Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 13. Barátságnapok, Ungvár 79 Barátkozás; ukrán és magyar ifjú táncosok Megyénk fejlődése — tablókon A siker egyik részese: a Szabolcs-Volán táncegyüttes Nyíregyházi táncosok orosz népviseletben Közönség a szabolcsiak műsorán Képzőművészeink tárlatainak (megnyitása — zenével A néprajzi kiállítás anyagából: beregi szőttesek (Elek Emil felvételei) GALAMBOS LAJOS: Diagnózis 4. — Aztán a liba? — Dugta volna épp a sógorasszony, igaz, Samu? De a két combja alól kiszökött, menekült a tömés elől. A gyerekek szaladtak utána. Az meg repült vón, de már nem volt sovány, bele egyenesen a kútba. Hiába eresztettük le a nagyvedret, de a liba olyan nagy marha, amilyen a föld felszínén nincs. Nemhogy bemászott volna a vederbe csak el és el. Na, most mit csináljunk? Samuéknak is le volt szerződve a libájuk, baj lesz, ha nincs meg a szám. Horoggal húzzuk ki? Megdöglik. Le kell menni érte. Akkor Fekete Sámuel sötéten szólalt meg: — Ne ugass tovább, Vince. Elég volt. — Kinek ne ugassak? Mért ne ugassak, ha kedvem tartja? — Igyunk inkább. — Azt is lehet. Innya mindig lehet. Van a verandán. Gyerünk. Akkor előhozták a nagy favödröt, rákulcsolták a hosz- szú ostorfára, és a tíz gyereket fölsorakoztatták. — Kiszámoljuk, ki megy le a libáért — mondta Fekete Sámuel. — Pap, katona, kondás, kutyapecér, Júdás, lúzsivány. Ezt szokták játszani? — Ezt. — Hát akkor kezdjük. Hol kezdjük? Ozsgyán Katalin nézte a kicsiket. Hiszen mindegyik fiatalabb volt nála. Nézte őket, és látta a félelmüket. — Nézzük csak hol is kezdjük? — Sehol — mondta Ozsgyán Katalin tizennégy éves lány, akinek már kinézték tizenhat éves korára a legényt. — Majd én lemegyek. Az ostorfára szerelt nagyvödör ott állt a kút szélénél. A leányka belelépett. Testét a derekánál fogva az ostorfához kötözték. Amerikai lapvélemények Kudarcba fullad a Carter-út Konkrét eredmények bejelentése nélkül ért véget hétfőn délelőtt az izraeli kormány újabb rendkívüli ülése, amelyen hivatalosan tájékoztatták Carter amerikai elnököt és fő tanácsadóit a kabinet éjszakai ülésén hozott döntésekről. A 80 perces tanácskozás után Begin izraeli kormányfő szóvivője csak annyit mondott az újságíróknak, hogy „mindaddig van remény a békére, amíg a tárgyalások folynak?’ Carter elnök hétfőn délben az izraeli parlamentben szólalt fel. „Carter már csak csodában reménykedhet” — kommentálta az amerikai elnök közel-keleti tárgyalásainak tanulságát hétfőn a CBS. Az amerikai tv- és rádióhálózatok reggel részletesen közvetítették Carternek az izraeli parlamentben mondott beszédét. Az elnök beszéde arra mutatott, hogy a Begin-kormány Washington messzemenő ígéretei ellenére sem hajlandó a minimális engedményekre, amelyeket a Szadát-féle egyiptomi vezetés szeretne. A jelenlegi javaslatok „nyilvánvalóan kétoldalú békeszerződésre irányulnak — nincs értelme áltatni magunkat, hogy átfogó megállapodásról van szó” — idézett a The Washington Post egy vezető kairói államférfit. A sajtókommentárok egyébként, tekintettel a bizonytalan helyzetre. még visszafogottak, Aligha kétséges azonban, ha végképp kudarcba fullad a Carter-út, az elnök rendkívül súlyos bírálatban, támadásokban részesül a sajtóban és a törvényhozásban. Kirchschläger Csehszlovákiában Rudolf Kirchschläger osztrák államfő hétfőn délben hivatalos látogatásra Prágába érkezett, eleget téve Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök meghívásának. Személyében a csehszlovák állam 60 éves fennállása alatt először keresi fel Ausztria államelnöke e szomszéd országot. Az osztrák elnököt és a kíséretében lévő személyiségeket — köztük Willibald Pahr külügyminisztert és Josef Staribacher kereskedelem- és iparügyi minisztert — a csehszlovák főváros ruzynei repülőterén Gustáv Husák, valamint Lubomir Strougal szövetségi kormányfő, Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára és' más csehszlovák vezetők üdvözölték. Rudolf Kirchschläger és Gustáv Husák hétfőn megtartott első megbeszéléséről kiadott közlemény elmondja: az elnökök hangoztatták, hogy országaik tartósan érdekeltek a jószomszédi viszony ápolásában, különösen a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés elmélyítésében. Időszerű nemzetközi kérdéseket ^érintve mindketten sürgős nemzetközi feladatnak nyilvánították az olyan hatékony intézkedések megtételét, amelyek a fegyverkezési hajsza megállítását és a leszerelést szolgálják. INDIA Koszigin vidéki körútja Alekszej Koszigin szovjet kormányfő hétfőn Indiában folytatta vidéki körútját. A magas rangú vendég ezen a napon Gujarat állam tejgazdasági szövetkezetei egyesülésének a tevékenységével ismerkedett. Koszigin meglátogatta az egyesülés egyik tejüzemét, beszélgetést folytatott egy falu lakosaival, majd az indiai tejtermelés fejlesztésével foglalkozó országos szerv vezetőivel folytatott eszmecserét. — Majd a két szárnyánál fogd meg a libát, nehogy baja essen. — Jó. Kicsit reszketett a lány, a többiek félve nézték. — Ne engedd, hogy csapkodjon, jó erősen markold meg a szárnyát. Mind a két kezeddel. Nem esel ki, oda vagy kötözve a kútostorhoz. — Igen. — Most lassan leeresztünk téged. Alkony volt. Jött haza a birkanyáj. Hallotta, hogy a kutya vicsorogva harapja a kerítés drótszemlyukait. Aztán egyre sötétebb lett. A kinti világ hangjai elhalkultak. A kút hidege körülfogta őt. Igazi félelem szállta meg, ahogyan ereszkedett le a mélységbe. S akkor kiáltotta: — Mostmár nem akarom, húzzanak vissza, édesapám. Nagyon hideg van itt. Nagyon félek, édesanyám. — Ne üvölts, a szentségedet — Nagyon félek. — Hozzad azt a libát ha beledöglessz, akkor is. — Nagyon fázom! — Mit gondolsz, meddig bírjuk tartani ezt a nehéz vedret? Kezedben van már a liba? — Igen, már a kezemben. Húzhatnak. — Mikor is temettük őt? — kérdezte a verandán doktor Ihász Máté. — Nem nagyon rég, ugye? Másfél hónapja. — Amikor a legfelső kávát csináltattuk. Mikor is volt az, Samu, nézd csak meg a naptáradban! Fekete Sámuel állattenyésztési brigádvezetőnek előjegyzési naptára is volt Megnézte azt. — 1974. augusztus 25. — mondta. — Igen, stimmel, ilyenformán volt — bólintott Ozsgyán Vince. — Már csak azért is jó tudni ezt, hogy mikor telik le a gyász, mikor vegyem le a ruhámról a fekete szalagot. — Majd én szólok neked aznap — mondta Fekete Sámuel. Ültek még két-három pillanatot. Akkor Fekete Sámuel a nagy tekintetét valóban feketén doktor Ihász Mátéra emelte. — Már betettünk a kocsiba két csatos üveg pájinikát. Ideje lenne mindenkinek a dó- gára menni. — Igen, igen, igen — állt fel doktor Ihász Máté. És azt mondta még, önmagának nyelve le a szavakat: Én kicsi szerelmem, Katalin...!” (Vége) A kömörői népdalkor az ungvári bútorkombinátban
