Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

1979. március 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gazdálkodó orvos? □ ihart kavart lapunk egy ártatlannak tűnő információ­ja. Ez arról szólt, hogy az egészségügy területén is kívánatos a gazdasági szemlélet terjedése, az esz­közökkel, erőkkel való takarékos, ésszerű gazdálkodás. Le­velek és telefonok tették fel a kérdést, hol epésen, hol haragosan: vajon pénzben kifejezhetővé akarják tenni az egészséget? Az ember gyógyulása is belekerül az energia­gazdálkodás „kevesebb is elég” rendszerébe? A reagálások indokolttá teszik, hogy a megye egész­ségügyének vezetői tanácskozásáról többet szóljunk, külö­nös tekintettel erre a kérdésre. Mert ott esett erről szó, mégpedig keményen. Köztudott, az orvosok legnagyobb része nem gazdasági szakember,' ami nem baj. Az viszont probléma, hogy a gyógyítás, megelőzés, utókezelés idősza­kában gyakorta azt sem veszik számításba, amihez nem kell közgazdasági szakembernek lenni. Ám lássunk néhány olyan példát, ami meggyőzi olva­sóinkat is, és bizonyára hasznos gondolatokat ébreszt a gyógyítókban is. Először is le kell szögezni: a mai gyógyító munka kizárólag a szükségleteket tudja kielégíteni. Igaz, ezt maximális szinten. Arra viszont se pénz, se erő, hogy olyan igényeket szolgáljon, melyek meghaladják a teher­bíró képességet és az ésszerűséget is. Oktalan, amikor egy- egy orvos csupán a beteg szeszélye míiatt megyén kívülre küld olyan pácienst, altit helyben is gyógyítani lehet. De szükségtelen az is, hogy a fiatal orvosok egy gyomorpa­nasz esetén is tetőtől talpig röntgeneztetnek, tucatnyi fil­met pocsékolva. De beszélni lehet a párhuzamos vizsgálatok még ma is meglévő rendjéről, a drága kórházi ágyon fekvő kró­nikus esetekről, a túlzott és nagyvonalú gyógyszerezésről, a körzetekben a táppénzes fegyelem tapasztalható lazasá­gairól. De említhetnék ázt is, hogy a megye egészségügyé­nek milliárdos értékeivel gazdálkodók között csupán 10 egyetemet vagy főiskolát végzett szakember található. Nem sorolom tovább. Ebből is látható, nem spórolásról van szó, hanem ésszerű takarékosságról, pontosabban gazdálkodás­ról. Arról, hogy a valóban beteg számára minden jusson, ami kell. A dolog másik oldala a beteg magatartása. Az indoko­latlanul követelődző, a receptet írató és gyógyszert tároló, az orvost fenyegető, agresszív táppénzre spekuláló páci­ensé. Mert a szó igazi értelmében betegről nincsen szó. Az olyanok magatartását kell tehát célba venni, akik az igazi beteg elől veszik el az anyagi lehetőséget, az orvosi kapacitást, a magas szintű műszereket. Gazdálkodásról beszélni az egészségügyben annyit je­lent, mint a legtöbbet nyújtani a rászorulóknak, a lehe­tőségek szerint a legkorszerűbbet biztosítani az embernek. A mátészalkai és vásárosnaményi városi és járási példa azt mutatja: a jó szervezés, a következetes ellenőrzés, a pénz és erő okos felhasználása jó a betegnek, jó az or­vosnak egyaránt. Az ember élete, egészsége valóban nem pénzzel mér­hető érték. De megvédése, helyreállítása mégis csak az anyagi, szellemi és műszaki tényezők függvénye. Amikor tehát arról esik szó, hogy gazdálkodjék az egészségügy, akikor lényegében az fogalmazódik meg: gyógyítson job­ban, biztosítson maximumot a lehetőségekből a rászo­rulóknak. Mindannyiunlk érdeke, hogy jól fejlődő egész­ségügyünk mindenkinek garantálni tudja azt a színvonalat, amit e szolgáltatástól elvárunk. O mit tehát kérünk és számon kérünk, az nem elle­nünk, hanem éppen ellenkezőleg, értünk van. Ne féljünk tehát, ha gazdálkodó orvosról hallunk. Jobb mint a túlzottan nagyvonalú, aki talán éppen rovásunkra feledkezik meg a szükségletek szerinti elosztásról. Bürget Lajos ULTRAHANGOS, VEGYSZERES LEMOSÖ. Baráth Miklósnc és Keresztesi Ernőné be­tanított munkások műszakonként 7,5—8 ezer szemüveglencse tisztítását végzik el a MOM mátészalkai gyárában. (Elek Emil felvétele) Lépéshátrányban az építkezések Vasutasváros. Gyakor­ta illetik ezzel a név­vel Záhony nagyközsé­get. Egyes településré­szek és a rendezési terv valóban várost jeleznek. Záhonyban azonban ma nagyok a gondok. Legtöbbjük összefügg a meggyorsult fejlesztéssel. Meg kell oldani a távlatban is megfelelő vízellátást — ez az épülő regionális vízmű feladata —, a szennyvízelve­zetést, a célszerű fűtési rend­szert. Mindezek mellett sok lakást szükséges felépíteni Záhonyban az ötödik ötéves tervidőszakban: 126 tanácsi célcsoportos lakást, több mint 100 MÁV-bérlakást, és körülbelül 100 OTP-lakást, köztük munkáslakásokat. A számadatok jelzik: va­lóban nagy fejlődés előtt áll a vasutasváros. Az viszont, hogy az ötéves terv negyedik évében még mindig csak a fejlődési lehetőségekről írunk, már a gondokat je­lenti. jelentős elmaradás A 126 tanácsi lakás közül mindössze 18-ha költöztek be a lakók, a MÁV-bérlaká- sok közül egy sem készült el, az OTP-beruházásban pedig 24 munkáslaíkást tudtak át­ad nii. A kedvezőtlen helyzet szá­mos ok együttes következ­ménye. Előkészítési, tervezé­si és kivitelezési hibák jel­lemezték a záhonyi lakás- építkezéseket. — A gondjaink nagyok, de látjuk a kiutat — értékeli a helyzetet Csősz Béla, a nagy­községi pártbizottság tit­kára. — A módosított szá­mú (az eredetileg tervezett­nél 24-gyel kevesebb) lakás felhúzható. Az idén már jú­niusban újabb lakásokba költözhetnek be, s átadást várunk az év végére is. Áttervezés többször A párttitkár feltételes mód­ban fogalmazott, hiszen a lakások nagy többsége még nem készül, az idő pedig va­lóban nagyon rövid. Ezt tá­masztják alá a kivitelezés­ben alapvetően részes SZÁ- ÉV műszaki igazgatóhelyet­tesének, Seres Antalnak a szavai: — Lényegében másfél év alatt több mint kétszáz la­kást kellene felépíteni Zá­honyban. Más fontos beru­házásaink is finisben van­nak, nem tudunk akkora át­csoportosításokat végezni, hogy az eddigi hátrányt né­hány hónap alatt behozhas­suk, ehhez gépünk, de em­berünk sincs Záhonyban elegendő. Idei és jövő évi munkáink többségét mi már évekkel ezelőtt egyeztettük, tisztáztuk. Záhonyban erre nlem kerülhetett sor. — Mi okozta, hogy lénye­gében a tervidőszak végére marad a lakásépítés nagy többsége? — kérdezem Bé­res Gézától, a nagyközségi tanács elnökétől. — Főként a sok átterve­zés — mondta. — Hagyomá­nyos technológiára készültek — Jani! Jani! Gyere, siess már, megöl a kakas — hal­latszott a segélykiáltás az er­dő felől. Jóformán át sem villant Jani agyán, mi is történt Bandi bácsival, el­kezdett égtelenül röhögni. Aztán hirtelen eldobta a ke­zében lévő gereblyét, amivel a maltert keverte és usgyi. Egy ugrással fel a drótkerí­tés tetejére, s máris az erdő­ben termett. Csak az éktelen kacagás hullámzott át az er­dőn a kerítésen túlról, meg a kakas rikácsolása. Aztán halk hörgés, és a másik pil­lanatban már ott állt a kerí­tés tetején Jani vigyorgó arccal, kezében a kitekert nyakú kakassal. — Mit tettél, Jani? —hűl­tem el. *­— Ez a dög megtámadta Bandi bácsit — szabadko­zott, és felemelte a hatalmas jószágot. Saccoltam. Lehet benne 4 kiló tiszta hús. Szép jószág. Bandi bácsi felszabadultan röhögött. A nadrágját igaz­gatta. A nadrágszíjat húzta magán szorosabbra. Ócska, meszes cugoscipőjében balla­gott felénk még kissé meg­szeppenve, de már felszaba­dultan. Megmenekült a ka­kastól. Jani a" nagy diófa alatt téblábólt, fogta a ka­kast, nézett jobbra, balra, nem látta-e meg valaki, és így szólt: — Bizisten megtámadta. Tessék elhinni. Ha nem me­gyek, kikaparja talán még a szemét is — mondta, és be­futott a kakassal a szerszá­mos pecuba. — Most mit csináljunk? lyezni, s most itt ez a kakas. Felborította az elképzelésün­ket. Már sercegett a tűz a fenyőfa alatt a kövek közé formált tűzhelyen, csak vizet kellett melegíteni, és meg­pucolni a kakast. Jani ezt a műveletet vállalta. Bogrács­ban megforraltuk a vizet, egyikünk a tüzet élesztette, Kakaspörkölt — Gyorsan vizet melegí­tünk, megpucolom, feldara­boljuk és csinálunk egy jó kakaspörköltet — mondta egyszerre Jani, és már szin­te éreztük is a szánkban a finom ízeket. — És ha megtudják? Hallgatott. — Ha gyorsan csináljuk, nem tudják meg — mondta Jani. Honnan tudnák meg? Annyi jószág szaladgál sza­badon! Meggyőzött. Sasliksütéshez készültünk fel. Előre elkészítettük a hús­szeleteket, béfűszereztük, pa­radicsomot, paprikát, hagy­mát szeleteltünk, már ott állt a fenyőfa alatt a sütő, csak bele kellett volna he­Bandi bácsi a vizet hordta a kopasztáshoz a pecuba. Siet­tünk. Közben ki-kitekintget- tünk a szerszámosból az egyik, meg a másik szomszéd porta felé is. Nem vettek-e észre valamit? Látja-e vala­ki mit csinálunk? Tiszta volt a levegő. Patyolattisztára pucolta Jani a kakast. Áradozott, hogy ő ekkora kakast még nem látott. Egyik combja akkora volt, mint egy hizlalt nyűié. Két bográcsban pirí­tottuk alá a hagymát. Né­hány pillanat múlva étvágy­csináló illatfelhő borította el a környéket. Finom kakas- pörkölf illata szállt a fenyő­fa fölé, és úszott a levegő­ben, árulkodva, hogy vala­hol az erdő mellett pörköl­tet főznek. Körülültük a két bográcsot, és úgy derültünk, hogy megjárhatta volna sze­gény Bandi bácsi a kakassal, ha Jani nem tekeri ki a nya­kát. Bandi bácsi resteilte a történteket. De főtt a kakas. Ez volt a fontos. Bugyborékolt a pap­rikás lében, mindörökre megfosztva attól, hogy vala­ha emberre támadjon. Diadalt ültünk felette. Vendégeink lepődtek meg leginkább, akik saslikra szá­mítottak és kakaspörköltet kaptak. Nem győzték dicsér­ni. Csak Jani kuncogott. Bandi bácsi attól tartott, hogy elszólja magát, elmesé­li, hogyan járt ő a kakassal, és szégyenben marad. De er­re nem került sor. Csak hár­man tudtuk, miféle kakast lakmároztak a vendégek. Jobban mondva, csak ők ket­ten, mert én még a mai na­pig sem tudom, valóban megtámadta-e Bandi bácsit az a kakas, vagy csak Jani és ő találták ki. Egy bizo­nyos: olyan finom kakas­pörköltet még életemben nem ettem, mint akkor. Farkas Kálmán a tervek. A tervidőszak in­dítása idején derült ki, hogy ilyen számban hagyomá­nyos technológiával már sen­ki sem vállal lakásépítést. Sok utánajárással értük el, hogy a blokkos technológiára áttervezték az épületeket. Mire ez is megtörtént, kide­rült; hogy már nem kapha­tunk annyi építési blokkot: az újabb . terv sem hozott időszerű megoldást. Most elsősorban házgyári technológiával szándékoznak dolgozni. Záhonyban viszont olyan drága a házgyári elem, hogy aligha fér bele a normákba. Valamivel kedvezőbb hely­zetben van, de ugyancsak ár“' és határidögondokkal küsaködik záhonyi lakásépí­téseivel a MÁV is — holott az új számítóközpont indítá­sa miatt feltétlenül szükség van a lakásokra. „Tanulóévek" nélkül! Azt, hogy Záhonyban most olyan határidőket kell meg­állapítani, amelyek megtar­tásához’egy vállalat — még ha az a megye legnagyobb építőipari vállalata is — nem elég, feltétlenül az előkészí­tés hiányosságai okozzák. A számok azt mutatják, hogy a nagyközségi tanács­nak olyan beruházási mun­kát kellett megszervezni, amely többszöröse annak, amit hasonló nagyságú ta­nácsok egyébként végeznek. Ehhez — különösen öt évvel ezelőtt — nem volt meg a szükséges felkészültség sem, amit a járási és megyei ta­nácsi szerveiknek jobban fi­gyelembe kellett volna ven­ni. A záhonyi településfejlesz­tés jelentősége más, mint a a megye többi, öt-hatezer la­kosú településének fejleszté­se. Ezért fontos a megkülön­böztetett figyelem, a gondo­sabb, gyorsabb területelő- készítés, — A lakásépítés — a me­gyei párt- és tanácsi vezetők közelmúltban tett intézke­dése nyomán — most meg­gyorsul Záhonyban. Három vállalat fog össze már a ta­vasszal, hogy a terveket tel­jesíthessék. Itt kopogtatnak azonban a következő gondok is: már körvonalazódni kellene a VI. ötéves tervben esedékes tele­pülésfejlesztésnek, hogy ne ismétlődhessék meg a mosta­ni lemaradás. Döntés kellene a fűtőmű ügyében is, mert nagy luxus lenne, hogy éven­ként újabb füstokádó kazán­házak épüljenek minden új közületi létesítményhez. (Há­rom éven belül hármat épí­tettek.) Közösen és jobban kell szervezni a rendezési terv megvalósítását is: e te­kintetben a két „nagy”, a ta­nács és a MÁV egy ültműkö­désén nagyon sok múlik. Újabb tanulóévekre aligha van lehetőség. Marik Sándor Háromszázszor a Föld körül Demecserből Kanadába Az Egyenlítő mentén háromszázszor lehetne a Föld köré csavarni a Magyar Gyapjú- és Szö­vőgyár demecseri gyár­egységének idei 1260 ton­nás fonaltermelését. A 3 éves, nyolcszáz dolgozót foglalkoztató üzem a fo­nalkészítésen kívül még szövést és felsőruházati áruvarrást is végez. Az alapanyagokat a budapes­ti központi részlegtől kapják. Az anyag 60 szá­zaléka természetes gyap­júszál, a többi szintetizált, azaz mesterséges eredetű. A jövőben minden árut elsősorban a hazai alap­anyagokból akarnak elő­állítani. 1979-ben a deme- cseri kollektíva egymillió 117 ezer négyzetméter szövetet gyárt. A deme­cseri szövet a hazain túl a szovjet, kubai, kuvaiti, valamint a kanadai pia­cokra is eljut. — A gyárrészleg egész évi kapacitása ki van töltve, ami részben a ter­melésben való döntő mi­nőségi változásnak tulaj­donítható — újságolja Kántor Gábor igazgató. — Korábban a dolgozóink begyakorlottságának meg­felelő műszaki szöveteket készítettünk, s az a mos­tanihoz képest alacsony szintű munka volt. A gyárban már van 25 szocialista brigád és az ebben tömörülő 300 em­bert számláló törzsgárdá­ra az ütemes fejlődést bátran lehet alapozni. A helyi vezetés a munka- szervezési módszereket állandóan finomítja. Elha­tározták, hogy minden gyártási műveletet a sa­ját üzemük adottságainak megfelelően dolgoznak ki. Ebben az évben befejező­dik a gépek telepítése. Azok részben újak, rész­ben használtak. A terme­lőeszközök korszerűsíté­sével párhuzamosan ala­kítják ki az azokhoz leg­jobban megfelelő, zárt, könnyen ellenőrizhető munkaszervezést. Nagy gondot fordítanak a szakemberképzésre, to­vábbképzésre. Itt is kü­lönös figyelmet szentelve a középkáderekre. Űjfe- hértón már működik a könnyűipari szakközépis­kola, de onnan csak 3 év múlva várhatnak végző­söket. E mellett folytat­ják a felnőtt szakmunkás- képzést is. (Cselényi) Almaié A ZÖLDÉRT nyíregyházi al­matárolójának léüzemében mű­szakonként 8 ezer liter almalevet készítenek. A minőségvizsgáló laboratóriumban rendszeresen vizsgálják az itt gyártott termé­keket. Felvételünkön: Szőke Lászlöné az Oázis minőségét el­lenőrzi. (Gaál Béla felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom