Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

1979. május 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Interpellációra válaszol az államtitkár Fejlesztik a vasúti forgalmat INTERPELLÁCIÓT ter­jesztett elő az országgyűlés 1974. április 24—25-i ülésén Széles Lajos Szabolcs-Szat- már megyei képviselő. A Mátészalka és Fehérgyar­mat közötti vasútvonal és a tunyogmatolcsi vasúti híd korszerűsítésének lehetősé­ge volt az interpelláció lé­nyege. A képviselő azt kér­te, hogy nyomós indokok alapján változtassák meg az országos közlekedéspoliti­kai koncepcióban megfo­galmazottakat és ne ítéljék megszüntetésre a szatmári térség számára oly fontos vasútvonalat. öt év telt el azóta, hogy az interpelláció elhangzott. Hosszú idő, de korántsem események nélküli. Az alapvető gondot az okozta, hogy a MÁV a nö­vekvő forgalom ellenére is meg akarta szüntetni a vas­útvonalat. Az abszolút szá­mok a terv ellen szóltak, hiszen 1971 és 75 között 700 ezerről 950 ezer tonnára emelkedett az áruszállítás, holott nagyon sok közület már eleve Mátészalkán ra­kodott, mivel a fehérgyar­mati állomásra nagy teher­bírású vagonok nem is ér­kezhettek a rossz állapotú tunyogmatolcsi híd miatt. Az alma-, a cukorrépa-, a téglaszállítás egyre növekvő mennyisége indokolta az eredeti döntés felülvizsgá­latát, amelyre az illetéke­sek ígéretet is tettek, de a döntés váratott magára. A NAPOKBAN azonban írásbeli választ kapott a képviselő a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium­ból, Urbán Lajos államtit­kártól, aki a következőket írta: „A Mátészalka—Zajta' vasútvonal további sorsá­val kapcsolatos megkeresé­sére értesítem, hogy a Má­tészalka—Fehérgyarmat kö­zötti szakasz már a közel­múltban felújításra került, s megszüntetésével a jövő­ben sem számol a vasút. Az építés alatt álló új tunyog­matolcsi közúti Szamos-híd elkészülte után a MÁV a VI. ötéves terv időszakában korszerűsíti a jelenlegi kö­zös közúti-vasúti hidat, amely lehetővé teszi a for­galom megfelelő színvonalú lebonyolítását. A Fehér- gyarmat—Zajta közötti vo­nalszakasz jelenlegi forgal­ma nem indokolja annak további fenntartását és üze­meltetését. A vonalszakasz sorsát csak úgy lehet meg­nyugtató módon rendezni, ha a vasút előtt is ismertek a megye e térségének fej­lesztési tervei, azok vasúti szállítási igényei és az itt található kavicslelőhelyek kitermelésével összefüggő megyei elképzelések.” Az államtitkár válaszával kapcsolatban a képviselő elmondta: az öt éve elhang­zott interpelláció alapján a KPM kedvező döntést ho­zott. Ez az eltelt hosszú idő ellenére is nagy eredmény, mért 100 millió forintot meghaladó felújításról, be­ruházásról kellett dönteni, ami országos méretekben is számottevő. A helyi szervek a forgalom lényeges növe­kedésére számítanak, amely a termelőüzemek számára sok esetben jelentős költ­ségmegtakarítást és gazda­ságosabb energiafelhaszná­lást is jelent majd, s jól szolgálja a városiasodé Fe­hérgyarmat és a járás érde­keit. M. S. N aponta tán ötször is vé­gigsétálok édesanyám kert­jén. Szépen gon­dozott, nagy kert ez. A 97 almafa megmetszve rend­ben; a gyermek­tenyérnyi levelek között ott a ren­geteg ujjbögynyi almácska: az új termés. A szabad területen piros leveleivel küzd a száraz föld ellen a krumpli. Azok, akik csíráztatott gumókat vetettek, még reményked­nek, ha csak egy kis eső jön, utol­éri önmagát a nö­vény. A saláta­bokrok is csene- vészek, holott eső- sebb májusban, más évben ilyen­kor már találni lehetett a szép kis fejeket a vasárna­pi ebédhez. A dinnyemag szinte úgy fekszik a föld­ben, ahogyan el lett vetve; éppen hogy csak megpu­hult a héja, de ki nem igen pattant. Ahol persze be f van vezetve az udvarra a víz, szebb a kert is. Ám a korlátozás bevezetése óta ép­pen hogy csak el lehet csenni vala­mennyit titokban. A nyomás ugyan­is napközben oly ( csekély, hogy ott is csak csöpörög a csap, egy hosszabb öntözőgumin már nem szalad át az éltető erő. Mégis szép az anyám kertje. Galambos Lajos: Tavaszi kertek Nem merem kér­deni sem, hogy a 70 évén túl ho­gyan van energiá­ja ezt a nagy ker­tet rendben tarta­ni. Van nyugdíja, gürcölnie már nem igen kellene. S még a kert mellett ott a sok baromfi is; s talán azokkal van a legtöbb baj- gond. Nem kér­dem azért sem, mert illő tudnom, hogy munka nél­kül egyszerűen nem tud létezni. Tizenkét éves korában már — mint annyi hozzá hasonló gyermek­ember — arató­munkás volt: ma­rokszedő. De még visszább menvén: tulajdonképpen már 4 éves korá­ban munkára fog­ták; ha csak gyer­mekmunkára is: tehén őrzésére, li­bák legeltetésére. 5 ha járt telente iskolába, honnan járt? A Cugosból Nyírszőlőbe, ami, akárhogy nézzük, 6 kilométer oda, 6 vissza. Édesapja — József Attila szavaival,— ki tán­torgott Ameriká­ba, ha olykor kül­dözgetett pénzt, félrerakták mind, hogy megépülhes­sen ez a mostan is álló ház. Ám olyan időben épült, az első háború vé­gén, amikor kiöre­gedett kezek húz­ták fel a falakat, rakhatták fel a te­tőt. De sok gond volt ezzel a házzal már, de sok kín, volt úgy,- hogy az oldala is kidőlt már, egyszer pedig épp az utcára néző vége; többszörö­sen többe került ennek a tatarozá­sa már, mint az eredeti építési költség. Am megvan, de áll, s várja tisztán mindig vissza az innen kirepülte- ket. Micsoda jó do- dolog megpihenni itt! A betegnek kü­lönb gyógyí­tást nyújt itestileg-lelkileg, mint bármely sza­natórium. A kert pedig, amelynek földje ugyan még meglehetősen pusztának tűnik, lombos fáival meg­nyugtat. Esténként a ker­ti pádról nézem a Tokaj felé eső ég alját. Arról szo­kott jönni az eső. S akkor megéled itt a kert földje is, burjánzani fog az élet. S megéled ben­ne tökéletesen az ember. 1 A Kelet-Szövker. Vállalat nyíregyházi irodagépjavító részlegében Temesi László műsze­rész egy ADS—F 8-as típusú pénztárgépet javít. (Császár Csaba felvétele) GONDOK TUNYÖGMATOLCSON Békétlenség a ládahegy tövében Nemcsak az ember alakítja a környezetet, de a környezet is az embert. Látszólag banális ez a megállapítás. De aki a Tiszalöki Faipari Vállalat tunyogmatolcsi telepén — láda­gyárában — körülnéz, alighanem belátja: több azért ez, mint szimpla közhely. Amilyen a környezet Nem éppen szívderítő lát­vány ez a telep. Sártenger közepén álló sziget: ember legyen a talpán, aki száraz lábbal vergődik be az egyet­len munkaterembe. Az udva­ron ládahegyek magasodnak. Megannyi púp a föld hátán. A hegyek tövében teherautó áll, körülötte emberek — el­sősorban nők —, nehéz meg­állapítani ki az, akinek dol­ga van, és ki az, aki éppen csak ott tartózkodik. A terem kopácsolástól za­jos. Ládát szegeznek. Néhány ütés: egy szeg a fában. Né­melyik egyenes, mint a cö- - vek, de sok hajlott, akár egy öregember háta. A nap né­hol akadálytalanul süt be: nincs üveg, ami a sugarak­nak útját állná. A nyers — vagy a szabadban átázott — falécek nehéz szagot áraszta­nak: biztos persze, hogy an­nak, aki évek óta itt dolgo­zik, nem szag, legfeljebb il­lat a fa lehelte levegő. Éven­te egymillió darab ládának kellene itt készülnie. Napon­ta négyezernek. Érkezett egy levél A közeli napokban a TI­SZAFA matolcsi üzeméből levél érkezett a szerkesztő­ségbe. Feladója Ernyei Ká- rolyné volt. Levelének mon­danivalója: 1978-ban egy olasz gyártmányú tűzőgépet szereltek fel az üzemben, ami — alkatrészhiány miatt — hol működik, hol nem. Ez természetszerűen kihat a tel­jesítményekre és a kerese­tekre is. A telep vezetője Szőke Sándor — a levélíró szerint — kijelentette: akik nem képesek a normát tel­jesíteni, azok kérjék ki a munkakönyvüket. Panasz­kodnak még a szociális kö­rülményekre is. "A levél to­vábbi aláírói: Vizsnyiczky Ilona, Múzsái Éva és Nagy Miklósné. Az udvaron többen is akadnak önkéntes idegenve­zetők, akik készségesen veze­tik az újságírót a panaszok hangadójához, Ernyei Ká- rolynéhoz. Útközben két asz­talnál is meg kell állni és meghallgatni a panaszözönt. A középtermetű asszony, Ernyei Károlyné így panasz­kodott : — Negyedik éve vagyok itt, de ilyen helyzet még nem volt — mondta. — Jöjjön ide mind — szól közbe valaki. Jönnek és mondják. Nem jó a gép. Kevés a pénz. Nincs tárolótér, télen olyan zsúfolt volt a munkaterem, hogy az már tűzveszélyesnek minő­síthető. Hiányzik a meleg víz. Ez a panaszoknak csak egy része. Asszonyok, kontra telepvezető Szőke Sándor, a telepveze­tő: — Tegnap is tizenegykor bevonultak az ebédlőbe, kö- tögettek és kijelentették, ne­kik elég az a hatvan láda, amit megcsináltak, hadd ma­radjon munka a délutáni mű­szaknak. Parázs vita kerekedik: az asszonyok azt állítják, csak egy órakor mentek az ebéd­lőbe. — A gépesítés óta rosszabb — veti a szót a levegőbe va­laki. A nők egymás szavába vágnak. Közben a telepveze­tő csendben az irodájába vo­nul. Néha ugyan beszélt vol­na, de az asszonysergg nyel­ve lesöpörte a porondról. Szőke Sándor az irodában ezt mondta: — Igaz, hogy a gép időn­ként nem jó, de tény: egy részük nem is szeret dolgoz­ni. Amit megkeresnek, az elég nekik. Kiviláglik véleménye: leg-' többjének nem ez a munka a megélhetés elsődleges forrá­sa. Inkább keresetkiegészí­tés, nyugdíjalap csak. Az „ellenlevél" A vállalat igazgatója, Ba­logh Gábor egy levelet mu­tat. A levelet a matolcsi lá­togatás után fogalmazták és legalább annyian írták alá, mint ahányan délelőtt pa­naszkodtak. Tartalma rövid­re fogva: minden másként van, mint azt az elégedetle­nek mondták. A telepvezető jó ember, a gépállás nem ak­kora gond, legyen bármi is, dolgozni kell. Mi tagadás, az ember az ilyen „ellenlevelek” olvastán mindig gyanút fog. Hátha Íratták velük ezt? Balogh Gábor mondja: — Tizenegy éves ez a te­lep. Kezdetben huszonnyol­cán dolgoztak, most majd­nem duplája a létszám. Az olasz berendezés érkezéséig nem volt más állóeszközünk, mint a kalapács és a harapó­fogó. A tűzőgépet a HUNGA- ROFRUCT-tal közösen 3,5 millió forintért vettük, hi­szen ebben a körzetben óriá­si mennyiségű ládára van szükség. Igaz, hogy alkatrész- hiány van, de a hibákat ki lehetett volna javítani. Nem így történt, ez a telepvezető hibája. Mentségére szolgál­jon, hogy beteg volt, de így is kiérdemel egy írásbeli fi­gyelmeztetést. A keresetekről annyit: a kimutatások tanúsága szerint egészen jónak mondhatók. A gép segítségével több, mint egymillió ládát kellene készí­teni, azonban jelenleg ez csak álomnak látszik. Márciusban például 75 ezer darabot gyár­tottak, áprilisban viszont 50 ezret. Kiút: azok, akiknek hatévesnél nagyobb a gyere­kük, kötelesek két műszak­ban dolgozni. — Most rendeltük ezt el — mondja az igazgató —, nem volt egyértelmű az öröm. Le­het, hogy néhány ember nem jön majd be ... Egyébként a jó munkát premizálni is fog­juk. És a környezet? Azon a ta­lajvíz miatt nehéz változtat­ni. — A két műszak, plusz a prémium — vélekedik az igazgató — gyógyír lehet a sebekre. A matolcsi telep nyeresé­ges. A most dúló vitában igazságot tenni szinte lehetet­len. Mindössze két dolog lát­szik bizonyosnak: a környe­zet jelenlegi kietlensége és a vezetők erélytelensége ma­gukban hordják az állandó ellentétek csíráit. Speidl Zoltán mmm térnek a cselekvési prog­ramok végrehajtásának elemzésére. Vizsgálják, mi valósult meg azokból, hol tartanak a megbízatások teljesítésében, javult-e a munka minősége, sike- rült-e előbbre lépniük az anyaggal, energiával való takarékosságban? Száz és száz fontos, az üzem sa­játosságából eredő kérdést vizsgálnak. Ezt tették a Titásznál is. Pártcsopor­tok, alapszervezetek vitat­ták meg a hő- és villa- mosenergia-ellátást, a ta­karékosságot. Örömmel állapították meg: a cselek­vési programban előírta­kat időarányosan teljesí­tették. Idén 76 millió fo­rint értékű villamosháló­zat-bővítés a feladatuk. Kerek 20 millióval több ez a tavalyitól. Az oren- burgi villamosítási mun­kák értéke 9 millió. Ezzel június 30-ig kell elkészül­niük. Év elején a cselek­vési programban elsősor­ban ezeknek a fontos munkáknak a jó minőség­ben történő elvégzésére koncentrálták az erőket. Ezt segítik a különböző pártmegbizatások. Nincs elmaradás, tartják a mi­nőséget, ütemesen készül az új gőzvezeték is, amely a Taurus mezőgazdasági abroncsgyár ellátását biz­tosítja majd. Képletesen szólva, az Universilberi mindennap olimpiára készülnek. Itt csinálják az 1980-as moszkvai nagy nyári játé­kok kommentátorasztalait. Vizsgázunk műszaki fel- készültségből, minőségből. Itt erre koncentrálta az erőket a cselekvési prog­ram. Az első negyedéves tervüket jó minőségben 120 százalékra teljesítet­ték. Felhívta a figyelmet a pártvezetőség arra, a jö­vőben is minden szüksé­ges feltételt biztosítani kell az ütemes, jó minősé­gi munkához. Értékelték a cselekvési program idő­arányos teljesítését a Me­zőgép vállalat kommunis­tái is. Az első negyedéves tervet 103 százalékra tel­jesítették. Szocialista ex­port kötelezettségeiknek eleget tettek. Minden fel­tétel biztosítva van ahhoz is, hogy az 50 konténer szállítását ez év első felé­ben megkezdjék. Feszített tőkés export- f terv teljesítését tűzte cé­lul az idei cselekvési prog­ram a Nyíregyházi Do­hánybeváltó és Fermentá­ló Vállalatnál. Csaknem 11 ezer hektáron 12 mázsás átlagtermést szeretnének elérni. Ennyire feltétlen szükség van ahhoz, hogy a kitűzött célt teljesítsék. Most azon munkálkodnak, hogy minden feltételt biz­tosítsanak a dohány jó mi­nőségének az eléréséhez. Az Épszernél a munkák koncentrálására töreked­nek. így növelik a haté­konyságot, a munkák mi­nőségét, a beruházások határidőre való elkészíté­sét. E zekben a hetekben megsűrűsödik párt- szervezeteinkben a munka. Pártcsoportok ér­tékelik: ki, hogyan telje­sítette a cselekvési prog­ramban vállalt pártmeg- bizatását. A pártvezetősé­gek mérleget készítenek. Fontos, hogy ezek a reá­lis, a valóságos helyzetet tükrözzék. Mutassanak rá a hibákra, az akadá­lyozó tényezőkre, amelyek a határozat sikerét befo­lyásolják. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom