Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május íü. A nigériai katonai tanács elnöke Moszkvában Kommentár Békénk biztosítéka M ost 24 esztendős az euró­pai szocialista orszá­gok politikai és védel­mi szervezete, a Varsói Szer­ződés. Az évfordulót számos esemény teszi hazánkban kü­lönösen emlékezetessé: első­sorban a szervezet külügymi­niszteri bizottságának buda­pesti értekezlete, valamint a magyar területen tartandó közös hadgyakorlat, a Pajzs ’79. A történelemben a dátu­mok gyakran önmagukért beszélnek. 1949. április 4-én hozták létre az atlanti töm­böt, a NATO-t, deklaráltan a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló él­lel. 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország egyértelműen és világosan kényszerű ellenlépésként a lengyel fővárosban megszüle­tett a sokoldalú politikai és katonai együttműködés szer­vezete, a Varsói Szerződés. Ez a szövetség hatalmas mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmusnak a legsötétebb időszakban sem sikerült kirobbantania a har­madik világégést, sőt, lassú, szívós munka, hosszú küzde­lem nyomán kialakult az enyhülés jelenlegi folyamata. A szervezet, amelynek te­vékenységéhez hazánk erejé­hez mérten mindig is hozzá­járult, legfőbb céljának azt tekinti, hogy kontinensünk és a világ Helsinki útján halad­jon tovább. A budapesti ülés időpontja más szempontból is figyelem­re méltó: küszöbönáll a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó, a SALT—II. okmány aláírása. Senkinek nincs két­sége az esemény jelentősége felől, mint ahogy afelől sem, hogy az amerikai törvényho­zásban és másutt jelentős erők akadályozzák a jövőben is a katonai enyhülés kibon­takozását. Ez az oka annak, hogy a szocialista közösség — előnyben részesítve a poli­tikai kezdeményezéseket — nem engedheti meg védelmi képességeinek gyengülését. H. E. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta S. M. Yar Adua-1, a Nigériai Legfelsőbb Katonai Tanács alelnökét, - vezérkari főnököt. Yar Adua vasárnap énkezett nigériai kormány­küldöttség élén• a Szovjet­A Francia Kommunista Párt 23. kongresszusa vasár­nap délelőtt megválasztotta a párt új, 145 tagú központi bizottságát. A délelőtti ülésen a kül­döttek egyhangúlag — egy tartózkodás mellett — elfo­gadták az új szervezeti sza­bályzatot, amelynek előadó­ja Paul Laurent, a politikai bizottság tagja volt. Ugyan­csak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a párt felhí­vását a közös piaci parla­ment június 10-i választásá­ra — ennek előadója Gusta­ve Ansart volt. A jelölőbizottság beszámoz lóját és javaslatát az új Köz­ponti Bizottság tagjaira vo­natkozóan Gaston Plissonni- er, a PB tagja terjesztette elő és ugyancsak ő ismertet­te a szavazás eredményét. A kongresszus újságpapírokból gyártott konfettiesővel és vastapssal üdvözölte az új Központi Bizottság megvá­lasztását. Az új KB-ban a 121 tagú korábbi Központi Bizottság 109 tagja foglal A megbeszélésen a két or­szág kapcsolatairól és az idő­szerű nemzetközi kérdésekről volt sz;>. Megállapították, hogy számos időszerű kér­déssel kapcsolatban a Szov­jetunió és Nigéria véleménye egybeesik, vagy közei áll egymáshoz. A Francia Kommunista Párt újjonan megválasztott Központi Bizottsága vasár­nap délben megtartotta első ülését és megválasztotta ve­zető szerveit, a 21 tagú po­litikai bizottságot és a 7 ta­gú titkárságot. A párt főtitkárává Geor­ges Marchais-t választották újjá. A PB-nek 5, a titkárság­nak 2 új tagja van. A kongresszus utolsó nap­jának délutáni ülésén Geor­ges Marhais mondott záró­beszédet. Georges Marchais, akit ismét főtitkárnak választottak. unióba.. Megválasztották az új központi bizottságot Befejezte munkáját az FKP kongresszusa Ismét Georges Marchais a főtitkár M. Babidorics A Kis földön A Szovjetunió számtalan kereskedelmi hajója közül az egyik szovjetunióbeli testvérterületünk, Kárpátontúi nevét viseli. A Kárpátontúli terület szoros védnöki kapcsolatot ala­kított ki a hajó legénységével. A terület dolgozóinak életét és mun'káját bemutató filmeket és könyveket küld a matrózok­nak, fotókiállításokat rendez, delegációk cseréjét szervezi. Ezek a kapcsolatok immár hagyománnyá váltak. Az Ukraj­nai Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bizottsága által alakított védnöki bizottság tagja M. I. Babidorics. a „Zakar- patszka Pravda” főszerkesztő-helyettese, aki a közelmúltban járt a hajón, amely a legendás „Kis föld” szegletében lévő Novorosszijszk kikötőjében állomásozott. Az alábbiakban közöljük Mihail Babidorics írását a „Kis földről”, amelyet együtt keresett fel a kárpátontúliak küldött­sége és a hajó legénysége. Ügy alakult, hogy vasár­nap indultunk öl a Kis föld­re. „Földrajzi értelemben a Kis föld nem létezik” — ír­ja Leonyid ILjics Brezsnyev azonos című könyvében. Va­lóiban így volt. De az általa leírt 225, véres harcban eltelt nap alatt megszületett ez a történelmi, és földrajzi foga­lom. Ma a Kis föld a törté­nelembe írt valóság — fel­írják az utcai eligazítótáblá­kon, a járatokat feltüntető autóbusztáblácskákon, a megállókban. L. I. Brezs­nyev könyvének megjelené­sével azok tudatában is rög­ződött, akik csak futólag ol­vasták a Nagy Honvédő Há­ború történetét. Reggel indultunk a Kis földre, mert minél többet akartunk látni, minél hosz- szabb ideig akartunk ott len­ni, hogy ne csak a turisták lázas sietségével nézzünk . széjjel. De a bérelt autóbusz, amelyről jó előre gondoskod­tak házigazdáink, a Kis föld­re tartó -autóbuszok tömegé­be került. Több ezer hozzánk hasonló ember utazik, hogy tisztelegjen a hősök emléke előtt, hogy bejárja az emlék­helyeket. A végállomás, ahová autó­buszunk tart, — a Halál völgye Ilyen keserű nevet adtak ennek a helynek a partraszállók. Itt éjjel-nap­pal folyt az ádáz küzdelem, a végsőkig kitartottak a ka­tonák és a tengerészek, meg- küzdve minden négyzetméter szülőföldért, az ellenséggel. Jó lenne, ha. ezt a helyet a Bátorság völgyének nevez­nék. Itt kovácsolódott a győ­zelem, itt hajtották végre hőstetteiket a szovjet harco­sok. Az ablakból nézzük a vi­déket, — mindenütt jói épí­tett házak, ide Látszanak a mezők, lényegében az egész környék szőlőültetvényekkel van tele. A domboldalon fia­tal erdő. Ez itt 'a Kis föld Állami Gazdasága. Lassan megérkezünk a Kis földhöz, amely SztanyicSki állomáson (ma Kunikovka) kezdődik. Az autóbuszban a zaj csendesedik, a beszélge­tés abbamarad. Figyelmesen szemléli a vidéket Vitaiij Trofiimovics Koroljov, moto- roshajó-iparamcsnok, felesége Lili ja Alekszandrovna és leányuk Szvetlána; itt van­nak a hajó veteránjai, akik részt vettek a vízreeresztés- ben, Vitaiij Filippovics I»e- karenko főgépész, pérttitkár, és Fedor Zsinovjevícs Mace- gora elektrotechnikus. El­hozták feleségeiket is. A mi Andrej Hjics Beres elvtár­sunk, az USZSZK érdemes építőmunkása, már megba­rátkozott Mircso Fedorovics Gubernyák fedélzetmester­rel, feleségével és két gyer­mekévöl. A hajó legénységé­nek minden tagjá — akik nincsenek éppen szolgálat­ban — itt van. Akik pedig szolgálatot teljesítenek, csa­ládtagjaikat „delegálták”. Jelképes, hogy így, egy csa­ládként utazunk. Mindenkit elfoglal saját gondolata. Va­lószínűleg akárcsak nékünk. másoknak is eszébe jutnak L I. Brezsnyev sorai: „Lényegében az egész Kis föld föld alatti erődítménnyé változott. Kétszázharminc biztonságosan álcázott meg- figyelőpont lett a szeme, 500 harci fedezék páncélökle. Sok-sok kilométer hosszúsá­gú összekötő járatot, sok ezer lövészgödröt és lövészárkot, fiiigyelőrést ástak ki. A szük­ség arra kényszerítette az embereket, hogy oszlopokat verjenek a sziklás talajba, hogy föld alatti hadianyag- raktárakat, kórházakat, vil­lanyerőműveket építsenek. A szükség arra kényszerífett, hogy futóárkokban járjunk, bár ez nem könnyű, de ha Az űrrepülés emberi tényezői (1.) A súlytalanság élettani hatásai Vizsgálat kerékpár-ergom éterrel és billenőasztallal. Jurij Alexejevics Gagarin 1961. április 12-én végrehaj­tott 108 perces űrrepülése nyitotta meg az emberiség számára a kozmikus térség természeti titkai feltárásá­nak a lehetőségét. Az azóta eltelt majdnem két évtized során közel 100 emberi űrre­pülésre került sor és a koz­mikus térségben eltöltött idő már meghaladja az öt évet. A közel két évtized ta­pasztalatai, orvosi megfigye­lései azt bizonyítják, hogy az űrrepülés során az ember számos olyan tényezővel talál­kozik, amelyek élettani funk­cióit kedvezőtlenül befolyá­solják. A tényezők bármelyi­ke képes a szervezet élettani funkcióiban különböző nagy­ságú elváltozásokat előidézni, mégis közülük alapvetőnek a súlytalanságot kell tartanunk. Súlytalanságon a földi ne­hézségi erő megszűnését ért­jük. A nehézségi erő meg­szűnése a központi idegrend­szer és az érzékszervek, a vérkeringési, valamint a csont—izomrendszer műkö­désében okoz észlelhető el­változásokat. Már az űrrepü­lés előkészítő időszakában, a Keppler-féle parabola pályán végzett repülések során el­ért rövid ideig (10—40 mp-ig) tartó súlytalansági gyakorla­tok során a vizsgált szemé­lyek (köztük orvosok is) be­számoltak a mozgások kivite­lezésében észlelt zavarokról. Később ezeket a megfigyelé­seket az űrrepülések során az űrhajósok megerősítették. Ennek oka, hogy az ember a földi élete során megszokott erőkifejtéssel akarja tervezett mozgási feladatait végrehaj­tani, és így azok az ellenerő (földi nehézségi erő mérték- egysége = 1 g) hiányában túlméretezettekké válnak. A mozgáskoordináció ezen za­varai különösen a finomabb mozdulatok kivitelezésénél érzékelhetők és okoznak ne­hézséget az űrhajósoknak. Az érzékszervek és a köz­ponti idegrendszer jól szer­vezett együttműködésének felbomlása következménye­ként jelentkeznek súlytalan­ságban a tengeri betegség tü­neteit utánzó egyensúlyszer­vi vegetatív jelenségek. Ezt először Tyitovnál észlelték, azóta számos űrhajós beszá­molt a tengeri betegség koz­mikus formája különböző tü­neteinek észleléséről. A Skylab második legénysége tagjainál: Bean, Lusma és Herriottnál leírt egyensúlyi zavarok az első néhány nap szédülés, hányinger formájá­ban jelentkeztek. Lusmanál három súlyos hányási roham is fellépett. E tünetek fellé­pése jelentősen rontották munkavégző képességüket. Súlytalanság hatására meg­szűnik a vér hidrosztatikus nyomása, amely a keringő vérmennyiség eloszlásának megváltozását okozza. Ennek következtében a felső test­félben a vérmennyiség meg­nő, az alsó testfélben pedig lecsökken. A felső testfélben megnövekedett vérmennyi­ség a szabályozó mechaniz­musok számára olyan ingert jelent, mintha a szervezet fo­lyadékkal „túltelitődött” vol­na. E „túltelítődés” kiegyen­lítésére automatikusan foko­zott vizeletelválasztás indul meg, amely következménye­sen folyadék- és ásványi- anyag-vesztéshez vezet. Ké­sőbb ez a fokozott vizeletel­választás megszűnik és a szervezet só-víz háztartása egy új, alacsonyabb szinten sta­bilizálódik. Következményei azonban a keringési rendszer reakcióképessége, a szív mun­kavégző képessége csökkené­sét és testsúlyvesztést okoz­nak. A harmadik szervrendszer, amelyet érzékenyen érint a súlytalanság, a csont-izom­rendszer. A nehézségi erő megszűnése jelentősen csök­kenti az izomtevékenységet. Ezért különösen az első vi­szonylag hosszabb űrrepülé­sek ({?—10 napos) során az antigravitációs izmok töme­gének jelentős csökkenését figyelték meg. A 14—18 napos űrrepülések után pedig a fo­kozott kalciumveszteség miatt jelentős csontfelritkulásokat mutattak ki. Mindezek az elváltozások alapvetően funkcionális jel­legűek, az űrrepülés befeje­zése után viszonylag rövid idő alatt normalizálódnak és maradandó károsodást egyet­len űrhajósnál sem okoztak. A szerzett tapasztalatokat azonban az űrhajósjelöltek kiválogatásánál fokozottan figyelembe kellett venni. Dr. Hideg János orvos ezredes (Folytatjuk) egy kicsit kiegyenesedsz, — véged van". Harmincöt békés esztendő eltüntette az összekötő jára­tokat, a lövészárkokat, a raktárakat, és a kórháza­kat ... De nem tüntették el, és az elkövetkezendő évek sem feledtetik el a csodála­tot: hogyan lehetett kiásni ezt az egész fedezékrend­szert, ebből a tömör, cement- készítésre alkalmas talajból. Ilyen talajon épült Novoros­szijszk .külvárosaival és számtalan cementgyárával. Ez a szürkéskék talaj adja meg a táj alapszínét. Rajta lépegetve próbálgatjuk a ta­laj keménységét és csodálko­zunk: hogy áshatták itt be magukat az emberék? ... „A szükség arra kénysze- rített...” Milyen egyszerű. És mennyire nehéz. De hiszen itt ma szőlőül­tetvények vannak... Nőnek, termést hoznak. Milyenek az itteniek kezei, ha újból, 'ki­simították a földet, begyó­gyították a sebeit, termővé tették! Ez is a szükség. De nem­csak az. Ez makacsság is, fáradhatatlan munkaszeretet, és visszatarthaitatlan vágya­kozás az iránt, hogy a szü­lőföldet szabadnak és virág­zónak lássa az ember. Ez a vágy hajtatta az itteniéket, hogy kiálljanak érte a hábo­rúban, s azután életre kelt­sék ezt a földet. Igen, szó szerint életre kel­tették. Hiszen emlékeznek: „Égett a föld, füstöltek a kövek, megolvadt a fém, széttört a beton, de az embe­rek, esküjükhöz híven nem hátrálták meg ettől a föld­től. A századok zászlóaljakat tartóztattak fel, a zászlóaljak ezredeket vertek szét. Izzot­-tak a gépfegyverek csövei, a sebesültek eltolva az elsőse­gélynyújtókat, gránátokkal vetették magukat a tankok­ra, a közelharcokban tőrök­kel, és késekkel küzdöt­tek. Ügy tűnt, a harc soha sem ér véget. Ott, ahol el­lenséges hullák borították a földet, új rajok tűntek fel, s miután őket is megsemmi­sítették, újra és újira felbuk­kantak a szürkészöld szilu­ettek ...” A szovjet harcosok ezt a vad betörést saját testükkel tartóztatták feL Az ő vérük öntözte ezt a földet, és csak csodálkozni tudsz azon, hogy miiért kékes és miért nem vörös ez a föld. Valószín;fl­ieg a vér festette vörösre a rózsákat, amelyekkel itt tele vannak a város parkjai, te­rei és útjai. Hol láthatnak még ennyi rózsát?! Hallgatón megyünk a Ha­lál völgyébe. A szakadék szélén egy fiatal tölgyes és szőlőültetvény áll. Itt van az az egyetlen forrás is, amely­ből vizet vehettek a partra- szállók. Ma emlékmű. A for­rást kőfallal vették körül, az emléktábla alatt rózsákkal övezett ágyugolyóhüvelyek. Reggel érkeztünk, de gondos­kodó kezek már friss virá­got helyeztek a golyóhüve- lyekbe. Virágainkat ezért a forráshoz tesszük Ezen a helyen nem egy harcos vesz­tette életét. Hiszen a vízért ellenséges golyózáporban jöt­tek ... „Ez a forrás — olvassuk az emléktáblán — 1943-ban egyike a Kis földi ivóvízfor­rásoknak. A Kis föld lakói az „Élet forrásának” nevez­ték a Halál völgyében” In­nen lefelé megyünk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom