Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979, május 3. A gávavencsellői „Viktória” Cipőipari Szövetkezet új üze­mében korszerű gépeken készítik exportra a cipőket. A ké­pen Veres Gyula a formarögzítő gép kezelője. (Császár Csa­ba felvétele) Rólunk írták Tallózás az országos sajtóban Alapozás az életre KISEGÍTŐ ISKOLÁBÓL — MUNKAPADHOZ A Népszabadság április 1-i száma Barangolás a szatmári síkon címmel a leendő táj­védelmi körzetre irányítja a figyelmet. Horváth Kálmán azt vizsgálja, hogy az itt élők hogyan őrzik, mennyire becsülik a táj természeti és kultúrtörténeti értékeit. Ta­pasztalatai szerint, ahhoz, hogy a környék ipara és me­zőgazdasága az országos át­lagnak megfelelően fejlődjön, ugyanakkor a bereg—szatmá­ri sík arculata se változzon, szükség lesz felvilágosító munkára, a helyi lakosság se­gítségére, megértésére, mert anélkül nem lehet a növé­nyek és állatok életét megvé­deni, meghosszabbítani. Szabolcs-Szatmár megyé­ben 13 ezer agrár szakember, orvos, pedagógus, tudós, író, közgazdász, jogász, s más szellemi munkakörben dolgo­zó diplomás él. A megye tár­sadalmában ma már 17 szá­zalékot képviselő réteg köz­életi érdeklődéséről, a közös­ség dolgaiban való aktív rész­vételéről közöl elemző írást a Magyar Nemzet április 1-i száma. Szabolcs-Szatmár siet cím­mel Sztankay István a Nép­szava április 1-i számában megyénk anyagi és szellemi kincseinek gyarapodását ösz- szegzi. A szakszervezetek központi lapjának április 4-i száma A falvacskák határa összeér címmel a beregi táj történelmi, építészeti és nép­rajzi emlékeinek számbavé­tele mellett részletesen ír a táj társadalmi, gazdasági vál­tozásairól. A Népfront című folyóirat idei 4. száma Ne neveljünk szegény embereket! címmel a szülői munkaközösségek tár­sadalmi irányításának tapasz­talatait ismerteti. Az összeg­ző írás megemlíti, hogy óvo­dáinkban a rendezvények jellemzik a szülői munkakö­zösségék tevékenységét. Álta­lános iskoláinkban javuló pe­dagógiai együttműködés bon­takozik ki. Középiskolákban, szakmunkásképző intézetek­ben ritkán találkoznak szü­lők—nevelők az intézetben, gyakori azonban a kihelyezett vidéki szülői értekezlet. Negyedik alkalommal nyeri el a nyírbátori határőrkerület a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. A ke­rület eredményes munkájá­nak értékét növeli, hogy az elmúlt három évben most másodszor került hozzájuk a zászló, tehát fejlődésük tö­retlennek mondható — olvas­tuk a Határőr április 13-i számában. A lap illusztrált írása két oldalon számol be a határőrkerület mindenna­pos munkájáról. Régi húsvét Szatmárban címmel a húsvéti locsolko- dásról és a hozzá kapcsolódó szokásokról közöl írást a Szabad Föld április 15-i szá­ma. A hetilap április 1-i szá­mában a vajai várkastélyban működő tanyai kollégium éle­tét mutatja be Szentesi Magda. Tóth Károly a nyíregyházi gumigyár új építkezésén járt és arról számol be a Magyar Nemzet április 8-i számában, hogy az abroncsgyár a terve­zett időpont, 1980 januárja helyett már ez év júliusától megkezdheti az üzemszerű termelést. Van-e titkuk az építőknek? A KEMÉV veze­tője így nyilatkozott: „Semmi titok. Csak kell egy kis bá­torság, kockázatvállalás. Mert ha mindig a napi postával vagy felülről várjuk az ötle­tet, a biztatást... akkor az igazgató ugyan nyugodtan aludhat, de a vállalat csak téblábol a hivatalok útvesz­tőiben. Aztán az is kell, hogy kialakítsa magának az építő­ipar is a maga törzsgárdáját. Nekünk ez sikerült, büszkék vagyunk arra, hogy mi még nem hirdettünk munkásfel­vételt.” Fel akarok mondani, mert nem tudom tovább vezetni az osztályt! A meghökkentő bejelentést a 29 éves osztály- vezető Reszegey Péter tette, akinek első munkahelye a MOM mátészalkai gyára. A Népszava április 21-i számá­ban a bejelentés okát, előz­ményeit ismerteti Görög At- héna. Az osztályvezető így nyilatkozott: „Én nem féltet­tem a presztízsemet, de min­dig irigyeltem az olyan em­bereket, akik soha nem ké­telkednek a képességeikben, magukban, a munkájukban, akik azt hiszik, ők mindent tökéletesen csinálnak. Nekik biztosan könnyebb.” A technika, a motorizáció fej­lődése, a megnövekedett szállítá­si feladatok, és az állandósult idegenforgalom hatására az or­szág minden részében jelentős változás következett be a közúti közlekedésben. Ugyanakkor az úthálózat korszerűsítésének üte­me elmarad a gépjárművek szá­mának növekedése ütemétől. Zsúfoltabb lett a forgalom és nőtt a baleseti veszélyhelyzet. A járművek számának további növekedésével a jövőben is szá­molnunk kell. Ez a folyamat egyre inkább érezteti árnyolda­lát is, — magas a közúti balese­tek száma. Ma már az emberek bizonyos korosztályánál —, vala­mennyi szervi megbetegedéssel összefüggő halálokot megelőzve, — első helyre került a közúti közlekedési baleset. A bekövetkezett balesetek je­lentős részét relatív gyorshajtás­sal, — a látási, forgalmi és út­viszonyokhoz helytelenül alkal­mazkodva, — gépjárművezetők okozzák. Tompított fénnyel, egymással szemben közlekedő két jármű esetében gyakori a közbeeső útszakaszon, világítás nélkül haladó kerékpáros elüté­se. illetve lámpa nélküli lovas fogattal való ütközés. Az ilyen természetű balesetek következtében sokan sérülnek és halnak meg A baleseti statisz. tikai adatok is bizonyítják, hogy ezek a balesetek korlátozott lá­Néha nehezen szabadu­lunk előítéleteinktől. A kise­gítő iskola hallatán az erős lenézést sugalló „gyogyó” jut az eszünkbe, ahol — a közhit sokszor ezt tartja — gyengeelméjű gyerekeket ne­velnek. Pedig a kisegítő is­kolában az életre készítenek fel, olyan gyerekeket (bocsá­tanak útra, akik megfelelő környezetbe kerülve tisztes­ségesen megállják a helyü­ket Dolgoznak, eltartják magukat és ha úgy adódik, a családjukat is. Az itt tanulók ugyanis nem elmebetegek, hanem az átlagosnál gyen­gébb értelmi képességűek Kik kerülnek ide? A nyíregyházi kisegítő is­kola igazgatója Tárnái Ottó mondja: — Néhány éve azok jár­hattak hozzánk, akiket az általános iskola első osztá­lyába beírattak, és onnan ide irányítottak. Ezt többek között az indokolta, hogy sokkal kevesebb volt az óvoda; később derülhetett csak ki alkalmatlanságuk a „normál” tanulmányok foly­tatására. A gyerekek többsége egyébként állami gondozott, nagyon sok közöttük a ci­gány származású; a szülők java része maga is idegbeteg vagy álkoholista, általában a társadalom peremére szorult ember. Természetesen szülési sérülések vagy 'betegségek is okozhatják a gyengébb szel­lemi képességeket. A több­ségnél azonban a (környeze­ti és öröklött ártalmak sze­repelnek az okok között az első helyen. A nyáron, társadalmi munkában, egy hét alatt 11 vagon paradicsomot szüretel­tek a gyerekek. Sikeres — ezüstdiplomás — tánccso- portjuk van, jól sportolnak és .kézimunkáikat nézve senki sem gondol arra: ezek a „debil” (gyerekek munkái. Az itteni nyolcadik osz­tály, az általános iskola ha­todik osztályának felel meg. Tévhit lenne azonban úgy gondolni: csupa szellemi erő­feszítésére képtelen gyerek jár ide. A nyáron a város többi iskolásaival együtt voltak napközis táborban és mindenkit megelőzve, ők nyerték meg a Petőfi-yetél- kedőt. Az Iskola 16 osztályában 241 diákot 41 tanár tanít. A gyerekek között 1978. októ­ber 1-i adatok szerint 130 fiú és 93 lány a nevelőott­honban lakott, ebből 75 volt az állami gondozott. tási viszonyoknál, vagy éjszaka, különösen ködös. csapadékos időben gyakoriak. A balesetben érdekelt jármű vezetője (haj tója) gyakran hi­vatkozott arra, hogy viharlám­pája elaludt, a szél eloltotta a lángot, vagy a járműve mellett nagy sebességgel elhaladó gép­jármüvek felcsapták, az üveget sáros vizzel beszennyezték és ezért nem látható a fény. A KRESZ a fogatolt jármű­vekre is előírja, hogy előre fe­hér, hátra piros fényű lámpát kell használni. Ez a rendelkezés már megfelel a forgalombizton­ság követelményeinek, csak az a baj, hogy ilyen — a fogatolt jár­művekre felszerelhető — lámpát nem lehet kapni. Az ipar még nem gyártja és megvásárolni sem lehet az 1979. január l-től kötelezően előírt 750 négyzetcentiméter felületű, piros-fehér ferde csíkos fény­visszaverő táblát a fogatolt jár­müvekhez. Kerékpárosok eseté­ben előfordult, hogy az egyéb­ként üzemképes világítóberen­dezés működött, de a lámpabú­ra szennyezettsége miatt az még közelről sem volt észlelhető. A forgalomban lévő kerékpá­rok világítóberendezései mű­szakilag kifogásolhatók, nedves, fagyos időben a dinamódörzsfej és a forgást végző kerék között nincs megfelelő tapadás, a dörzs- fej megcsúszik és a kerékpár Öt szakkörük, három mű­helyük van; 74 a kisdobosok és 95 az úttörők száma. Alapok a jovonoz A körülményekről csak annyit: minden tiszta és szép, azonban az iskola olyan, mint a kinőtt ruha. A hálótermek hodályok. Kevés a tanterem, az udvar pedig játékra és sportra egyaránt alkalmatlan. Négy továbbképző tagozat működik, ahol a nyolcadik általános iskolai bizonyít­vány megszerzése mellett be­tanított munkásokká lehet­nek, sőt a legjobbak, szak­munkás-oklevelet is kaphat­nak. Az Igazgató villanylámpa- foglalatokat mutat. — Megkapjuk az alkatré­szeket, a gyerekek pedig összeszerelik ezeket. Ilyen a bevezető a termelőmunkáiba. Az érte kapott pénzből nyá­ron a Balatonhoz utaznak táborozni. A varróműhelyben szőnek, hímeznek, varrnak. A szö­vőszéknél fiú ül, egy ci­gányfiú pedig boszorkányos gyorsasággal ‘forgiatja a hor­golótűt. A barkácsműhely- ben fiúk és lányok szerelik a foglalatokat. A háztartási műhelyben ás egyenjogúság uralkodik: a babaápolás rej­telmeivel ismerkednek, főz­nek, mosni tanulnak. Min­denki minden munkával megismerkedik. — A továbbképzősök a vá­Fiatal muzsikusok parádés bemutatójára kerül sor má­jus ötödikén Nyíregyházán. Délelőtt 10 órai kezdettel a megye zeneiskolásainak ka­marahangversenyét rende­zik meg a megyei művelődé­si központ nagytermében. Ez alkalommal dobogóra lépnek az új fehértói, nyírbátori, mátészalkai, kisvárdai és nyíregyházi zeneiskolák nö­vendékei. Több mint száz fiatal mu­zsikus mutatja be tudását. Zongoristák, furulyások, réz­fúvósok, vonósok, énekesek, fafúvósok hangversenye lesz ez, melynek keretében klasz­világitás nélkül, szakaszosan fel­villanó lámpával közlekedik. Egyébként is gyakori a hiá­nyosan felszerelt, vagy világítás nélküli kerékpáros közlekedés. Az ilyen veszélyforrások felszá­molására irányuló nevelő, felvi­lágosító és adminisztratív ható­sági intézkedések kedvező ha­tását lényegesen meggyorsítaná egy olyan központi intézkedés, melynek értelmében a kereske­delem csak megfelelő, az emlí­tett időjárási és útviszonyoknál is üzembiztos, a járművel egy­beépített és szoros egységet ké­pező lámpatestekkel felszerelt kerékpárokat hozhatna forga­lomba, melynek leszerelése és eltulajdonítása épp oly körülmé­nyes lenne, mint más gépjár­műnél. Egy ennek megfelelő jogsza­bályi rendelkezés jelentős lépés lenne a világítás nélküli közle­kedés felszámolásához. Hama­rabb megszűnne az a ma még megalapozottnak látszó és ezért elnézett indok, hogy a lámpát ellopták, ismételt pótlásuk egy­részt költséges, másrészt a mű­szaki üzletekben sem mindig kapható és így tovább növelik a veszélyhelyzetet. Egy megfelelő intézkedés lé­nyeges változást eredményezne a közlekedés biztonságának erő­sítésében. Harangozó András rendőr főhadnagy ros üzemeiben dolgoznak, és a kezdeti ellenállás után, ma már (jó véleménnyel vannak róluk. Az Iskola tanára Madácsi Istvláhné néhány éve 56 vég­zett tanuló sorsát (kísérte fi­gyelemmel. Kiderült: a tár­sadalomba 27 illeszkedett be jól, 7 pedig közepesen. Si­kertelenség csak további 7- nél volt tapasztalható. Érde­kes adat: a 38 lányból 7 férjhez ment, 1 menyasszony volt, 3 állami gondozott ci­gánylány élettárssal lakott. A fiúk közül azonban egy jutott csak el a vőlegénysé- gig. Az eredmény Saját lakása egyinek volt, harminckettőnek a szülők adtak otthont, munkásszál­láson tizenöten éltek, öten albérletben voltak és három cigánylány került csak zárt intézetbe. Szakmunkások hárman lettek, öten szakmát tanul­tak, (húsz volt a betanított munkás, tizenhármán pedig segédmunkát végeztek. Nyolc akadt akinek nem volt önálló keresete, a többiek mezőigazdasági munkával keresték a kenyerüket. Persze, javítanivaló még bőven van. Körülkeríthető, közművesített terület kelle­ne sportra és játékra. És, ami még ennél is fontosabb: gondoskodni kellene az utó­gondozásról, hogy legyen aki a tanulók sorsát figyelemmel kíséri, útjukat egyengeti. Speidl Zoltán szikus és modern művek egyaránt felhangzanak. Ez a találkozó jó alkalom arra, hogy a közönség és a szak­emberek megláthassák, mi­lyen oktatás folyik a zeneis­kolákban, milyen módon ne­velik a saját örömükre és a közönség gyönyörködtetésére muzsikáló gyermekeket Érdemes figyelemmel kí­sérni ezt a koncertet, amely a megye egyre népesebb ok­tatási formájának nagy se­regszemléje, s bizonyítéka annak, hogy Szabolcs-Szat­már minden pontján komoly erőfeszítések történnek a fia­tal nemzedék értékes zenei műveltségre oktatása és ne­velése érdekében. Még egy­szer az időpont: 1979. május 5., délelőtt tíz óra, megyei művelődési központ. LÁNYOK, ASSZONYOK Kossuth- rokonság Grúziában Százhalombattán van a végállomása a Szovjetunióból induló Barátság I. és Barát­ság II. kőolajvezetéknek. J. Gyenyiszova a fiatal város fiatal munkásait kereste fel. Többek között kiemeli cikké­ben, hogy sok érdekes ember­rel találkoztunk Százhalom­battán. Természetük, külse­jük különböző. A létesítmény fiatal dolgozóit mégis hason­lóvá teszi a munkájuk iránti rajongás és azonos világszem­léletük. Jut idejük mindenre, még a táncra is. Életek, gondok, események villannak fel Orosz Mária ri­portjában, aki a Vörös Októ­ber Férfiruhagyárba látoga­tott. Milyennek látja Ma­gyarországot, a magyar nők és gyerekek öltözékét, Buda­pest és Szeged textilboltjai­nak kirakatait Vera Grisecs- kina. A textilipari főiskola harmadéves hallgatójának véleményét, benyomásait veti papírra B. Viktorov újságíró. „Nekem mindenből sok van! — mondja Gunar Kra- mins. Sok a gyerekem, sok a barátom. Egyébként is gaz­dag vagyok, háromszoros mil­liomos!” Az ő családjába ve­zeti el az olvasót V. Arszirij. Megismerkedhetünk nyolc gyermekével, akik közül né- hányan apjuk foglalkozását űzik: gépkocsivezetők — csakúgy, mint Gunar Kra- minssal, aki hárommillió ki­lométert tett meg két kocsin nagyjavítás nélkül. Az ember és a természet kapcsolatáról, a növényvilág védelméről, a szakemberek kutatásairól és a kirándulók felelősségéről szól a „Védett növények” című írás. Százhu­szonöt éve született Marja Szavina, az első orosz szí­nésznő, aki külföldön, Német­országban vendégszerepeit, odahaza pedig színészgenerá­ciókat nevelt fel. A színpad az életem — szokta mondani. Nem véletlen, hogy J. Vis- nyevszkaja is ezt a címet ad­ta a művésznőről szóló cik­kének. Kossuth Lajos egyik uno­katestvérének a szabadság- harcban való részvétele miatt menekülnie kellett Magyar- országról. Grúziában élő le- származottairól szól Weisz Györgyi cikke. „Ritka az az ember, aki egy lesiklás után ne akarna újra felkapaszkodni a hegy­tetőre, hogy ismét érezhesse a sebesség magával ragadó, semmihez sem fogható érzé­sét.” A hófödte hegyek spor­tolóiról szól az „Ésszel és szívvel” című cikk. A szokásos keresztrejtvény, horgolásminta, receptkülön­legességek mellett ezúttal a makramécsomózással is meg­ismerkedhetünk. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Fürdőző, hüsiilő kacsák. Közlekedési veszélyforrás Kivilágítatlan fogatok, kerékpárok SZOMBATON NYÍREGYHÁZÁN Zeneiskolások kamarahangversenye A beküldő: Kádár Margit, Mátészalka, Rákóczi u. 45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom