Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 6. NYÍREGYHÁZA, ANNO... Belépés csak lakkcipttben! A jó öreg Spartacus — a „Szpari” — meccseire vala­mikor gyakran kijártam. Tízezrek megvetésével számolva mégis beval­lom: sohasem kedveltem a labdarúgást. Miért ül­tem be mégis a stadion le­látójára? A félidei szüne­tek kedvéért. Akkor ugyanis Matejka ját­szott ... legalábbis a 60-as években. Matejka egyedül kergette a sapkáját az el­hagyott gyepen, önmagát cselezte, gólt lőtt az ellen­fél védtelen kapujába és ujjongott a találat után, majd villámgyorsan saját rúgását védte vetődéssel. Ha fejelt, rákacsintott a sapkájára és a közönség tapsát foghíjas vigyorgás­sal köszönte meg. Lapozzunk vissza sok­kal régebbre Nyíregyháza sportjának krónikájában. Százhuszonnégy évvel ez­előtt, 1875-ben az akkor megjelenő négy helybeli hírlap egyszerre közölhet­te olvasóival, hogy meg­alakult a Nyíregyházi Korcsolyázó Egylet. A századfordulón újabb lelkesedés fűti a vá­rosatyákat az „edzett főgimnáziumi ifjúság” tes­ti épülése iránt. 1900-ból származó határozat: „A testedzés és játék istápo- lása végett városunk a főgimnáziumi ifjúság ré­szére játéktérül a vásártér északkeleti végében 3 hold 133 négyszögöl terü­letet enged át használat­ra.” (Az újságíró 1979-es évjáratú cinikus megjegy­zése: Belépés csak lakkci­pőben !) Jeles dátumok — im­már a 20. századból. 1905: megalakul a NyTVE (Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet) — 1919: Tö­rekvés — 1921: Nyíregy­házi Kereskedők Sport­egyesülete. A két utóbbi 1923-as fúziója hozza lét­re a NyKISE-t, a keres­kedők és iparosok egyesü­letét. 1924: Vasutas-Ott­hon Sport Egyesülete, majd ebből lesz 1927-ben az NYVSC (futball, atlé­tika, birkózás) — 1924: NyöTSE (Nyíregyházi össziparosok Törekvés Sport Egyesülete) — 1925: Nyíregyházi Munkás Testgyakorló Kör (kizáró­lag futball). És még egy 1925-ös esemény: megala­kul a Nyíregyházi Lawn- Tennis Club. Végezetül a benzinlo­vasokról! 1925 decembe­rében a nyíregyházi Zrí­nyi Ilona u. 2. alatt (fel­tehetően a mai női divat­árubolt helyén) négyszáz szabolcsi, hajdúsági és bi­hari lelkes autós élptre hívja a TIAC-ot, a Ti­szántúli Automobil Clu­bot. Egy év múltán patro- nálásával elkészül a Ra- kamaz—Nyíregyháza kö­zötti út egy szakasza, ahol 1926-ban meg is tartják az első 10 kilométeres gyorsasági versenyt. A rallye-jegyzőkönyv tanul­sága szerint Színi János az első helyezett: 145,3 km óra egy Austro-Daim- ler kocsival. A következő évben már nemzetközi mezőny rajtol és az emlí­tett Bugatti úrvezetője győz 153 km/órával. 1928: ugyancsak Bugatti kapja a babérkoszorút a 187 ki­lométeres — ma sem szé- gyelhető — sebességért. (Mellesleg a Trafipaxot jó negyven évvel később kezdték közúti „célfotó­ként” használni... a rendőrök.) (Folytatjuk) Szilágyi Szabolcs NÉGYSZEMKÖZT HOFIVAL __________ Nyíregyházán debütált — Állítólag önnek ehhez a vidékhez kapcso­lódik a múltja. — Az első előadásom hivatásos színészként, ha jól emlékszem, 1960. szeptember 18-án a nyíregyházi színházban volt. A Koldusopera cí­mű darabot játszotta a debreceni Csokonai Szín­ház és abba ugrottam be egy úrifiú szerepébe. — Később kapott nagyobb szerepet is Debrecenben? — Kapni nem sikerült, ha­nem hogy mondjam: az em­berek kibetegedtek a szere­pekből. Csak beugrással ját­szottam el mindazt, amit el szerettem volna játszani. 13 beugrásom volt három év alatt. — Miért vált el Debrecen­től? — Na, most nem mon­dom, amit először mondani akartam. Azért jöttem el, mert rájöttem, hogy ami az én erősségem, arra a szín­ház alkalmatlan. A kollektív színjátszás nem az esetem, rájöttem, hogy én szólóem­ber vagyok. Hogy ha nagyon jó színész lettem volna — mondjuk, — ha minden si­kerül, akkor is az országban olyanból van negyven—öt­ven. Akkor meg minek? A sorba nem szeretek beáll­ni.. . — Nemrég jelent meg a lemeze. Mikor hallhatjuk, láthatjuk a rádióban, televí­zióban? — A közeljövő nekem in­kább a közelmúlt. Most volt a premier a Mikroszkóp Színpadon november végén. Ez egy jó tízhónapos munká­nak az eredménye, ez a Mi­nek néz engem című politi­kai kabaré. Ügy hogy most semmiféle tervem, semmifé­le elképzelésem nincs. Telje­sen üres az agyam. Máskor sincs benne sok, de most az­után teljesen üres. Pihenek, túlvagyok a premieren, sze­rencsére sikerrel, ezt mond­ják, akik értenek hozzá és azt, hogy ilyenfajta produk­ció még nem volt a műsoro­mon. Van benne mozgás, ak­robatika, sok minden. — Gyakran halljuk, hogy több helyütt nem értenek egyet a műsorával. — Az az érdekes, hogy odafönt semmi gondom, sem­mi bajom sincsen, támogat­nak, segítenek, ösztönöznek, elismernek, — innen van az érdemes művész kitüntetés. Ott középtájon és középtáj­tól lefele, ott van a gubaftc. Amikor az érintettek úgy ér­zik, hogy én most valami „olyasmit” mondtam, hogy most jaj, hát akkor ez most, . hű, de jaj satöbbi... Egyéb­ként az, hogy panaszra men­nek, jó dolog, mert —, hogy mondjam csak, — talán jól dolgoztam. Eltaláltam. D. L. Ismét gyarapodott eggyel azoknak a világirodalmi ér­tékeknek a száma, amelyek­ből már jó néhány a tévé jóvoltából lett milliók tu­lajdonává. A Lear király tévévá'ltozata került most képernyőre, Vámos László rendezésében. Shakespeare ezt a művét, melyet sokan a legnagyobbnak, a legtel- jesebbnék tartanak, a XVII. század elején — 1605-ben — írta. Keletkezésének kora tehát az angol reneszánsz hanyatlásának ideje. Az an­gol társadalom súlyos vál­sága sűrűsödik ebben a tra­gédiában. A Lear királyban széthullik és hanyatlik a világ: az értékrendek fel­bomlanak. Nemhogy a kö­zépkor erkölcsi értékei (pél­dául Kent hűbéri jellegű hűsége) veszítették el addi­gi helyüket a társadalom­ban, hanem már a rene­szánsz humanista eszméi, eszményei is hatástalanokká, értéktelenekké váltak. A polgárság mértéktelen ön­zése megrontotta a társa­dalmat. Niincs, nem lehet uralkodó a szeretet, a ba­rátság, megromlott a szülő és gyermek közti viszony, az önző érdek testvéreket tesz egymás ellenségévé. Shakespeare — a XVII. századi művész — ezzel az ezer évvel korábbi, az idő­számításunk előtti VII. szá­zadban a keltakori Britan­niában játszódó történettel szól korához, kortársaihoz. Látja, tapasztalja, hogy a humanista eszmények nem segítettek az emberen, s láthatólag a polgári eszmék sem fognak. Mindez társadalmi ér­vénnyel felruházott egyéni tragédia során jelenik meg. Egy XIX. századi irodalom- kritikus írta: „Ha Leart szenUéljülk, először gyűlöle­tet érzünk a könnyelmű zsarnok iránt; de a dráma fejlődését figyelve egyre jobban kibékülünk vele mint emlberrel, s végül már méltatlankodásunk és izzó haragunk nem Lear ellen irányul, hanem az ő nevé­ben az egész világ ellen — az olyan kegyetlen, ember­telen helyzet ellen, amely még a Learhez hasonlókat is ilyen állapotba juttatja.” A végletekig felfokozott, izzó szenvedélyek, indula­tok, nagy kitörések képer­nyőn való színészi és ren­dezői megjelenítése a tévé- változatban csaknem min­den szereplő esetében si­kerrel járt. Az indulatok hullámzását mindenekelőtt a közelii képekben jelentke­ző arcok tükrözték, kivá­lóan. A tévéváltozat három kulcsszínésze Bessenyei Fe­renc (Lear), Gáti József (Gloszter) és Gábor Miklós (Bolond) volt. Az ő játékuk és negyedikként a Szabó Gyuláé (Kent) jelentették a tévéváltoz,at fö erősségét. Seregi István Mikus Sándor kiállításán Mikus Sándor kétszeres Kossuth-díjas kiváló mű­vész kiállításával nyílt meg a pedagógiai és művészeti hetek ez évi rendezvénysara. A városi művelődési központ kiállítótermében a mester negyven kisplasztikájából rendeztek tárlatot. Az 1927- ben készült öreganyám cí­mű bronzportréval 50 évre tekint vissza a 76 éves mű­vész. A kisplasztikákból, portrékból összeválogatott tárlat felöileli a mester fél évszázados alkotói korszakát. Nagy öröm látni, hogy a szinte évszakonként változó — századunkra oly jellem­ző — modernnek vélt divatok, nem hagytak nyomot szuve­rén egyéni művészetén. Az egyéniség mindig a maga útját járja. Művészetének legnagyobb dicsérete, hogy egységes — ötven év távlatá­ból is —, és sajátosan csak rá jellemző Mikus-világot teremtett. Harminc éven át volt a Képzőművészeti Főis­kola szobrásztanára. Tanít­ványai közül nincsenek után­zói, nem is lehetnek, mert csak a sallangokat, külső je­gyeket lehet követni, utá­nozni. A belső harmónia mindenkinek sajátja, ha ezt formába tudja önteni, ötvöz­ni, akkor egy egyéni és meg- ismerhetetlen saját világot teremtett. Ez a Miikus-világ a magyar és egyetemes mű­vészetet oly remekművekkel gazdagította, mint a Szám­láló kislány, melynek 26 centiméteres nagyságú válto­zata — (a 170 centiméteres Sukarno indonéz elnök tu­lajdona) ugyanúgy a kiállí­tás kiemelkedő darábja, mint a 31 centiméteres Kötélugró leányka. Mikus világát a 20 és 30 centit alig meghaladó szob­rok, kisplasztikák képviselik ezen a tárlaton. Az intim méretek, a kézbe foghatás lehetősége művészetét még emberközelibbé teszi. Az örökkévalóság állandósága sejlik meg az évtizedeket át­ívelő pályának formai egy­ségén, egyszerűségén, ö tud kevéssel sokat mondani. Művészetében nincsenek trükkök, meghökkentő for­mai játékok. A mozdulatok finomsága és az emberi test formáinak feszülése művé­szetének varázsa. A kiállítás portréi a már említett öreganyámtól a közelmúltban készült Móricz Zsigmandig végig kísérik életét. Kiemelkedő darabja a Jutka mellett a Szemüveges portré címmel jelzett önarc­más. Harminc év választja el az Anyám szemüveggel című' terrakottától amit a művész huszonnyolc éves korában készített. Egy emberöltő táv­latából ugyanaz a 'kiegyensú­lyozottság sugárzik ránlk. Zrí. nyi Ilona büsztje a monu­mentális köztéri portré szép példája. A kiállított szobrokat szemlélve, a belőlük áradó harmónia igézetében azt saj­nálom, hogy három hét múlva a tárlat bezár, a kis­plasztikák visszakerülnek a mester műtermébe. Milyen jó lenne, ha valamelyikük nagyobb, köztéri. változata városunkat díszítené. A mestert köszöntve, kö­szöntjük a kiállítást, a Mi­kus-világot, mert ez a mi világunk. Tóth Sándor Az egyik legsajatosabban rádiós műsortípus a doku- mentum-riportfűzér. Ebben a szerepeket az élet osztja ki, a sorsokat az élet for­málja, s nem is mindig a Legkönyörületesebben, hát még ha az önnön gyarlóság is belejátszik. A szerkesztő­riporter dolga könnyűnek tűnhet: a mikrofonnal csak nyomóba kell erednie az eseményeknek, meg kell keresnie az előidéző okokat, és minél hatásosabban, mű­vészi ökonómiával megszer­kesztenie. összevágnia az „életanyagot”. Csakhogy az effajta műsorok készítésé­nek legfőbb nehézsége, nem­egyszer mellbevágó hatásá­nak titka, életszerűségének hitele a riportalanyok meg­nyilatkozásra bírásában rej­lik. Abban, hogy a valóság szereplői kendőzetlen önma­gukat adják a mikrofon előtt, vallva a legszemélye­sebb ügyeikről is. Ehhez a rádiós dokumentaristától nagyon nagy emíberi tapin­tat, higgadt kulturáltság, közvetlen emberi kapcsolat- és légkörteremtő képesség szükséges. A riportalanyok önigazolási szándéka, dol­gaik és cselékedeteik saját szempontú megmagyarázá­sának igyekezete persze A tárgyalóteremből A csavargó lány A legritkább esetek közé tartozik, hogy rablás miatt nő ül a vádlottak padján. Nem­rég mégis ez történt Kisvár- dán. ahol Nagy Erzsébet 19 éves nyírkarászi csavargó ügyét tárgyalta a bíróság. Nagy Erzsébetet fiatalkorú­ként 1 év két hónapra ítéltek már el lopásért, tavaly pe­dig szeptember 13-án vált jogerőssé 10 hónapos bünte­tése, amelyet szintén lopá­sért szabtak k4 rá. Nagy már hosszú ideje nem dolgozik — Pesten be is zárták 30 napra közveszé­lyes munikakerülésért —, s pláne nem keresett munka­helyet. amikor megtudta, hogy ismét börtönbe kell vo­nulnia. Fényeslitkén csavar­góit kilenc nappal elítélése után, s meglehetősen ittas állapotban bement egy ud­varba, ahol csak a háziasz- szony völt otthon. Enni kért, de nem kapott, sőt a gazd- asszony ki akarta zavarni a lakásból a részeg nőt. Rátámadt a háziasszonyra Nagy Erzsébet azonban nem kifelé, hanem a szobába indult a háziasszony után, leteperte a földre, a mellére térdelt, fojtogatni kezdte, késsel hadonászva ismétel­gette a rablók jelszavát: „Pénzt, vagy életet!” Amikor úgy ítélte meg, hogy az asz- szonyt eléggé megfélemlítet­te, ruhái zsebét kezdte ki­forgatni, de mielőtt a pénzt nyilvánvaló. A mi számunk­ra azonban az általánosít­ható tanulságok a lényege­sek, amikért — minden bi­zonnyal — készül a műsor. Egy ilyen „rádiós szoci­ográfiát” hallhattunk a múlt héten, egy család visz- szafordífchatatlan széthullá­sának a gyermekek sorsára való káros kihatásáról. Stefka István riportsoroza­ta a Nőkről nőknek sorozat pénteki adásában hangzott el, A vesztes a gyerek cím­mel. A lakásért pereskedő, áldatlan harciban álló elvált házasfelek kölcsönös vá­daskodása közepette a pszichológus, a nevelők sze­rint a gyermekek kezdenek neurotikussá válni, az anyá­nak is mindenképpen hi­ányzik a nyugodtabb, har­monikusabb életvezetés. A helyzet — voltaképpen — sajnos — ismerős. A tanul­ság az elhúzódó pereskedés kapcsán azonban feltétlenül megszívlelendő', túl a gyere­kek egyértelmű érdekvédel­mén, s a tanács szociálpo­litikai illetékese így fogal­mazta meg: „Mikor a gye­rekek sorsának alakulása függ a vagyonjogi per mi­előbbi lezárásától, különle­ges sürgősséggel kellene a bíróságnak eljárnia.” Merkovszky Pál megtalálta volna, egy férfi lépett be a házba mert meg­hallotta a segítségkérő han­got. Az asszony kiszabadult, a lány viszont fogságba esett, mert nem engedték el, míg a rendőrség meg nem érkezett. A büntetés A Kisvárdai Járásbíróság Nagy Erzsébetet visszaeső­ként elkövetett rablás kísér­letéért 3 és fél év fegyház- ban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, két évre el­tiltotta a közügyeik gyakor­lásától, 1500 forint vagyon­elkobzást rendelt el és kény­szerelvonó kezelésre kötelez­te az idült alkoholista lányt. Az ítélet jogerős. [JKÉPERNYöHTim A [inTj] MELLETT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom