Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 9. Csütörtökön újabb hatalmas tömegtüntetés volt Iránban. Képünkön: a felvonulók egy katonát emelnek vállukra. (Kelet-Magyarország telefotó) Ülést tartott a Minisztertanács NEW YORK-I LEVELÜNK „Csókolja meg..." T éved az olvasó, ha a cím alapján pajzán históriá­ra számít. A CBS televízió reggeli híradója előtt tizenöt másodperccel jóformán mindennap a következő „reklám” jelenik meg a New York-i képer­nyőkön. Egy fiatalasszony cigarettát dug a szájába, ön­gyújtója után nyúl, ám mielőtt még rágyújthatna, egy férfiú kedves szeretettel elragadja a szivarkát és szá­jon csókolja a hölgyet. A bemondói szöveg: „Amikor felesége rá akar gyújtani, csókolja meg helyette”. Feltehetőleg kevés férjnek sikerült eredményesen alkalmaznia ezt a módszert. Mint egy most közzétett amerikai kormányjelentésből kitűnik, a nők körében a dohányzásellenes propaganda nem ért el valami nagy eredményt az Egyesült Államokban. A jelentés abból az alkalomból látott napvilágot, hogy most tizenöt esztendeje tették közzé az országos tiszti főorvos első feljegyzését a dohányzás ártalmassá- gáról, amit országos dohányzásellenes kampány köve­tett sok-sok propagandával, sőt még adminisztratív in­tézkedésekkel is. Az utóbbiak között a legfontosabb az volt: a hirde­tőket kötelezték, hogy minden cigarettareklámon szem­betűnő betűkkel tüntessék fel a következő szöveget: „Figyelmeztetés! Az országos tiszti főorvos megállapí­tása szerint a cigarettázás veszélyezteti az ön egészsé­gét.” A repülőtársaságok kötelesek gépeiken elkülöníte­ni a dohányosokat a nemdohányosoktól. A rádióban, a televízióban, az iskolákban a dohányzás egészségrom­boló hatását bemutató előadásokat rendeznek. E kampány élén immár két esztendeje Joseph Ca- lifano egészségügyi, oktatási és népjóléti miniszter áll, aki korábban maga is erős dohányos volt, de néhány esztendeje hátat fordított a cigarettának. A dohányzás elleni hadjárat számottevő eredmé­nyeket is hozott az Egyesült Államokban — ezt tanúsítja a most közzétett jelentés. A felnőtt férfiak körében a kampány első évtizedében a dohányzók aránya 52 szá­zalékról 40-re esett vissza, ami nem csekély sikerként könyvelhető el. A nők azonban, úgy látszik, kevésbé hallgatnak a jó szóra. Náluk a csökkenés mindössze há­romszázalékos (32 helyett 29). Pedig — mint az 1200 oldalas okmányból kitűnik — az amerikai nők körében a tüdőrák miatt bekövet­kezett halálozás aránya 1958 óta az ötszörösére növe­kedett. A fogamzásgátló tablettát szedő és egyidejűleg dohányzó nők között a szívroham valószínűsége a nor­mális tízszerese. A tanulmány azt is kimutatja, hogy a dohányzó nők gyermekei átlagosan 200 grammal kisebb súllyal jönnek a világra, mint a nemdohányzóké, és hogy a koraszüiésdk 14 százaléka vezethető vissza a ter­hes asszonyok dohányzására. A legaggaszrtóbbnak a jelentés a serdülőkori do­hányzást mondja. 1968. és 1974. között a 12—14 éves fiúk és leányok körében a dohányosok száma a nyolc­szorosára emelkedett (méghozzá ezen belül sokkal gyor­sabb a növekedés a lányoknál). Százezer 12 évesnél fia­talabb gyermek cigarettázik rendszeresen az Egyesült Államokban. A dohánytermesztők, -gyárosok, -kereskedők ter­mészetesen kétségbevonják a tiszti főorvosi jelentés kö- vetkezetetéseit, és maguk is fogadnak fel tudósokat, ad­nak költséges megbízatásokat egyetemi laboratóriumok­nak, hogy bizonyítsák be a dohányzás ártalmatlansá­gát. Ilyen jellegű cikk, hirdetés is elég sok jelenik meg az amerikai sajtóban. rí lehnes cégek alacsony nikotintartalmú cigarettát hoznak forgalomba, hivatalosan igazoltatják ezt az összetételt, azután a vizsgálat eredményét feltüntetve úgy reklámozzák árujukat, mint holmi ve­szélytelen szivarkát. Aki szeretne leszokni a dohány­zásról, de gyönge hozzá, az ilyesmibe kapaszkodik. Am lassan-'lassan a dohányzás mégis csak vissza­szorul az Egyesült Államokban. New York, 1979. február DCulaAf. ohJbaán. Kommentár Kettős hatalom Iránban K ét kormánya van je­lenleg Iránnak: az or­szág elhagyására kényszerült Reza Pahlavi sah által kinevezett miniszterel­nök Sapur Baktiar kabinetje, valamint a Khomeini ajatol- lah megbízása alapján ala­kult ellenkormány, Mehdi Bazargannal az élen. Az el­lenkormány rohamosan teret nyer: hívei békés eszközökkel vették át a közigazgatás irá­nyítását Teheránban, Iszfa- hanban és több más nagyvá­rosban. Megkezdődött tehát a régi hatalmi struktúra lebon­tása és az „Iszlám Köztársa­ság” — akármi is legyen az — alapjainak a ler akása. A magát legálisnak tartó Baktiar-kormány, amely a kezdetben elzárkózott az elől, hogy tárgyaljon az ellenzéki kabinettel, immár utóvéd­harcra kényszerült. Miközben Teheránban csü­törtökön délelőtt milliós tö­megek vonultak ki az utcára, hogy hitet tegyenek a Bazar- gan-kormány mellett, Sapur Baktiar sajtóértekezleten je­lentette be: kész további ko­moly engedményeket tenni az ellenzéknek. Közölte, el­fogadja a Khomedni-követel- te népszavazást, s abba is beleegyezik, hogy előbbre hozzák a júniusban esedékes választásokat. Kész arra is, hogy tárgyalásokba bocsát­kozzék Bazargannal. A jelek szerint azonban Baktiamak sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy el­nyerje az ellenzéki többség elismerését, mint fordítva. Már csak azért is, mert a teheráni kormányszervek több tíz ezer alkalmazottja megta­gadta kormánya utasításainak a végrehajtását. így hát talán akkor vázol­juk a valósághoz híven a helyzetet, ha megállapíthat­juk: Iránnak gyakorlatilag nincs semmiféle kormánya, mert a régi már nem, az új pedig még nem tudja gyako­rolni a hatalmat. Ugyanakkor változatlanul fenyeget a ka­tonai államcsíny lehetősége. A vezérkar főnöke, Khara- baghi tábornok, aki a sah távollétében a hadsereg fő- parancsnoka, szerdán a tehe­ráni rádióban elmondott be­szédében arra szólította fel a fegyveres erőket, hogy „tart­sák magukat távol a politi­kától”. A tanácsot nem igen fogadták meg azok a katonák — mintegy kétezren —, akik csütörtökön egyenruhásán csatlakoztak a Bazargan-kor- mányt éltető tüntetőkhöz. 0 Az újságíró hiába ostro­molja telefonon MacArecket, vagy Marty Brettet, a titkár­nőtől azt a választ kapják, hogy üzenetüket közük mis­ter MacAreckkel. Különben is hamarosan sajtókonferen­ciát tart. Különtudósítónkat már el is küldtük.” Mister MacArecket idege­sítette, hogy az újságírók teljesen körülvették a bánya területét. A telefonos lány minden kérdésre azt vála­szolta, hogy a bánya igazga­tósága délután öt órakor saj­tótájékoztatót tart, amikor minden kérdésre válaszol­nak. A New York Herald Tri­bune így számolt be a szen­zációs eseményről: — Pontosan öt órakor, amikor megjelentünk a bá­nya bejárata előtt, az őr ki­nyitotta a harmadik kaput. Az udvaron már várt ben­nünket az igazgatóság tit­kárnője és néhány fiatalem­ber. Kétségtelen, hogy szoli­dan felfegyverzett őrök vol­tak. Felöltőjük alatt kidom­borodott a géppisztoly alak­ja. Mindegyik fiatalember hatalmas farkaskutyát tar­tott pórázon. A titkárnő szí­(Folytatás az 1. oldalról) és központi jóváhagyással ott lehet megszervezni a jogse­gélyszolgálatot, ahol megvan­nak a személyi és tárgyi fel­tételek. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Kommentárunk: Immár több esztendős „múltra” te­kinthet vissza a szakszerve­zeti jogsegélyszolgálat. Je­lentőségéről, hasznáról és megtett útjáról már több — különböző időszakaszokat át­fogó — értékelés született. Jelentős horderejű most, a témával kapcsolatos minisz­tertanácsi előterjesztés is: gyakorlatilag ennek a nagy szakszervezeti hagyományok­ra épülő „jószolgálati” for­mának a hosszabb távra szó­ló fejlődési lehetőségeit, irá­nyait határozta meg a Mi­nisztertanács csütörtöki ülé­se. Érdekes megoszlást tükröz­nek a jogsegélyszolgálat igénybevételének statisztikai adatai. Eszerint a 150 ezer segítséget kérő panaszos, a jogsegélyszolgálat „ügyfelei­nek" egyötöde 'munkajogi ügyekben kért tanácsot, il­letve jogi segítséget. Körül­belül 60 százalékot tett ki, együttesen az államigazgatá­si, családjogi és polgári jogi ügyek száma. Ami a fejlődésre, a meg­tett út sokféle pozitív voná­sára jellemző: egyre jobb az együttműködés a jogsegély- szolgálat az igazságügyi szer­vek, az ügyvédség között; jó kapcsolatok alakultak ki a tanácsok és a szolgálat kö­zött is; valamelyest — de még nem eléggé — csökkent vélyes szavakkal üdvözölte a sajtó képviselőit. E szavak ellentétben álltak a fiatal­emberek viselkedésével, akik félkörbe vettek bennünket. A titkárnő után a vezetőség képviselője kérte az újság­írókat, fáradjanak vele a bánya melletti kis épületbe, ahol mister MacAreck vár kedves vendégeire. Elindultunk. Elöl a titkár­nő, utána mi, újságírók, az­után a fiatalemberek a far­kaskutyákkal. Majd elfelej­tettem, megkértek bennün­ket, hogy a bánya területén ne fényképezzünk, ne is kí­sérletezzünk, mert az őrség utasítást kapott, hogy ezt az a munkaidőből kieső há­nyad, amelyet korábban ügy­intézésre fordítottak a válla­latoknál. Az elmúlt esztendő végéig az iparban, az építőiparban és a közlekedésben, a meg­határozott kategóriák szerint megszervezték a szolgálatot. Méltán állapíthatta meg te­hát a SZOT elnöksége, majd a kormány, hogy a jogse­gélyszolgálat megfelelt hiva­tásának, rendeltetésének, ha­bár korántsem veszik igény­be annyian, mint lehetne. 1979-től valamennyi válla­latnál és intézménynél, — ahol az igények ezt indokol­ják és a feltételek is biztosít­hatók — a szakszervezeti bi­zottságok mellett fokozatosan megszervezhető a jogsegély- szolgálat is. Létrehozásához szükséges az illetékes szak- szervezet elnökségének, illet­ve az illetékes miniszternek az engedélye. A szolgálat bő­vítéséhez hozzátartozik érte­lemszerűen az is, hogy mű­ködéséhez megfelelő társa­dalmi aktivistákra, illetve kellő jogi felkészültséggel rendelkező munkatársakra van szükség. Célszerű az is, ha a szol­gálat bővítésének útját úgy választják meg a vállalatok, hogy a nagyüzemek vidéki egységei karöltve több helyi termelő szervezettel, üzem­mel — együttes, közös jog­segélyszolgálatot szerveznek ott, ahol ez kínálkozik a leg­inkább járható útnak. Ilyen esetekben a leginkább jelen­tős üzem, intézmény szak- szervezeti bizottságára hárul a jogsegélyszolgálat működ­tetése. V. M. megakadályozza Szótlanul mentünk a régi hányó mel­lett. Amikor közeledtünk a barakkszerű új épület felé, az ajtón egy jó vágású férfi lépett ki. A bánya új tulaj­donosa volt: mister Mac­Areck. Üdvözölt bennünket, aztán bementünk a barakkba. Az épület két szobából állt. Az egyikben laboratórium volt, ahol most a sajtótájékoztatót tartották, a másik, minden jel arra vallott, hogy a labo­ratórium raktára. Házigaz­dánk kérte, hogy foglaljunk helyet. Nyomban italokat hoztak. Amikor már mind­annyian kielégítettük szom­TELEX MOSZKVA Szandzsiva Reddi indiai ál­lamfő és Morardzsi Deszaí miniszterelnök a Leonyid Brezsnyevhez és Alekszej Ko_ sziginhez címzett választáv­iratban köszönte meg a szov­jet vezetőiknek az Indiai Köz­társaság kikiáltásának 29. év­fordulója alkalmából kinyil­vánított jókívánságait. VARSÓ Varsóban csütörtökön dél­ben megnyílt a lengyel par­lament ülése, amelyen részt vett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jab- lonski, az államtanács és Pi- otr Jaroszewicz a miniszter- tanács elnöke is. A tanács­kozás központi témája a kor­mány beszámolója az áruk, szolgáltatások és épületek mi­nősége javításának érdeké­ben végzendő munka. A na­pirend kiegészítő pontjaként az ülésen kiegészítik az ál­lamtanács tagjainak sorát és változtatásokat hajtanak vég­re a minisztertanács összeté­telében. ROMA Négyezer gyermek hal meg évente a dél-olaszországi Campania terület szegényne­gyedeiben — jelentette az Olasz Kommunista Párt köz­ponti lapja, a L’Unita. A gyermekek többsége olyan betegségben hal meg, amely egy-két hetes orvosi kezeléssel gyógyítható lenne. PÁRIZS Valéry Giscard d’Estaing francia államfő csütörtökön háromnapos hivatalos látoga­tásra a nyugat-afrikai Ka­merunba utazott, amely a „frontövezet” tagja. A francia elnök Ahmadou Ahidjo kameruni köztársasá­gi elnökkel elsősorban a Ka­merunnal szomszédos Csád- ban kialakult feszült helyzet­ről fog tárgyalni. DAMASZKUSZ Négynapos hivatalos láto­gatásra csütörtökön Damasz­kuszba érkezett Joszip Broz Tito jugoszláv államfő. A vendéget a szíriai főváros re­pülőterén Hafez Asszad ál­lamfő fogadta. junkat, szót kért mister MacAreck. — A bánya új tulajdonosa elég részletesen mondta el a történetet. Aláhúzta, hogy a korábbi tulajdonosokkal el­lentétben a vezetőség ko­moly beruházásokat eszkö­zöl, hogy újabb mélyfúráso­kat és új aknákat létesít­senek. Mister Marty Brett főmérnök komoly geológiai kutatásokat végzett és már készítik is a fejlesztési ter­vet. E célból speciális labo­ratóriumot hoztak létre. A bányatulajdonos elmondot­ta, hogy az első mélyfúrások sikeresek voltak. Hatalmas összegekre lesz szükség, ami két, három esztendő alatt megtérül. — Sajnos, — mondta mis­ter MacAreck, — megalapo­zatlan hírek keltek szárnyra az uránlelőhelyről. Én, mint a bánya tulajdonosa, és Brett úr is, mint szakértő mérnök, kénytelenek va­gyunk ennek az ellenkezőjét állítani. Itt semmiféle urán nincs. A cég célja az elöre­gedett aranybánya területén az új rétegek felkutatása és kitermelése. Kérem önöket, hogy szenzáció helyett ezt ír­ják meg. Ezután következett mister Marty Brett. A szakember szemével tárta elénk a bá­nya mai helyzetét, és közöl­te, hogy a mérések szerint aranyrétegek vannak a mélyben. Ezután sokat be­szélt a bánya fejlesztéséről, majd ő kijelentette, hogy urán nincs. Ezután kezdődött a vita. Lapunk tudósítója feltette a kérdést, hogy miért vették körül a bánya egész terüle­tét szögesdróttal, miért van­nak őrtornyok, reflektorok és felfegyverzett őrök? Hi­szen még az újságírókat is olyan fegyveres őrizet kísér­te a sajtótájékoztató színhe­lyére, mint a bűnözőket, ami hallatlan. Canaveral ban az atomkutató központ nincs úgy védve, mint ez a bánya. Erre azt a választ kapták, hogy mindenki úgy védi a magánterületét, ahogy akar­ja. Mister MacAreck nem sze­reti, ha hívatlanok járnak itt, ezért a korábban kiadott rendelkezése érvényben ma­rad. Az egyik újságíró meg­kérdezte, hogy látogatást te- het-e a régi bányában és vi­het-e egy maréknyit a há- myóból. Mister MacAreck ha­tározottan tiltakozott. Arra hivatkozott, hogy nincs nyit­va, nem működik. A hányó- val kapcsolatban pedig kije­lentette, hogy azok a bánya területén vannak, tehát sa­ját tulajdont képeznek és senkit nem lenne szabad hogy érdekeljen, hogy mi­ből tevődik össze. Lapunk tudósítója ekkor kivett zse­béből egy Geiger-féle készü­léket, amely rögtön forogni kezdett és furcsa hangot hal­latott. — Mister MacAreck, meg tudná-e magyarázni, hogy mitől radioaktív a hányó? — kérdezte. Meg kell jegyeznünk, hogy mister MacAreck rendkívül nyugodtan és kellemes han­gon válaszolt az újságírók kérdéseire, olykor, ha úgy vélte, viccel adta meg a vá­laszt. Most azonban hirtelen elhagyta nyugalma, felugrott és az újságírók azt hitték, hogy a New York Tribune tudósítójára veti magát Sze­rencsére Marty Brett egy gyors mozdulattal megra­gadta főnöke karját és kissé lecsillapította. — Ha tudtam volna, — je­lentette ki mister MacAreck, amikor magához tért —, hogy valamelyikőjüknéí Geiger-féle készülék van, so­ha nem kerül sor erre a ta­lálkozóra. (Folytatjuk) Jerzy Mi9ey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA- BÁBA MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom