Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18. i*tqéU** M ostanáig nem sikerült eldöntenem, melyik megszólítás illene önhöz legjobban? Nevezziem-e asszo­nyomnak, elvtársnőnek vagy édesanyá­nak? Végtére is, ön mindhárom egysze­mélyiben. Tudom, önnek is sokszor gondot okoz, melyik szerepét helyezze előtérbe a másik kettőivel szemben, \s minden törekvése az, hogy a három feladatnak tökéletesen eleget tegyen. Éppen ezért, gyakran elégedetlen önmagával. Estén­ként, amikor holtfáradtan beesik az ágyba, még sokáig fekszik álmatlanul. Ilyenkor is a másnapi teendők, tervek zsonganak a fejében. Egyre többet fáj a gyomra, mégis mind sűrűbben gyújt cigarettára, holott az orvos szigorúan tiltja ettől. Pedig önt ismerősei sikeres embernek tartják, és irigyei is akadnak. Harminc­hat esztendős mindössze, s máris egy fontos intézet laboratóriumát irányítja. Szakmai folyóiratokban publikál, tudo­mányos kutatásokat végez, nemrégiben doktorált. S mindezt egy 10 éves kis­gyerek édesanyjaként. Anyagi gondok­kal sem kell küszködnie. Ön és férje közösen havonta több mint 10 ezer fo­rintot keresnek. Két és fél szobás laká­suk tökéletesen berendezve, nemrégiben színes televíziót és automata mosógépet vásároltak. 4 éves Zsigulijukat most akarják eladni, mert néhány hónapon belül megkapják az új autót. Ezek el­lenére ön sokszor elkeseredett. Gyermekkorában^ csodálattal tekin­tett édesanyjára, aki négy gyermekét végtelen türelemmel, szeretettel nevel­te, s ma is mélységes tisztelettel tekint idős szüleire. Valaha ön arról álmodott, hogy három gyermeke lesz, még akkor is, ha édesanyjához hasonlóan, a csa­lód miatt sok mindenről le kell mon­dania. Amikor felajánlották önnek a laboratórium-vezetői állást, még di- lemmázott, hogy elfogadja-e, vagy vál­lalkozzon inkább a második gyerekre. De aztán felülikerekedett önben a becs­vágy. Arra gondolt, ami amúgy is bán­totta önérzetét, mégpedig, hogy egyko­ri egyetemi évfolyamtársai kisebb ké­pességgel is rég eljutottak idáig. A több fizetésre is szükség volt háztartásuk­ban, hiszen a lakás rezsije, a bútorra felvett OTP-kölcsön akkori fizetésük felét emésztette fel. Ugyanakkor gép­kocsira is gyűjtöttek. E zaklatott tempójú élet mellett per­sze nem tudták „betervezni” a máso­dik gyereket. Amikor kisfia testvérke után áhítozik, ingerlékeny lesz. Már ar­ra sem jut ideje, hogy gyermeke mellé leüljön tanulni. Amikor pedig mégis számol vagy olvas vele, hamar elfogy a türelme és felemeli a hangját. Asszonyom — talán mégis egyszerű­en így szólítom —, lássa be, hibázott, amikor mindent egyszerre akart elérni. Nem csoda, hogy bántja, hogy ön, anya­gi jólétük ellenére, összkomfortos, ele­gánsan, pazar bútorokkal berendezett lakásában sem tudja azt a meghitt ott­honosságot biztosítani egyetlen gyerme- kénék, amit önnek tudott adni annak idején az édesanyja, a falusi, földes szoba-konyhában, négy gyermek mel­lett. Tudom jól, hogy a diplomát nem azért szerzi 'meg valaki, hogy aztán egész életét a főzőkanál mellett töltse. Szakmai felkészültségéért, törekvései­ért, tudományos munkáiért becsülöm önt. Azt is tudom, hogy önnek, mint a -gyengébb nem képviselőjének sajnos még ma is többet kell bizonyítania az elismerésért. A labor vezetését sem bíz­ták könnyen önre, mondván: nem biz­tos, hogy egy kisgyermekes anya el tudja látni ezt a feladatot. A sszonyom! A társadalom ma sokat vár el a nőktől, s önben megvan a képesség ahhoz, hogy az elvá­rásoknak eleget tegyen. Mégis azt taná­csolom, vegye le a válláról a terhek egy részét. Haszna lesz belőle önnek, családjának, munkahelyének, az egész társadalomnak. Vass Sándor nagyhalászi tanácselnökkel a falupolitiká A — Ha nem látnám, talán el sem hin­ném, hogy Nagyhalász Nagyközségi Kö­zös Tanács és szerveinek működési szabályzata valóságos kisregény, kitesz 32 sűrűn gépelt oldalt. Ebből kellene kihámoznom, mit is csinálnak a ta­nácsnál. Röviden miként tudna erre vá­laszolni? — Valójában ami a születéstől a halálig az emberrel történik, ahhoz köze van a ta­nácsnak. Ez nem csupán a népesség alaku­lásával összefüggő változások rögzítését je­lenti, hiszen munkánk túlnyomó részét a la­kosság igényeinek kielégítése, az erre tör­ténő mozgósítás, szervezés adja. Az önkor­mányzati jellegből fakad, hogy választott testületünk legjobb belátása szerint dönt, ugyanakkor szakiigazgatási szervünk a la­kosság, a különböző állami és társadalmi szervek segítségével hajtja végre a 81 tagú tanács, a „községi parlament” elhatározása­it. Sokféle igény, érdek, határidő, anyagi és szellemi erő húzódik mindezek mögött, amit célszerűen rendszerezni, rendezni kell. 0 — Mit jelent ez konkrétan itt, Nagy­halászban? — Nagyhalász a lassan két éve hozzá tartozó Tiszatelekkel együtt valójában a Mága-hídtól Dombrádig, több, mint 20 kilo­méter „hosszú”, 8305 ember lakja, közigaz­gatási területe közel 8 ezer hektár, 2238 la­kást tartunk nyilván. Ha elmondom azt is, hogy a tíz kilométerre lévő Tiszatelek körül még ma is jelentős tanyatelepülés — Csiba- rét, Érhát, Kétérköz, Kocoba — létezik, ak­kor érezhetőbbé válik, hogy bizony sokat kell itt talpalni az ügyek jó elintézéséért. A — Említette, hogy a „községi parla- w ment” a legjobb belátása szerint dönt az embereket érintő kérdésekben. Mi a biztosíték arra, hogy az ilyen döntés a legjobb Is lesz? — Választott testületünk összetétele az egyik garancia. A tanács 80 százaléka a zsák­gyár és a tsz dolgozóiból áll, a többiek a különböző intézményeket, rétegeket képvi­selik. Persze, még egy jól felkészült testü­letet is félre lehet hangolni, ha a vezetők az előterjesztésben fals hangot ütnek meg. Mivel az igények nálunk is jóval felülmúl­ják a lehetőségeket, tanácsüléseink élénkek, olykor parázs viták színhelyei. Az igénye­ket közvetlenül a lakosságtól kisgyűléseken, tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken gyűjtjük össze, a legközérdekűbbeket ter­jesztjük a tanács elé, de mindenkinek vála­szolunk. A tanács gyakorta több variációból választja a legjobbat, tehát a döntés nem „eszi, nem eszi” alapon születik. A — Kétlem, hogy itt, Nagyhalászban minden tanácstag körömszakadtáig ve­rekszik a választói érdekéért. — Almikor a két község egyesült, az első tanácsülések viharosabbak voltak: hova, mennyi fejlesztés jut, miért oda és miért éppen annyi. Aztán a tanácstagok jobban megismerték egymást, nőtt a bizalom, ki­egyensúlyozottabb lett a légikör. Azt azért most sem mondanám, hogy a mi tanácsunk bólogattójánosok gyülekezete. Nemrég, a feb­ruári tanácsülésen például a belvízrendezési terv megvalósítását tárgyaltuk, arról dön­töttünk, hol kezdődjék a munka. Egyik ta­nácstagunk azt a területet javasolta kezdési helynek, ahol az ismerőse telke van. Nyom­ban „leleplezték” a többiek, s a fontos mun­ka másutt, ott kezdődik, ahol a belvíz a leg­több lakást veszélyezteti. A — A tanácstagság: bizalom. Itt min- w denki megfelel a választók bizalmá­nak? — Nem. Tavaly például több tanácsta­gunkkal kellett elbeszélgetnünk, mert elha­nyagolta a dolgát. Itt kritikus emberek lak­nak, nem szépíthetik a szavakat, ha valami bántja őket. Legutóbb falugyűlésen mondta az egyik felszólaló, hogy az ő tanácsitagjuk­nak hiába jelzik a bajokat, nem képes sem­mit sem elintézni. Bár túlzott az illető és egy kicsit a saját érdekét igyekezett előtér­be helyezni, leültünk az érintett tanácstag­gal beszélgetni, s a testület előtt hívtuk fel a figyelmét a felelősségteljesebb munkára. Egyébként nem tartunk mindenáron meg minden tanácstagot. Az elmúlt évben három tanácstagtól váltunk meg, mert nem felel­tek meg választóik bizalmának. A — Gondolom, a testület tagjai nem csupán „vének tanácsa” módjára dön­tenek, hanem részt vesznek a végre­hajtásban is. ennek fontossága. Mert ugye, a pénz mindig mindenhol kevés, vagy az is előfordul, hogy hiányzik a kapacitás, nincs kivitelező. A leg­több településen ismerős dolgok ezek. Ilyen­kor hívjuk segítségül a lakosságot, tanács­tagjaink útján. Persze, vigyázunk, ne min­den csip-csup ügy miatt mozgósítsuk a fél falut, hanem csali a fontos, sok családot érintőre. Azután jöl kell megválasztanunk az időpontot, mert például, ha a háztájibán sok a munka, akkor hiába várunk segítőket. Össze is kel.1 hangolni a munkát, hogy a kü­lönböző erők ne zavarjíák, hanem kiegészít­sék egymást. Mi negyedévenként „vezetői megbeszéléseken” , egyeztetjük a programot. A — Társadalmi munkával azért mégsem w lehet megoldani mindent, a java a szakigazgatási szervekre, a tanács ap­parátusára vár. Ügy Is mondják: „azért fizetjük őket, hogy intézzék jól a falu ügyeit”. Intézik és jól? — Tavaly például 3018 ügyiratunk és ha­tározatunk volt. Ezek zöme közvetlenül érin­ti a választópolgárokait, nem mindegy tehát,' hogy gyorsan és alaposan, avagy felülete­sen s ráadásul lassan végezzük-e munkán­kat. A — Máris benne vagyunk a tanácsi w munka sűrűjében. Önök itt, Nagyha­lászban tavaly csupa gyors és megfon­tolt határozatot hoztak? — Sajnos, nem. Különösen az építésigaz­gatásban fordult elő gyakran a 30 napon túli ügyintézés, amit csak részben ment, hogy még mindig túl sok kellék kívántatik például egy építési engedélyhez. Voltak az­tán a szó teljes értelmében rossz határoza­tok is. Hozzá nem értő ember végezte el az építéskívítelezés ellenőrzését, s azokra is büntetést igyekezett kiszabni kontárkodásért, akik testvérüknek, szomszédjuknak segítet­tek, vagy éppen viszonozták a korábbi se­gítséget. Az ilyen „túlbuzgóság” rossz poli­tikai hangúlatot szül, siettünk is jóvátenni a hibákat mielőbb. Az ilyen esetek személyi konzekvenciáit is levontuk! Igaz, pillanat­nyilag még vb-titkár és műszaki főelőadó nélkül vagyunk, de ez is megoldódik hama­rosan. ^ — Nehéz szakembert kapni a tanácsra? — Jó szakembert nem könnyű szerezni, de nem is lehetetlen. Most két tanácsakadémiát, egy számviteli főiskolát végzett dolgozónk van, az előadók érettségizettek. Ha kiegé­szülünk vb-titkárral és építési főelőadóval, a szakgárdánk tovább erősödik. Kell is, mert bizony nehéz a jogszabályok dzsungelében naprakész ismeretekkel rendelkezni. Erre törekszünk, amikor bekapcsolódunk a me­gyei tanács által már hagyományossá váló szakmai vetélkedőkbe. A lakossággal is igyekszünk szorosabbá tenni a kapcsolatot. Legnagyobb üzeműinkben, a zsákgyárban „üzemi ügyfélszolgálatot” rendszeresítet­tünk: ott a helyszínen intézzük az állam­polgárok ügyes-bajos dolgait a hatósági bi­zonyítvány kiadásától az adófizetésig. Tisza­A — Pedig gondjuk amúgy is akad elég. ^ Igaz-e, hogy ebben a tervciklusban Nagyhalászon jóformán semmi sem épült, minden az ötéves terv végére marad? — Ez most úgy hangzik, mintha itt* óriási mulasztások történtek volna a fejlesztésnél. Az igazság az, hogy a 45 milliós fejlesztést erre az időszakra ütemezték a felsőbb szer­vek. Jövő év végéig megépül egyebek kö­zött 12 célcsoportos lakás — az első ilyen típusú községünkben — gyári dolgozóknak, pedagógusoknak, orvosoknak. Óvodánkban 120 százalékos a kihasználtság, de így is az igényeknek csupán a felét tudjuk kielégíte­ni. Építünk egy 50 személyes újat. Nyáron kezdjük az óvoda mellett egy 8 tantermes iskola építését is, amit még a jövő év végén át szeretnénk adni. Ugyanitt épül meg a böl­csőde is. Ezeknek a gyermekintézmények­nek közös kazánházat tervezünk, hogy így is olcsóbb legyen. Sajnos, az iskola — amely­re pedig égető szükség van,- hiszen jelenleg még a kultúrházban is tanítanak, Kecskés- és Homoktanyán pedig az alsó tagozat osz­tatlan — sök pénzt visz el, mert a hagyo­mányos helyett vázszerkezettel épül. Sok minden kellene azonnal, mint minden ha­sonló községben. Illetlen dolog volna elődei­met bírálnom, de Nagyhalászon valahogy nehezen léptek sok mindenben. Tiszateleken például nemcsak szép kuitúrház van, de új járda minden utcán. Itt még sokáig kell er­re várni, hiszen 20 kilométernyi a földút, se járda, se csatorna nincs sökfelé. — Jól tudja. A kuitúrház szolgál erre a célra. Pedig már régen lehetne, csak egy kis akarat kellett volna hozzá. Hamarosan fel­szabadítjuk a tanácsiháza indokolatlanul el­foglalt, tágas helyiségeit és végre lesz egy rendes termünk, s nem kell már az esküvői ceremóniához Tiszatelekről cipelni a lemez­játszót sem. Tudom, nem ezek a fő gondok, de egy kicsit azért még jellemzőek. ^ — Melyek hát a fő gondok? — Például a házhelyügy, amely a leg­több hasonló községben egyre szorítóbb. Ré­gebben készült Nagyhalász egy kissé utó­pisztikus, egyszerű rendezési terve, amit mi­előbb felül kellene vizsgálni. Tudniillik, amikor az a terv készült, még a poros, egész­ségtelen kendergyár volt meg a faluban, s ezért a rendezési terv tágas védősávot írtelő a gyár körül. A kendergyár helyén ma már modern polipropilén üzem van, nem poros, nem koszos, de a védősáv — tabu! Oda nem lehet építési engedélyt adni, holott ez a köz­ség egyik exponált területe, sok gyári fiatal építkezne ott szívesen. Hiába kopogunk emiatt, még a terv felülvizsgálatával sem biztatnak bennünket belátható időn belül. Komoly dolog a rendezési terv, jól tudom, de az sem kevésbé, hogy nekünk nincs pén­zünk, lehetőségünk telekalakításra, az épít­kezni szándékozók tábora viszont évről évre növekszik. — Vagy említhetem fő gondként a vízmü­vet. Tavaly kezdődött az építése 26 millióért, közös lesz Ibránnyal, 1980-ban készül el. Csakhogy itt is van egy átok: 1982-ig,,amíg meg nem épül Tiszabercelnél a tiszai víz­kivételi mű, addig a mi rendszerünkre csak közkifolyókat lehet építeni, a lakásokba ad­dig nem szabad bekötni a vízvezetéket, mert nem bírná a terhelést. Persze, amíg rákap­csolnak bennünket a tiszai vezetékre, a la­kosság addig is törleszteni kénytelen a tel­kenként 11 ezer forintot. Látja, ez megint csak egy újabb kutyaszorító, kényszerhely­zet, s nekünk meg kell értetnünk a lakos­sággal, hogy így, ilyen körülmények között — a gyorsabb fejlesztés miatt — sem sza­bad megállni a vízművel. ^ — És sikerül is szót érteniük minden­kivel? — Minden tanács lételeme a jó kapcsolat- tartás a lakossággal, azokkal a választókkal, akiiknék a bizalmából gyakorolja a hatal­mat a testület. Érvényes ez a választottak mögött lévő tanácsi apparátusra is, akik mellesleg nem szívességből, hanem főhiva­tásként szolgálják a falut. A hangnemre, az udvariasságra még a szabálysértési ügyek intézésekor is vigyázni kell. Különösen igaz ez a szociálpolitikai teendők végzése köz­ben. Csak a példa kedvéért: van a község­ben öregek napközi otthona, de fele részben sincs kihasználva, mert többen szégyellnek oda elmenni, mert „mit mond a család?” Ugyanakkor ezek az idős emberek rendsze­resen kopognak a tanácsra szociális se­gélyért ... Vagy említhetem a cigánylakos- ságot: közel 700 él belőlük a községben. Kö­zülük a közismert és elriasztó télepeken 253 fő lakott korábban, de tavaly 25 lakást si­került megépíteni, most már csak 114-en vannak kinn a telepen. Eddig biztos, hogy az idén tizenöt lakás megépül nekik. Itt is mi a gond? Minden cigánycsalád szeretne szép új otthonba költözni, de nem minden telepi lakos rendelkezik a hitelhez szüksé­ges munkaviszonnyal. Tehát itt is türelemre, meggyőzésre van szükség. £ — De vannak türelmetlen ügyfelek is. Velük mit kezdenek? — A többség megértő. Viszont valóban vannak nemcsak türelmetlenek, hanem az is előfordul, hogy egyesek ittasan jönnek hi­vatalos ügyeiket intézni. Én magamtól meg­követelem, hogy ne kocsmázzak munka köz­ben, s a tanács apparátusától is, hogy így dolgozzék, tehát joggal elvárjuk, hogy hoz­zánk is józanul térjen be mindenki. Éneikül nem lehet rendesen dolgozni. A — Nem sértődik meg, ha úgy fogalma­zok, hogy ön itt egy „bekerült” tanács­elnök? Hogyan fogadták? — Sokáig Tiszateleken voltam, az egyesü­lés után a közös termelőszövetkezetben dol­goztam fontos poszton és mellesleg társa­dalmi tanácselnök-helyettes Is voltam Nagy­halászban. Tehát nem kellett „bemutatkoz­nom”, ismertek. Mégis azt vallom, engem és a tanács most megújuló apparátusát még csak ezután fogják megismerni, tetteikből. Ez fokozza valamennyiünk felelősségérzetét. — A jó tanácstag maga jár elöl jó példá­val. Különösen a társadalmi munkáknál van — Ügy tudom, még házasságkötő terem sincs. Köszönöm az interjút. Angyal Sándor ^Vasárnapi' L INTERJÚj KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom