Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Tisztelt lakótársak! Kérem, ne csak közvetlen szomszédaim vegyék ezt megszólításnak — mindahhoz a sok ezer emberhez szeretnék szólni, akik ma első, második vagy éppen tizedik emeleten laknak: ahol sok család él egymás tőszomszédságában. Szomszédság — ez a szó lényeges tartalmi átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Valaha a falvakban-városokban a szomszéd annyit jelentett, mint az átlagosnál közelebb álló személyt-családot. Olyanokat, akik nap mint nap érintkeznek egymással, átszalad a szomszédasszony egy adag lisztért vagy pár csipet sóért, ha éppen otthon kifogyott. Vagy azt, hogy tudjuk, kik élnek a szomszédos házban, hol tanul a fiú, kit választott a nagylány. Elporolták a szomszéd gyereket, ha csínyt követett el: s a szomszéd szülő igenlően bólogatott rá .. . A lakótelepeken, a sok lakásos épületekben valahogy megfakult a szó tartalma. Gyakorta elhangzó panasz (ténymegállapítás?), hogy nem ismerjük szomszédainkat. Holott az élettér összébb szűkült: csak egy vékonyka fal választja el egymástól a családokat. S mennyi perpatvar okozója alkalomadtán ez a vékony fal! Karikaturisták kedvelt témája volt — és maradt — a bérházi szomszédság: nem véletlenül... Kisébb falura való ember él együtt egy-egy toronyházban évek óta — és milyen ritka a lépcsőházban felhangzó köszönés. Egymástól húsz—harminc centiméternyire ülnek a tévénézők esténként — a fal van közöttük. S ez a fal nemcsak fizikai valóságában létezik: a fejekben is. Fal van a szóba elegyedők között például, ha az egyik szomszéd azzal áll neki a másiknak, hogy „a maga kölyke*már megint itt randálírozott az ajtóm előtt tegnap délután!” Amikor vészterhes dorombolás szakítja félbe az egyik lakásban szolidnak tűnő magnózenét a másik oldalról: ott elviselhetetlennek vélik. Ha orvul belerúg a ku- tyátlan szomszéd a másik apróbb-na- gyobb ebébe. Nétán amikor írott feljelentés érkezik az ingatlankezelő vállalathoz vagy a lakásszövetkezethez, hogy X. Y. rendszeresen csapkodja a lakásában az ajtókat. Mosolyogni való időnként mindez — igaz. Mégis érdemes elgondolkodni azonj tudunk-e együtt élni? „Együtt” — mondom. Mert az „egymás mellett” kifejezés kevés. Egymás mellett lehet élni békességben és háborúban — mert muszáj. Együtt kellene megpróbálni. Mit lehet tenni viszont az olyan lakóval, aki a városvégi négyemeletes épület földszintjén lakik, és képtelen elviselni a gyerekzsivajt? Aki ujjnyi tüskéjű bokrokkal ülteti körbe földszinti ablakát, öles sziklákkal „védi" ugyancsak rossz szándékkal elültetett rózsatöveit. (Mert jó lehet-e az a szándék, mely arra irányul: nehogy maradjon némi helyük a házban élő — játszani, mozogni, hancurozni vágyó gyerekeknek?) S mit mondhat a többi lakó, amikor azzal a demagóg érvvel találja magát szemközt: a fásítás, növényültetés társadalmi cél. Hiába a válasz, hogy a gyermekek lehetőségeinek szélesítése méginkább cél — mindez lepereg arról a bizonyos falról... Lehet-e másképp? — kérdezik sokan, akik ilyen szomszédokkal kénytelenek együtt élni. A válasz kézenfekvő: lehet! Mert arra is van ám példa, hogy a ház lakói közül néhányan összefognak, és helyet keresnek egy közös szalonnasütéshez; hogy nem gond a gyerekre ügy elés, mivel a szomszédos család örömmel vállalja a mozi idején a srácot. És hallottam már olyat is, hogy a lakók tudják, melyik ajtón csöngessenek be. ha csöpög a vízcsap vagy kiment a biztosíték — az ott lakó szakember zokszó nélkül vállalkozik a javításra. Mint szomszéd! Muszájt említettem az előbb, mert ez van. Lakásra szükség van — nagy szükség — s ez másképp nem oldható meg, mint a soklakásos épületek felhúzásával. S ezek, előnyeikkel és hátrányaikkal, mégiscsak életünk nagyobb részének színterévé válnak. Egymás mellé kerülnek idegenek — próbáljunk meg hát, Tisztelt lakótársak, együtt élni... Dr. Csatáry Ernővel, a megyei tanács vb-titkárával a korszerű államigazgatásról Állami életünk egészségesen fejlődik, társadalmi céljaink megvalósítását segíti a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegének erősödése. Legutóbbi ülésén többek között ezt is megállapította a párt Központi Bizottsága. Szabolcs-Szatmárban milyen jelei mutatkoznak mindennek? — A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegének újszerű megfogalmazása kifejezi társadalmi fejlődésünket, ugyanakkor magába foglalja további céljainkat is. Így többek között a képviseleti demokrácia erősítését, a tanácsok hatáskörének növelését, a lakossági kapcsolatok fejlesztését. Megyénkben is elmondhatjuk: a tanácsok és szerveik összességében eredményesen és mind magasabb színvonalon látják el feladataikat. Ez persze nem jelenti azt, hogy munkájuk mentes volna a hibáktól. Tanácsaink tevékenységében most is jelentős szerepet tölt be a gazdasági szervező és kulturális nevelőmunka, a terület- és településfejlesztés, valamint a települések lakosságának sokoldalú ellátást szolgáló munka. Sza- bolcs-Seatmárban is évről évre növekednek a rendelkezésre álló anyagi erőforrások. Ezt bizonyítja és a tanácsok tevékenységének mértékét példázza, hogy az ötödik ötéves tervben a költségvetés és a fejlesztési források értéke meghaladja a 16 milliárd forintot. A A fejlődés egyik jele, hogy gyorsan ^ változik a településszerkezet megyénkben: helyi tanácsok szűnnek meg, ösz- szevonásokra kerül sor, városokat avatunk. Miképt alakítja mindez az államigazgatás szerkezetét? — Valóban, a társadalmi szükségszerűségnek, a településhálózat-fejlesztési tervnek, tágabban pedig a gazdasági egységek kialakulásának megfelelően változott és módosult megyénk településszerkezete. Nyilvánvaló, hogy ez legszembetűnőbben a tanácshálózat változásával mutatkozik meg. E tervszerű munka eredménye, hogy jelenleg *a több mint 600 ezer lelkes Szabolcs- Szatmárban hat járás van, hat városi, 33 nagyközségi, 77 községi — ebből 7 városkö- nyéki — tanács működik. A korábbi szétaprózottsághoz képest ez rendkívül nagy eredmény, ami egyszerre jelenti az erők egyesítését, ugyanakkor az államigazgatási munka színvonalának javítását. Méltán tartjuk legnagyobb eredménynek, hogy az elmúlt tíz év alatt öt nagyközségünk emelkedett városi rangra, s nyújt ma már a megyeszékhely város, Nyíregyháza mellett magasabb színvonalú ellátást Mátészalka, Kis- várda, Nyírbátor, Fehérgyarmat és Vásá- rosnamény lakosságának, a települések vonzáskörzetében élőknek. A Bár rendkívül sok gonddal járnak az ^ összevonások, sok problémát kell leküzdeni a fiatal városokban, mégis úgy tűnik, hogy ezekkel a szerkezeti változásokkal szakszerűbbé, pontosabbá, fegyelmezettebbé válik az ügyintézés. — Természetesen a település- és a tanácshálózat fejlesztése nem önmagáért való. Az a célunk, hogy ezáltal javuljon a lakosság ellátása, emelkedjék a tanácsi munka színvonala. Ez utóbbira már csak azért is nagy szükség van, mert az államigazgatási tevékenység közvetlen hatással van az állampolgárokra, befolyásolja hangulatukat, formálja véleményüket. Éppen ezért emelném ki, hogy a hatósági ügyek 85,8 százalékát községekben, városokban intézik, vagyis ott, ahol az ügyeket, a körülményeket a legjobban ismerik. Nem mindig volt ez így, szívós munka eredménye, hogy bonyolult ügyek intézésére is felvérteztük a kisebb településeken lévő tanácsi szerveket. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy most- már eszményi a helyzet, de valamit mutat, hogy a helyi tanácsok vb-titkárainak csaknem száz százaléka megfelelő képesítéssel rendelkezik. Nem ilyen jó az arány az egész apparátus tekintetében, a jelenleginél több jól felkészült szakemberre volna szükség. Nehezíti a helyzetet a tanácsi szerveknél is tapasztalható fluktuáció. Ez egyfelől olykor indokolt, ám találkozni egészségtelen jelenségekkel is. Már most gondoljuk el: az időlegesen távol lévő dolgozó helyére a legtöbbször csak gyakorlatlan és képesítetlen személyt tudnak felvenni, s az ő munkájának fogyatékosságait az állampolgár érzi. Reméljük, hogy az Államigazgatási Főiskola, amelynek Nyíregyházán konzultációs központja működik, belátható időn belül enyhíteni fogja ezeket a szakembergondokat. A Egyesek azt mondják, korábban is intézték az ügyeket a tanácson, indokolatlan tehát ez a nagy korszerűsítési törekvés. Egyetért Ön ezzel? — Nem. A régi keretek között, a régi módszerekkel államigazgatásunk már képtelen volna betölteni feladatát, nem tudna megfelelni a vele szemben támasztott magasabb követelményeknek. Bármely oldalról közelítjük is a kérdést, egyáltalán nem közömbös, hogy a tanácsi szervek milyen színvonalon, milyen eredménnyel, mekkora költségkihatással, egyszerűen, s ugyanakkor korszerűen végzik-e munkájukat. Hadd hozzak fel egy példát. Nemrég Varsóban egy tudományos tanácskozáson hangzott el, hogy a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az ezredforduló tájékán csaknem az egész felnőtt lakosságnak az íróasztalok mellé kellene ülnie, ha nem változnék meg az irodai munka hagyományos technikája. Nyilván ez nem következhet be, hiszen mindenütt az anyagi javak termelése az elsődleges. A Mit tettek az utóbbi időben a gyorsabb, a bürokráciamcntesebb ügyintézésért megyénk tanácsainál? — A tanácsi szervek és intézmények már hosszabb ideje rendszeresen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Indokolja ezt. hogy Szabolcs-Szatmár tanácsi szerveihez egy év alatt több mint félmillió ügyirat érkezik. Ebből mintegy 114 ezer esetben biztosítottak az ügyfeleknek jogot, vagy állapítottak meg kötelezettséget. Tehát ebből is kitűnik, hogy milyen felelősségteljes, nagy körültekintést igénylő munkáról van szó. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy amíg 1970-ben még 6,4, addig az elmúlt évben már a hatósági ügyeknek csupán a 2,7 százalékát intéztük 30 napon túl. Mindez azt mutatja, hogy javult az ügyintézés, de korántsem lehetünk elégedettek, mert ez a „csupán” 2,7 százalék egy év alatt több mint háromezer ügyet jelent. Ennyi ember hiába várta a neki talán legfontosabb ügye gyors elintézését. A A tanácsi munka egyszerűsítése feltéte- w lezi, hogy az itt dolgozók időben jelezzék a gyakorlat által túlhaladott jogszabályokat, tegyenek javaslatot a felesleges papírmunka kiküszöbölésére. Szabolcs-Szatmárban mi a helyzet e téren? — Megyénkben mozgalmat indítottunk az egyszerűsítési, korszerűsítési javaslatok kidolgozásáért, azok előterjesztéséért. Tavaly összesen 110 javaslatot terjesztettek a megyei szinten megalakult és szakemberekből álló bizottság elé. Ebből 45 javaslat vonatkozott jogszabály-módosításra, 13 javaslatot a gyakorlatban megvalósítottunk. Voltak olyan elképzelések is, amelyek csak az általánosság szintjén mozogtak, s ezért vissza kellett adni. Több tanácsi dolgozó jutalmat kapott a jó és bevezethető javaslatokért. Különösen városainkban az utóbbi időben figyelmet keltő próbálkozásokat tapasztalunk a jobb ügyfélszolgálatra. — Nyíregyházán már évek óta működik, Kisvárdán most van kialakulóban az ügyfélszolgálati iroda, melynek célja az ügyfelek tájékoztatásán, felvilágosításán túl a leggyakrabban előforduló, egyszerűbb ügyek intézése. Ennek az a haszna is megvan, hogy az apparátus többi dolgozója elmélyültebben foglalkozhat várospolitikai, tervezési és más kérdésekkel, valamint a hatósági döntések megalapozott előkészítésével. Meghatározott rend keretében munkaidő alatt az ügyfelek rendelkezésére állunk (hétfő, szerda, péntek). Nyíregyházán szerdai napokon délután 5—6 óra között is fogadjuk az ügyfeleket, azzal a szándékkal, hogy az állampolgárok ne essenek ki a munkából. Sajnos, egyelőre a vártnál kevesebben keresik fel a megyeszékhely tanácsi szerveit, s hasonló a tapasztalat a szabad szombatokon is. A jövőben még inkább tudatosítanunk kell a lakosság körében ezeket az új lehetőségeket, mert csak így remélhetjük, hogy élnek is vele. — És most engedjen meg egy kitérőt: úgy vélem, nem helyes, a hivatali munka és a bürokrácia közé egyenlőségi jelet tenni. A korszerű igazgatás, a színvonalas hatósági tevékenység rendkívül fontos az államhatalom erősítése, a szocialista demokrácia intézményeinek működtetése szempontjából is. Ugyanakkor a pontosan és jó színvonalon végzett hatósági munka egyben a bürokratizmus elleni küzdelmet is jelenti. Ez így egy kicsit elvontnak tűnik. Kérem, pontosítsa, mit ért Ön bürokrácián? — A bürokratizmus nem más, mint a formákhoz, az elavulthoz, a megszokotthoz ridegen ragaszkodó, a dolgok érdemi részét figyelmen kívül hagyó, túlbonyolított, lelketlen ügyintézés. Sajnos, még ilyennel is találkozni hellyel-közzel. Talán mondanom sem kellene, hogy az ilyen jelenségek ellen minden eszközzel fel kell lépni és mi igyekszünk is fellépni. Úgy vélem, ezzel sokan egyetértenek. Rátérvén egy másik területre, mivel tudná bizonyítani, hogy — éppen a demokratizmus jegyében — keresik a szorosabb kapcsolatot a lakossággal. — Nemcsak keressük, hanem ennek több formáját meg is találtuk már. Településeinken fórumokat tartunk, ahol a, lakosság bármilyen, a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó kérdésre nyíltan választ kérhet. Üzemeinkben, a vállalatoknál a megyei, városi és néhány nagyközségi tanács vezetői, szakemberei úgynevezett fogadóórákat tartanak. Nem ritka az sem. hogy a felügyeleti vizsgálat alkalmával megkérdezzük a lakosságot is, mi a véleményük a tanácsiak munkájáról, az ügyintézés szakszerűségéről, hangneméről. Így volt ez például, amikor a társközségekben élő lakosság helyzetét vizsgáltuk. — A kapcsolattartás és a szocialista demokrácia szélesítésének jól bevált formája a falugyűlés (tanyagyűlés, városkörzeti tanácskozás), amelyre megyénk lakossága szívesen eljön, s gondolatot cserél a terület ál-, lami vezetőivel. Kívánatos volna, hogy a tanácsülések nyilvánosságát is jobban kihasználja a lykosság, .S még.vylami: a kapcsolattartás fontos formája a jogi ismeret- terjesztés, amelyre jó példa volt a januárban megrendezett jogpropaganda-hónap. Többen úgy vélik, az államigazgatás korszerűsítése csupán technikai kérdés. Osztja Ön ezt a véleményt? — Nem osztom. Az egyszerűsítés, a korszerűsítés nem egyenlő a gépesítéssel, bár ez is, hozzátartozik. Gyakorta nem is a technikai eszközök beszerzése az akadály, hanem a szemlélet nehezíti a korszerűsítést, az a szemlélet, amely görcsösen ragaszkodik a beidegződött régihez, amely idegenkedik az újtól. így volt ez például a megyének a központi iktatás megteremtésekor: azelőtt a szakterületeken minden lényegtelent iktattak, hogy nagy számot mutasson majd a statisztikájuk. Ezen változtattunk. A cél az, hogy kis létszámú, de jól felkészült apparátus oldja meg a feladatokat. Bizonyára ismeri azt a célzatos kiszólást, hogy amíg a kormány elé öt oldalas jelentés is megteszi, addig egy községi tanácsnál kilószámra gyártják az előterjesztéseket. Nem lehetne mindezt rövidebben? — Kissé túlzás, hogy kilószámra, ám biztos, hogy a jelenlegi sok, lehetne egyszerűbben is. A megyei tanácselnök érvényben lévő utasítása nyomán már van javulás, de itt is a szemléleten, a gondolkodáson kell változtatni. Előterjesztéseink túl terjengősek, sok bennük a felesleges elem, hosszú a bevezetés. Néhány helyen úgy vannak vele, mint a rossz magasugró, aki ötven centiméternek száz méterről fut neki, s mire a léchez ér, elfárad és leveri. £ Milyen további lehetőség van a munka eredményességének növelésére megyénk tanácsaii.'ál ? — A hatékonyság, a minőség, az észszerű takarékosság a mi területünkre is érvényes követelmény. Ezentúl fontos, hogy döntéseink legyenek még megalapozottab- bak, közérthetőbbek. A gyors végrehajtást gátolják az elcsépelt szakmai zsargonok, a divatos idegen szavak,'amelyek nehezítik a feladatok egységes értelmezését. Munkánkat még jobban jellemezze a nyíltság, az őszinteség, a jogtalan előnyökkel szembeni határozott fellépés. Arra van szükség, hogy államigazgatásunk egyszerű és korszerű eszközeivel, módszereivel szolgálja még jobban politikai, társadalmi, gazdasági céljaink elérését. Ez a munka nem lehet kampányszerű, a korszerűsítés állandó és tervszerű tevékenység marad a jövőben is. £ Köszönöm az interjút. Angyal Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. május 27. Vasárnapi LINTERJÚ L A
