Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
4 KLUBRÓL KLUBRA Kisvárdai nyugdíjasok Szerda délután a nyugdíjasoké Kisvárdán a művelődési központ klubterme. Két óra előtt érkeznek a város különböző pontjaiból a nyugdíjasklub tagjai. Két órára már minden hely foglalt. Egy-egy foglalkozáson 100— 150 idős ember van jelen a 445 fős klubtagságból. Beszélgetnek, kártyáznak, dominóznak, újságot olvasnak, amíg nem jön a kötött program előadója. Előadásokat hallgatnak az egészségügy különböző területeiről, közművelődésről, pszichológiáról. A szabadfoglalkozásokon pedig előkerül egy-egy - asztaltársaságban a házilag készített sütemény, a töltött ká- poszta és más ínyencségek. Mindenkinek jut egy-egy falat a kóstolóból. Beszélgetnek, szóralkoznak, a munkából kiöregedett emberek hasznosan töltik el a szabad Idejüket. — Hogyan kezdődött? — kérdezzük Hován József Páltól, a klub vezetőjétől és Tarái Sándortól, a klub egyik vezetőségi tagjától. — 1977-ben — mondja Hován József Pál — tanácsülésen vetettem fel, hogy a város nyugdíjasainak, magányos öregjeinek szükségük van egy állandó közösségre. A tanácsülést követően a városi művelődésügyi osztály és a művelődési központ dolgozói már a megvalósítást kiérték, biztosítva a feltételeket. Meglepődtem, és azt mondtam erre, hogy március 2-án megalakulunk. Ekkor találkoztam Tardi Sándor barátommal, akivel már beszélgettünk 1 egy klub létrehozásáról, de arra nem gondoltunk, hogy ez ilyen hamar fog menni. — A mozi előtt — veszi át a szót Tardi Sándor — meglepődve hallgattam Jóska barátomat, hogy másodi- kán délutánra jó lenne megszervezni a nyugdíjasklubot. Ekkor még csak ketten voltunk, délután három órára, az alakuló megbeszélésen már harmincán. így lettünk klubalapítók. — Minden tapasztalat nélkül kezdtünk hozzá — mondja Hován József Pál. — Egymás jó ötleteit megvalósítva és a meglévő létszámot továbbszervezve, év végére már kétszázan voltunk. A nyugdíjasklub munkáját vezetőség irányítja. A tagság létszáma fokozatosan fejlődött, s jelenleg a megye egyik legnagyobb létszámú közössége. Az első évben a klubtagok saját munkáiból rendezték meg a „Fürge ujjak” — kiállítását, amit 1500-an néztek meg. Ezzel megteremtődött a kézimunkaszakkör alapja, melynek kiállítását minden fél évben megrendezik. A 87 éves Antalffi Gyula a klub doyenje. A másik nagyobb vállalkozás volt az egészségügyi szakkör létrehozása, melynek céljává tették, hogy egymáson segíteni tudjanak a klubtag ok. A jelentkezett ötven -résztvevő közül 45-en tették sikeres vizsgát. Ez újabb kezdeményezést szült. A vizsgázott tagok körzetükben — ahol laknak — a magányosan s betegen fekvőkön is segítenek, valamint rendszeresen látogatják az ' elhagyottakat és beteg klubtársaikat. Jelenleg már hatvan magányos, egyedülálló öreget „derítettek” fel a városban. A különböző érdeklődési köröknek megfelelően szakkörök, csoportok működnek a klubon belül. Szám szerint 16. Számon tartják egymás név- és születésnapját, melyet közösen ünnepelnek meg, s erre az alkalomra alakult meg a „köszöntő csoport” is. Saját zenekaruk is van, s egy-egy alkalommal ők húzzák a talpalávalót a klub tagjainak kívánsága szerint. Hován József Pál és Tardi Sándor a külföldi kirándulást tervezik. Együtt ünnepelnek minden nevezetes alkalommal. Az óévet is együtt búcsúztatják. De további ötletek is születtek, ilyen volt a környezetvédelmi csoport, mely azzal a céllal alakult, hogy mindenki a saját lakását és annak környékét tisztán tartsa és virágosítsa. A különböző csoportok folyamatosan működnek. De Juhász Ferenc bácsi 77 éves, szép bajuszát mindenki irigyli. előadásokat tartottak és tartanak rendszeresen a város párt- és tanácsi vezetői, az országgyűlési képviselő, akik előadás után kötetlen beszélgetéseken vesznek részt a klubtagokkal Sok segítséget kaptak és kapnak jelenleg is a városi és járási Vöröskereszttől, a kórház és a körzeti rendelőintézet orvosaitól. Havonta egy alkalommal orvos rendel a klubban, vérnyomást mér, orvosságot ír fel. Az első év sikerén felbuzdulva, még jobb program összeállítására törekedtek 1978-na. Az elmúlt évben ellátogattak a vásárosnaményi és a nyíregyházi nyugdíjasklubba, ahonnan viszonozták a látogatást. Ezeken a foglalkozásokon, teadélutánokon megismerkedhettek egymással. A klubtagság létszáma pedig fokozatosan nőtt. Az elmúlt évben a környezetvédelmi csoport munkájában már az egész klubtagság részt vett. Ennek az eredménye lett a másfél milliós értékű, társadalmi munkában épült nyugdíjaspark, mely egyedüli a megyében. Ez évben itt a gyermekév jegyében egy nap minden héten a gyerekeké. A gyerekekre a klubtagokból alakult 20—30 fős csoport fog vigyázni felváltva, amolyan pótmamaszolgálat formában. Rendeznek itt fegyveres erők napját, öregek közlekedési hete keretében autóbuszos városnézést, kocogó- és sétálómozgalmat. Terveznek a megyén belüli kirándulások mellett megyén kívüli, sőt országhatáron túli kirándulásokat is, ezzel is bővítve ismereteiket. Üj formaként kívánják működtetni a klubon.belül á jogsegélyszolgálatot, amit dr. Békés János vezet. Cél: a mindennapi jogi ismeretek, az új nyugdíj rendelet, és az egyéni problémákra jogilag is tanácsokat adni a klubtagoknak. Nevek sokaságát kellett volna megemlítenünk, azokét, akik aktívan dolgoznak, mint klubtagok és azokét, akik mint előadók és vendégek vettek részt egy- egy klubfoglalkozáson, illetve baráti beszélgetésen. Maradjanak ők továbbra is névtelenek, de továbbra is aktív segítői az öregkor tartalmasabbá és szebbé tételében. V. P. Miért csak 250 példányban? Vándor a Vendég utcában Urban Teréz dolcumentumvallató műve „Aligha van az országnak még egy olyan városa, ahol annyit változtatták volna az utcaneveket, mint itt. Nemcsak hogy változtatták, ha- nem vissza is állítgatták” — írta Végh Antal „Erdőháton, Nyíren” című szociográfiájában Nyíregyházáról. Való igaz, hogy Nyíregyházán egy- egy utcanév sokszor cserélt gazdát, néha talán indokolatlanul is. Az utcanévadás minőségi változásának művelődéstörténeti, városfejlődési és politilkaii kritériumai vannak, nem beszélve arról, hogy a régi nevek egy idő után elavulnak, szükséges őket újakkal pótolni. Az utcanevek azonban komoly tanúi és árulkodójegyei egy- egy település történetének, a- város történelmének egy kis darabját hordozzák. Ebiből világosan kitűnik, hogy az utcanévadásnak komoly, fe- lelősségteljes munkának kell lennie. Kossuth és Dózsa előtt A nyíregyházi idős emberek közül bizonyára emlékeznék még néhányan egyegy utca, tér, köz régi, ma már nem használatos, kiveszőiéiben lévő nevére. Példáiul arra, hogy a mai Dimitrov utcának első neve Fejértói utca volt, a Dózsa György utcának Pazonyi utca, a Kossuth Lajos utcának pedig Felső utca. Ezek a régi utcanevek több más társukkal együtt Nyíregyháza újratelepítésének korszakából származnak, s a régi, gyakorlatias, eligazító célú népi névadásnak voltak a termékei. Ha egy utas elvetődött Nyíregyházára a XIX. század közepén és szállást keresett, elég volt, ha rálelt a Vendég utcára (ma Bercsényi utca), és máris tudta, hogy jó helyen jár. Számtalan ilyen és ehhez hasonló példát említhetnénk még a gyakorlatias _ népi utcanévanyagból. Bizonyára vannak azonban olyan régi utcanevek is, amelyeket a népi emlékezet sem idéz fel már, csupán a koraibeli térképek, utcaösz- szeírások, városi jegyzőkönyvek és más levéltári iratanyagok őriznek meg az utókor számára. Ezeket a dokumentumokat fogta vallatóra Urbán Teréz „Nyír- egyháza utcanevei” című munkájában, amely egyik szép terméke annak a tör- téneti-etimológiai kutatómunkán :k, amely Hajdú Mihály vezetésével folyik az ELTE magyar nyelvészeti tanszékcsoport ján. Urbán Teréz komoly munkára vállalkozott. Nem kevesebb, mint 778 nevet kellett összegyűjtenie és etimologi- zálnia. A 778 nyíregyházi utcanév közül 46Ó mai eredetű, 318 pedig történeti utcanév. A szerző dolgozata első részében szól az utcanévadás korszakairól, arról, hogy az egyes történeti korszakokban milyen utcanévadási szokások „divtaik”, a névváltozási hullámokról, majd a mai nyíregyházi utcanévanyag vizsgálatának módszereiről. Múltunk tükre Ezt követi a tanulmány kétharmad részét alkotó adattár a nyíregyházi utcák, terek, közök mai és korábbi neveivel. Az adattárból megtudhatjuk, hogy mikor keletkeztek az egyes utcanevek, minek a hatására változtak meg, illetve kikről neveztek el utcákat. Urbán Teréz munkája mindazoknak érdekes és szórakoztató olvasmánya lehet, akik érdeklődnek városuk múltja iránt. Sajnos a füzet csak 250 példányszámban jelent meg, így kevesen juthatnak hozzá ehhez az értékes anyaghoz. Acs Zoltán Új folyóirat „Édes anyanyelvűnk” címmel új nyelvművelő folyóirat indult. Lőri'ncze Lajos, a szerkesztő bizottság elnöke írja beköszöntőjében: „Harminc évvel ezelőtt szűnt meg a Magyarosan, egykori népszerű nyelvművelő folyóiratunk. Űj formáiban való feltámasztását már az ötvenes évek elején többen és több alkalommal szorgalmazták. Kodály Zol- tán is, mint a Nyelvművelő Bizottság akkori elnöke.” Húsz évvel ezelőtt pedig a pécsi nyelvművelő konferencián határozat is született a fo- lyóirat indításáról. Az elképzeléseik most váltak valóra. Mindenkd, de különösen akiík nyilvánosság elé lépnek — szóban vagy írásban — nyelvművelők. Sokszor tudtukon és akaratukon kívül. A folyóirat így hát közérdekű. Az első számban olvas- hatunk „pedagógus” szavunk fejlődéstörténetéről, a kereskedelmi cikkek néha megmosolyogtató fantázianeveiről, Krúdy prózájának szimbolizmusairól, a szaknyelvek rejtelmeiről stb. Örvendetes hír, hogy végre megoldódik a magyar helyesírás követelményeinek megfelelő írógépbiillentyűzet ügye. Azaz visszaállíthatjuk jogaiba a kis és nagy hosszú í, ú, ű betűket. Csak az okozhat majd problémát, hogy a hivatali íráshasználatból immár kiköpött betűk hogyan nyernek ismét polgárjogot. Sokan ugyanis elszoktak tőlük. Konkrétabban: nem tudják, mikor használjuk ezeket a betűket hosszan, és mikor röviden. Jobbító szándékaihoz sok szerencsét és hosszú életet kívánunk az „Édes anyanyelvűnkének! Tóth István Sinkó Ervin: rét Sarkadinak, aki kezében a revolverrel mindjárt Vértes után rohant. Optimisták Regényrészlet A városparancsnokságon semmit se lehetett megtudni. Még azt se, ami mindenki kérdése volt: mi van Kun Bélával? Mi van a szovjet házzal? Vértes igazolványokat állított ki, amiket aláíratott és lepecsételtetek a városparancsnokkal, aztán revolvereket hozott és szétosztotta. — Hát fogja már — szólt rá Vértes türelmetlenül Bá- tira, aki mióta Kecskemétről visszajött, nem viselt fegyvert magánál. Vértes és Báti a városparancsnokságról a Duna-part felé igyekeztek, mert onnan hangzottak a lövések. Sűrű, visszhangzó puskaropogás, s közbe gránát s egy-egy ágyúlövés. Kalap nélkül, lihegve, Sarkadi jött velük szembe. Báti pár nap előtt találkozott vele, és akkor az agitációs plakátokat, azoknak az ízléstelenségét csúfolta. Most sápadt volt és fegyvert kért. — A József telefonközpontot megszállták a fehérek. — Miféle fehérek? — A Ludovika Akadémia' növendékei. Az Engels-ka- szárnya és az óbudai matrózok a fehérekkel tartanak. Vad fegyverropogás. Közel a Duna-parthoz, ahova kiértek, embertömeg rohant rémülten szembe velük. A Dunán karcsú, fehér monitor állt, onnan lőttek és lőttek. A tömeg menekült, de közben ordítoztak: Most, most megkapják a vörösök. — Nem tudom, egy vagy több monitor volt-e, csak azt láttam, hogy üdvözlésükre kendőt lobogtatva rohantak a Duna-part ra — beszélte Sarkadi, és szemében egyetlen mozdulatlan könny égett — királyt és fehérgárdát éltettek! Hallottam! Fegyvert akart Sarkadi, honnan kaphatna fegyvert. — Meg kell próbálni, bemenni a szovjet házba — szólt Vértes Bátinak. Teherautón, zsúfolódva fegyveres munkások és vöröskatonák robogtak el mellettük. — A József központhoz — kiáltottak vissza — ott tart a harc. — Fegyvert — csikorgatta fogát Sarkadi. Vértes a szovjet ház felé indult, s Báti a zsebébe nyúlt és odaadta a revolveBátit, mikor egyszerre megint fegyver nélkül érezte magát, valami nagy, örömteli nyugalom szállta meg. De még abban a pillanatban fel- rémlett előtte: te nem akarsz ölni — de másnak adtad a fegyvert. Körülötte a tömeg gyűrűzött, mely az előbb a vörösök vesztén ujjongva ri- koltozott a Duna-parton. Bá- tin egyenruha, gyűlésekről, előadásokról Pesten különben sokan ismerik, s ezek itt mind ellenségek, már érzik a vérszagot a levegőben, a vérszag tartja őket így együtt, mámorosán és rikácsolva, türelmetlenül tüzelik egymást. Miért nem mondja meg most ennek a jó ruhás csőcseléknek, — mért nem si- koltja a fülükbe, hogy ölni nem szabad, hogy a gyűlölet és emberkéz ontotta embervér már bűzhödtté teszi a föld levegőjét, magatokhoz legyetek végre irgalommal, elég már! Kihevült, kaján arcok s ropognak, ropognak á fegyverek. De mit keres itt? A József központban ott vannak, benn fehérek, kívül vörösök, lőnek egymásra, ott freccsen, folyik a vér. Nem itt állni, hanem ott, oda kellene menni a sikoltással, hogy elég, hogy nem szabad. A vörösök között, mint a munkások is, akik az előbb az autóról intettek neki, sokan ismerik. A vörösök. A vörösök eldobják a fegyvert, maradnak úgy mint ő meztelen kézzel s a sikoltással. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. március 25.
