Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-23 / 118. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. május 23. Kommentár Súlyos örökség S ajátos helyzet alakult ki Irán és az Egyesült Államok között. Washington szeretné mihamarabb Teheránba küldeni újonnan kinevezett nagykövetét, Walter Cutlert, iráni részről viszont nem tartják kívánatosnak ezt addig, amíg „legalább valamelyest nem rendeződik” a két ország közismerten zilált viszonya. Ez a tény önmagában is jól érzékelteti, milyen súlyos örökséggel terheltek az amerikai—iráni kapcsolatok. Khomeini minap mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy „hosszú történelme során Iránt egyetlen ország sem zsákmányolta ki jobban, mint az Egyesült Államok”. Az irániak tehát nem feledékenyek, a sebek ráadásul még frissek — de nemcsak erről van szó. Az amerikai kormányzat szinte naponta látványosan igyekszik beavatkozni Irán belügyeibe. A kongresszus ismét elítélte az iráni eseményeket, Kissinger exkülügyminiszter pedig egy beszédében keresetlen egyszerűséggel kijelentette: „Amerika a háború utáni korszak legnagyobb baklövését követte el, amikor megengedte a sah rendszerének megdöntését”. Az effajta nyilatkozatok, gesztusok eny-. hén szólva nem segítik a sebek gyógyulását. Pedig Teherán részéről nem hiányozna a kapcsolatok javításának szándéka — ha a másik fél is erre törekedne. Jazdi, az új iráni külügyminiszter első nagyobb sajtóértekezletét csaknem teljesen az iráni—amerikai viszonynak szentelte és világossá tette: Irán a sértett fél, Washingtonnak kellene végre olyasmit tennie, ami valóban a közeledési szándék jeleként fogható fel. Ilyesmi azonban nincs, sőt: amikor Teheránban közölték, dokumentumokkal tudják igazolni, hogy Jacob Javíts amerikai szenátor komoly összegeket fogadott el — nyilván nem ellenszolgáltatás nélkül — a sah- tól, a hivatalos Washingtont nem a tények érdekelték, hanem kapott az alkalmon és újabb Irán-ellenes tirádákat hangoztatott. Washingtonban egyszerűen még mindig nem * hajlandók tudomásul venni, hogy február óta egy új Irán van születőben. H. E. Hz USB szenátusa a háborús bűnök elévülése ellen Az Egyesült Államok szenátusa határozatot fogadott el, amely felszólítja a bonni kormányt, hogy változtassa meg a háborús bűnök NSZK- beli elévülésének határidejét. A határozat rámutat, hogy a náci háborús bűnösök felkutatása és bíróság elé állítása lehetővé teszi azoknak a bűnvádi felelősségre vonását, akiket személyes felelősség terhel a háborús bűnökért. Korábban a kongresszus képviselőháza is hasonló határozatot fogadott el. Perúlrafelvétel egy náci ügyében A holland legfelső bíróság kedden — az államügyész indítványára — perújrafelvételt rendelt el Pieter Nicolas Menten 79 éves holland üzletember, egykori náci háborús bűpös ügyében, s ezzel semmisnek nyilvánította a hágai bíróság 1977. decemberi felmentő ítéletét. Az új pert egy rotterdami bíróság fogja lefolytatni. Hadifogolycsere Vietnam és Kína között A vietnami és a kínai Vöröskereszt társaság képviselői kedden folytatták megbeszéléseiket a két ország közötti teljes hadifogolycsere lebonyolításához szükséges intézkedésekről. A hadifoglyok első csoportjainak cseréje — mint már közöltük — hétfőn lezajlott az úgynevezett Barátság határátkelőhelynél. A Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek jelenlétében Kína 120, Vietnam pedig 43 sebesült vagy beteg hadifoglyot adott át. A hadifogolycsere rendben zajlott le. A vietnami beleegyezés nyomán kedden a délelőtti órákban ismét összeült a két Vöröskereszt társaság küldöttsége a Barátság határátkelőhely térségében, hogy megvitassák a teljes hadifogolycsere lebonyolítását' Renger asszony a Nyugatnémet SZOP köztársasági elnökjelöltje Willy Brandt, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke kedden délelőtt Bonnban bejelentette, hogy pártja Annemarie Rengert, a parlament elnökhelyettesét jelöli a köztársasági elnök posztjára. Renger asszony korábban a parlament elnöke volt, s ebben a minőségében Kari Carstens elődje. Carstens az ellenzéki kereszténydemokrata és keresztényszociális unió elnökjelöltje. Képünkön: a nyugatnémet szociáldemokraták és szabad- demokraták jelöltje az elnök- választáson Annemarie Renger asszony. (Kelet-Magyar- ország telefotó) flz USB külügyminisztere Londonban tárgyal Vance amerikai külügyminiszter hétfőn összesen öt óra hosszat tárgyalt brit kollégájával, Lord Carringtonnal. A megbeszélésen szó volt európai kérdésekről, a Közel-Keletről és ázsiai, valamint ka- rib-tengeri problémákról is. de a tárgyalások középpontjában a rhodesiai rendszer elismerésének kérdése állt. Értesülés _ szerint Vance- nek sikerült meggyőznie brit tárgyaló partnereit arról, hogy Salisbury új kormányának túl gyors elismerése elzárná az utat minden kompromisz- szumos megoldás elől. Az említett forrás szerint Nagy- Britannia tehát egyelőre vár a rendszer hivatalos elismerésével. A ' Carter-kormányzatot szenátorok egy csoportja arra sürgeti, hogy Washington ismerje el a rhodesiai választások'nyomán alakult kor- ‘ mányt. WASHINGTON — PEKING Megállapodás — veszélyekkel Több mint harmincesztendős teljes „kereskedelmi szünet” után Juanita Kreps amerikai kereskedelmi miniszter és kínai kollégája, Li Kiang parafálták a két ország kereskedelmi egyezményét. Jóváhagyott, és hivatalosan aláírt megállapodásról azonban még nem lehet beszélni. A parafálási aktus két egymástól távol eső kínai városban zajlott le: az amerikai miniszter asszony Kantonban, a kínai miniszter pedig a fővárosban, Pekingben látta el kézjegyével a megállapodást. Ez a formaság jelzi, hogy a célok és szándékok teljes egyeztetéséhez és a három évtized alatt felhalmozódott gazdasági ellentétek tényleges megoldásához még idő kell. A realitásokhoz azonban hozzátartozik az is, hogy mind Washington, mind Peking erőteljes kompromisszumos hajlandóságról tett tanúságot. Nyilvánvaló, hogy ez pontosan beillik abba a washingtoni elgondolásba, amely az Egyesült Államok számára kedvező politikai-stratégiai egyensúlyhelyzet elérésének reményében továbbra sem mondott le a sokat emlegetett „kínai kártya” kijátszásáról. Ami a megállapodás gazdasági -tartaífthát illeti, figyelemre méltó, hogy rendkívül gyorsan aláírtak egy megállapodást a kölcsönös vagyonjogi követelésekről. A tárgyalások négy hónapig tartottak, ami az ilyen jellegű vitáknál igen rövid időnek számít. A lényeg az, hogy tisztázták a Kínában államosított amerikai vagyonnal és a megtorlásképpen Amerikában zár alá helyezett kínai pénzügyi követelésekkel kapcsolatos problémákat. Voltaképpen ez a megállapodás nyitotta meg a' kaput a párhuzamosan már megkezdett kereskedelmi tárgyalások befejezése és az egyezmény kidolgozása előtt. Egy másik lényeges tartalma a tárgyalásoknak az, hogy eleve kilátásba helyezi a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítését, valamint azt a lehetőséget, hogy Kína nemcsak magántőkés, hanem amerikai állami forrásokból is kaphat hiteleket. (Ismeretes, hogy a szovjet viszonylatban a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítését különböző, szenátusi kezdeményezésre elfogadott törvénymódosítások politikai feltételekhez kötik. Kína viszonylatában ez a jelek szerint egyáltalán nem, vagy jóval kevésbé érvényesül. Ez is jelzi a tárgyalások nyílt politikai célját. Ami a kétoldalú kínai— amerikai kereskedelmet illeti, 1978-ban 1,1 milliárd dollár volt és óriási amerikai exportfelesleget mutatott. A forgalom értékének legnagyobb részét ugyanis amerikai gabonaszállítások tették ki. Washington a hivatalos előrejelzések alapján arra számít, hogy 1979-ben 2 milliárd dollár lesz a forgalom, és 1984-re 3—4 milliárdra emelkedhet. (összehasonlításul: ez utóbbi szám alig több, mint Ausztriának a KGST-országokba irányuló jelenlegi kivitele.) Ennek a gazdasági célkitűzésnek az elérése is függ még számos tényezőtől, amelyek közül kiemelkedő jelentősége van a kínai gazdaságpolitika ingadozásainak. A jelek szerint a pekingi politika csúcsain lezajló viták következtében a különböző ágazatok közül hol az egyik, hol a másik kerül az előtérbe. (Jelenleg a mező- gazdaság, a könnyűipar és a szállítás került az első helyre.) Hasonlóképpen állandóan módosul a külkereskedelmi és hitelpolitika: pontosabban az, hogy a korábbi teljes elzárkózáshoz viszonyítva mennyire nyissák meg Kínát a tőkés világgazdaság és a külföldi hitelek előtt. Ebben a vonatkozásban az utóbbi hónapok inkább bizonyos visszafejlődést mutattak, amelyet korábbi megrendelések törlése, illetve felmondása is bizonyított. A kínai—amerikai gazdasági kapcsolatok viszonylatában a következő lépés az amerikai kongresszus jóváhagyásának megszerzése; a jelek szerint ennek nem lesz különösebb akadálya, a jóváhagyás azonban szeptembernél előbb aligha várható. A gazdasági kapcsolatok normalizálása magától értetődő és természetes jelenség — annak minősíthető kínai—amerikai viszonylatban is. A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok és más fejlett tőkés országok nem használják-e ki a gazdasági nyitás lehetőségét fegyver- szállításra és a kínai milita- rizálás meggyorsítására. Aligha lehet kétséges, hogy Kína terjeszkedő—expanzív politikai célkitűzéseinek megfelelően a gazdasági kapcsolatok belső tartalmát ebbe az irányba szeretné eltolni. — i — e. A Szovjetunió X. ötéves tervének legfontosabb építkezései
