkor kétoldalú. Ennek a fegyelemnek a megsértése jogilag szerződésszegés, a gyakorlatban sokféle gond eredője. Sok szerződés már megkötésekor hibás: forma szerint is — s még inkább gyakorlatilag — fölkínálja a kibúvókat, a kiskapukat. Egy pénzügyi vizsgálat szerint a szállítási szerződések fele jogilag nem kellően tisztázott, azaz nem egyértelmű, ha úgy alakul a helyzet, akkor aláírói a saját szájuk íze szerint magyarázhatják. Márpedig a helyzet gyakran úgy alakul... Tavaly csupán a Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok 6700 esetben sikeresen hajtották be kötbérköveteléseiket, s az összeg 25 millió forinttal több volt, mint az előző esztendőben. A kötbér persze nem áru, a megrendelőnek ez utóbbira van szüksége. A szerződéses fegyelem megsértésének meglehetősen változatos formáit tárja elénk az élet; késedelmes szállítás, a meghatározottnál gyengébb minőség, az átvétel elhalasztása, a teljes meghiúsulás, az ellenérték kifizetésének halogatása, a teljesítés idejére megszabott szolgáltatások figyelmen kívül hagyása... Mindezekért kötbér jár, minőségi kifogás esetén a szavatossági, jótállási kötelezettség keretében, szállítási késedelemért kártérítés, fizetésiért kamat stb. Olyannyira jár ez, hogy a jogszabályok kötelezően írják elő a büntetést, de... olykor jobbnak látszik nem ujjat húzni a monopolhelyzetben lévő szállítóval, hiszen megtörténhet, legközelebb egyáltalán nem köt szerződést. gy vállalat, egy E iparág nem képes a szerződéses fegyelem jogos tekintélyét megteremteni. Azaz: a vállalati magatartás változása mellett az ágazati hatóságok — a minisztériumok — következetes föllépése is elengedhetetlen. Az ár- és termékforgalmazási ellenőrzések 1978. második félévében nem tapasztaltak semmi lényeges javulást az egy esztendővel korábbi állapotokhoz mérten. Idén az első negyedévben hasonló volt a helyzet, sőt, több területen nőtt a szerződéskötést elutasító — azaz semmilyen kötelezettséget nem vállaló — cégek száma. M. O. Rozsályba, ahová igyekeztünk, már egyetlen csepp sem jutott, a faluban hajnal óta fényesen szikrázott a nap. A kiskapuban öregek pipázgattak, közben-közben az égre pislogtak, esőt vártak. A tsz-irodában hiába kerestük az elnököt, az agronó- must, kint voltak a határban. Felmérték milyen is a helyzet, mire lehet számítani. Szabó Károly, a szövetkezet főkönyvelője keserűen legyintett érdeklődésünkre. Ha végre eső lesz... — Kezd aggasztóvá válni a helyzet. Télen a fagy, kora tavasszal belvíz, most pedig az aszály végzett alapos munkát. Kipusztult 65 hektár búza, 100 hektár napraforgó. Ez is baj, hogyne lenne az, de még nagyobb gond, hogy a kikelt növények állapota sem valami rózsás. Az árpa, a búza kínjában már sárgul — pedig hol van még az aratás, különben is satnya a szem — s a kukorica is fonnyadni kezd a nagy szárazságban. Pedig a kétezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet^ növénytermesztésében első helyen éppen a kukorica áll. Tagja az IKR-nek, s az idén 620 hektáron vetették e fontos szemes terményt. Időben földbe került a mag, szépen is indult, de most a fejlődése megállt. Tavaly egyértelműen ráfizetéses volt a kukoricájuk. Egy mázsának az önköltsége 285 forint volt, míg az értékesítéskor csak 275 forintot kaptak mázsánként, önkéntelenül adódik a kérdés: Nem volt-e elhamarkodott dolog, az IKR-be lépni. — Nem, — állította a főkönyvelő. — öt éve vagyunk tagjai a rendszernek, eddig még csak egyszer volt ráfizetéses a kukoricánk. Tavalyelőtt például’igen Szép eredményt értünk el, pedig Tovább növelik a ládagyártó kapacitást a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vásárosnaményi üzemében. A ládaelemek — a homlok és fedő — készítéséhez már házilag elkészült egy-egy automata gép. A készre gyártó művelethez, az úgynevezett kereteléshez pedig egy francia gyártmányú — ugyancsak automata — gépet vásároltak. Az új, automata gép a napokban érkezett meg és előreláthatóan egy hónapot vesz igénybe a gép beállítása, illetve a már meglévőkkel együtt a gépsor kialakítása, üzembe helyezése. A már tető alatt álló két üzemcsarnok is elkészül akkorára. Az új üzemben az eddiginél lényegesebben nagyobb teljesítménnyel és gazdaságosabban készülnek majd a Szabolcs típusú almásládák. Jelenleg két műszakban készül el 5—6 ezer láda. Az új gépsorról viszont másodpercenként kerül le egy, vagyis tízezernél is többet készíthetnek egy műszak alatt. A későbbiek során már csak akkor lesz szükség a két műakkor tetemes volt a jégkár. Most is bizakodunk, s ha végre eső is lesz, minden bizonnyal teljesítjük a 3,5 millió forintos nyereségtervünket. „Nehéz esztendő elé nézünk..." Míg a főkönyvelővel beszélgettünk, észre sem vettük, hogy odakint elsötétült az ég, ideértek az esőfelhők. Megérkezett a felhőkkel az elnök, Tircsi Emil is, de nem az irodára, hanem haza, Zajtára. Otthon, a lakása udvarán kerestük meg, ahová hazaugrott egy órára fedél alá hordani a háztáji szénát. — Meg kell menteni minden szál takarmányt, mert nehéz esztendő elé nézünk, — mondta. — Ráadásul félő, hogy a legfontosabb szemes termény, a kukorica termés átlaga elmarad a várttól, s az állatok takarmányozásában még fontosabb szerepet játszik majd a fű, a lucerna, szakos termelésre, ha az igény növekedik. A gépesítés, automatizálás során felszabaduló munkaerőt átcsoportosítják és a hasítókapacitás növelésére, a fűrészüzemben foglalkoztatják majd őket. Ez az automata ládagyártó gépsor egyedülálló lesz nemcsak az országban, hanem Európában is. Segítségével végérvényesen felszámolják a manufakturális jellegű, nehéz és balesetveszélyes kézi szegezést. Itt készül majd először az országban olyan almásláda, amelyben nem lesz egyetlen szeg sem. Az automata üzem kapacitását például csak úgy tudják majd lekötni, ha a FEFAG jelenleg még ládatermelő üzemeit is az alkatrészek gyártására állítják át. Az új üzem teljes kapacitását kihasználva, annyi almásláda készülhet itt, amennyit a megye már nem is tud fogadni. Az automata üzem végeredményben megkérdőjelezi a jelenleg gazdaságtalanul működő ládagyártó kisüzemek sorsát is. a lóhere, a silókukorica. Ezért is igyekszünk minden hasznosítható területet kihasználni. Tudom, nem igen lehet azzal dicsekedni, hogy még mindig vetjük a silókukoricát, vannak azonban olyan területeink, amelyre csak néhány nappal ezelőtt lehetett rámenmi. A kipusztult búza-, napraforgóterület egy részére gondolok, ahová silókukoricát vetünk zöldtakarmánynak. S lehet, hogy még csöves kukoricát is tudunk majd róla betakarítani. Fedél alatt a takarmány A rozsályi—zajtai tsz adottságait kihasználva jelentős számú szarvasmarhát tart. Jelenleg 162 tehenük van, s a tejtermelés mellett minden évben 1200—1300 mázsa hízómarhát is értékesítenek. — A szálasok betakarításával jól állunk, — folytatta az elnök, — június 10-ére fedél alá került a termés. A szárazság segítette ezt a munkát, de most már kellene az eső. Nemcsak nálunk, az egész .megyében. Az elnök szavait azonban most nem fogadták meg az égiek. A nemrég még vészjóslóan gyülekező fellegek eltűntek, újra kitisztult az ég. Tovább szomjaznak a földek. NEM KÖNNYŰ megtalálni a bejáratot annak, aki nem ismerős a helyzettel a gávavencsellői gimnáziumban. Két hosszú földszintes házból áll az iskola — s a kettő közé ékelődik egy harmadik. — A községi tanács annak idején megvásárolta a Dózsa György utca 22. és 26. számú parasztházat. A közbeesőt a lakója nem adta el... — mondja Munkácsi Miklós igazgató. — 1963-ban, az alakuláskor nem volt könnyű helyzetben az iskola. Tokaj 14, Sárospatak 17 kilométerre van tőlünk, és két évvel előttünk a 13 kilométerre lévő Ibrányban is nyílt gimnázium. A mi körzetünkhöz nyolc község tartozott: Rakamaz, Tímár, Szabolcs, Balsa, Gáva, Vencsellő, Ti- szabercel és Paszab. Gyarapodtak a tanulók, s a közös iskolát már az első években kinőtték. Ekkor költöztek át a mai helyükre, abba a bizonyos két lakóházba. Az udvaron egy hosszú faépület is áll 1970 óta. — Ezt az árvíz után vásároltuk, s három újabb tantermet, valamint hozzátold- va egy zuhanyozót-öltözőt és kis könyvtárhelyiséget alakítottunk ki. Sajnos, így sem segíthetett volna más az iskolán, mint egy új, korszerű épület — ezt azonban hiába reméltük. A szűkös körülmények között kellett fejlődnünk: ehhez alkalomszerűen segítséget is kaptunk. 1974-ben a kisgimnáziu- mok között a felvételi eredmények alapján az ország tíz legjobbja közé sorolták a gávavencsellői iskolát. Nem volt pedig könnyű az előrelépés: rendkívül vegyes tudásszintű, képességű diáksereggel érték el eredményeiket. — Iskolánkban eddig 542 diák érettségizett, közülük háromszázan jelentkeztek továbbtanulni, s csaknem felét föl is vették! A gimnáziumban ez az utolsó tanév. Uj, modern raktárral bővíti műhelykomplexumát Nyírbátorban a ruhaipari szövetkezet. Az új csarnokban kap helyet a meo, és a vasal órészleg Az építkezés másfél millió forintba kerül. A költségeket saját erőből, OKISZ-támogatásból és nemzeti banki hitelből teremtik elő. Az üzemcsarnok átadáKÉT OSZTÁLY tanulói érettségiznek — ők az utolsók Gávavencsellőn. Egy második és egy harmadik osztály van még az iskolában, ök az ibrányi gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. — Kilencen maradtunk az utolsó évre a tantestületben — tárja szét karját az igazgató. — Tizenhatan voltunk, a többiek a létszám csökkenésével párhuzamosan távoztak. Nem volt könnyű az elmúlt két-három év, amikor már tudtuk, hogy gimnáziumunk sorsa megpecsételődött. De hát — legyint kissé kesernyésen — ne is beszéljünk erről... Pedig a helyében elmondanám: jó ideig abban a hitben voltak, hogy nincs különösebb gondjuk. Hogy mivel Nyíregyházán elköltözik a Kossuthból az ipari szakközépiskola, ők együtt maradva oda kerülnek. Ám változott a helyzet, s kinek-kinek állás után kellett nézni. Ami bizony nem egyszerű dolog, hiszen lakás is kell, ha a megye más részeibe kerül egy családos pedagógus ... — Ma már mindenkinek van helye. Van, aki itt marad az általános iskolában, más az ibrányi gimnáziumba kerül, lesz aki a nyíregyházi katonai kollégiumba megy... A diákok, mint mondtam, Ibrányba mennek, az elképzelések szerint külön autóbuszjáratot állítanak be ősztől számukra. A GIMNÁZIUMBAN mindenütt láthatók e napokban a nagy változás nyomai: leltározzák a könyvtárat, a felszereléseket, néhány tanteremben már általános iskolások tanulnak. Búcsúzik a gimnázium. S búcsúzik tőle a környék lakossága is: az utolsó ballagáson soha nem látott tömeg vett részt — nemcsak a most végző diákok köszöntek el a jól ismert tantermektől... Tarnavölgyi György sára ez év utolsó negyedévében kerül sor. A vasalórészlegbe azok a modern vasalóprések kerülnek, amelyeket a HUNGAROCOOP-tói kapott 80 ezer márkáért vásárolt meg a szövetkezet. Az új vasalóprésekkel lényegesen javul termékeik minősége, exportképessége. Balogh Géza Sz. Maronde A tehetség próbája — Pfeiffer asszony — szólt ünnepélyesen a cég főnöke —, most végleg el akarjuk dönteni, megfelel-e ön cégünk követelményeinek. — Hallgatom, főnök úr. — Itt van egy háromezer márkáról szóló számla. Munkatársaink már kilencszer felkeresték vele Weiner urat, de mindhiába: egy árva fillért sem fizetett. Ha most ki tudja préselni belőle ezt a pénzt, ez azt jelenti, hogy alkalmas leendő bonyolult munkakörének ellátására. — Még csak egyet szeretnék kérdezni — mondta a fiatalaszszony: — vannak-e ennek az úrnak más cégeknél is kifizetetlen számlái? — De még menynyi! Hiszen fűnek-fá- nak tartozik! — Csupán ezt akartam tudni. Még ma megkapják a pénzt. Pfeiffer asszony két óra múlva visszatért. — Nem találta otthon? Régi trükk ez egy ilyen megrögzött adósnál! A fiatal nő feszesre tömött erszényt vett elő retiküljéből. — Miér ne találtam volna otthon? Éppen ellenkezőleg: otthon volt, és kifizette az adósságát. — Ez valóságos csoda! Hogyan tudta kivasalni belőle a pénzt? — Figyelmeztettem az adóst, hogy ha azonnal nem fizet nekünk, akkor elmegyek a többi hitelezőjéhez is... — És elmondja, hogy nekünk nem fizetett? Hiszen ezen senki sem csodálkozik! — ... És elmondom, hogy nekünk fizetett! Akkor pedig úgy lecsapnak rá, akár a keselyük. Amikor azonban becsületszavamat adtam, hogy az égvilágon senkinek nem árulom el, hogy nekünk fizetett — akkor előszedte a pénzt és leguberálta. Fordította: Gellért György Másodpercenként egy láda dutomata gépsor Naményban Vasalóprések nyolcvanezer márkáért Tóth Árpád
