Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 27. NYÍREGYHÁZA, ANNO... Roham- páholy és a nbolhásn A nyíregyházi film­színházak történeté­ből „vizsgáztattam” húsz év körüli kollégámat. No persze, fogalma sem volt, mi az, hogy „bolhás”, meg „csengetős” mozi. Még a „rohampáholy” tar­talmát sem tudta megha­tározni a panoráma-vász- nas Krúdy mozihoz szo­kott ifjú. (Rohampáholy= 2 forintos támlás szék a vászon alatti első sorban diákoknak, katonáknak és a szotyolarágók minden más alcsoportjának. A film végére automatiku­san beállt nyaki görcsöt ajánlatos volt kikúrálni a sóstói termálban.) Kezdjük hát a nyíregy­házi cinema storyt a „csengetős mozival”. A jelzőt a gépésznek ama fi­gyelmessége ragasztotta az Apollóra, miszerint a film végén, pontosabban a „vé­ge” felirat előtt néhány perccel megszólaltatott egy csengőt. Erre illett ab­bahagyni mindennemű ro­mantikus és diszkrét cse­lekményt a még sötét né­zőtéren. Ez az ötletes bot­rány-prevenció korántsem volt nyíregyházi talál­mány, de hogy hogy nem nálunk is meghonosodott ez a székes fővárosi szo­kás. Az Apolló Színház amint az első években ne­vezték — 1907. március 14-én nyílt a mai Mártírok terén. Később átkeresztel­ték Apolló Mozgóra. Egy hír a Nyírvidékből: „Az Apollóban sikerrel ját­szották az októberi orosz forradalomról készült hi­teles filmet.” (1919. janu­ár 15.) Pár évvel ezelőtt rozs­dás nyíregyházi hirdető­oszlopon sok-sok lekopott plakátréteg alól kikandi­kált egy sárga papírra nyomott bordó felirat: DÓZSA MOZI. Nos, igen, ez volt a „bolhás”. Ragad­ványnevét a filmelőadáso­kat elmaradhatatlanul kí­sérő élősködőktől kapta. Az igazat megvallva a legcsattanósabb Latabár- poén sem feledtetett oly­kor egy-egy csípést... Még talán egy eltűnt moziról: a Kossuth té­ri „Szabadtéri”-ről. Ha manapság belépünk a Centrum Áruházzal szem­ben levő ABC-be és meg­állunk a zöldséges pult­nál, akkor ott is vagyunk a régi mozi vászna körül. Mesélnek a nyíregyháziak egy anekdotát. Talán igaz ... Történt egyszer az ötvenes években, hogy egy vasárnap délelőtt a sza­badtéri mozi színpadán koncertezett a város is­mert művésze. Mikrofon hajlott a zongora billen­tyűire, a muzsikát tehát hangszóró hintette szét a Kossuth téren. A művész aprócska kisfia, aki a né­zőtéren üldögélt, mit sem törődve a vasárnapi kon­cert magasztos hangulatá­val, felmászott apja mellé a színpadra és a zeneda­rab két futama között megszólalt: „Apu! Pisilni kell!” (És, amint említettem, a Kossuth téren voltak a hangszórók...) (Folytatjuk) Szilágyi Szabolcs Májusban nyit a mintaterem Soron kívül a belvízkárosultaknak Fürdőkádakat, csempéket, kályhákat, kazánokat kínálnak A TÜZÉP-mintaboltban 15 millió forintos forgalmat bonyo lítottak le egy év alatt. A három megyére — Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok — diszponáló Kelet­magyarországi TÜZÉP Vál­lalat egyre több szolgáltatás­sal segíti a lakosságot. Igen jelentősei léptek előre a la­kálkultúrát szolgáló cikkek árusításában. Ez a megye- székhely központjában lévő mintaboltban és a májusban átadásra kerülő, felújított Síp utcai mintatermükben való­sul meg. A Tanácsköztársaság téri mintabolt a múlt évben 15 millió forint értékű forgal­mat bonyolított le. 1979-ben ezt 25 millióra szeretnék nö­velni, amihez a választékot bővítik nagymértékben. Mint mondták, a jövőben fürdőszobakádból, csempék­ből, tartókból, cserépkály­hákból, kazánokból nem lesz hiány. Samottot, cementet, gipszet, meszet, kis tételekben is árulnak. A magyar csempegyártás elérte a világszínvonalat. Az Alföldi Porcelángyár termé­kei vetekszenek az olasz csempékkel. Ezekből nemcsak a mennyiség lesz kielégítő, de a színválaszték is. A nyír­egyházi mintabolt, mind a kínált áruk bőségében, mind pedig a kiszolgálás színvona­lában felveszi a versenyt a debreceni és a szolnoki ha­sonló jellegű üzletekkel. A mintboltnak a Síp utcán és a Körte utcán két nagy raktára van. Itt olyan árukat is tartanak, amelyek kiállítá­sára a boltban .nincs lehető­ség. Ráadásul éppen ezeket az árukat nem tudják kiszál­lítani a megye tizenkét tele­pére. Tapétából is igen gazdag a bolt kínálata. Az ízléses magyar és csehszlovák tapé­ták mellett hat nyugati or­szág termékéből választhat a vásárló közönség. Szolgálatai közül a bolton keresztül az előmegrendelést is tökéletesíti a vállalat. Ter­vezik, hogy március elsejétől egy sor áruféleségekre előle­get is vesznek fel. Tovább növelik a szállítási kapaci­tást. Így a vásárlók minta utáni megrendeléseinél is vállalják az áruk hazaszál­lítását. A kislakásépítőknek is tud segítséget nyújtani a minta­Válasz cikkünkre bolt. A családi házak építői a boltban kétféle katalógus­ból választhatják ki az el­képzeléseiket, anyagi lehető­ségeiket kielégítő komplett tervdokumentációt Egy ilyen tervdokumentáció ára 250 forint De megvásárolható a boltban a teljes tervkataló­gus is. A vállalat irodaházi folyo­sóján impozáns tüzelő- és építőanyagipari kiállítást rendeztek be. A vállalat ez évi áruforgalmi terve megha­ladja a 3 milliárd forintot A belvízkárt szenvedett lakások újjáépítéséhez a szükséges anyagokat soron kívül kiszol­gálják. Sigér Imre „Túloldalon“ - a túloldalról A Kelet-Magyarország 1979. évi január hó 30-i számában megjelent „Túloldalon” cí­mű cikkben felvetett észre­vételeket megvizsgáltattam. A vizsgálat során megálla­pítást nyert, hogy a Nyíregy­háza—Mátészalka vasútvo­nal említett útátjárójában fénysorompó-szerelési mun­kálatok folytak. Ugyanezen a napon, ugyanezen a vonalon egy másik fénysorompót is üzembe helyeztek. Ezen vet­tek részt a fénysorompót ki­vitelező, üzembe helyező és üzemeltető dolgozók, továb­bá az érintett dolgozók szol­gálati főnökei. Miután az előző fénysorompó üzembe helyezése megtörtént, vala­mennyien a cikkben jelzett fénysorompóhoz vonultak, hogy elvégezzék a berende­zés műszaki felülvizsgálatát. Ennek a helyszíni vizsgálat nak volt szemtanúja a cikk írója, aki észrevételezte, hogy a jelenlevő dolgozók közül mindössze egy fő dolgozott. Tudni kell azt, hogy a fénysorompó szerelési mun­kálatai nem korlátozódnak kifejezetten a fénysorompó közvetlen közeiére. Szakem­bereink kb. 1 km-es távol­ságban a vasúti pályán, illet­ve a közelebbi vasútállomás forgalmi irodájában is szere­léssel kapcsolatos munkát végeztek. Ezeket a dolgozó­kat a cikk írója természete­sen nem láthatta. Nem lát­hatta továbbá azt a két dol­gozót sem, akik a biztosító- berendezési szekrény mögött végezték munkájukat. Az említett dolgozókon kívül je­lenlevő szakembereinknek te­kintettel a felülvizsgálat jelle­gére, nem volt feladatuk ma­nuális munka végzése. Fel­adatuk a munkafolyamat egyeztetése és a helyszínen felmerült kérdések megtár­gyalása volt. Figyelemmel arra a tényre, hogy a cikk írója ezeket a körülményeket nem is­merte^ így kerülhetett sor arra, hogy a cikk hangvétele az olvasó részéről arra en­ged következtetést, hogy dol­gozóink munkafegyelme, il­letve munkához való hozzá­állása nem megfelelő. E ne­gatív megítélés a fentiekre figyelemmel nem helytálló, s ezért kérjük a T. Szerkesztő­séget, hogy a jövőben alap­vető vasúti ismereteket is igénylő cikk közlése előtt szakvélemény, vagy tájékoz­tatás céljából vasútigazgató- ságunkat megkeresni szíves­kedjenek. Fényes József vasút igazgató-helyettes * A válaszhoz — mivel az helyettünk is beszél — kommentárt nem fű­zünk. Mit mond az orvos? Az influenzáról A heveny légúti megbetegedé­sek szórványosan és járványok formájában jelentkező legismer­tebb alakja az influenza. Ál­talában az enyhébb téli, illetve tavaszi-őszi hónapok betegsége. Kórokozója az influenzavírus, melynek több csoporja ismeretes. Szokás e típusokat az első ki- tenyésztés helye szerint elnevez­ni: így beszélünk spanyol nát­háról, és ázsiai (szingapúri és hong-kongi) influenzáról. A betegség lappangási ideje 1—2 órától egy hétig terjedhet, s akárcsak időtartama — járvá­nyonként változik. Ha azonos tí­pusú vírussal a szervezet koráb­ban már fertőződött, akkor bizo­nyos védettségre tesz szert az ember. A betegség lezajlása komplikációmentes esetekben ál­talában 2—5-től 7—10 napig ter­jedhet. Valószínű, hogy az ezen túl fennálló betegség szövődmé­nyessé válik. Influenzás időszakban legfon­tosabb szerepe a megelőzésnek van: a kritikus időszakban meg­felelő öltözködés, óvakodás a megfázástól és a beteg, tüsszögö emberektől, tömeges összejöve­telek szüneteltetése, bőséges gyü­mölcs, vitamin, főleg C-vitamin tartalmú ételek és italok fogyasz­tása. Megbetegedés esetén gyó­gyulásig maradjunk otthon. Enyhe esetekben gyógyszert szed­ni nem kell, súlyosabb, lázas esetekben — tekintettel arra, hogy az influenzás fertőzés el­len hathatós gyógyszerünk nincs — házi, tüneti gyógyszerek: láz­csillapítók, kalmopyrin, bőséges folyadék és vitamin fogyasztása ajánlhatók. Antibiotikumok és sulfpnami- dok (penicillin, tetran B, septy- lek, sumetrolim, potesept stb.) használata felesleges, csak szö­vődmények fellépésekor válnak szükségessé, s ekkor is csak úgy, ha a kezelőorvos rendeli. Legyen alapszabály, hogy 5—7 napos be­tegség után, amennyiben a pa­naszok nem enyhülnek, s külö­nösen ha súlyosbodnak, feltétle­nül forduljunk orvoshoz, otthon hathatósnak vált gyógyszerekkel ne kísérletezzünk. A betegség kilátásai általában jók, szeren­csére a szövődmények ritkák. Az influenzavírus szerkezeti sa­játosságai miatt abszolút biztos oltóanyagot eddig előállítani nem sikerült. De a több kom- ponensű oltóanyagok által adott védettség valószínűleg nagyobb, bár csak rövid ideig, úgy egy hónapig tart. Az oltóanyag kor­látozott mennyisége és más okok miatt jelenleg védőoltást főleg betegekkel foglalkozó intézmé­nyek dolgozói, s idős, legyengült betegek, a szociális otthonok ve­szélyeztetett gondozottjai kapják. dr. Bátor Ferenc tüdőgyógyász szakorvos Barabás Tibor önéletrajzi elemekből átszőtt novella­füzéréből láthattunk a szer­dai Nyitott könyv-adásban egy nagyon jellemző kor­metszetet, Török daráló címmel. A televíziós adap­táció — időben és cselek­ményben tovább folytatva a címadó lírai elbeszélést — az örökösen megélhetési gondokkal küzdő pesti kis­polgári „mélyvilágban” fel­nőtt író nehéz gyermekko­rának két, egymás utáni epizódját igen hatásosan, minden fölösleges nosztal­giától mentesen idézte fel. És mégis meghitten, jó em­beri melegséggel. Az első világháború alatt elhunyt, mesélő 'kedvű utazó-ügynök apa emlékének felvillantása az Isztambulból hozott ipa­ri török daráló kapcsán, in­kább csak lehetőséget adott a gyermek családi körül­ményeinek és a társadalmi közegnek a bemutatására, az anya meg a megrokkant báty arcélének markáns felvázolására. Barabás Tibornak a legnagyobbak közül valók voltak a mesterei, barátai, irodalmi példaképei. Első­sorban József Attila és Nagy Lajos. Valóságáhrá- zolásánafc hűségére és stí­lusának érzékletességére, tisztaságára a nagy elődök példája is rányomta a bé­lyegét. Mindez kitetszett a Török daráló -képernyői dialógusaiból. A televíziós megjelenítés legfeljebb An- nuska, az utcalány „esete” kapcsán volt talán roman- tizáltabb a kelleténél. (Kiss Mari játszotta, eléggé köz­ismert panelekből építve fel a szerepet.) Kálmán György (író), Földi Teri (Anya), Zenibe Ferenc (Apa) mel­lett pontos karaktereket elevenített még meg — töb­bek között — Káló Flórián és Velencei István is. Az igazi meglepetést, a tévés feldolgozás nagy sikerét a Tibit alakító gyermeksze­replő, Pálak Sándor jelen­tette, sugárzó tisztaságával, ártatlanságával és értelmes- ségével. (Még akkor is, ha szerepéhez képest Tibinél fiatalalbbnak, gyermekebb­nek tűnt.) A dramatizálást jó beleérzéssel, hangulat- és tónustartással Hintsch György rendezte. Merkovszky Pál Megdöbbentő tényekről értesülhetett a hallgató a minap a rádióban a Vigyá­zat, munkaszervezés! című műsorból, melyet Bakonyi Péter készített. Az Ami a számok mögött van címet viselő sorozat, mint a jelek mutatják, a tényeken kívül az okokat és a megol­dási lehetőségeket igyek­szik megmutatni, a lénye­geset keresi, a dolgok mögé néz. Ez a mostani műsor is erről tanúskodott. Bakonyi Péternek egyébként is sa­játja, hogy különös figye­lemmel viseltetik a bonyo­lult, a szinte . „nyomozói” munkát kívánó nehéz té­mák iránt. Mi hallgatók úgy ismerjük, hogy kibo­gozza a szálakat. A legutóbbi műsor és ké­szítőjének dicsérete után, amit hiba lett volna elmu­lasztani, magát az adást nem akarom elemezni, ha­nem inkább ahhoz fűzni néhány szót, -ami — gon­dolom. nemcsak engem — meghökkentett. A szomszé­dos megye világszerte is­mert gyógyszergyárában an­gol közgazdászok, munka- szervezők egyhónapos mun­kával úgy szervezték át a termelést, hogy az előre ígért, és a szerződésiben rögzített 25% helyett jóval több, mint 40%-kal növe­kedett a termelékenység, s ráadásul az adott üzem­részben még tizenhat mun­kással keveséhbre is lett szükség. Azonban nem csupán ez az eredmény „üti meg” az embert. Sokkal inkább az, amiről a műsor további ré­szében .bőven esett szó. Ne­vezetesen arról, hogy a kül­földi szervezők távozása után néhány hónappal ké­szített műsorban arról pa­naszkodnak a munkások (munkásnők), hogy az új szervezeti séma megmaradt ugyan, s ennek megfelelően bérezik is őket, de most rosszabbul keresnek és sok­kal keservesebb munkával érik el ezt is, mint amikor a szervezők még ott volták, a hátuk mögött figyelve: az új előírásoknak megfelelő mozdulatokkal és az opti­mális szervezettséggel vég- zik-e a munkájukat. Azért keresnek' most kevesebbet, mert most nem készítik oda nekik — például az arnpul- laátnézőknek — a dobozo­kat, ládákat, munkadara­bokat, s főleg nem készítik elő nekik mindazt, amit az új szervezési előírás szerint meg kellene kapniuk, s meg is kaptak a munkához mindaddig, amíg az angol közgazdász szervezők a gyárban tartózkodtak. A műsor több — más­honnan vett — példát is hozott még az előbbin kí­vül, amelyek azt bizonyí­tották, hogy a jó szervezés­ben nagyon nagy tartalékok rejlenek, de azt is, hogy a kényelmesség, a lassúság, a féltékenység, a pozíciófél­tés a legjobb és nagy hasz­not hozó munkaszervezési újításokat is elgáncsolhatja már a legelején. Befejezésül csak annyit, hogy az ilyen elemző mű­soroknak akkor van igazán hasznuk, ha kendőzetlenül, fölösleges tapintatoskodás nélkül beszélnek a témá­ról. A Bakonyi Péteré ilyen volt. Seregi István A tárgyalóteremből Elítélték a tuzséri tolvajt Józsi István 25 éves dögéi la­kos 1971. januárjában került az Érdért vállalat tuzseri telepére tmk-lakatosnak. A fiatalember szorgoskodott, egymás után ja­vítgatta a láncfűrészeket, s mint­hogy a vezetők utasítása ellené­re sem adminisztrálták, hogy mikor, mit és miért kell javíta­ni, Józsi egyre-másra kérte a raktárból az alkatrészeket, de azt is tudta, hogy utólag sem el­lenőrzik, vajon azokat beépítet­te-e. Józsi mindössze egy évet hasz­nált ki: 1977. tavaszától 1978. ta­vaszáig sorozatban utalta ki a fűrészláncokat, s mint az később kiderült, a hetvenkilencből mindössze négyet használt fel a telepen, hetvenötöt hazavitt, is­merőseinek adta, vagy mások­nak építette be. Vitt ezen kívül kerékpáralkatrészeket, dugaty- tyút, főtengelyt, karburátort, dobkompresszort, kondenzátort, de mindebből csak ,.1130 forint értéket sikerült lakásán lefoglal­ni, a többit már mind eladta. A Kisvárdai Járásbíróság Józsi Istvánt magánokirat-hamisítás­sal jelentős kárt okozó, folytató­lagosan elkövetett csalásért 1 év 4 hónap börtönre ítélte, 1 évre eltiltotta a közügyektől és köte­lezte, hogy a vállalatnak okozott 75 755 forint kárt térítse meg. AKÉPERNYŐ — a rrrrri] mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom