Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Minőségi munkát P arázs vita, a közösségért érzett felelősség- vállalás jellemezte nemrég a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 4. pártalapszerve- zetének beszámoló taggyűlését. Maroknyi csoport, huszonkét kommunista alkotja az alapszervezetet. Igaz, hogy ők huszonketten szinte a fél megyében teljesítik munkaköri kötelességüket. Révész Dezső alapszervezeti titkár a beszámolóban egyebek között elmondta, hogy az alapszervezethez tartozó üzemvezetőségek a múlt évben ütemesen és jó minőségben végezték munkájukat. A párttagok a fontosabb munkák elvégzéséhez mozgósították társaikat, és a pártonkívülieket. Tavaly vezették be a teljesítménybérezést, amely beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Varga László hozzászólásában kérte: mindenkor győződjenek meg arról, hogy a kiadott feladatok végrehajtásához biztosítottak-e a feltételek. Szükség van a művezetők hatáskörének bővítésére. Az információcsere eredményesebb lehetne. A tavaly bevezetett teljesítménybérezés ne vonja el a figyelmet a minőségi munkáról — figyelmeztetett a hozzászóló, majd felajánlotta, hogy megszervezi a nyírbátori KlSZ-alapszer- vezet patronálását. Kovács József tömör felszólalása: „Mi, a nagykál- lóiak vállaljuk: ha a megrendelők biztosítják a feltételeket, idén 15 napon belül bekötjük nekik a vizet a lakásukba.” Az alapszervezet féléves munkaterve a tavalyinál nagyobb feladatokat tűz huszonkét kommunista elé. Valamennyien vállalták e feladatok teljesítését. Nábrádi Lajos Szakmák A z egyik nagy, megyében levő gyár igazgatója mondta a következőket: Igazítani kell a szakmunkásképzés rendjén is, mert egy szakma ma már nem szakma. Indokolta is a dolgot, mégpedig meggyőzően. A gazdaságos termeléshez, a piacképességhez hozzátartozik a gyors alkalmazkodóképesség. Lehet, hogy a termékszerkezetet többször, s főleg gyorsan kell változtatni. Mindebből következik: olyan szakmunkásokra van szükség, akik több területen is kiváló szakteljesítményt tudnak nyújtani. Felmerülhet a kérdés: nincsen ebben ellentmondás? Egyszer arról szólunk, specializálódik az ipar is, egy területet kiválóan értő emberek válnak ki a sokaságból. Másszor azt említjük: egy szakma nem szakma? Az elfentmondás látszólagos. Az üzem példája igazolta: a sokoldalúság nem szétszórtságot, hanefn egy- egy területen többféle ismeretet tételez fel. A mátészalkai MOM-ban jó ideje folyik a felújító szakmunkásképzés. Ez nem más, mint a már bizonyítványt szerzettek ismeretének felújítása, a korszerű termelésre alkalmassá tétele. Ehhez társul a már megújult szakmával rendelkezők további képzése. Mert mit ér egy hagyományos villanyszerelő akkor, ha szembekerül az automatiká- val, az elektronikával? Mire megy egy hagyományos műszerész akkor, ha olyan rajzot kap kézhez, amely programvezérlésű gépről készült? Egyértelmű: egy gyár nem cserélheti ki a teljes szakmunkás-garnitúrát minden technológiai és termék- váltáskor. A megnövekedett igényekkel fellépő magyar ipar joggal kívánja meg: utánpótlás-nevelésünk és -képzésünk időben reagáljon a megváltozott körülményekre. Nem lehet kisipari módszerekkel, alacsony követelményekkel foglalkozni szakmunkástanulóinkkal, akik a bizonyítvánnyal a kezükben csupán második-harmadik vonalú munkások lesznek. t A szentencia úgy hangzott: egy szakma nem szakma. Versenyképességünk egyik tényezője rejlik a mondás igazságában. Valóban fontos, hogy a ma tanulója holnap ne álljon csodálkozva munkahelyén. Oktatás és termelés keresse hát egymást. Kár lenne késlekedni. Bürget Lajos Katonás rendben sorakoznak a polcokon a fúrógépek szerszámai a Csepel Művek Szerszámgépgyárának nyírbátori üzemében. Bech Jakab, a csepeli gyár üzemvezetője segíti a munkát Nyírbátorban Bégányi Miklós lakatossal, a készülékmegmunkáló fúró szerszámait ellenőrzik. (Elek Emil felvétele) Messze Pesttől... Kitör-e a „Vulkán"? A kisvárdai „Vulkán” vasöntöde, vagy ahogy ma hivatalosan nevezik: az Öntödei Vállalat ikisvárdai 'gyára. ipari műemléknek |s beillik. Ez nem csúfolódás, 'ez tény. habár az utca felől az új szociális 'épületet nézve, tnár más a benyomás. Es bent, a világszínvonalú Disamatic-berendezés is csak üde színfolt a füstös képen, mert a körülmények az évtizedekkel ezelőtti állapotokat tükrözik. Nehéz körülmények között dolgoznak Kisvárdán. — Egyetlen vágyam van — mondja Meichl Tviátyás, a'kisvárdai igazgató —, igazi gyárat szeretnék csinálni a Vulkánból. Közel a nyersanyag — Záhony közel van — hangzik a kulcsmondat Meichl Mátyás szájából. — Közel van tehát a nyersanyag, a szállítási lehetőségek kitűnőek, és sok évtizedes hagyománya van itt az öntödei munkának. Ha kell, még embert is találunk; persze a korszerűsítés volna az az út, amin ez a gyár betölthetne a szerepét. Mi tagadás, Kovács Dezső vezérigazgátó-helyettes, műszaki igazgató nem sok jót mondott Kisvárdáról. Vegyük sorjába. A vállalat tíz gyára közül a kisvárdai a második legnagyobb, azonban 1978-at nézve, a nyereséget tekintve, az utolsó helyek egyikét foglalta el, noha termelési értékükkel is a másodliikok lettek. A tíz gyár által megtermelt 2,1 milliárd forintból Kiisvárda 348 milliót hozott a közös kasszába. — Csak 17,6 millió forint volt az ottani nyereség, holott a körülmények, lehetőségek alapos vizsgálata alapján, 25,5 milliót kellett volna elérniük. És az okok? Címszavakban a következők. Rosszul gazdálkodtak. Megnőttek a termelési költségek. Nem jól sáfárkodtak az anyaggal. Túlságosan nehéz radiátorokat gyártották. Sok volt a selejt. Az egyetlen út A központban az a vélemény, hogy a radiátor négyzetméterenkénti 2—3 kilogramm túlsúly csakis a technológiai fegyelem tartásának függvénye. — Az egyetlen út — vélekedik Kovács Dezső — fel kell számolni a fogyatékosságokat. A népgazdaságnak — természetesen hosszabb távon — mintegy 500—600 ezer négyzetméter radiátorra lesz szüksége. Ennek előállítása pedig Kisvárdára vár. A műszaki igazgató szerint: — A fejlesztéshez, a VI. ötéves terv várható feladatainak teljesítéséhez két alternatívát dolgoztunk ki- Az egyikben kizárólag a saját erőforrásainkat vesszük figyelembe, ebben többek között a radiátorgyártás 108 millió forintos korszerűsítése is szerepel, míg a máso.dik formula a kívülről kapható támogatással is számol. Egyebek mellett az új Disa- rnatic is helyet kapott ebben, közel 470 millió forinttal. Ha ez megvalósul, Kis- várda az ország legnagyobb öntödéjévé nő. Messze van Kisvárda? — Van egy alapvető vitánk Pesttel — meséli Meichl Mátyás. — Az, hogy messze van-e Kisvárda? Mert, ha nagyritkán lejön hozzánk valaki, az térül-for- dul és már megy is. Régóta mondom: készüljenek jegyzőkönyvek a tapasztaltakról, legyenek azokban benne a hibák, a kijavításukra adott határidők és írja azokat alá minden érdekelt. Minden jei arra mutat: meg kell gondolni, hogy bárki is pálcát törhessen a kis- várdaiak feje felett. Pálcatörésről persze szó sincs, de még az elmarasztalás sem oly kézenfekvő dolog. Mert — így mondják Kisvárdán —, mindent mérlegelve sem tudtak 1978-ra 18 millió forint nyereségnél többet tervezni. A központ viszont 25,5 millióra emelte a tervet. Ami pedig a selejtet illeti: — Maximális mennyiségű radiátort gyártottunk 1977- ben, berendezéseink tönkrementek, elhasználódtak. Segítséget kértünk, de végül is helyben kellett egy új szerkezetet konstruálni. Annyira leromlott miniden, hogy már az volt a kérdés: termeljünk-e egyáltalán? Nyilvánvaló: erről szó sem lehetett. Az év folyamán mindkét körgépünk szétszakadt, ezért az új szerkezetet kellő kipróbálás nélkül fogtuk munkára. Közben előállítottunk még egy berendezést és ma már jól is működnek. A gondok a súlyra is kihatottak. A nagyvállalat egészét nézve Kisvárdán a legalacsonyabb az alkalmazotti létszám. Ez önmagáiban még H a Törő András nem mond ja, akkor is meglátom : Geszterédet szorgalmas nép lakja. Bizonyíték a rengeteg új ház, a takaros porták, különösen a Káliói úton. Mondják, dohányból építkeznek. A dohány Geszteréden olyan, mint Vaján, vagy Tu- zséron az alma, Beregdaró- con, Tarpán az állattenyésztés. Nemcsak a közösben, a háztájiban is legfőbb termelési ág. Geszteréden tavalya háztájiból 5000 mázsa dohányt értékesítettek, 25 milliót kaptak érte. Kemény Lászlóné említi: — Dohányból én tavaly 80 ezer forintot kaptam. De nem mindenkinek volt ilyen jó az év. A Kálmáncai-majorban beszélgettünk. A kastély előtt szegelésre váró ládaelemek nagy halma hever, csil- lagfürtszár-boglyák feketéinek és rongyos fóliákat zörget a február végi szél. Élet csak az egyik fűthető épületben, a dohánycsomózóban van. Száz asszony almát hámoz. Dohányosok, de átmenetileg a melegágy rakásáig, március közepéig ez a dolguk. A beszélgetés alaptémája a dohány és az, hogy a geszteré- di szakszövetkezet a nagykál- lói Virágzó Föld Termelőszönem volna baj, de a szakemberek hiánya szorította alacsonyra. Kisvárdán 11 százalék az arány, a többi gyárban másfélszer, kétszer any- nyiian vannak. Egyébként bárhonnan is nézzük, Kisvárda — a körülményekhez képest sokat változott. Idén 70 százalékkal termelnek többet, mint 1975-ben: az egész öntödei Vállalat (tíz gyár!) többlet- termelésének és nyereségének fele 1979-ben Kisvárdáról származik majd. Kisvár dán úgy tudják: a tervezett, új Disaimatic felállításával a bank és a minisztérium is egyetért. Ezt tartják a legjobb beruházásnak. Ügy tűnik: a „Vulkánban” máris léptek egyet: 1979-ben 50 000 négyzetmétert gyártanak a házilag konstruált, formatervezett, a világszínvonalat közelítő súlyú Nyírség és Nyírfa nevekre hallgató fűtőtestekből. vetkezettel tavaly egyesült, új helyzet teremtődött. A szószólók: Varga Lajosné és Varga Andrásné. Elsőként azt tisztáztuk, mióta is dohányos a két asszony. — Dohányosok között neveltek bennünket. így igaz — bizonygatta Varga Andrásné —, mert sok asszony a csecsemőjét is ott szoptatta. Ilyen volt a sorsunk. — Mást mondok — egészíti ki a fiatalabb Vargáné rokonát. — Én egyszer elmentem az iparba. A Debreceni Konzervgyárba jártam két évig és otthagytam. Dohányos maradtam, mert ezt szeretem. Hosszú a sora-: ki mi szépet és jót iát a munkájában, főleg a dohánykertészetben. Egy biztos: palántát nevelni, ültetni, kapálni, törni és csomózni nem éppen leányálom. Aki csinálja, tudja, miért teszi. — Pár éve nehezebb volt. Tavaly már könnyebb, hogy a szakszövetkezet egyesült. Addig nekünk sok földünk volt, sokat dolgoztunk. Az adó is sok volt. Türelmesen hallgatom Varga Andrásné közeli és távolabbi múltját, hogy hajtott asszonyfejjel két lovat, miként dolgozott éjfélekig és kelt fel hajnalhasadtával. Speidl Zoltán Mire kitavaszodik TAVALY A Lé KOSSÁG takarékbetétei 17 milliárddal növekedtek, ezzel az állomány elérte a 125 milliárd forintot. E gyarapodásban jelentős szerepet játszott az is, hogy a lakosság pénzbevételei a múlt évben 8,6 százalékkal növekedtek. A 125 milliárd forint a jövedelmek említett alakulása mellett mást is kifejez: azt, hogy a lakosság bízik a párt, a kormány politikájában — megtakarított pénzének jó részét nem szalmazsákokban, hanem takarékpénztárban tartja. A lakosság által befizetett — kamatozó — pénz azonban csak az egyik oldal. Éppen az ily módon összegyűlt ösz- szegek teremtenek lehetőséget arra, hogy a lakosság különféle hiteleket kapjon. Ebből az alapból támogatják a lakásépítéseket, a lakásvásárlásokat, s nem kis összeg jut áruvásárlási kölcsönökre, a mezőgazdasági és a kisipari termelés támogatására. Az OTP jelentős szerepet vállal a lakásprogram megvalósításából. Az 1978-ban épült 88 ezer lakás 90 százaléka a takarékpénztár közreműködésével készült el, ezek építésére és vásárlására az OTP több mint 12 milliárd forint hitelt nyújtott. AZ IDEI ÉVBEN várhatóan újabb 17 milliárd forinttal nő a takarékpénztár betétállománya. S bár folytak és folynak is viták arról, jó-e vagy rossz a megtakarítás összegének ilyen mérvű emelkedése — a kérdésre a gyakorlat már választ adott. S ez egyúttal feladatainkat is mutatja: fejleszteni kell a lakosság takarékoskodását ösztönző, segítő módszereket, és formákat, messzemenően figyelembe véve az ilyen jellegű szokásokat, igényeket. Az ésszerűen, hasznosan takarékoskodó állampolgár érdeke ugyanis teljesen egybeesik a kisebb és nagyobb közösségek, az ország céljaival. F. S. De most nemcsak erről van szó: — Dohányosbrigádokat alakítottunk. Tavaly csapatban dolgoztunk, most brigádok leszünk. Egyetértéssel, akarattal talán jobb lesz az eredmény. — Eddig nem volt egyetértés? — Száz asszony között sokféle akad. Volt ilyen, meg olyan vita, például, hogy az egyik csapatnak gyomosabb volt a földje, vagy hogy lehet az, hogy ennek vagy annak miért nagyobb a teljesítménye. Pedig nem volt kivételezés. Hiába, az ujjunk sem egyforma. A nagykállói Virágzó Föld idei tervében, a geszterédi asszonybrigádokra számítva 120 hektár dohány, 12 mázsás átlagterméssel. Fog ez menni? — Rajtunk aztán nem múlik — mondja szinte egyszerre a két Vargáné. —, belőlünk az akarat nem hiányzik, de ha még az időjárás is jó lesz ... H olnap, holnapután, tavasz. Mire kitavaszodik, a geszterédi asz- szonyok kezéből sutba kerül az almahámozó kiskés és csinálják majd a szívük szerint kedvükre való munkát, a dohánytermesztést. — Hiba nem lesz — nyugtázza a dolgot Hegyi Mihály üzemegységvezető —, hűségesen álltak ők mindig a munkához. Bárha minden tervet ilyen emberekre alapoznának. Seres Ernő Betétek
