Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
'{CA'lUjffa+S A sszonyom, Ön arról mesélt nekem, milyen rosszul érzi magát otthon, a gyermekgondozási szabadságon. Napközben egyedül van, este, ha fáradtan hazajön a férje, nem segít a háztartásban. Nincs társaságuk, ki van rekesztve a világból. A rokonság, az ismerősök, de még a férje is kizárólag a gyermek hogylétéről érdeklődnek. ön csupán — mint említette — egy „etető-gondozógép” — a háttérben. Főzni utál, a háztartás robot, s ha a gyermekét ellátja, nem tud mit kezdeni..az idejével, észrevétlenül mennek a napok. Egyszóval: csalódott az egészben, nem ezt várta, noha felkészült az anyaságra, hiszen elég későn — harmincon túl hozta világra gyerme- -két. Megértem Önt. Azt hiszem, senki sem tagadja, hogy a gyermek ellátása sok munkával, gonddal, felelősséggel jár. Mindig kell tiszta pelenka, rékli, kising. Az étrendre is ügyelni kell, hogy változatos, vitamindús legyen, hogy egészségesen fejlődjék a baba. A csú- szó-tnászó gyermek miatt a lakást is gyakrabban, gondosabban kell takarítani.. Emellett fontos az is, hogy a mama jól ápolt, kiegyensúlyozott, jó kedélyű legyen, hiszen nem mindegy, milyen légkörben tölti napjait a gyermek. Nem könnyű mindezt megvalósítani. De kell. még akkor is, ha rossz napunk van, ha éjjel többször is felsírt a baba, s nem tudtuk magunkat kipihenni. És akkor is, ha eszünkbe jut a munkahely, s elfog a bizonytalanság: miképp tudunk visz- szazökkenni a mindennapi munkába. Mégis megkérdezem: tulajdonképpen mi ellen lázadozik? Nem örül annak, hogy van már gyermeke? Nem érzi talán, hogy egy nő — és egyáltalán az ember számára az a természetes állapot, hogy szeressen, gyermeket szüljön és neveljen? ----- .... Miközben lázadozik, vajon gondolt-e már arra: mit tett rendszerünk azért, hogy az új nemzedék felnevelése, az ember legszemélyesebb ügye társadalmi üggyé váljon? Hogy milyen sokat áldoz arra: ha a dolgozó nő anya lesz, a munkaviszony megszakítása nélkül, három évre otthon maradhasson, s egyedüli gondja legyen gyermeke testi- lelki épülésének biztosítása. Mindezért még havi járandóságot is kap, a segély letelte után pedig munkahelye visszavárja. Ha mindezt természetesnek veszi, ezen sem csodálkozom, hiszen mindazok, akik a szocializmus körülményei között születtek, így vannak ezzel. Természetesnek tartják, mint azt, hogy .van levegő, víz és hogy süt a nap. A mi viszonyaink között ez a természetes, nem pedig Anna Frank padlásélete, és iszonyú halála. Mostanában egyre több szó esik arról: miilyen a gyermekgondozási segélyen lévő anyák közérzete, miképpen viselik el a munkában töltött évek után a háromévi otthon-létet? Szociológusok is foglalkoznak ezzel. Egyet mégis le kell szögezni: nagyszerű dolog a gyes! Önt, asszonyom, még sajnálnám is, ha nem tudnám, hogy sopánkodás helyett mit kellene csinálnia. Először is: rádöbbenni, mit jelent az egész napi együtt- lét a gyermekkel, kezdve az újszülött kortól egészen az óvodás korig. Olyan bensőséges kapcsolatot, amely rendkívül fontos a gyermek lel'ki-fizikai léte, jövője szempontjából. A gyermeknevelés mellett a gyes a csodálatos tanulások kora is lehet annak, aki ezt kihasználja. Ezt például Ön is megtehetné. Miért volna kirekesztve a világból? Ott van a rádió, a televízió, az újság, a könyvek, és a munkaihely által szervezett szakmai továbbképzés. Miért kellene otthon feltétlenül unatkoznia? Nem erről van szó. Divat lett mostanában — és ön is ennek a csapdájába esett.—, hogy a tehetetlenségért mást okoljunk, mint most a gyermekgondozási szabadságot. Higgye el. nagyon nem illő. ha egy humánus, gyermeket, családot védő törvényt éppen egy nő — az, akinek az érdekében született — hibáztat. Bacsóka Árpád MNB megyei igazgatóhelyettessel a mezőgazdaság pénzügyeiről A Hogyan ítéli meg a múlt évi eredmc- w nyék tükrében a megye termelőszövetkezeteinek pénzügyi helyzetét? — összefoglalóan fogalmazva azt mondhatom, hogy már kedvezőbb évet is zártak 1978-nál megyénk termelőszövetkezetei. Erre utal a szövetkezeti bruttó jövedelem és a nyereség mérséklődése. A tervhez, az egy évvel korábbi számokhoz képest is megmutatkozik ez a csökkenés. a gávavencsellői Uj Erő és Szabadság, a nyíregyházi Ságvári, a csengeri Lenin Termelőszövetkezet zárszámadási beszámolójában. A technika, a korszerű gépek alkalmazása a mezőgazdasági termelésben a költségek növekedését jelenti. Am nélkülük megrekedne a szövetkezetek fej- lődése. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni? ^ Ebben a szövetkezetek a hibásak? — Szeretném a félreértéseket elkerülve elöljáróban határozottan megfogalmazni, hogy az eredmény csökkenésében nem a termelőszövetkezeti tagság erőfeszítésének, munkájának, kitartásának mérséklődése tükröződik. Az esetek többségében objektív, a gazdaságoktól függetlenül ható körülmények játszottak szerepet. E vonatkozásban főként az időjárási -tényezőkre, elemi kárra és az ebből következő, az eredményességet mérséklő problémákra gondolok. A Ha kevesebb volt a jövedelmük a szö- 9 vetkezeteknek, s ugyanakkor a kiadások nem csökkentek, a gazdálkodás pénzügyi feltételei nehezebbé váltak. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága hogyan igyekezett segíteni? — Az eredményesség romlása természetesen a pénzügyi helyzetet kedvezőtlenül befolyásolta. Banki eszközökkel — hitelnyújtással, hitellejáratok meghosszabbításával — igyekeztünk biztosítani azt, hogy a gazdálkodáshoz legszükségesebb feltételek, anyagi eszközök rendelkezésre állhassanak. Megyénkben 31 termelőszövetkezet veszteséggel és alaphiánnyal zárta az évet. Az érintett gazdálkodó egységek önerejére támaszkodva banki eszközökkel 80 millió forint veszteséget, alaphiányt rendeztünk. így szanálásra 14 termelőszövetkezetnél kerül sor. Sajnos a veszteséges, alaph-iányos tsz-ek kimutatását nézve szembetűnő, hogy több olyan szövetkezet is van, amelyeknél a pénzügyi hiány ismétlődik. Hadd említsem e sorba tartozóan a kocsordi Uj Élet, a nyír- vasvári Vasvári Pál, a tiszakerecsenyi Dózsa, a búji Uj Élet és a vasmegyeri Micsurin termelőszövetkezeteket. Ezeknél a szá- mos objektív tényező mellett a korábbi vezetés következetlenségei, kellően meg nem alapozott döntései is mélyítették a pénzügyi gondokat. Az utóbbi években az a tapasztalat, hogy a megye kedvezőtlen adottságai miatt a termelés költségei jobban nőnek, mint az árbevétel. A külső tényezők — energia, több ipari anyag magasabb ára, a jövedelemadó növekedése — mellett a szövetkezetek milyen módon befolyásolhatják az eredményességet? — Amennyiben az idősort 1971-től tekintjük át, akkor is a tiszta eredmény mérséklődéséről adhatok számot. A szövetkezeti tiszta nyereség a IV. ötéves terv időszakában elérthez képest az V. ötéves terv eddigi átlageredménye szerint 3—4 százalékkal csökkent, de az 1978. évi csökkenés mértéke ennél is nagyobb. Alapvetőnek ítélem meg az egyes üzemekben megválasztott termelési szerkezetnél a ráfordítások hatékonyságának mérséklődését. Elemzéseink azt mutatják, hogy vannak szövetkezetek, ahol az eredményességet alapvetően befolyásoló ágazatra összpontosítanak — így például az al- matérmélésre — míg a többi növénytermelési* ágazatnál hozamban és nyereségben elmaradnak az elérhető színvonaltól. Az adatok egyértelműen igazolják ezt, például egymással határos tsz-ek esetében, mikor a hektáronkénti hozamkülönbségek számottevőek. így említhetem a fényeslitkei Tisza Gyöngye, a balkányi Szabolcs, a hodászi Béke, a nyíriugosi Szabadság termelőszövetkezeteket. Úgy is fogalmazhatok, hogy a gazdálkodás problémáit elfedi egy-egy jó ágazat eredményessége. A Ezek szerint nem a minden áron való ^ többlettermelés, hanem a minél magasabb üzemi nyereség elérése az egyik cél. — Országos kutatási adatok bizonyítják, hogy több oszághpz viszonyítva egy egységnyi mezőgazdasági termék előállításához mi több műtrágyát használunk. Ez például a nem mindig okszerű, takarékos felhasználást jelenti. Szerencsére már vannak szövetkezetek — s egyre többen —, ahol elemző munkát végeznek; nem csak a termelési rekordokat jegyzik, hanem kimutatják annak költségeit is. Ilyen elemzést láttam például — Megyénk mezőgazdaságában is mégfigyelhető folyamat a foglalkoztatottak számának mérséklődése. Az adatok azt bizonyítják, hogy az élőmunkát felváltó gépesítés a költségek növekedésével jár, mert a munkadíj csökkenése nem fedezi az eszköz- terhek növekvő költségeit. Érdemes' azonban megjegyezni, hogy az eszközök szakszerű működtetésével, a kapacitások kihasználásával is vannak problémáink. Példaként hadd említsem, hogy új, nagy teljesítményű gépek beszerzésére olyan termelőszövetkezetek is vállalkoztak — ilyen a botpalád! Uj Barázda, az ömbölyi Kossuth, a piricsei Egyesült Erő, a szakolyi Egyetértés termelő- szövetkezet —, ahol a táblásítás nem valósult meg, vagy pedig a talajszerkezet nem igényelte a nagy teljesítményű gépek alkal-' mazását. Ugyancsak tapasztalat, hogy a munkadíjazás ténylegesen kialakított színvonala, elvált a termelés eredményességétől. A szövetkezetek egy része a nagyobb összegű munkadíj fizetéséhez nem teremtette meg az eredményfedezetet. Ez gond, ami a pénzügyi finanszírozás gyakorlatával szemben is. új követelményeket támaszt, de hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a helyi vezetők szükséges intézkedéseivel lehet csak megöl-, dani. Milyen hátrányok származnak az előzőekben ismerteitekből a gazdálkodás egészét tekintve? — Az tényleg egyértelmű, hogy az eredmény csökkenése csak hátrányokkal jár. Legmarkánsabban úgy fogalmazhatok, hogy a tiszta felosztható szövetkezeti jövedelem mérséklődése hátráltatja, sok esetben lehetetlenné teszi a személyes jövedelem gyarapítását. Mint pénzügyekkel foglalkozó ember, ezzel egyenlő súlyú gondnak tartom a fejlesztési alap képzési lehetőségének csökkenését vagy a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeit megteremtő biztonsági alap gyarapításának elmaradását. Több olyan szövetkezet van, amelyik tiszta nyereségének tizedét sem fordítja fejlesztésre, pedig .az elfogadható arány 20—25 százalék lenne. Egyes számítások szerint évente a megyében mintegy százmilliós elmaradás van alapképzésben. Pénzügyes megközelítéssel azt kell megfogalmaznom: nem lenne szabad annak lehetőségét kizárni — még ha a személyes jövedelem növekedése kisebb mértékű is —. hagy a termeléshez legszükségesebb gépék,' eszközök" beszerzéséhez ne teremtsék meg a szükséges fejlesztési forrást. A Említene néhány példát, amikor jogilag megengedett módon ugyan, de a későbbi termelés rovására végeznek manővereket a szövetkezetek? — Elég gyakori a szövetkezeteknél, hogy az almatermeléshez szükséges tartós forgóeszközöket — szedő- és tartályláda — nem szerzik be időben. Előfordul, hogy a saját állatállomány etetéséhez termelt abrakta- karmányt a zárszámadás előtt eladják, hogy az eszköznövekiményre ne kelljen fejlesztési alapot képezni. Később ugyanezt a takarmányt jóval drágábban vissza kell vásárolni. Eszközhiánnyal találkozunk akkor is, amikor egy-egy .gazdaság gépállományának ösz- szetételét vizsgáljuk. A A fejlesztést a bank milyen hitelezési eszközökkel tudja elősegíteni? — A bank hitelezési magatartása minden évben a kormány által jóváhagyott hitelpolitikai irányelvre alapozódik. Azt szeretnénk, ha a termelőszövetkezetek meglévő kapacitásaik jobb kihasználását technológiai korszerűsítéssel vagy újabb gépesítéssel oldanák meg, hogy a többlettermék mielőbb rendelkezésre állhasson. Ez már mutatja, hogy kisebb összegű, gyorsan befejezhető beruházásokat, éspedig a gépesítést támogatjuk legszívesebben. Szükséges pótolni a tartós forgóeszközöknél a hiányokat, amikről az előzőkben szóltam. A rövidlejáratú forgóeszköz-hitelezéssel a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására irányuló törekvéseket erősítjük, különösen az exportképesség bővítését. Követelményként támasztjuk itt is az export-gazdaságosság javítását. Ön, mint a banknál dolgozó szakember, hogyan látja: a meglévő pénzügyi és hitelszabályozás elég-e a változtatáshoz? — Röviden nemmel válaszolhatok. Amellett, hogy a . pénzügyi és hitelszabályozás a közvetett irányítás nagyon fontos eleme, mégsem várható el, hogy a gazdálkodás hatékonyságának javítását önmaga kikövetelje. Ahhoz a banknak, az állami felügyeletet és irányítást ellátó szervezeteknek összehangolt, azonos célú tevékenységére van szükség. Arii ezeket megelőzően szükséges leszögezni, hogy a változás kulcsa az üzemek kezében vari. Azzal, hogy a? adottságaiknak legjobban megfelelő termelési szerkezetet alakítsák ki és ez maradjon módszeres fejlesztéseik hosszú távú vezérfonala. ^ A termelés szervezésében elért eredmények, a magasabb terméshozamok azt igazolják, hogy a rendszerben való termelés hasznos. Szakemberek körében mégis felvetik, hogy előfordult elhamarkodott döntés, olyan gazdaságok is részt vettek a termelési rendszerekben, amelyeknél ezt a föld termőképessége, a szövetkezet felszereltsége még nem tette indokolttá. Mi Önnek erről a véleménye? — A nyugodt, higgadt következtetés azt diktálja, hogy rendszerben termelni, nagy esz-közbefektetést végrehajtani olyan minőségű földterületeken szabad, ahol a kihasználáshoz megfelelő szellemi kapacitás is rendelkezésre áll, illetve a termelés többlethozama és a ráfordítás aránya egyértelműen a tsz- nek kedvező. Mégis előfordult az ipari termelési r rendszereknél, hagy . a. csatlakozás előtt az üzemek alaposabban nem vizsgálták: a terméseredmények növekedése mellett biztosítottak-e a feltételek abban, hogy javuljon a ráfordítások hatékonysága és ezzel összefüggésben a jövedelmezőség. @ Milyen példát lehet erre említeni? — Az 1977-es adatok szerint a KITE partnergazdaságai közül például a tarpai Esze Tamás, a csengerújfalui Béke, az IKR partnergazdaságok közül a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet egy hektárra jutó nyeresége csokiként. Van olyan esetünk Is, mint a dombrádi Petőfi Tsz, ahol kukoricából eddig többlethozamot nem produkáltak, ezért a gesztornak átadandó mennyiséget felvásárlásból fedezték. Személy szerint úgy érzem, hogy ezek a helyzetek ahhoz is kapcsolódnak, hogy korábban egyes gépek beszerzését, a zavartalan műtrágyaellátást csak iparszerű termeléssel lehetett biztosítani, így egy kicsit divatos áramlat volt ez. Ennek ellenére éppen a termelési rendszerek eredményei (kukoricából 18 százalékkal, búzából 42 százalékkal termeltek többet, mint a rendszeren kívüli termelők), igazolják ennek az előnyeit. •• ■ A megváltozott és szigorúbb gazdálkodási feltételekhez véleménye szerint hogyan tudnak alkalmazkodni a gazdaságok? — A termelőszövetkezeti gazdálkodás feltételei — hasonlóan a gazdaság más szektoraihoz — folyamatosan szigorúbbakká válnak. Ezen az úton 1979. január 1-ével újabb állomáshoz érkeztünk. Az eddig megjelent szabályozó módosítások abba a körbe sorolhatók, melyek révén az V. ötéves terv időszakára a népgazdaság egyensúlyát nem veszélyeztető nagyságrendű fejlesztések terv- szerűsége fenntartható. Az egyértelmű, hogy az eredményt, mérséklő szabályozókhoz jobb gazdálkodással, az élő- és holt munka hatékonyságának javításával lehet alkalmazkodni. ön kérdésében nem arra kíváncsi, hogyan lehet, hanem arra, hogyan tudnak alkalmazkodni a tsz-ek. Megítélésem szerint csak akkor tudnak, ha az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaságról szóló határozatai alapján dolgoznak, ha a megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatában megfogalmazott követelményt teljesítik. Ehhez az szükséges, hogy a vezetési színvonal tovább javuljon, erősödjön a gazdálkodás fegyelmezettsége és nem utolsósorban feleljenek meg a korszerű üzem- és munkaszervezés által támasztott követelményeknek. A közgazdasági munka színvonalát is javítani kell. mert a gazdálkodás adott helyzetéből jó következtetést levonni, célravezető cselekvési tervet megfogalmazni csak alapos elemzés után lehet. 0 Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. március 25. Vasárnapi INTERJÚ L r a
