Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 21. Tízéves város Évtizedek óta fizetek elő a Kelet-Magyarországra, s ja­nuárban örömmel láttam, hogy ismét közöl mátészalkai oldalakat, hasonlót a néhány évvel ezelőtti melléklethez — írja levelében Kovács János mátészalkai olvasónk. — De nemcsak a mirólunk szóló oldalakat olvasom figyelme­sebben, mint a lap többi írá­sát, hanem más városok ol­dalait is kedvvel nézegetem, mit terveznek ott másképp, mint nálunk, és milyen ná­lunk is alkalmazható javas­latokról adnak hírt. Tudom, mindössze négy mátészalkai oldal jelent meg az idén, tehát nem is írhat­tak mindenről, amit szívesen látnánk. Ezért is javasolnék néhány témát. Jólesett látni, mi mindent is készítenek már városunk üzemei, meny­nyi minden kerül exportra és a hazai boltokba. Munkatár­saimmal viszont már arról is beszélgettünk, hogy vajon miként indult az év (hiszen eltelt az első negyedév), a mi városunk iparában jobb. vagy rosszabb a kép, mint amit a népgazdaságról orszá­gos sajtóból olvashatunk. ír­hatnánk arról is, vajon ná­lunk mennyire veszik komo­lyan az üzemekben és a háztartásokban a takarékos­ságot. Szívesen olvasnánk a társadalmi tulajdon védelme érdekében tett intézkedések­ről, mert e téren sok helyen van nálunk is tennivaló. S nem utolsósorban szeret­nénk még többet olvasni az idén tízéves városunk fej­lesztési terveiről — ajánlja olvasónk. Köszönjük a kedves leve­let, a javaslatokat. t Bérházak környéke Tisztelt szerkesztőség! Cik­küket, amely a lakótelepi bérházak helyzetével foglal­kozott, lakógyűlésen beszél­tük meg. Nagyon örültünk, hogy végre szóvá tették, mi­lyen nehéz, sőt terhes az együttélés olyanokkal, akik az elemi normákat sem tart­ják meg. Kár, hogy nem ter­jedt ki mindenre a figyel­mük. Néhány dolgot most ki­egészítésül leírok, bár lehet, hogy levelem olvasatlanul kerül valahová félre, — ír­ja levelében M. Sándorné, Nyíregyháza, Május 1. téri la­kos. — Vegyük először azo­kat, akik a ház előtti parko­lóhelyeket autószerelő mű­helynek nézik, s vasárnap, ün­nepkor, szombat délutánon­ként kalapálással, csörgéssel zavarják százak nyugalmát. Ha szólunk, rendszerint dur­va visszautasítás a válasz. A másik: figyelte-e valaki, hogy milyen gátlástalanul használják az autósok a kö.- zös vizet mosásra? Hát nin­csen takarékossági mozga­lom? Miért fizetjük mi, nem autósok, mások mosóvízét? Aztán a durva játékok a te­reken, utcákon. Nem lehetne egy-két nyugdíjas pedagó­gust alkalmazni, akik a gyermekek között járnának, s ügyelnének a rendre? Kár, hogy erről nem esett szó. Nagyon örülnénk annak, ha a városi tanács elnöke is vá­laszolna a hozzá írt levélre, s megtudhatnánk, mennyit ér a közügy felvetése az újság­ban —• zárul M. Sándorné le­vele. Áru vagy kirakat? A Kelet-Magyarországban 1979. március 28-án „Áru vagy kirakat?” címmel, B. M. nyíregyházi lakos panaszos levele jelent meg, amely vál­lalatunkat érintette. Március 15-én, a nemzeti ünnep al­kalmából virágüzletünk is — mint a városban sok üzlet — kirakati dekorációt készí­tett. A panaszos számára va­lóban kellemetlen lehet, hogy a kirakati virágtálban gyö­nyörű szegfűt lát, ezzel szem­ben a vázában, amelyből árusítunk, gyengébb minősé­gű vágott virágból választhat a vevő. Az eladó hibát kö­vetett el, amiért a vevő ké­rését nem teljesítette, ezért figyelmeztetésben is részesí­tettük. Eddig nem tapasztal­tuk, hogy ez-a kiszolgálási mód általános lenne, és sze­retnénk, ha továbbra sem fordulna elő hasonló eset. Ezúton is elnézést kérünk a kellemetlenségért, remél­jük, hogy ezután üzletünk mindig megelégedésére fogja önt kiszolgálni. Dr. Jenser György igazgató TARTÓS HIDEG — JELENTŐS VESZTESÉG Fáztak a méhek Akácvirágzás: 1 hónap múlva Évek óta nem szenvedett az ideihez hasonló veszteséget télen a megyei méhállomány. A 40 ezer szabolcsi méhcsa­lád 10—45 százalékát pusztí­totta el a hirtelen jött, ke­mény és hosszan tartó hideg. Jelenleg 36 szakcsoport mű­ködik megyénkben, s a tag­ság kezelésében több, mint 32 ezer méhcsalád van. * Fenyeget a varroaatka Az elmúlt két nyár sem kedvezett a méztermelésnek. Tavaly 35,8 vagon mézet ad­ták át a HUNGARONEK- TÁR-nak a szabolcsi szakcso­portok — mindössze 6 vagon­nal ‘többet, mint az ezt meg­előző éviben. Az idei terme­lésre most zajlanak a szerző­déskötések. Eddig 15 áfész 38,5 vagon méz átadására kö­tött megállapodást. Ebben az éviben is fenye­geti az apró rovarokat vér­szívó kártevőjük: a varroaat­ka. Hogy az esetleges fertőzés ne terjedjen, szigorúan egész­ségügyi rendszabályokat lép­tettek életibe. Az országhatár mentén 10 kilométeres kör­zetben a méhészek nem vándoroltathatják a méhcsa­ládokat. A sávon belüli közel 7 ezer méhcsalád található — ezek csak a 10 kilométeres sávon beWil mozoghatnak. A kártevőkkel szemben nincs tökéletes gyógyszer. Hazánkban külföldi készít­ményeket — füstölőszert — használnák, amely csak rész­ben jelent védelmet az atka ellen. Megporzótelep Flóratanyán A méhecskéknek ezekben a napokban a szirmait bontaga- tó kajszibarack, egres és cse­resznye Virágai adnak táplá­lékot. Kissé késve érkezett meg a tavasz, így az akác vi­rágzása csak közel egy hónap múlva várható. A gyümölcsösök, s más nö­vények megporzásában ez év­ben is részt vesznek a méhek. A HUNGARONEKTÁR vál­lalat 1977-ben hozta létre Baktalár ántháza-Flórata­nyán a megporzótelepet. Itt szervezik a Nyírkert társu­lással közösen a méhes meg- porzást — azaz közvetítenek a méhészek és termelőszö­vetkezetek, . gazdaságok 'kö­zött. A telepen egyúttal be­mutató méhészet is .működik, ahol munkájukhoz sok hasz­nos szakmai tanácsot kaphat­nak az érdeklődők, (házi) Hi újság az országban? Testvérlapjaink írják Szociális otthon alkoholistáknak Észak­Magyarország Borsod megye jó horgászó­vizeiben, elsősorban a sebes folyású, kristálytiszta pata­kokban megkezdődött a zsen­ge pisztrángivadékok kihe­lyezése. Az elkövetkező he­tekben megközelítőleg másfél millió.sebes és szivárványos pisztrángivadékot telepítenek a többi között a Ménes- és Jósva-patakba, valamint a Tengerszem-tóba. Sok piszt­rángivadék kerül a Garadna- patakba, amelyből „leúszva” a lillafüredi Hámori tóban fejlődnek majd „méretes” ha­lakká. Nógrád Bottyán Gábor, a mátrave- rebélyi MHSZ modellezőklub tagja elkészítette annak a repülőgépnek a kicsinyített változatát, amellyel Szamue­ly Tibor 1919. május 21-én Budapestről Leningrádba re­pült. Az elkészült mesterreme­ket Budapesten mutatták be és a napokban hozták Sal­gótarjánba. Itt adták át a „Brandenburg” típusú egyko­ri gépmadár modelljét a Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeumnak. Dolgozók Lapja (Komárom) Érdekes és kalandos sorsú dokumentumokra bukkantak a Komárom megyei Levéltár­ban. Mintegy 500 olyan ok­mány került elő, amelyek legtöbbjének mindkét oldalát teleírták. Az egyikre a Ta­nácsköztársaság időszakában az akkori Komárom várme­gye munkástanácsainak mű­ködésével kapcsolatos fel­jegyzések kerültek. Ezek sok érdekességgel gazdagítják a dicsőséges 133 nap helyi művelődéspolitikájáról alko­tott képet. A másik a Ta­nácsköztársaság leverése utá­ni megtorló perekről és intéz­kedésekről is tanulságos ké­pet ad. Az ellenforradalmi rendszer ugyanis hiába ho­zott döntést kiselejtezésükre és a megsemmisítésükre. A húszas évek papírhiánya mi­att rájuk fanyalodtak. Utasí­tást adtak a korábban üre­sen maradt oldalak felhasz­nálására. így — akaratlanul — a „tiltott” szövegeket is megmentették az utókornak. Dunántúli Napló Siklós város új látványos­sága egy miniatűr, de műkö­dőképes szélmalom, amelyet Gertner Mátyás hajdani szél­molnár épített háza kertjé­ben. Az építmény alapjával együtt három és fél méter magas, egy-egy szélvitorlája 220 centiméter hosszú. A ház­táji szélmalom azonban nem­csak látványosságot jelent, hanem hasznos is: vala­hányszor feltámad a szél és meghajtja a vitorlaszerkeze­tet, kukoricát darálnak vele az állatok számára. Egy óra alatt 20—25 kiló terményt da­rál meg tetszés szerinti mi­nőségben. Veszprémi Napló Restaurálják a magyar nyelv legrégibb hiteles és eredetiben fennmaradt szór­vány nyelvemlékét, a Tiha­nyi Apátság alapítólevelét. A tihanyi alapítólevelet I. End­re király adta ki 1055-ben. A latin nyelvű oklevél 58 ma­gyar szót tartalmaz. A resta­urálás után jövőre — előre­láthatólag augusztus 20-án — kiállítják, s a Pannonhalmá­ra látogatók eredetiben lát­hatják. Mosás után... Egy kis beszélgetés ... (Elek Emil felvételei) Nagycserkeszi tanyabokrokban / Tavaszi napban sütkérezés... HEH 3ÓL FOGTÁK Á NYAKÁT... Kotlótolvajok A három kotló ötven kacsa­tojáson ült Nyíregyházáin, a Szélsőbokor egyik házának fáskaimrájában. Már csak né­hány map hiányzott a kiska­csák kikeléséhez, amikor egy éjszaka a három kotló egy­szerre viirtyogni kezdett. Az éjjeli látogató nyakúknál fog­va kapta el őket, az ötven tojást egy fazékba rakta, ki­adogatta társainak, aztán el­indultak hazafelé. Hármam volták, a kotlókon megosztoztak, a tojásokkal már nem tudtak mit kezdeni, mert ahányaít feltörtek, mind­ben kiskacsa volt. A tanya szélén elköszöntek egymás­tól, s másnap délelőtt mind­három családban fazékba ke­rült a kotló. Még javában főtt a leves, amikor mindhármuk, hoz rendőrök érkeztek, s el­maradt az ünnepi ebéd. A tolvaj Hendre Zoltán 20 éves István-fookori lakos volt, akit a bíróság 4 hónapi bör­tönre ítélt. Az egyik orgazda Hendre 28 éves István nevű bátyja és Farkas Pál 31 éves, Nyíregyháza, Asztalos János utcai lakos volt, akiket 2500— 2500 forint pénzbüntetésre ítéltek, s kötelezték őket a kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. Búcsú a ELSŐKÉNT AZ Az ország első, alkoholisták részére .alapított szociális ott­honra 15 hónappal ezelőtt nyílt meg Szamosangyaloson. Jelenleg 33-am élnek itt, nők és férfiak — javarészt öre­gek. — Valamennyien krónikus alkoholisták, s szakorvosi vé­lemény alapján kerültek ide — fejtegeti Gaál Ibolya, a megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetője. — Jó néhá- nyan már több intézetben megfordultak, de szenvedé­lyük miatt nem találtak ma­guknak állandó helyet. Itt speciális gondozásban része­sülnek. Első út a kocsmába A kezelés egyik fő eleme: nem szabad megvonni tőlük az alkoholt. Az otthonban van egy büfé, ahol szeszes italt is vásárolhatnak — persze min­denki csak meghatározott mennyiséget: fél vagy 1 decit naponta. Hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap kap­nak kimenőt korlátozott idő­re. — Sokan vannak, akiknek első útja a kocsmába vezet. Főleg nyugdíjfizetéskor for­dul elő, hogy jó páran erősen ittas állapotban térnek visz- sza az intézetbe. Ilyenkor rosszul járnak, hiszen elfogy a pénzük, s a hónap végén már nem ju|t a szokásos adag­pohártól ORSZÁGBAN ra. Van, aki az itt töltött hó­napok alatt egyszer sem nyúlt pohárhoz, s a kocsmába sem tért be. Más lehetőség pedig nincs a környéken szórako­zásra. Mikor felvetődött a szako­sítás gondolata, a régi gon­dozónők közül sokan el akar­tak menni Szamosangyalos- ról, ahol a 20 éve működő szociális otthont alakították át az alkoholisták részére. Kezelési mód­szer: a munka — Tapasztalataink azt mu­tatják, hogy eltúloztuk a ne­hézségeket. Éppen a kezdeti félelem a részegek kötékedé- sétől, a botrányoktól olyan szilárd közösségbe ková­csolta a gondozókat, amilyen­hez hasonlót alig találni. Jó a kapcsolat a dolgozók és a gondozottak között is. Felada­tunk : rehabilitálni — vagyis visszahozni a társadalomba — ezeket az embereket. Ez nem könnyű, mivel többsé­güket a család kivetette ma­gából. Sokukhoz látogatóba sem járnak. Érdekes, hogy itt a gondozottak között egy- egy összeveszés után nincs harag, s eddig lopás sem tör­tént. Ez egyedülálló a szoci­ális otthonok vonatkozásá­ban. Itt létfontosságú „kezelési módszer” a munka. A Buda­pesti Kézműipari Vállalat megrendelésére többen lemo­sókendőket szerelnek, 3 nő ké­zimunkákat készít. Április 10- től a csengeri göngyölegellá­tó vállalat részére hatan al­maládákat szegeznek. Szép teljesítménybért kapnak. S bár ebben az otthonban a szokásosnál több lehetőséget kínálnak a munkára — ez mégis kevés. Több hasonló intézetet! — Egy nap sem telhet el beszélgetés nélkül. Ezt igény­lik is a gondozottak. Iltt nincs alkoholelvonó kezelés, de még kijózanító szoba sem. Ezekhez szakember kell. Or­vos hetenként egyszer, egy szomszédos községből jár át. Az elmúlt 15 hónap csak a próbálkozásokra volt elég. Az alkoholisták első szociális ott­hona előtt nincs kitaposott út de az eredmények arra biz­tatnak, hogy még több hason­ló intézetre van szükség. A szaimosangyalosi példa mintá­jára, ahol szívesen át is adják a tapasztalatokat. E célból kétnapos tanácsko­zás színhelye volt április 18 —19-én megyénk. Közel 50 szociálpolitikával foglalkozó szakember vett részt a ta­nácskozáson. Az első napon a sóstói szociális otthonban előadást hallgattak az alko­holizmusról, majd a szamos­angyalosi (tapasztalatokról. Másnap a kis szabolcsi köz­ségben személyesen is meg­győződhettek a körülmények­ről. A szakemberek elbeszél­gettek a gondozottakkal, akik maguk állították: jól érzik itt magukat. Házi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom