Kelet-Magyarország, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

1979. május 3. KELET-MAGYABORSZÁG 3 Egészség és közszellem A KÖZELMÚLTBAN egy megyei orvosi tanácskozáson szóba került az etika is. Ki­derült: az elmúlt esztendőben alig volt ilyen ügy a megyé­ben. Az első pillanatban igen örvendetesnek tűnik mindez, bár ahogy a jelenlévő vezető egészségügyiek is megállapí­tották, csalóka dolog az ügyek alacsony száma. A köztudatban úgy él az etika fogalma, hogy az nem más, mint anyagi ügy. Vagy­is a hálapénzzel való vissza­élés, vagy éppen a szüksé­gesnél magasabb ellátás meg­adása, nem éppen önzetlen alapon. Pedig a dolog sokkal összetettebb ennél, s lénye­gében fontosabb területeket érint, mint a pénz. Talán éppen a kérdés ilyen bonyo­lultabb formája eredményezi aztán, hogy a kórházi etikai bizottságok nem kezdemé­nyeznek, s egy sor, a beteget érintő ügy nem nyer megol­dást. Az orvosi etika fogalom­körének kardinális kérdése a szakmai munka kifogástalan végzése. A legjobb tudás al­kalmazása, az orvosi eskü­nek megfelelő készenlét, az egészségügy által biztosított feltételeknek a beteg számá­ra való biztosítása. Ehhez társul, s nem mellékesen az orvos egyéni magatartása, hangneme, megjelenése, vi­selkedése, bánásmódja a hozzá kerülővel, viszonya kollégáihoz — hogy csak a legfontosabbakról essék szó. Ha ezt a területet nézzük, akkor kiderül: korántsem olyan jó a helyzet, mint ahogy az alig tízre tehető etikái ügy sugallja. Mert volt orvos, akit a szakmai el­lenőrzés reggel kilenckor még az ágyában talált, hol­ott a rendelés papíron már megkezdődött. Tudunk eset­ről, amikor éppen a kolléga bosszantására olyankor küld­tek beteget egy másik gyógy­intézetbe, amikor ott éppen a hét vége miatt rendesen el­látni nem tudták. Volt orvos, akit az ápolószemélyzet dur­va sértegetéséért kellett fi­gyelmeztetni, persze csak ba­ráti alapon. Tudnak olyan esetről is, amikor a másik orvos tekintélyének rombo­lása ott szerepelt a „gyógy­módok” között. Félreértés ne essék: nem ijesztő tömeg jelenségről van szó. Esetekről, melyek igenis etikai vétségek, ahol elkel a kemény figyelmeztetés, de a legenyhébb esetben is a dor­gálás. Mert ezek a jelenségek kihatnak a gyógyító mun­kára, hatásuk rossz oldalait végső soron a beteg sínyli meg. Márpedig a legsúlyo­sabb eset az, ha az orvosra bízott ember megmásítható emberi rossz tulajdonságok miatt nem kapja meg azt az ellátást, amit a szocialista egészségügy elvben garantál. — Sürgető feladat tehát, — hangzott el vezető orvosi kö­rökben — hogy a kórház­rendelőintézeti egységek, a szakfőorvosok, egy-egy kór­ház szakmai felügyeletét el­látó egészségügyiek több fi­gyelmet fordítsanak a lap­pangó, sokszor alig észreve­hető ügyekre. Mert nem az tépázza meg az egészség- ügyieknek az utóbbi évek­ben egyébként megnőtt presztízsét, ha kiderülnek a hibák, s az intézkedések nyomán változik a helyzet. A TEKINTÉLY csökkené­sének végső oka mindig a hiányosan teljesített köteles­ség. Az etika mércéja az or­vos, az egészségügyi szakmái teljesítménye, amelynek ré­sze az orvos—beteg, orvos-— egészségügyi dolgozó kap­csolata is. Csak a gyógyító intézmények egészséges köz­szelleme jelentheti az egész­séges emberért való küzde­lem jó alapjait. Bürget Lajos Művelődési ház Kisvárdán A. kisvárdai új művelődé- rül. A reprezentatív kivitelű si házon a kivitelezők az intézményt, amely 45 millió utolsó simításokat végzik. A forintba került, augusztus­napokban a belső berende- ban adják át a kisvárdaiak- zés is végleges helyére ke- nak. A „kenderszakállú" dédunokája Nagyhalászban Ezüstös szálak mögött A Budapesti Kender-juta és Politextil Vállalat „ken- derszalkállú” öregemberhez hasonlítható, csaknem száz- esztendős. A nagyhalászi gyáregysége viszont egészen fiatal, dédunoka lehetne Az átalakított (nagyhalászi üzemben 1973 óta fokozato­san megváltoztatták a ter­melés profilját. Az elmúlt év elején teljesen ,/megtisztult a profil”, magyarán szólva a rost helyett szintetikus poly­Kató Zoltán propilént dolgoznak fel. Az átállás nem ment simán, az üzem dolgozói meg-;megbot- lottak a műanyag fonalak­ban ... Akadozott a terme­lés, több évig nem teljesí­tették a tervüket. Az elmúlt év volt az első, amely meg­hozta a sikert, s az idei esz­tendő első negyedében is túlteljesítették tervüket. Partnerek, termékskála „Végre beindult a verkli” — mondják többen is, s hozzáteszik, hogy a napja­inkban végzett termelő- munka bizakodásra ad okot. Megismerni az újat, és a miég újabbat, megtanulni a tempósabb gépek kezelését: nem könnyű feladat. A gyáregység kommunistái az átállás kezdetétől fogva igye­keztek jó példát mutatni, s idei cselekvési programjuk­ban vállalták, hogy még nagyobb lendülettel dolgoz­nak az eredményesebb ter­melés érdekében. Kell is a 180 fokos fordulat, hogy a szabolcsi üzemnek jó híre legyen a sok-sok partner kö­zött. Mint a főmérnök mond­ja, részben azért van sok partner, mert széles a ter­mékskála, egyebek között gyártanak itt zsákszövetet, zsineget, a lakástextildpar- nak fonalakat, a bútoripar­nak filcet. A gépmester logikája Kató Zoltán fiatal gép­mester. A hangos csarnok­ban magyarázza, hogy nyolc­féle (más-más országból ér­kezett) gép beállításához, el­lenőrzéséhez kell értenie. Tavaly a gépek beszerelésé­nél, beüzemelésénél 150 túl­órát teljesített. Segítette és segíti a kevésbé tapasztalt lakatosak munkáját. A gé­pek beállítására, ellenőrzésé­re még műszak után is gon­dot fordít, mert hibás beállí­tás esetén az asszonyok se­lejtett termelnek. „Idén nem kell új gépeket beszerel­nem, mégis többet dolgozha­tók annál, ami szorosan vett munkaköri kötelességem. Egy gyors és jó gépbeállítás­sal ezreseket lehet behozni” — mondja a fiatalember. A tanulásiban is példát mutat. Ősszel beiratkozott a nyír­egyházi ipari szakközépisko­la (a régi Kossuth) levelező tagozatára. Nagyobb tudás­sal, érettségizett szakmun­kásként akar a jövőben dol­gozni. Hasonló tervet szövöget Német Tibonné csévélő. Lát­Hamvai Gusztáv O lajos védőkesztyűjét lehúzza és maga elé helyezi az asztalra. Ekkor villan gyűrűsujján a cizellált arany pecsét­gyűrű, benne rajzolt mo­nogram. Ezerötszázra tak­sálom. Lehet, hogy a vésés­sel több volt?! Születésna­pi ajándék a nagymamától. Tizennyolc éves volt, ami­kor a nagyi meglepte vele. Nyúlánk, barna fiú, el- viselhetően hosszú, nyírott és ápolt a haja, kis bajuszt visel. Megnyerő így a kék munkásruhában is. Betaní­tott lakatos. Még nem lép­te át a húszévesek világát. De belépett az autótulajdo­nosokéba, s, megízlelte mit jelent a kocsi, ha van, s azt is, ha „nincs”. Tekintete kutató, fürké­sző. Viselkedése tartózkodó. Fejében talán újra meg új­ra az villan át, miért ez a procedúra, ez az állandó faggatás? Nem volt elég a szégyenkezésből, amit át­élt? Mögötte kajánul össze­vigyorognak a srácok. Hesztálják a Skodás-tulajt, akinek ugrott a jogsija. Be­vonták, mert koccant. Ta­lán megússza, ha a szonda nem színeződik el. Csak­hogy a kis műszer jelezte a söröket. Gyaloglásra ítélte magát. Kénytelen lábbuszon hat (!) kilométer távolságról be­Koccanás járni munkahelyére Nyír­egyházára. A művezető hangjában most sajnálkozást sejtek. — Van ennek a fiúnak jó oldala is. A rábízott fel­adatot pontosan, precízen elvégzi. Persze probléma is akad. A közösségi munká­ból kihúzza magát. Befe­jezetlen ember. Bár úgy vettem észre, amit az üzem­ben keres csak zsebpénznek tekinti. Ellátják otthon bő­ven. Ajándékba kapta a gép­kocsit is. Dicsekedett is ve­le, mesélte a brigád. Havonta kétezer fölött keres. Ennyi pénz csak zsebpénz lenne egy mun­kásfiatalnak? Nem akar­tam hinni a fülemnek. A művezető így folytatta: — Eléggé rapszodikus tí­pus. Ha van kedve hajt, szépen melózik, máskor meg olyan, mintha semmi nem érdekelné. A lakatosok csoportveze­tője helyesel. Most nála dolgozik, célmunkán. Itt több az órabére is. — Nincs rá különös pa­naszom. Ha azt mondom, ennek munkának délre el kell készülnie, megcsinálja. Néha le kellett ápolni, mint a többit, mert eljátszanék az időt. Ha megkértem, ma­radjon túlórázni, mert sür­gős a munka, ő is vállalta. Ezen csodálkoztam legjob­ban, mert korábban hiába kértük. Azon az emlékezetes va­sárnapon is benn marad­tak túlórázni. Egyik barát­ját akarta hazavinni a kö­zeli faluba. Közben betér­tek sörözni az Ezerjóba. Utána koccant össze egy Zsigulival. — Könnyen jött a kocsi is. Könnyen jut pénzhez Is. Nem értékeli a munkát úgy, mint az idősebb mun­kások, mert nem kérdik meg tőle otthon még azt sem, mennyit kerestél? Nála is van pénz mindig bőven, kap a szüleitől, ha fogytán — így a művezető. A fiú kedveszegetten ül, közömbösen válaszolgat. — Valóban ajándékba kaptam a gépkocsit még harmadikos koromban t— mondja. — Ekkor buktál három — Igen. — Megérdemelted a ko­csit? — Igaz, egy kicsit jobban kellett volna tanulnom... Csak megérdemeltem, ha megvették. Különben is be­fizették és megjött. — Hányán vagytok test­vérek? — Egyedül vagyok. E r desapja is Nyíregy­házán dolgozik. Min­dennap bejár. — ö mivel jár munkába? — Kerékpáron. Vajon hány esztendeig dolgozott,' míg összekupor- gatták a fiának a kocsira valót? — Hogyan fogadták, ami­kor megtudták, hogy be­vonták a jogosítványod? — Nem örültek neki. — Mennyi zsebpénzt kapsz havonta? — Hazaadom az egész fizetésem. Havonta 600 fo­rint körül költők. Ha el­fogy, adnak. Nem kell kér­nem. Amit most keresek, egy részéből másik kocsira gyűjt a muter. Szeretnék egy 1300-as Zsigát. Biztos megkapja. Megérdemli? Azóta is azon töprengek, kinek te­gyem fel ezt a kérdést? Farkas Kálmán Német Tiborné ványos gépsor melleft, ezüs­tös szálak rengetegében dol­gozik, kézügyességre, nagy- nagy figyelemre is szüksége van. A cseppett sem könnyű munka mellett vállalta a ta­nulás gondját. Az elmúlt ősszel beiratkozott az ibrá- nyi gimnázium levelező ta­gozatára. Érettségizett imun- kásnő akar lenni. Töibíb do­logban kezdő. Még egy tan­évet sem fejezett be, nincs egy éve, hogy felvették a pártba, nincs egy hónapja, hogy férjhez ment. Mégis kezdeményezte, hogy brigád­ja csatlakozzon a helyi ak­cióhoz, amelynek ez a címe: „Ne adj tovább hibás mun­kát”. Az első kiváló cím A korszerű, sokat tudó gé­pek elektromos árammal működnek. A villanyszerelő szakma itt „profilba vágó” és igen fontos. Hamvai Gusztáv villanyszerelő eb­ben a gyárban, illetve jog­elődjénél, pontosabban a kapcsolótáblák birodalmá­ban dolgozik, kereken ne­gyedszázada. Ez év január­jában, a vállalati rekonstruk­ció végén a könnyűipari mi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetést adományozott neki. A népszerű Guszti bácsi ez év augusztus 27-én nyugdíj­ba vonul. „Szép emlékekkel akarok búcsúzni. A nagyhalászi gyár törté­netében először május else­jén ítélték oda a Vállalat Kiváló Brigádja címet. A Hamvai Gusztáv csoportjá­hoz tartozó, lendületben lévő villanyszerelő brigádra esett a választás. A többi üzem­részbe is kell egy-ikét „Len­dítőkerék” és akkor a szövő­brigádok, meg a csévélőbri­gádok is megkaphatják a- kiváló címet. Nábrádi Lajos Energiapazarlás Túlfűtött... Ki ne ismerné a túlfűtött irodát, ahol csak az ablak- nyitással válik elviselhetővé a hőmérséklet? Több olyan hivatal akad, ahol a közpon­ti fűtés mellett villanymele­gítőket is bekapcsolnak. Hol lehet a határ? És hol a ha­tár a gazdaságtalanul üze­meltetett berendezéseknél, mennyi energia megy ve­szendőbe? A megyei tanács elnöke körlevelet küldött 1172 taná­csi intézménynek és válla­latnak, valamint a 130 helyi és közös tanácsnak. A kör­levél részletesen meghatá­rozza azokat a teendőket, amelyeket a gazdaságos energiafogyasztás érdekében kell tenni. Pontos táblázatot állítot­tak össze: melyik helyiség­ben milyen az ájánlott hő­mérséklet, s igyekeznek megakadályozni a túlfűtést. A másik jelentős energia- megtakarítási forrásra, a szigetelésre is nyomatékosan felhívják a figyelmet. Ahol szükséges, a nyílászárókat le kell cserélni. Ahol jó álla­potban vannak, ott a tömí­téssel óvhatják meg a meleg levegőt az elillanástól. Sok . helyen csak azért fo­gyaszt sokat egy berendezés, mert rosszul állították be, nagyobb, gondot kell fordíta­ni a beszabályozásra, a ké­mények -rendben tartására. A tanácsi vállalatok, in­tézmények gazdaságos fűtése azért is lényeges, mert je­lentős hányadát teszik ki a megye energiafogyasztásá­nak. A hosszú távú energia- ellátási programunk szám szerint meghatározza, me­lyik energiaforrás milyen részt képvisel a megye fo­gyasztásában. 1970 és 1990 között 55 százalékról 18-ra cslökiken a szén, 35-iről 44-re nő az olaj, a benzin és a háztartási tüzelőolaj aránya. A legdinamikusabban a ve­zetékes gáz felhasználása növekszik, 2 százalékról 24 százalékra. Korszerűsödnek a háztartások, az 1970-ben szükséges 10 ezer tonna p*'°- pán-ibután gáz helyett 1990- ben már 25 ezer tonnára lesz szükség a konyhákban. A korszerűbb energiaforrá­sok igénybevételével egyide­jűleg törekedni kell a ren­delkezésre állók ésszerűbb felhasználására. T. K. A Kiszabéról»'? Bessenyei Tsz Tar-düiőjében Németh József fra*toros f „mhii,' -.orr-l vetés a3r. ! . . sii a talaj-' '■ ■■■*<■■ M*- kita Viktor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom