Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
1979. május 31. KELET-MAGYARORSZÁG ' 3 Hazaszeretet Szovjet—magyar kooperációban készfii a Szerszámgép- ipari Művek számjegyvezérléses tárcsaesztergája. (MTI) Szállítások üresjárat nélkül Házgyártól a Nyírségbe gazdaságosan Megyénk építőipari szállítási igényeinek kielégítését az ÉPFU 3-as számú üzemegysége végzi.. Olyan speciális fuvarozó eszközökkel rendelkezik, amelyekkel még a legnagyobb építőipari vállalatok sem. így például: kizárólag a por alakú termékek mozgatására alkalmas teherautókkal, hosszú és nagy súlyú elemek célba juttatásához traillerrel, speciális vasúti kocsikkal. Mindezek döntő részét a KE- MÉV, SZÁÉV és a közúti építő vállalat köti le. Az első perctől az utolsóig dolgoztak Jósaváros építésében, ugyanis minden házgyári elemet az ÉPFU panelszállítói hoztak. Már várják a Nyíregyháza-Üj város építését. A nagyvállalatok a cementet ömlesztve kapják, mert így gazdaságos a szállítás, valamint a beton- és habarcskészítés üzemi módszeréhez jól illeszkedik. A KÉV- nek főként az útépítéshez szükséges mészkőlisztet visznek. A megrendelések ingadozásához az ÉPFU az egységei közötti rugalmas gépkocsi-átcsoportosítással alkalmazkodik. Rendszeres piackutatással alapozzák meg, hogy a megyében folyó építésianyagmozgatásokhoz mennyi járműre van szükség. Ennek nyomán sokat javult az eszközök kihasználtsága. A szocialista brigádok a korábbihoz képest félszázalékos üzemanyag-megtakarítást ajánlottak fel, s azt üzemegységi szinten két százalékkal túlszárnyalták. Ebben nagy szerepe volt a nyíregyházi egységnél jelentősen felfejlesztett szerviznek, ahol korszerű eszközökkel rendszeresen ellenőrzik, beszabályozzák az autók üzemanyagadagolóját. Az Építőipari Szállítási Vállalat 3-as üzemegységében különös szerepet kap egy műszaki, illetve két munka- szervezési törekvés. Megszüntetik a gazdaságtalan, kisrak- felületű billenőplatós gépkocsik üzemeltetését. Helyettük nagy szállító képességű, sokkal kifizetődőbb dízelüzemű autókat alkalmaznak. A munkaszervezésben a szállításokat országosan jobban koordinálják. Ezzel kiküszöbölik a városok és megyék közötti (visszafelé menő) üresjáratokat, továbbá ahol lehet, bevezetik a második műszakot, de erre a partnerek még sok helyütt nincsenek felkészülve. (cs.) É desanyám, esti beszélgetéseink idején már harmadszor vetette föl: vajon mikor lesz megpermetezve a kerti almás, nagyon is itt van már az idője a nem tudom hányadik permetezésnek. — Majd én megcsinálom — mondtam. — Te? — Már nem vagyok beteg, csak pihengetek, miért ne tudnám megtenni? — Életedben nem volt a hátadon permetezőgép. — Hát most lesz. És mama ott sétál majd mellettem, mint irányító. — Legyen a kedved szerint — mondta halvány mosollyal. — Hordjuk meg akkor a kútból a vizet. — Ráér reggel. — Ráérni éppen ráér, csak utána nem leszel már ember. — Látja, milyen erőben vagyok. Mosolygott, bólogatott. Reggel, még tán napkelte előtt, fütyürészve keltem. Két vödörrel hordtam a kútból a nagy keverőüstbe a vizet. Mikor ez meglett, KISVÁRDÁRÓL HAVANNÁBA A BEAG kisvárdai gyárában készítik a Kubai Nemzeti Színház hangosító berendezéseit. Képünkön: Horváth Tibor a HOX—22-es típusú hangfalakat szereli össze. (Cs. Cs.) anyám- megkeverte a szert. Én addig üldögéltem, cigarettáztam egy távolabbi almafa alatt, hiszen a szer közelében nemigen tanácsos a dohányzás. — Na, gyere, nagylegény — hallottam anyám hangját — töltsük meg a gépet, és a többi legyen kedved szerint. — Majd meglátja! Csak irányítson. Egy kissé nehéznek tűnt a gép, amikor a hátamra csatoltam; de legalább kiegyenesítette a hajlott vállamat. Gyönyörűen ment a munka, mégis, a következő fordulóban, olyasmit kényszerültem mondani, hogy tán jobb lenne, ha csak félig töltenénk meg a gépet, köny- nyebb vele menni. H z utóbbi időben egyre több szó esik a ha- zafiságról, hazaszeretetről. Emlékszem, Nyír- bogáton általános iskolai éveim alatt szeretett tanárom, Lautner Rudolfné egy alkalommal megkérdezett bennünket: „Gyerekek, elcserélné-e valaki az édesanyját valamelyik osztálytársának az édesanyjával?” A furcsa kérdést mély némaság követte. Mi gyerekek egymásra néztünk és a szívünk legmélyén motoszkálni kezdett valami. Valószínű, hogy mindnyájan egyformán éreztük: „A mi édesanyánk mindenkinél legjobb a világon.” A szegény szülők magamfajta „mezítlábas” gyermekei közül egy sem tartotta fel a kezét, hogy az édesanyját elcserélje az orvos, a pedagógus, a gyógyszerész, a pap vagy jegyző gyermekének az édesanyjával. Kedves tanárnőnk szemüvege mögött a könnytől csillogtak a pupillák. „Na látjátok gyerekek, valahogy így vagyunk mi a hazaszeretettel is.” Azóta felnőtt fejjel is igen sokszor elgondolkoztam ezen a régi kis történeten. Külföldön járva hányszor és hányszor vágyódunk vissza újra szeretett hazánkba, Magyarországra. Még álmainkban is gyakran hazalátogatunk, mert úgy érezzük, hogy visszacsalogat a Tisza—Duna tája, az otthon melege, az anyai szív szeretete és a barátok ölelése. Sokszor nem is tudjuk igazán megmagyarázni az effajta érzéseknek az igazi hátterét. Érezzük, hogy ehhez a hazához, ehhez a társadalomhoz tartozunk, itt vagyunk boldogok és még a nehezebb napokat is köny- nyebben elviseljük jó barátok, ismerősök körében. Felvetődhet: vajon tényleg ilyen egyszerűen meg- érti-e mindenki a hazaszeretet lényegét, mai megnyilvánulási formációit? Azt hiszem nem, mivel a hazaszeretet mai erejét, varázsát csakis a múlt és a jelen közös élményéből lehet levezetni. Erről pedig néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Viszont a múlt felidézése, számbavétele nélkül sem jelenünket, sem pedig jövőnket nem érthetjük meg igazán. Hibát követnénk el, há nem éreznénk mai magunkénak Dózsa jobbágyai által tanúsított elszántságot éppúgy, mint Rákóczi kurucainak, Esze Tamás „talpasainak” a hősiességét. Kossuthék szabadságharcosai is az egész népre támaszkodva vívták harcukat a nemzeti függetlenségért. De a Magyar Tanácsköztársaság proletár hadseregének hazafias, harcos forradalmiságát, lángoló hazaszeretetét mégin- kább közelebbnek kell érez- nünk magunkhoz. A mi nemzedékünknek büszkének kell lennie arra, hogy örököse, folytatója e forradalmi hagyományoknak. Csakis így utalhat múltunk a jelenre, egyben a jövőnkre is. Vagyis ahhoz, hogy még szebben, még boldogabban éljünk, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének céljai megvalósuljanak, szükség van a múltból merített mai helytállásra, alkotókészségre, eszmei és erkölcsi erőfeszítésekre. Napjaink valóságát ugyanis nemcsak érteni, vitatni kell, hanem hozzá is kell adni, tettekkel segíteni a fejlődést, gondoskodni a haza" védelméről, őrzéséről. A szocializmus építésén fáradozó ember hazaszeretetében benne kell hogy legyen — és tegyük hozzá, benne is van — a társadalomért, a családért, a gyermekekért, a lakóhelyért és a jövőért érzett felelősségnek is. További munkaidőcsökkentést, árubőséget, kulturális gazdagságot, iskolai, óvodai, bölcsődei és kórházi bővítést, az öregekről való gondoskodást, vagyis a szebb és boldogabb élet feltételeit csakis szorgos munkával lehet megteremteni, biztosítani. Egyetértés van abban, hogy minden érték forrása a munka. A munkához való viszony az ember számára a hazaszeretet szempontjából is meghatározó. Az értelmes feladat, az okos cél érdekében, jó munkahelyi légkörben, a gondos munkának kijáró megbecsülésben végzett tevékenység minden tisztességes hazafi számára létfontosságú, ha úgy tetszik, napjaink forradalmi tetteinek egyike. Az állampolgárok többsége pedig tudatosan, becsületesen dolgozik. Körükben fokozódik a felelősségérzet a munkahelyi közösség és az ország gondjai iránt. Társadalmunk pedig megvalósítja az emberek szociális biztonságát, ami erősíti a dolgozók tudatában a szocialista haza általi védettség érzetét. Ma már senkinek sem kell a *,tengerentúlra” kivándorolni munkaalkalomért. Viszont a kapitalizmusban egy. munkanélkülit önérzetében sérthet az a tudat, hogy az ő munkájára, alkotó tevékenységére a társadalomnak nincs szüksége. Az ilyen ember feleslegesnek, megalázottnak, eltartottnak érzi magát. El lehet képzelni az ő hazaszeretetét. Ő zért is volt nagyon igaza szeretett tanárnőmnek, amikor már gyermekfejjel is ráébresztett minket arra, hogy hazánkat, a Magyar Nép- köztársaságot éppen úgy kell szeretnünk, mint az édesanyánkat. Ez a társadalom szülte, biztosította számunkra a jólétet, a megélhetési lehetőséget, a kulturális gazdagságot, a társadalmi juttatások tömegét, az egyéni és kollektív örömöket, amelyeket naponta megtalálhatunk az alkotó munkában, a családi életben és a szabad időben. Szabó József A BNV-N LÁTTUK Újdonságok a mezőgazdaságban A kemizálás, a vegyszerek és a műtrágyák használata mindennapos a mezőgazdaságban. A kémiai szerek biztosítják a nagy termést és megfelelő irányban befolyásolják a minőséget. Napjainkban nélkülönzhetetlen a használatuk és a még jobb hatású növényvédő szerek, az újonnan kikísérletezett vegyszerek egyre inkább terjednek. A BNV gyógyszeripari kiállításának jelmondata: „Növények és állatok program szerint.” Ami annyit jelent, hogy akkor érjen a növény, illetve akkor jöjjön világra az utód, amikor az ember akarja. Ilyen szer a Rol- Fruct, amely biztosítja az egyöntetű érést, s ezzel lehetővé teszi a gyors gépi betakarítást. A kísérteitek során paradicsomnál, paprikánál és gyümölcsnél alkalmazták kitűnő eredménnyel. Az érés mellett a Rol-Fruct- tal a hullás mértéke is szabályozható. A Reamol nevű ivari csalogatóval a kártevő rovarok hímjeit egy ragasztóval bevont felületre csalogatják. Így nemcsak megvédik a gyümölcsöt a kártevőktől, hanem elkerülik a gazdaságok a szer alkalmazásával a környezetszennyezést. A tavaszi vásáron bemutattak egy különleges ve- gyületet is, amely gömbsze- rűen beburkolja a növények egyes molekuláit. A ciklo- dextrinnel a növényi olajokat ily módon porítani lehet, s a molekulák lisztszerűvé válnak. Ezzel megakadályozható az avasodás és például a mák esetében a keseredés. Hat fűszerolaj1 is szerepelt az újdonságok között, amelyekből nedvesség hatására felszabadul az ízanyag. A növénytermesztés mellett az állattenyésztés számára szintén tartogatott szenzációt a vásár. A nagyüzemi állattenyésztés ipar- szerűbbé válásához már eddig is a készítmények egész sorát állította elő a gyógyszeripar. A különböző pre- mixek (itakarmányadalékok) nyomelemeket, vitaminokat, gyakran gyógyhatású anyagokat tartalmaznak. Ezek takarmányhoz keverve biztosítják az egészséges állomány gyors gyarapodását. A súlyhozamnövelő szerekkel szakszerű körülmények között feleannyi takarmányból állíthatnak elő egy kilogramm húst a gazdaságok, mint eddig. A szinkronizáló szerekkel már tényleges tenyésztés érhető el. Az Enzaprost F nevű gyógyszerekkel szabályozható és irányítható az állatok ellése. Nagyon jól használható ez a szer az iparszerű juh-, sertés-, és szarvasmarha-tenyésztésben. A tavaszi vásáron bemutatott szerek közül egy-kettő már eddig is ismert volt, azonban a nagyobb része még csak most került a nagyközönség elé. Biztató az a kijelentés is, hogy a gyártásuk folyamatban van és remélhetőleg nem lesz hiánycikk egyik sem. Alkalmazásuk pedig mindenképpen hasznos, s jó lenne, ha minél több Szabolcs-Szat- már megyei mezőgazdasági nagyüzem már a közeljövőben bevezetné az új módszereket. (s. b.) A tiszavasvári MEZŐGÉP öntőműhelyében Bodó János és Kondoros Lajos tengelykapcsoló agyakat készítenek a gyári MEZŐGÉP megrendelésére. (Gaál Béla felvétele.) — Jó. — Persze — vélekedtem —, láttam én a Dunántúlon, magángazdánál, olyan permetezőgépet, amelyet nem kell vállra venni. Afféle targonca-szerűségre rakják, előtte felpumpálják, mint a biciklibelsőt, a szórófejeket beállítják; álom az ilyen szerkentyűkkel dolgozni. Úgy szórja az a szert, minta parancsolat. — A következő fordulóban átveszem a gépet — mondta anyám. — Nem szokta a cigány az aratást, bűzlik neki a kasza. — De hiszen én jó szándékkal ... — Tudom én azt. Csak annyit tegyél még, hogy vödörrel hordjad utánam a szert, ne kelljen nekem mindig a töltőüsthöz menni. így lett. Jő három óra hosszat tartott a munka. S utána ő még állatokat etetett, reggelit készített, kitakarított, ebédet kezdett főzni, én meg végigheveredtem meg- szégyenülten a sezlonon. Alma az ablak alatt Üzemlátogatáson történt. A Pestről jött vendég elismeréssel állapította meg, hogy a ruházati szövetkezetben jók a munkakörülmények, kellemes a környezet. — Ez is milyen kedves •— mutatott az ablakon túlra, ahol javában virágoztak a termőre fordult almafák. — Látszik, hogy Szabolcsban vagyunk — tette hozzá. — Biztosan szívesen gondolnak az itt dolgozók az almáskertekre, mert abból is van jövedelme. — Csak egy valaki nem szereti az almást — jegyezte meg az elnök. — Kicsoda és miért? — A takarítónő. Ahány permetezés — pedig azoknak tízen felül van a számuk — annyi ablakpucolás kell. m Galambos Lajos: Szégyen
