Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
« J. május 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Forgatókönyv és demokrácia A TANÁCSKOZÁS előtt azt kérdezte a kiküldött B.-től, az egyik vállalat vszt-elnökétől, van-e forgatókönyve? B. meglepődött, aztán gyorsan vette a „lapot” s azt válaszolta, van. Utólag mondta el, hogy nem volt forgatókönyve, „fejből” vezette a vszt és a bizalmiak együttes tanácskozását. Vajon ez a lényeg7 Arra viszont már nem volt kíváncsi, milyen kérdések kerülnek megvitatásra, s egyáltalán, van-e közöttük olyan, amelyben kötelesség kérni a munkások véleményét, egyetértését, vagy javaslatait. Tapasztalatok bizonyítják, hogy még mindig kísért a formalizmus. Ez az egyik legfőbb gátja, akadálya az üzemi demokrácia érvényesítésének. Sok helyütt gondolkodnak így: ha van tanácskozás, ha működik a fórum, érvényesül az üzemi demokrácia, ha nem tanácskoznak, akkor nem érvényesül. Pedig ez valójában csak a technikai oldala az üzemi demokrácia érvényesítésének. A lényeg, amiről még mindig többet beszélnek, de kevesebbet tesznek az, hogy ezeket a fórumokat meg kell tölteni tartalommal. Előfordul már — és ez jó jel! —, hogy egy- egy fontos, az egész vállalatot érintő termelési, bér-, terv- stb. kérdést több alternatívában terjesztenek megvitatásra a vszt és a bizalmiak testületé elé. Ezzel gondolkodásra késztetnek, javaslatokra ösztönöznek. így valóban van választási lehetősége a kollektívának fontos ügyekben dönteni. Ahol adnak a közvéleményre, igényesen készítik elő a tanácskozásra, a döntésre kerülő fontos vállalati kérdéseket. Elő- zsürizéseket is tartanak. Párt-, szakszervezeti vezetőket, gazdasági, műszaki szakembereket is bevonnak egy-egy kérdés kidolgozásába. NEM SOK HASZONNAL járnak a maratoni tanácskozások, az olyan fórumok, amelyeken mindent meg akarnak vitatni a munkásokkal, s ezért 6 —8 napirendet is tárgyalnak —, de valójában semmit nem érnek el. Érdemben lehetetlen alaposan megbeszélni egyet is. Előfordult ilyen építőipari vállalatunknál. Szabad-e, helyes-e egyszerre ennyi kérdéssel fárasztani a bizalmiakat, a vszt-t? Meggondolandó, mert valójában ezzel csak „kipipálják”, letudják a dolgokat. Az üzemi demokráciát érvényesítő fórumoknak az a célja, hogy rugalmasan segítse a vállalat működését, a kitűzött célok megvalósítását; ne váljék bürokratizálttá a vezetés. Ésszerűsítse és megalapozottá tegye a döntéseket, a gyors cselekvést és végrehajtást. A felesleges tanácskozások nehezítik az üzemi demokrácia érvényesülését, „elrabolják” az emberek idejét. Az sem válik hasznára, ha minden kérdésben üléseznek. Csak a legfontosabb, a leglényegesebb ügyek kerüljenek az illetékes fórumokra. AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA elsősorban nem módszer, hanem vezetési stílus kérdése. Igény és szükséglet. Ezt a szemléletet indokolt érvényesíteni mindenütt. Farkas Kálmán Megújuló erdők Faipari expart Szabolcsból A Szab öles-Sza tímár b a n és Hajdú-Biharban tevékenykedő Felső-tiszai Erdő. és Fa- feldolgozó Gazdaság működési területén összesen 120 ezer hektár erdő van, s ebből erdőgazdálkodást 64 ezer hektáron végeznek Ennek fele megyénkben zöldéi!. 1978-ban 1020 hektáron hoatak létre új erdőt. A régieket és az újakat is úgy gondozzák, hogy azok megfeleljenek a termelési, természetvédelmi követelményeknek. A két megyében összesen 18 önelszámoló termelőegység van. A kivágott fákat félkész, illetve készáruvá alakítva maguk, tehát kereskedelmi vállalat nélkül értékesítik. Szabolcs-Szat- mánban Tiszalökön, Vásáros- naményban, Baktalóránthá- zán és Nyírbátorban találhatók a legnagyobb üzemegységek. Évente hatalmas mennyiségben — több mini 23 ezer köbméter fából ládákat, konténereket készítenek. (cselényi) MŰANYAG FONAL SZÖVÉSHEZ A Kender-Juta és Palitextil Gyár nagy halászi zsák gyárában a modern láncfelvető gépen műszakonként 12 ezer méter műanyag fonalat készítenek szövéshez. (Fotó: Miki- ta Viktor) AUTOMATA ESZTERGAGÉP A mátészalkai ISG új üzemcsarnokában a Svájcból megrendelt három automata esztergagép üzem’- be állítását a Kummer-cég szakemberei a gép kezelőivel a napokban kezdték meg az Ipari Szerelvénygépgyárban. (Elek Emil felvétele) HATÁRSZEMLÉN Feltörik a parlagit A szőlősdomb tetejéről érdemes széttekinteni. Mélyen lent kanyarog a Nyíregyháza és Záhony közötti főút csíkja, a távolban látszik a nyíregyházi víztorony, tetejével egymagas- ság vagyunk. Az öreg tőkék között idős házaspár hajladozik, mellette egy szépen rendben tartott területen a gondosan művelt fiatal gyü- mürhölcsfák gyönyörködtetik a szemet. Az aljban viszont elvadult dzsungelnak tűnik a hajdani gyümölcsös, akácsuhángok lepik be a mezsgyét és környékét. Látszik, hogy évek óta nem volt, aki egy kapavágást tett volna a kertben. Hogy erőt kíván — Már csak 3—4 parcella yan gazda nélkül — mutatja Görömbei József, a megyei földhivatal vezetője. A nyírpazonyi határban vagyunk. Előbb a Bárcisző- lőben tettünk látogatást, majd a Kabalás domb melletti zárt kertet nézzük meg. — Ez tényleg mintaszerű, ahogy feltörték a gyepet, az a lelkesedés, amivel hozzáfogtak az újbóli műveléshez — állapítja, meg Pappvári Árpád, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának munkatársa, aki a megyében ellenőrzi a parlagon hagyott földek sorsát. A Poroska dűlőnek nevezett rész külső kinézetre nem nagyon különbözik a szánkó- és sípályának használt kabalási domboktól. A neve is találó, hiszen á sívó homok művelése nagy erőt kíván. Olyan meredek homokdombok vannak itt, hogy bizony egy traktor nemigen fordulna meg baleset nélkül. Egy lovacskával szántja nyolcszáz öles kertjét Beregi Miklós. Azok közé a régi tulajdonosok közé tartozik, akik művelik kertjüket. Felszólítják a tulajdonosokat — Pedig mikor a földosztás volt 5—6 fáért, egy kis szőlőért majd megölték egymást az itteniek — emlékezik. — Utána meg hagyták, a földet nem akarták művelni, csak a bor kellett volna. A tavaszi határszemléket április végétől május 20-ig tartják. Az első szemlén a földhivatal és a tanácsok dolgozói számba veszik a parlagon hagyott területeket, felszólítják a tulajdonosokat a művelésre. Ä második, júniusi szemle után viszont már büntetést is kiszabhatnák, javasolhatják az állami tulajdonba vételt. A harmadik dűlőben, a Liszkai-szőlőben szépen művelt parcellák váltakoznak 10—15 éve parlagon hagyott földekkel. Az új parcellák tulajdonosai vagy bérlői hétvégeken lepik el a határt, jönnek autóval, busszal, többnyire nyíregyháziak. Új fajta földfoglalás indult meg, a kertben való bajlódás ki- kapcsolódást jelent. — Már csak volt parlagterületünk — jellemzi a mai helyzetet Nagy László, a nyírpazonyi tanács elnöké. — Négy évvel ezelőtt felajánlottuk a gumigyár, a konzervgyár szakszervezeti bizottságának, hogy dolgozóik vegyék igénybe a parlagon hagyott földeket. Akkor kevés eredménnyel jártunk. Most viszont csak az a 10— 15 parcella műveletlen, ahol még nem tisztázódtak a tulajdonviszonyok. Jelentkező pedig bőven van. Kabalás sorsa Az állami tulajdonba vett parlagterületeket ötven évi tartós használatba adják a vállalkozóknak. Négyszög göl jéért 15—20 forint használatba vételi díjat fizetnek, adókedvezményt kapnak. Olyan is van, hogy egy szocialista brigád fogott művelés alá egy nagyobb területet. — Azt szeretnénk, ha ugyanilyen megnyugtatóan rendeződne a kabalási domb sorsa is. A város érdeke is, hogy kiránduló, téli sportlehetőségeket kínáló hellyé alakítsa. Erre egy falusi tanácsnak nincs pénze — folytatja Nagy László. A nyírpazonyi „honfoglalást” példaként tekintik a megyében. Nemcsak a megyeszékhely, hanem á többi város környékén is ez lehet az egyik módja a parlagon hagyott földek hasznosításának. Lányi Botond Az eperfa A z öregember a kerítésre támaszkodva figyeli a szemközti táblán dolgozó traktorokat. Kalapja jó mélyen a fejébe húzva, nehogy leröpítse az északi szél. A fák fölött sárga porfelhő kavarog, elhomályosítja a nap korongját is. A falu, Űjfehértó messze, vagy négy kilométer ide, ember ritkán fordul meg errefelé. Bár most, hogy kitavaszodott, megélénkült a határ, és mindjárt érdekesebb lett az élet. Szóval az öreg a tanyája kerítésén könyököl, szemléI lődik, majd gondol egyet, s elindul felénk. — Nagyon jó gazda hírében állt, Kristóf Ferencnek hívják — súgja Farkas András, a fehértói Vörös Hajnal Tsz elnöke. — Itt van minden munkánál, nem hagy semmit szó nélkül. Tempósan lépdel az öreg, hozzánk érve kezét nyújtja, majd csak úgy magának mormolva megszólal. — Ügyesek ezek a gépek, gyorsan vetik a tengerit. Ellenőrizni jöttek? — kérdezi az elnöktől. — Nem, csak kíváncsiak voltunk, hogy állnak a munkával. — Jó lesz ez, csak a varjak ki ne szedjék a szemet a földből. A fasor alatt, mindjárt a tábla szélén pihennek a kukoricával megrakott műanyag zsákok. A gondosan kezelt vetőmag vetésre vár. Az öreg tűnődve mondja. — Van nekem is a padláson egy kis tengeri, ilyen mint ez ni, — mutat a zsákokra. — Boltban vettem, de van annak már négy esztendeje is. Nem tudom, el lehetne-e még v.etni..., bár ami az én kertembe kell. A gyerekek szanaszét, pedig nyolcán vannak. De hát, ez az élet rendje. — Mikor vetett utoljára Ferenc bácsi? — A kertben most is, de amúgy már nagyon régen. Hatvanegyben ..., akkor vittem be a szövetkezetbe a földet. Nem sokat, kilenc holdat. Igaz, mára igencsak hatalmas terület lenne az egy ilyen idős embernek. Mit gondol, hány esztendős vagyok? — kérdezi ravaszkásan hunyorítva. Nézem földszínű arcát, amit bizony alaposan felbarázdált már az élet. — Hát..., ahogy elnézem, a hetvenen már túl lehet — mondom bizonytalanul. — Hetvenen? — moso- lyodik el, s parányit kihúzza magát. — Már majdnem nyolcvan! Két esztendő híján. Mikor én még hetvenéves voltam! — legyint so- katmondóan. — Bár most sem panaszkodhatom. Szép családot neveltem, mindegyik gyerekemet taníttattam. Van közöttük mérnök, ipari munkás, de még gyógyszerész is. Egyetemet végeztek azok ..., ha már én nem'tanulhattam. De jöjjenek csak, mutatok az udvaron valamit — mondja, s elindul elől. Átvágunk a homokúton, s már messziről látjuk, hatalmas eperfa fekszik az udvaron. A szél döntötte ki az éjszaBeruházások Nyírbélteken F Óvoda, vízmű, lakás Tizenkét lakás építését tervezik Nyírbélteken. A tervek egy részét már elküldte a Csongrád megyei Tervező Vállalat, a többi júniuis 15-dg érkezik meg a kivitelező költségvetési üzemnek. Az alapozáshoz már hozzá is láttak, a lakásépítést jelenleg pénzügyi gondok akadályozzák. A nagyközség ötvensze- mélyes óvodával és egy hat tantermes általános iskolával gazdagodik a közeljövőben. Az iskolát az idén június 30- ára adják át a tanács költségvetési üzemének dolgozói. Vízmű építését készítik elő a nagyközségben. A Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalatot 'bízzák meg a vízhálózat megtervezésével. Átalakították a kastélyt Új szálloda Szatmárban Megyénk egyik legkedveltebb idegenforgalmi területe Szatmár. A számos népi műemlék, történelmi és irodalmi emlékhely .messze földről vonzza a látogatókat. A szép táj. a sok érdekesség iránt érdeklődők eddig csak Autóbusz- vagy autótúrák keretében elégíthették ki Ikíván- csiságukat, mert a fehér- gyarmati szállodán kívül más szálláslehetőség nem kínálkozott. Itt is ritkán kaptak helyet, a szobákat jó előre, hónapokra lefoglalták. A NYlRTOURIST, megyénk idégenforgalmá hivatala, éppen ennek az igénynek felismerése alapján döntött úgy, hogy a műemlékkörnyezet középpontjában, Szafcmáresekén alakít ki szállodát. A régi kastély épületét alakították át, s ötven személy részére .korszerű hotelt adnak át hamarosan rendeltetésének. Szálláslehetőség lesz Fehérgyarmaton is. A tsz volt épületéből hoznak létre olyan szobákat, ahol kirándulókat is fogadhatnak, sőt mi több, ellátásukról is gondoskodni tudnak. A szép szatmári táj így válik igazán olyan turistaparadicsommá, ahol több napos felifedező- utak kínálkoznak bel- és külföldi érdeklődőknek. ka. Törzse kettéhasadva, elkorhadt belseje mutatja, amúgy sem sokáig bírta volna már. — Nézzék meg, micsoda szerencsénk volt a bajban is — tapogatja a fát az öreg. — Még a házat is összetörhette volna. Valóban, a fa két ága mint hatalmas V betű, fogja közre a lakást, ami sértetlenül úszta meg a kalandot. Csupán néhány cserép bánja az ütközést. — De azt mondják meg. mi az ördögöt kezdjek ezzel a dög nehéz fával. Egyedül meg sem tudom moccantani. Az elnök, aki eddig jobbára hallgatott, megvakár- ja a fejét, gondolkodik, majd megszólal. — Sose fájjon emiatt a feje Feri bátyám. Szólok én a fiúknak, s kiszaladnak a motoros fűrésszel. A z öregnek félderül az arca, s miután megnéztük a portát, a dűlőútig kísér bennünket. A kiskapuból még utánunk szól: — Akkor várhatom a fűrészt? Különben hozzákezdek magam. Balogh Géza