Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
1979. február 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Rendel a boltvezető AZ ÉLELMISZER- BOLTBAN, ahol rendszeresen vásárolok, az utóbibi hónapokban megcsappant a választék. Jó, ha akad hárotn-négy féle sajt,*s ugyanannyi felvágott, holott régebben ennek kétszerese volt a pultokon. Miért? — kérdeztem többször is az eladót. „Nem szállítanák, nincs áru” — ilyesféle válaszokat kaptam. El is 'hinném, ha nem látnám, hogy más, hasonló méretű boltokban lényegesen jobb a helyzet. S ha nem tudnám, hogy ma már az élelmiszerek választéka legalább any- nydra a rendelő kereskedelemtől, mint a szállító ipartól függ. így meggyőződésem, hogy az én boltom vezetője egyszerűen nem veszi magának a fáradságot, hogy a vásárlók igényeinek megfelelően rendeljen árut, s annak a kockázatát is vállalja, hogy valami megmarad. Pedig a boltvezetőknek ezt a kockázatot vállalniuk kell. Sőt, -ar m változó gazdasági helyzetben ennél több és nagyobb kockázat is hárul a kereskedelemre. Nemcsak azt szükséges megrendelniük, amit vásárlóközönségünk megszokott és elvár, amit az ipar minden nehézség nélkül szállít, hanem mást is. Nemcsak a bevált termékeket, hanem az újakat is. Aki rendszeresen olvas újságot, az sűrűn találkozik mostanában a követelménnyel: korszerűsíteni kell a termékszerkezetet! Ezt kívánja a termelés gazdaságossága, de ezt kívánja a vásárló, a fogyasztó is: a korszerűbb, a több kényelmet nyújtó, a jobban használható árut. S hogy jut-e ilyenből több az üzletekbe, az bizony távolról sem csupán az előállítókon, az ipar- vállalatokon múlik, bár a gazdasági elemzésék általában a termelők — és egyedül a termelők — feladataként szabják meg a termékváltás követelményét. Feltételezik ugyanis, hogy a korszerűbb terméknek biztos piaca van és lesz. CSAKHOGY BELESZÓL ebbe a folyamatba a kereskedelem is. A kényelmes boltvezető, aki rutinból rendel, aki ugyanazt kéri, amit tavaly-is jól, biztonságosan el tudott adni, konzerválja a termelés szerkezetét. Régi, elavult összetételében átörökíti a maga konzervativizmusával, kényelmességével, biztonságra törekvésével. S ha ezt teszi, legalábbis erkölcsi alapot teremt a szintén maradiságra hajló iparvállalatnak, amely ebben az esetben arra hivatkozhat: minek gyártsam az újat, ha a kereskedelem nem rendeli? A folyamat végén pedig ott áll a vevő aki jobb híján megveszi az elavult terméket is, de ha külföldre utazik, még némi koplalás árán is beszerzi a korszerűt. A kereskedelem nem csupán a fogyasztóval szemben tanúsít közömbösséget esetleges konzervatívizmusával, hanem az egész népgazdasággal szemben is, amelynek alapvető érdeke a termékszerkezet sokat hangoztatott korszerűsítése. Bár a látszat néha más, vitathatatlan, hogy a kereskedelem kulcsfigurája a boltvezető. Az ágazat vezetői, a tanácsok illetékes osztályai rendeletekkel, állásfoglalásokkal, utasításokkal és más módszerekkel irányítják az ágazat munkáját, de végső soron a boltok, az áruházi osztályok vezetői döntenek. Ma, amikor egyes boltvezetők — mint a bevezetőben említett példa jelzi — még attól is vonakodnak, hogy a hagyományos és lehetséges választékot megrendeljék, talán túlzás azt várni, hogy a kereskedelem legyen az egyik ösztönzője, kikényszerítője az ipari termék- szerkezet megváltoztatásának. De szerencsére vannak — és mind nagyobb számban vannak — az újért áldozatot, kockázatot is vállaló kereskedelmi szakemberek, üzletvezetők. A VÁSÁRLÓK PEDIG — legalábbis ahol van választási lehetőségük — az ő boltjaikat részesítik előnyben. S ezzel személy szerint őket magukat is, hiszen a kereskedelmi dolgozók jövedelmének jelentős részét teszi ki a forgalom után kapott jutalék. így hát a kényelmességgel szakítani, az új pártjára állni, és segíteni a termékszerkezet korszerűsítését talán a boltosoknak sem lesz rossz üzlet. Munka közben. FEHÉRKÖPENYESEK GYÁRA BÉLTEKEN Műszerek a Nyírségből Sok minden megváltozott 1978. január elseje óta, mikor a Ganz Műszer Művek átvette Nyírbélteken a faipari vállalattól az üzemet. Régen mérőléceket, rajztáskákat, ma korszerű jármű- és villamos műszereket gyártanak itt. A változásról beszél a központi fűtéses, tágas gyártócsarnok, a dolgozók fehér köpenye, talán még a muskátli is az ablakokban. Legfeljebb a tévében... — Különböző műszerekből nyolcvannégymillió forint értéket kell előállítanunk az idén — mondja a gyáregységvezető Badarász László. A múlt év júliusáig még párhuzamosan dolgozott a faipari és a villamosipari részleg. Aztán szépen rendeződött minden, Ma már a dolgozók átlagos teljesítménye meghaladja a 106 százalékot. Senki nem számított ilyen gyors sikerre, hiszen a mai dolgozók többsége még egy évvel ezelőtt is legfeljebb csak a tévében látott műszergyárat. Különösen itt a megye déli sarkában, ahol az ipart egyedül valamelyik té- esz gépműhelye jelentette hosszú ideig. Most volt- és ampermérőket készítenek angol, nyugatnémet, osztrák piacra, s ki gondolná, hogy a nálunk is közkedvelt kis Polski Fiatok műszerfala is nyírbélteki asszonyok keze munkáját dicséri. Mert az üzemben a nők vannak többségben, a 202 dolgozónak majdnem háromnegyedét ők adják. Nagy részük már a faiparnál is itt dolgozott, s érdekes módon talán éppen ők hittek a legkevésbé abban, hogy valaha ők fehér köpenyben munkálkodnak majd. Ügyes asszony Sebők Istvánnét üzemszer- te az egyik legügyesebb kezű asszonyként emlegetik. A gépkocsik fordulatszámlálóit állítja össze ördöngős sebességgel, beszélgetésünk közben is szaporán jár a keze. — A férjem is itt dolgozik, csak most éppen bent van a faluban, a tanácson intézi a lakásunkat — mondja. — Nemsokára lakást szeretnénk venni, s jó lenne, ha egy kis kölcsönt kapnánk, mert kétszázezer forint készpénzünk nincs egyben. Eny- nyiért adná ugyanis a gazda a házat. — Mennyit keres? — Órabéres teljesítményben dolgozunk, havonta kijön kétezer—kétezer-egyszáz forint. Nem valami nagy pénz de sokkal jobban kijövök, mintha naponta járnék Bátorba, valamelyik üzembe. Nem beszélve arról, nem hiszem, hogy a közelben találnék ehhez hasonló, tiszta munkát. Irénke választása Bába Irénke tizenhat éves, a gyáregység egyik legfiatalabb tagja, néhány hónapja dolgozik Bőiteken. Az édesapjától hallott először az üzemről, aki villanyszámlás, s annyi jót hallott a gyáregységről, hogy Irénke ezt választotta. Penészlekről jár be nap, mint nap nyolcadmagá- val, a gyáregység kis buszával. — Az általános iskola elvégzése után egy évig otthon voltam, de mióta megismertem az itteni munkát, meg sem lehetne kötni — mondja. Mint mindenütt, a kezdet itt is nehéz volt. Hajdú József művezető is — aki tavaly júniusa óta tartózkodik itt az anyagyártól tartós kiküldetésben — erről beszél. — Az az igazság, hogy nem voltam nagyon boldog, mikor meghallottam, Béltekre kell iönnöm, segíteni a beindulásban. Aztán, ahogy teltek a hetek, úgy lettem egyre nyu- godtabb. Hihetetlen az itteni emberek munkaszeretete, szolgálatkészsége. Állítom, ma már teljes egészében, nélkülünk is megáll a saját lábán a gyáregység. S hamarosan elérik a pesti központ termékeinek minőségét is. Balogh Géza Öltönyök Kuvaitnak Kisvárdáról Sikerrel zárta az 1978-as évet a Kisvárdai Ruházati Szövetkezet. Az elmúlt évben a szövetkezet termékeinek kilenctizedé került exportra, ezen belül a tőkés export 20 százalékot tett ki. A jó minőségű munkla és a pontos szállítások révén több országból is keresték a szövetkezetét megrendelésekkel. Így vált lehetővé, hogy növeljék tőkés exportjukat. Az előzetes tervek szerint az idén az export felét tőkés piacra kívánják szállítani, ami 20—22 milliós bevételt jelent. Az év első felében 12 ezer íérfizakót készítenek angol megrendelésre, a II. fél évre 30 ezer férfizakóra kötöttek kapacitási szerződést. Kuvaitnak 15 ezer darab férfiöltönyt készítenek. Jelenleg is folynak a tárgyalások a francia WEL-céggel férfipantallók gyártására százezres nagyságrendben. Jelentős tételek kerülnek szocialista exportra, pontosabban Szovjetunióba, ahol kedveltek és keresettek a szövetkezet által készített fiúöltönyök. Idén 65 ezer fiúöltönyt készítenek a szovjet megrendelőknek. A szövetkezet, hogy a szerződésben vállaltaknak eleget tudjon tenni, ezért egy új csarnokot épít. Az 1200 négyzetméteres alapterületű épület földszintjén helyezik el a vasalótermet, a gombo- zót és a készáruraktárt, míg az emeleti részen egy 600 négyzetméteres új csarnok kerül kialakításra a szükséges szociális létesítményekkel. A régi helyiségekben további szociális létesítményeket alakítanak ki. Az új csarnok üzembe helyezése az első negyedévben várható. Vincze Péter Sikeres évnyitás Nagyhalászban Jól zárták az új év első hónapját a nagyhalászi zsákgyárban. A múlt év negyedik negyedévétől kezdve háncsrost helyett különféle műanyag alapanyagokat dolgoznak föl. Ezek segítségével januárban 530 ezer zsákot, közel 1 millió 400 ezer méter szövetet és 300 tonna fóliacsíkot (részben szőnyegfonalak gyártásához, részben közvetlenül a lakosság céljaira) gyártottak. Az első hónapban így 37 millió forintos termelési értéket teremtettek. Falugyűlés Gélén esen Á „hármak" egyike F urcsa dolog, de a kró- milkás ez esetben kötelességének érzi bejelenteni, hogy Pali bácsi esetében afféle „közóhajnak” tesz eleget. Nagyon sok nyíregyházi autóbuszutas, főleg a 12-es vonalon közlekedők napi témájává lett: hová tűnt Pali bácsi? Ugyanis elment. És hiányzik. Egyesek már azt is vélni tudják, hogy egy hónapra készült Moszkvába. Aztán kiderült, hogy egy évig marad ott. Lehetséges ez? Tudjuk ímegj Hogy a kalauz nélküli rendszéf bevezetése óta udvariasságával, előzékenységével utasok százainak a dicséretére szolgált rá, azt valamennyien tudtuk. De hogy ennyire hiányozni fog, talán legjobb barátai sem gondolták. Mi volt a titka? Nagyon egyszerű: emberként viselkedett, a legnehezebb helyzetekben is mindig segített. Egyszer e sorok írója is szemtanúja volt, amikor egy mellékutcából előbukkanó, bottal sántikáló nénike miatt megállt, kicsit curukkolt és pont előtte kinyitotta az ajA buszon tót, hogy elérje a virággal a kezében az esedékes temetést. .. Reggelenként a felszállóknak nemcsak jó napot, reggelt kívánt, hanem a munkahelyen leszállóknak jó munkát, az iskolák előtt leszálló diákoknak jó tanulást. Az a legtermészetesebb volt, hogy „hangosan beszélő” vezetés közben állandóan közölte, miikor indul, mikor áll meg, milyen megállóhoz közeledünk. De az már az ő különlegessége volt, hogy ezt is bemondta: „Kanyarodnom kell, szíveskedjenek erősebben fogódzkodni!” Nemrég, valaki — falusi, új utas — két egyforintost dobott be az automatába. A mi nyíregyházi autóbuszautomatánk erre megszűnt működni. Nemcsak az egyforintos utasnak, hanem az utána- jövőknek sem adott jegyet. Pali bácsi bekapcsolta a mikrofont, közölte, hogy látta, majd a következő megállónál segít, addig is az utasok, akik bedobták a pénzüket, legyenek nyugodtak Történetek százai keringenek róla. És mindjárt tegyük hozzá, hogy fiatal és idős kollégái tanulnak tőle, igyekeznek követni példáját. Egyszer utolsó, egyetlen utasnak maradtam a a végállomásig. A Tölgyes csárda előtt megkérdeztem tőle, valami szocialista bri- gádvállalás-e ez a kivételes udvariasság? A zóta tudom, hogy többszörösen kitüntetett brigadéros és valóban van ilyen vállalás. De ő nem dicsekedett. Tréfával ütötte el, azt mondta, a 12-es menetrendjét olyan könnyű megtartani, hogy mióta ezt csinálja, ő csak az örömét osztja meg az utasokkal. Nos, kedves utastársak! Szálkai Pál — mert így hívják — valóban elment az Uszty-Ilhiiszki építkezésekhez. De nem marad egy évig. Júliusban hazajön a fiúkkal. (gnz) A falugyűlés előtti negyedórában Gelénesen sem sokan jöttek-mentek az utcákon. Ha kis késéssel és kevesebben, mint máskor, de összejöttek az emberek. A kultúrház nagytermében Beregszászi Károly, a három települést egyesítő közös tanács elnöke számolt be a gelénesi választópolgároknak az elmúlt évi munkáról, a következő tennivalókról, a megvalósulásra váró tervekről. Az ÁFÉSZ tevékenységéről Koszta Tamás hálózati ellenőr, a termelőszövetkezettel kapcsolatos tudnivalókról Mihálo- vics Endre beszélt. Kicsi falu, kicsi pénz. Tudta ezt mindenki. Azt, hogy kevés jut fejlesztésre, s azt is, hogy többet adni csak úgy lehetséges, ha van miből. Valóban. Mire is teljen abból az alig több, mint hat és fél millió forintból, amely három község — Barabás, Vámosatya és Gelénes — egyévi költségvetése, s amelyből fejlesztésre még kétmilliót sem költhetnek. Ebből is majdnem egymillió-háromszázezer az állami támogatás. Az elmúlt évben Gelénesen tatarozták és korszerűsítették az orvosi rendelőt, megkezdték a Petőfi utca belvízrendezését, követ hordtak az útépítéshez. Ezt kell majd folytatni. Az idén tatarozzák az iskolát és az óvodát, költhetnek a villany- hálózat korszerűsítésére is egy keveset. Így szavazta meg a decemberi tanácsülés, ott döntöttek arról is, hogy a Barabáson épülő központi iskola építésére tartalékolnak nagyobb összeget. Minden bizonnyal jól döntött a Gelénest is képviselő közös tanács. A hozzászólások egy részéből, mégis, mintha úgy tűnt volna: Gelénes rovására „tollasodik” a két nagyobb. Mit is tartalmaz ez a lista? Gázpalack-cseretelep építése és üzemeltetése. (Tavaly épült egy Barabáson, alig négy kilométerre Gelé- nestől. A Barabás túlsó végén lakó nem ér oda annyi idő alatt, .mint a gelénesiek jó része.) Aztán: egy vasrostély kellene a vízlefolyó aknára, nehogy ember, vagy állat beleessen. (Mondta is erre valaki, hogy be kell menni a tsz műhelyébe, és ott szívesen megcsinálják.) Vagy: a kertek alján lévő vizes terület, ahol levezetőárkot kellene ásni. (A tsz is megcsinálná, ha a tulajdonosok kivágnák a fákat, a saját kertjük végében.) És áll a járdán a víz, a Kossuth utcában, „mert egyes lakók nem tisztítják ki az átereszeiket” — mondta Nagy Imre. Indokolt, jogos kívánságok is voltak. Például a KPM kezelésében lévő rövid útszakasz igen elhanyagolt, a gázvezeték építésekor megrongált közutat rendbe kellene tenni. Át kell helyezni az autóbuszmegállót és a postaládát, dögkutat szükséges létesíteni, amelyben a tsz is segíthet. Mind megannyi, megoldásra váró feladat. Nem volt irigylésre méltó a Barabási Községi Közös Tanács dolga, de az elkövetkezendő időben sem lesz. Tóth Árpád
