Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
4 ' KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 27. A közép-afrikai Ruanda fővárosában, Kigaliban a héten francia- afrikai csúcsértekezletet tartottak. Képünkön: a tanácskozáson részt vevő vezetők egy csoportja, köztük Valery Giscard d’Estaing francia elnök. Egyelőre tehát az elővá- lasztási ütközetek vannak napirenden, annál inkább, mivel a kereszténypártok részéről eddig mindig a CDU, a kereszténydemokraták állították a kormnáyfőjelöltet. Strauss azonban gyengeséggel, a képzelőerő és a hatékonyság hiányával vádolja Kohlt, s maga akar helyébe lépni. Elhatározásának okai között szerepel, hogy a brit és kanadai konzervatív győzelmek után hasonló nyugatnémet irányzatban reménykedik (az osztrák választások másmilyen kimeneteléről természetesen sietve megfeledkezett), s úgy gondolja: talán előnyére válik az új elnök, Kari Carstens személye. A kereszténydemokrata politikust a héten választották államfővé, nem közvetlen szavazással, népszerűségi mutatói ugyanis igen alacsonyak voltak, ha- nek a képviselők és tartományok voksaival, e területen viszont az uniópártok vannak többségben. Strauss ban viszonylag kedvezőbb a gazdasági háttér. S miközben a nyugatnémet jobboldal a külpolitikában az enyhülést veszi célba, a többi nyugateurópai országokban, ha akadozásokkal is, de a józanabb és realistább erők hallatják hangjukat. Ilyen körülmények között a nagyon korán induló — esetleg nagyon későn érkezhet a célba ... ban végre elmondhatták a szemtanúk, hogy áprilisban gyermekeket és kisdiákokat mészároltak le a főváros, Bangui utcáin. (A kisiskolások azért tiltakoztak, mert kötelezővé tették számukra, hogy az államfő feleségének gyárában készült drága egyenruhát viseljék!) A császár először tagadott, azután beismerte, hogy „külföldi hatás alatt álló 15—16 éves kamaszokat lőttek agyon ...” amelyet a Sínai-félsziget székhelyének tartanak. (A több mint hatvanezer négyzetkilométernyi bazaltos-si- vatagos vidék igen gyéren lakott, alig 140 ezren népesítik be, főleg nomádok.) Még a „mosodaválságot” is rendezték, az izraeli katonák tisztítója ugyanis egyiptomi területbe ékelődött... A következő állomás az újabb Szadat—Begin-talál- kozó, s Vance amerikai külügyminiszter védnökségével a palesztin autonómiáról tervezett tárgyalássorozat megkezdése. Köztudomású, hogy nem önrendelkezésről van szó, csupán korlátozott autonómiáról (nem területekre, hanem személyekre vonatkozik) s maguk a palesztinek még csak nem is vehetnek részt a megbeszéléseken. Az egyiptomiak szeretnének elérni valmit, már csak azért is, hogy azt felmutathassák a többi arab orszár goknak. Izraeli részről természetesen nui hajlandók igazi engedményre. így azután a palesztin probléma megoldása, amely kulcskérCyrus Vance amerikai külügyminiszter és Menahem Begin izraeli miniszterelnök közös sajtó- értekezletet tartott Londonban. (Kelet-Magyarország telefotó) désé a közel-keleti rendezésnek — nem mozdulhat ki a holtpontról. Mindez csak fokozza Kairó elszigetelődését, újabban már Szudán Js, amely Ománnal és Szomáliával együtt egyedül tartotta fenn vele a hivatalos kapcsolatokat, rosszallását nyilvánította. Réti Ervin Á hét három kérdése O Mi a jelentősége az NSZK új belpolitikai fejleményeinek? Soha nem lehet valamit elég korán elkezdeni. Ügy látszik, ezt a régi bölcsességet vallja Franz- Josef Strauss, a Bajor Keresztényszociális Unió vezére is,- aki a héten bejelentette; kancellárjelölt kíván lenni a következő választásokon. Az NSZK-beli választások csak a jövő ősszel esedékesek, így a jelentkezés, vagy inkább önkijelölés valóban korainak tűnhet, addig még sok víz folyik le a Rajnán és a Majnán. Csakhogy Strauss azért indította meg hosszú menetelését, mert két csatát kell vívnia. Először, hogy jelöljék az uniópártok, másodszor, hogy azután összemérhesse erejét a jelenlegi koalíció éllovasával, minden valószínűség szerint, Schmidt kancellárral. Alekszej Koszigin Csehszlovákiában tett hivatalos látogatást. Képünkön: a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és vendéglátója. Lubimfr Strougal csehszlovák miniszterelnök. döntésében közrejátszhat, hogy a politikus a jövő esztendőben eléri a hatvanöt esztendős kort, vagyis ez az utolsó reális lehetősége az indulásra. Strauss bejelentése alaposan megkavarta a bonni vizeket, s nehéz előre látni a következményeket. Könnyen lehet, hogy ádáz belharc alakul ki a jobboldali ellenzék körében, nincs kizárva egy „negyedik párt” megalakulása, ami a CSU-nak a bajor keretek közül történő kilépését és országossá válását jelentené. S a bajor politikusnak számolnia kell azzal, hogy a konzervatívok olyan országokban törtek előre, ahol az elégedetlenség a gazdasá- ;v. bajokban gyökeredzett, s ndenképpen változást '.i Ír tak. Az NSZK-ban ázonO Mi az oka a Bokassa császársága körüli botránynak? A közép-afrikai császárság jelentőségét főként stratégiai helyzete (nevéből is következően a kontinens szívében helyezkedik el), valamint uránérc-tartalékai biztosítják. Ezért Párizsban sok mindent elnéztek szövetségesüknek, Bokassának, aki legutóbb fényűző koronázási szertartással hívta fel magára a figyelmet. A világ egyik legszegényebb országában 400 millió dollárt fecséreltek el a ceremóniára s Bokassa — különböző formákban — 18 kilogramm aranyat, töméntelen drágakövet aggatott magára. Eddig is köztudott volt rendszerének korruptsága és kegyetlensége, a minap azonA tervek szerint Izraelnek a hét végén kellett átadnia El Aris városát a Sínai-félszigetről történő visszavonulás első lépéseként. Képünkön: tevés beduinok figyelnek egy hadifelszerelést elszállító teherautót. Ezek voltak az előzmények, s amikor a héten Kigaliban, Rwanda fővárosában Giscard francia elnök az egykori gyarmatok részben ma is Pá- rizs-barát vonalat képviselő vezetőivel találkozott, nem kis tehertételnek bizonyult a „közép-afrikai kapcsolat”. Valószínűleg Amin ugandai elnök dicstelen példája is felötlött, amikor Franciaország most egyszerre haragra gyulladt, legalábbis haragosnak mutatta magát. Bejelentették a katonai segély szüneteltetését — igaz, már kiépítették előzőleg Bokassa testőrségét —, viszont a gazdasági segítséget változatlanul folyósítják. Franciaország, amikor stabilizálni szeretné afrikai szövetségeseit, sőt egy „Afrika- közi haderő” tervét is melengeti, szívesebben látna egy kiegyensúlyozottabb és szalonképesebb vezetést Közép- Afriikában. Egyelőre azonban még Bokassa a császár, s a vihar egy pohár vízben látszik kavarogni. © Hogyan folytatódik a különbéke-folyamat El Aris átadása után? Ünnepélyesen visszaadták Egyiptomnak El Arist, azt a városkát, Események címszavakban HÉTFŐ: Feszültség Washington és Teherán között, az amerikai szenátusnak az iszlám köztársaságot elítélő határozata nyomán — Hadifogolycsere Kína és Vietnam határán — Izraeli légitámadások libanoni célpontok ellen KEDD: Koszigin Prágában — Kigaliban, Rwanda fővárosában a francia elnök afrikai államfőkkel tárgyal, felfüggesztik a Bokassa Császárságnak nyújtott francia katonai segélyt —Konzervatív győzelem Kanadában SZERD A kereszténydemokrata Kari Carstenst választják az NSZK elnökévé — Haderő-csökkentési tárgyalások Bécs- ben — Felújítja munkáját az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszaka: folytatódik a Namíbia-vita CSÜTÖRTÖK: Fegyveres összecsapások a salvadori fővárosban — Husak befejezi szíriai látogatását — Strauss bejelenti igényét a kancellárjelöltségre PÉNTEK: Brezsnyev üzenete a kontinens kormányaihoz Afrika napja alkalmából — SALT-megbeszélés Genfben, az Egyesült Államokban erősödik a küzdelem a szerződés hívei és ellenfelei között — Merénylet Madridban SZOMBAT: El Arisnak, a sínai fővárosnak átadása után, Vance amerikai külügyminiszter ^részvételével tárgyalások kezdődnek a palesztin „autonómiáról”, előkészületek a Szadat—Begin-találkozóra — L,Humanité-ünnepség Párizsban Megsokszorozott erűvel jól szolgálják a tapasztalatok cseréjét, az egyeztetett cselekvés. A párt- és állami vezetők kölcsönös látogatásai, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülései, s Krím félszigeti találkozók jelentik a „csúcsszintet”, de természetesen a kommunista pártok elméleti konferenciái, a tudományos értekezletek sora is idetartozik. A szocialista országok politikai és védelmi szervezetének legutóbbi moszkvai csúcsértekezletének közleményei is aláhúzta: „... a jelenlegi viszonyok között, amikor az imperializmus továbbra is az uralom, az elnyomás és az egyenlőtlenség politikáját folytatja, az új típusú nemzetközi kapcsolatok létrejötte, a szocialista országok egysége 'és összeforrottsága különleges jelentőségű. Csakis ezen az úton járva lehet biztosítani legsikeresebben minden új társadalmat építő nép érdekeit', növelni a szocializmus tekintélyét, a szocialista országok szerepét a világban, a nemzetközi élet megújulásának ösztönzésében. az enyhülés elmélyítésében, a béke megszilárdításában.” A politikai, párt- és államközi kapcsolatok ma már olyan szintre emelkedtek a szocialista közösségen belül, hogy szinte el- választhatatlanná váltak az országok közötti viszony megannyi más oldalától. Ismeretes, hogy ma már a KGST-országok állítják elő a világ ipari termelésének több mint 33 százalékát, s hogy a szervezet megalakulásától eltelt harminc év alatt a tagországok nemzeti jövedelme megtízszereződött. Ezek a hatalmas változások csak a szocialista országok egymással és a Szovjetunióval való együttműködés keretei között jöhettek létre. A Szovjetunió a KGST gazdaságilag leghatalmasabb tagállama, legfontosabb nyersanyag- és energiszállítója, világszínvonalú tudományos eredmények és ipari technológiák forrása. kTJ I 1II m A I w A V __I ■ I I i T * I__ V ilágszerte nagy érdeklődéssel fogadták a bejelentést: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, szovjet államfő hamarosan Magyar- országra látogat. Az érdeklődés érthető és megalapozott, hiszen Leonyid Brezsnyev budapesti útjára még a június közepén esedékes szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt kerül sor, s a politikai megfigyelők Nyugaton és Keleten egyaránt fontos állásfoglalások közzétételére számítanak ez alkalommal is. A világ szocialista felében azonban a megkülönböztetett érdeklődésnek más, fontosabb oka is van: a Brezsnyev-látoga- tásban a Szovjetunió és a szocialista közösség országai közötti együttműködés, a test-’ véri kapcsolatok fejlődésének újabb állomását látják. A világ első szocialista országa és a második világháború után létrejött európai, ázsiai szocialista államok és a népi Kuba között sokoldalú viszony alakult ki az elmúlt több, mint három évtizedben. Ezek a kapcsolatok annak a felismerésnek az alapján jöttek létre, amelyet az MSZMP VII. kongresszusán Kádár János Lenint idézve eképpen fogalmazott meg: ,,... a Szovjetunió történelmi útjának tapasztalatai alapot és útmutatást adnak a magyar kommunistáknak is a szocialista építés feladatainak megoldásához. Az általános törvényszerűségek azonban mindig konkrét módon, az adott történelmi korszak £s a változó nemzeti környezet sajátos viszonyai között érvényesülnek. Az egyes kommunista pártok feladata éppen abban áll, hogy tudják: felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot ... az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására”. A szocialista közösségen belüli kapcsolatok ezen alapelvek nyomán jutottak el a jelenlegi fejlődési fokra. Tények bizonyítják, hogy rövid történetük folyamán a szocialista országok hatalmas változáson mentek keresztül, a nemzetközi erőviszonyok fontos tényezőjévé váltak. Ez nem lett volna lehetséges, ha a szocialista közösség országai és a Szovjetunió között nem jönnek létre a történelmileg új minőséget jelentő államközi kapcsolatok, amelyek a közös ideológiai alapokon, az új társadalmi rend felépítésére irányuló közös akaraton, a nemzeti és nemzetközi érdekek egységén nyugszanak. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai sokoldalú együttműködést alakítottak ki, a pártközi találkozók, eszmecserék különböző szintjei A szocialista integrációs szervezet komplex programja hosszú távra jelölte meg a közös fejlődés irányait. Az évek folyamán a kapcsolatok bonyolultabbá váltak, de a Szovjetunió szerepe, jelentősége egy cseppet sem csökkent. A moszkvai Ekonomicseszkaja Gazeta adatai szerint csupán az elmúlt évben 455 ipari objektum létesítésében működtek közre szovjet vállalatok a KGST-országokban. s ebből 93-at át is adtak. Hosz- szan lehetne sorolni ezeket, de azért emlékeztetőül megemlítjük: atomerőmű épül hazánkban, Bulgáriában, az NDK-ban és Csehszlovákiában, hőerőművek Romániában, Bulgáriában, Vietnamban, Lengyelországban és Kubában. A Szovjetunió közreműködik a magyar szénbányászat fejlesztésében, házgyárakat szállít szinte valamennyi KGST- országba, s a nehézipari technológia élenjárójaként hozzájárul ennek az ágazatnak a fejlesztéséhez is a tagállamokban. Ugyanakkor igen fontos a szovjet gazdaság számára a KGST-tag- államokból érkező árutömeg, a gépipari, könnyűipari és mezőgazdasági termékek egész sora, amelyek mind lényegesebb szerepel játszanak a szovjet ipar fejlődésében és a lakosság ellátásában. A gazdaság azonban csak az együttműködés egyik — igaz rendkívül fontos — oldala. A szocialista közösség országaiban tisztában vannak azzal, hogy az egyes szocialista államok biztonságának, békés építésének, fejlődésének, gazdagodásának alapvető „nemzetközi feltétele a szocialista világ- rendszer léte, országaink internacionalista- összefogása, kölcsönös testvéri segítése, sokoldalú alkotó együttműködése”. Kádár János ezeket a szavakat pártunk XI. kongresszusán a mi viszonyainkra értelmezve mondta el, de nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a megállapítás valamennyi testvérországra érvényes. L éónyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán ezekkel a szavakkal foglalta össze a szocialista országok egységének jelentőségét: „Szoros együttműködésünk alapja, lelke és irányító, szervező ereje — a szocializmus országai kommunista pártjainak megbonthatatlan harci szövetsége, világnézetük, céljaik és akaratuk egysége”. Ez az egység lehetőséget, biztos alapot nyújt az egyes országok nemzeti fejlődésére, s a cselekvő internacionalizmussal, a szolidaritás fejlesztésével megsokszorozza erőinket. M. G.