Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
1979. február 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Három út A JÖVEDELEM NÖVELÉSÉNEK a mezőgazdasági termelésben három útja van: azonos hozam, kevesebb ráfordítással, vagy azonos költség, nagyobb hozam, végül azonos költség és hozam, de jobb minőség. Mind a három tényezőben külön-külön is sok a lehetőség, a leghatásosabb azonban az lehet, ha a gazdálkodásban ezek együtt érvényesülnek. A minap az IKR taggazdaságai tanácskoztak a ku'- koricatermesztésről. A múlt évek tapasztalatai alapján sorra vették, melyek azok a főbb teendők, amellyel jövedelmezőbbé tehetik a kukoricatermesztést. Megállapították: sok gazdaságban túlművelik a talajL három-négy műveletet is végeznek, amikor kettő is elegendő lenne. Az őszi mélyszántás után elégséges egy simító, esetleg egy rugós-fogas kapcsolással. Különben is a gépek kapcsolása jelentősen csökkentheti a költségeket. Műtrágyából — a tapasztalatok szerint — a hektáronkénti 450—550 kilogramm hatóanyag az op- tomális adag. .Ez országos átlag, de táblánként változó lehet. A szükséges adagot talajvizsgálattal kell megállapítani. A jövedelem csökkenj ha a szükségesnél kevesebb, vagy több műtrágyát adunk. Hasonló a helyzet a gépesítéssel is: a kevés és a sok egyaránt rontja a jövedelmet. Elgondolkodtató például, hogy a gar csályi Dózsa Tsz-ben kétszer akkora gépparkkal dolgoznak, mint az országos átlag. A VETŐMAG helyes megválasztása különösen megyénkben igen fontos, mivel itt későbben tavaszodik és korábban jönnek az őszi fagyok. Ezért a rövidébb tenyészidejű kukoricákat érdemes termelni. Az IKR a kukoricafajtákat érési idő szerint öt csoportba osztja. A korai és középkorai fajták átlaga a múlt évben 54—58 mázsa között volt, de ez nem a maximum, mert e fajtáknak a biológiai teljesítőképessége ennél jóval magasabb. A biológiai teljesítőképesség akkor érvényesül 100 százalékosan, ha minden egyéb tényező a legkedvezőbben alakul. A középérésű és késői fajták 57—67 mázsa közötti átlagot hoztak. Nem érdemes tehát a 10—12 mázsa többletért a valamivel kisebb, de biztosabb hozamot veszélyeztetni. A biztonság mellett a korai fajtákkal a termelés átlagos energiaszükségletét egyharmaddal is lehet csökkenteni. Igen jelentős energia takarítható meg a korábbi fajtákkal a szárításnál. Hiszen e fajtákat nem, vagy alig kell szárítani. Nem mindegy, hogy 5—10, vagy 30 százalék vizet kell drága fűtőanyaggal elpárologtatni. A korábban érő kukoricát sokkal kevesebb vonóerővel lehet betakarítani. A szeptemberi-októberi talajon könyebben, gyorsabban mozognak a kombájnok, ugyanígy a szállítóeszközök. Az októberi mélyszántás — a kukorica után — nem csak kevesebb energiafogyasztással jár, de a szántás minősége is jobb, így a jövő évi termésben is megmutatkozik az előnye. Szintén IKR-tapasztalat: az idejében, jó minőségben végzett őszi mélyszántás 8—10 százalékkal magasabb terméssel fizet. A vezetés minősége is jelentős jövedelemcsökkentő, vagy -növelő lehet. Különösen nagy fontossága van az optimális tőszámnak. A korai fajtákból hektáronként a gyakorlati tapasztalatok szerint 70—80 ezer tő hozza a legjobb termést. A tőszám pontos, szabályozásához kiváló állapotban lévő és jól beállított vetőgépekre van szükség. A betakarítás előtti becslések, mérések és a ténylegesen betakarított termés között sok gazdaságban igen nagy eltérés tapasztalható. Magyarul: sok a betakarítási veszteség. Rengeteg kukorica marad a tarlón, másrészt a betakarított szemeknek 20—30 százalékát is megdarálja a kombájn, ha nem ügyelnek a minőségre. Nem mindenütt tanulták meg a szakszerű szárítást sem. Nem kellő figyelemmel, hozzáértéssel figyelik a műszereket, ezért sok esetben túlszárítják a terményt, ezzel nemcsak energiát pocsékolnak, hanem rontják a takarmány minőségét is. AZ ELHANGZOTT javaslatokból, észrevételekből csak a jelentősebbre tértünk ki. Megállapíthatjuk: a technikai, a kémiai és biológiai feltételek jobbak, mint amennyire élünk velük. A legnagyobb tartalék tehát az emberekben, az emberek szaktudásában, az irányító, szervező munkában van. Csikós Balázs HÁRMAN A SZÁZ KÖZÜL Petróczi Béla Kiss József Kotán Imre Egy fáradt arcú ács szundikált mellettem a párttaggyűlésen. Hajnal négykor kel mindennap Nagyecseden, és késő este érkezik vissza munkahelyéről a járattal. Ingázik. Kétszáz kilométert oda és vissza. Egy kicsit életmódjává is vált, hisz évek óta csinálja, megszokta. A SZAÉV-nál száz munkás párttag lakik távol a munkahelyétől. Petróczi Béla és Kiss József ácsoktól és Kotán Imre alag- útzsalu-szerelőtől — ingázó munkásoktól — kérdeztem: hol végeznek pártmunkát? Szinte egyöntetűen ezt válaszolták : — Ingázás közben. És mindenütt, ahol dolgozunk. Petróczi a vidám, bajszos ács Dombrádról jár be 1957 óta. A kisvárdai főépítésve- zetőséghez tartozik, de most távolabb, Nyíregyházára szólította a kötelesség. Emberekről van szó. Negyedik éve párttag. Műhelybizottsági titkár. Ez a pártmegbízatésa. — Ha a Sátoraljaújhelyen dolgozókat is számolom, akkor 550—600 ember gondja- baja tartozik hozzám. Sok helyen dolgozunk. Tiszavas- váriban, Rakamazon, Tuzsé- ron, Záhonyban, Kisvárdán, Nyíregyházán. Soroljam még? Havonta egyszer lejárom a területet, beszélgetek az emberekkel, feljegyzem, kinek mi gondja, intézem, rohangá4 z alábbi történetet én most hallottam. Negatív főhőse inkább huszonöt év előtti gondolkozást Bár ... akadhat ma is korától elmaradott ember. Tehát: bemegy a KISZtitkár a kultúrfelelőshöz. A következő párbeszéd zajlik le közöttük. — Szeretnénk szombaton egy kis klubestét rendeznii Eljöttem, hogy megbeszéljük a műsort. — Nagyon helyes. így nem fordulhat elő, mint a múltkor, hogy csupa ideológiailag helytelen számot adtak elő. Tehát? — Először Kerekes Sári énekelne, tetszik tudni, a formázóból. Nótákat — akarom mondani népdalokat. — És milyeneket? — Hát itt van a lista. Először azt, hogy „Tizenhárom csipke van a szoknyámon ...” — Tizenhárom? Nem engedélyezem. Pazarlásra csábít. — Akkor az első nóta: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs ...” — Hogyisne! Bíráljuk mezőgazdaságunkat? Nem lehet. NyitÓMÓia lók. Most bérügyben, segélyért, írom a papírost, kérek, magyarázok ott, ahol kell... Látom, hogy fűtetlen helyiségben dolgoznak. Szólok. intézkedjenek. Mit mond. jak, fárasztó ez, de szívesen végzem, mert emberekről van szó. — Nézze, mi járaton utazunk. Egy falubeliek. A munkahelyen mindenki el van foglalva azzal, amit csinál. A fakaruszon kibuggyan a panasz is. Ott kell -tiszta vizet önteni a ... fejekbe! Petróczi az aranykoszorús ácsbrigád vezetője is. Tizenkét szekercét forgató munkás tartozik hozzá, — Ég a kezük alatt a munka. Harminc éven aluli mind. Szeretnénk, ha most a Bodor Jóska az ács, és Horváth Pista a segédmunkás, aki egyébként önkéntes rendőr is, a pártba kerülne. Egy a bökkenő Horváth Pistával. Nincs meg a nyolc osztálya. Idén el kell végeznie. Kilencen — hat helyen Kiss József a 4-es főépítésvezetőségen dolgozik. Ti- szaeszlárról jár be .tíz esztendeje, mindennap! Tizenöt esztendeje párttag, pártcsoportbiZalmi. — Könnyebb lenne a dolgom, ha a kilenc párttag egy helyen dolgozna, de 6 munkahelyről verbuválódik! Még Hajdúnánáson és Dorogon is vannak. Sokszor a szabad időm is erre áldozom. Szűcs Miskávai például a buszmegállóban szoktam megbeszélni a feladatokat. Ha meg pártcsoport-tanácsko- zást tartok, a betont szállító kocsin is hozzák a párttagokat. Nem is tudom, hogyan oldanám meg a pártmunkát, ha Nagy Sanyinak, meg Lip- pai Miskának. a két ács munkatársamnak nem lenne gépkocsijuk. Hol egyikkel, hol mindkettővel járjuk a munkahelyeket, s beszéljük meg a teendőket. így készültünk a taggyűlésre, s vitattuk meg a cselekvési programot is. Nem munkaidőben! Egyedül én estem ki a munkából. De hogyan csináljam? Később bepótolom, mert én csak nem maradhatok el. Háromszoros aranyplaket- tes ácsbrigádban dolgozik Kiss József. Három fiatal párttagot nevelt ez a gárda. — Most a Szabó Ferit szeretnénk felvételre előkészíteni — mondja. — Rátermett, rendes fiú. Remélem, nem csalódunk majd benne. Kotán Imre alagútzsalu- szerelő 35 éves. Tíz éve ingázik, tíz éve párttag. Télen 3—3,5 órát tölt el utazással Tiszalök és Nyíregyháza között és ez még nem elég. — Itt is ingázom, benn. Mondják is a srácok, nem sok-e ez, amit vállaltam? Mit csináljak? ök bíztak meg. Tagja a pártvezetőségnek és az üzemi pártbizottságnak. — Az alapszervezetben hozzám tartozik a négy pártcsoportbiZalmi. Foglalkozni kell velük, tanácskozni' a pártmunkáról, időszerű párthatározatokról, vezetőségi ülésre járni. Sok időt vesz el tőlem ez a munka. Kritika is ér, hogy sokat vagyok távol. Ez igaz. Nincs olyan hét, hogy egy-két órát el ne kellene mennem pártügyet intézni. Taggyűlést előkészíteni, a munkásokkal beszélni, de ez is szükséges. Némelyiknek még „könyörögni” is, hogy szólaljon már meg végre taggyűlésen is. Mondja el a gondokat, amit pártcsoporton szóvá tett. — Szaporodott a gondom. Tegnap óta brigádvezető is vagyak. Most a nyíregyházi Kossuth utcán csináljuk az alagútzsalus 10 emeletes lakótömböket Tízfős a brigád, két műszakban dolgozunk. Nyáron majd, meglátja, hajnal 2-ig is hajtunk. Különben 70 óta állandóan kétmű- szakos vagyok. Este meg kell gondolni, meddig nézzem a tévét. Ilyenkor készülök fel vezetőségi ülésre, pártcso- port-tanácskozásra. Hajnal %4-kor kelni kell. Jön a járat. És pihenten munkához látni. Itt nem szédülhet az ember! Tíz év után talán a nyáron már nem fog ingázni Kólán Imre. Lakást ígértek neki.' Lehet, hogy azokból kap egyet, amelyet ök építenek. Farkas Kálmán R osszul kezdődött. Amikor néhány nagyobb vállalatot telefonon hívtam, s az üzemi pályaválasztási felelőssel szerettem volna beszélni, több helyen hümmögés, tanácstalanság fogadta kérdésemet — nemigen tudtak útba igazítani, kit is keressek... Végül az egyik nyíregyházi üzemben, a Hajtóművek és Festő- berendezések Gyárában kaptam telefonvégre a pályaválasztási megbízottat, Lakatos Jánost, a személyzeti és oktatási osztály vezetőjét. Beszélgetésünk témája az volt: mit tesz az üzem a szakmunkásutánpótlásért, a fiatalok pályaválasztásának segítéséért. Évente legalább ötszáz általános iskolás megfordul náluk. Általában az a program, hogy először a gyáregység életéről, munkájáról, terveiről beszélnek a gyerekeknek, majd fiatal szakembereik vezetésével kisebb csoportokban végigjárják az üzemet. Ott aztán kérdezhetnek, nézelődhetnek kedvükre... S nemcsak ők, hanem — igazán nem bántó szándékkal mondom — a tanáraik is. Ugyanis az a tapasztalat, hogy csaknem annyira ismeretlen némelyik pedagógus előtt mondjuk az esztergályos munkája, mint a diákjai előtt. Hogyan várhatjuk hát el, hogy az iskolában erre a pályára irányítsa a tanulót, ha jószerivel semmit sem tud mondani neki a szakmáról?! A szülők körében még inkább így van ez — hacsak nem a saját szakmájukról van szó. A jövő tanévre száz fiatalt várnak tanulónak az öt szakmában. Igaz is: hányán válnak a HAFE munkásaivá az itt tanulók közül? Körülbelül a fele, s ez nem kis eredmény. Még szorosabbra szeretnék fűzni az idekötő szálakat, ezért most új módszerrel kísérleteznek. A harmadikos tanulókat kétfelé osztották: a legjobbakat egy-egy szakmunkás mellé, míg azokkal, akik kevésbé jól boldogulnak, ^csoportosan foglalkoznak. Egyébként szakmunkásbérért dolgoznak! Az is új — még csak ötlet formában —, hogy a szocialista brigádokat valamiképpen érdekeltté szeretnék tenni abban: maradjon meg köztük a hozzájuk került tanuló ... Az üzemek — a tapasztalatok szerint — ma még jórészt csak szemlélői a pálya- választásnak, a pályára irányításnak. A HAFE-ben gyakoribb diáklátogatásokat is szívesen vennének. Ahogyan az általuk patronált 14. számú általános iskola diákjai már alaposan ismérik a gyárat, az ott folyó munkát, úgy más gyerekek is belekóstolhatnak az üzem levegőjébe. Követésre méltó ez a kezdeményezésük is: a pályaválasztás időszakában kis „küldöttség” megy a közeli iskolába : vezetők, szakmunkások egyaránt. Ott aztán találkoznak a gyerekekkel, akik — ez a tapasztalat — kérdeznek és kérdeznek... S jó páran közülük döntenek is. T. Gy. ■ I Üzem és diák Pártmunka a „fakaruszon” „Nem vállaltam sokat...? " — Hát akkor, ha búzát nem ritkíthatunk, itt van az, hogy „Réztepsiben sül a máié ...” — Hogyisne. Méghogy rézben. Annak máshol a helye. És máié? Méghogy máié? Attól jobban állunk. — Kihúztam. Marad az, hogy „Lent a falu végén nem füstöl a kémény ...? — Miért nem füstöl? Tüzelőhiány van talán? Maguk rémhírterjesztők?-r- Be fogjuk gyújtani. Akkor itt van az, hogy „Tarka paszuly az ágy alatt.” — Miért az ágy alatt? Lopták? Dugdossák? Kihúzni! — Igenis, kivesszük az ágy alól. Kihúztam. Jó lenne az, hogy „Eltörött a hegedűm. ...? — Szidjuk a magyar hangszergyártást? Miért tört el? — Dehát ezt Dankó Pista írta. Régen. — Azért nem énekeljük most. Mi van még? — „Hortobágyi pusztán fúj a szél. Szegény juhász legény útra kél...” — Rossz. A Hortobágy hasznosítására szükséges munkaerőt elcsábítja és ugyanakkor kedvezőtlen képet fest állattenyésztési dolgozóink anyagi helyzetéről. — Az volna még, hogy „Rózsabokorban jöttem a világra.” De már húzom is, látom a szemén, hogy nincs benne a gyes és különben is, mikor annyi szülőotthon van, mi meg a klubban ... Utolsó ajánlatom még egy dal. Itt van: „Sárga répát nem jó dombon ültetni.” — Várjon csak ... ebben végre van valami. Tudja mit, mutassa be a mezőgazdasági osztálynak. Ha aláírják, ez mehet... <— lyi -)
