Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

2 KJSLET-MAGYARORSZÁG 1979. február 22. Délidőben megtelik az étterem vendégekkel. (Elek Emil felvételei) r Étterem Tiszaszalkán Tiszaszalkán a beregi községben minden igényt kielégítő vendégfogadó kombinát épült, a helyi ÁFÉSZ és a tsz anyagi ere­jéből. Százszemélyes étterem, presszó, kü­lönterem zártkörű rendezvények megtar­tására, jól felszerelt konyha tartozik a szö­vetkezeti vendégfogadóhoz. Kassai László főszakács irányításával na­ponta 300 adag előfizetéses ebédet főznek. Bővülő kereskedelmi hálózat Áru a háztájiból Takarmánytáp 12 millióért Gyógyító élelmiszerek HA VOLNA GRUND... Igazi otthonra várnak NEMZETKÖZI BARÁTSÁG HETE „Amikeco Irans limoj“ TÍZ ÉVVEL EZELŐTT ha­tározták el, hogy minden év februárjának utolsó hetében rendezzék meg Európa or­szágaiban a barátság hetét, így született meg az eszpe­rantó kezdeményezés, a nem­zetközi barátság hete. Jel­mondata: az „Amikeco trans limoj”, „Barátság a határo­kon át”. Emblémája az ötágú zöld csillag alatt kézfogást ábrázol. Az események az idén február 18—24. között zajlanak majd. A barátsági hét célja, hogy minél több ember ismerked­jék meg a nemzetközi nyelv révén más népek életével. A nem eszperantista haladó szervezetek és újságok is fel­karolták a barátsági hét esz­méjét. Vetítettképes és film­előadások, kiállítások ismer­tetik különböző országok éle­tének, fejlődésének egy-egy jellegzetes területét. Sajtó-, rádió- és televízióriportok mu­tatják be más népek társadal­mának érdekességeit, prob­lémáit. A testvérvárosok kü­lönféle rendezvényeken, ki­állításokon és színes ünnep­ségekkel ismerhetik meg egy­mást. Az ünnepi hét alkalmából az eszperantisták többsége nem mulasztja el, hogy kül­földi barátait külön is üd­vözölje. Az eszperantó lapok egyik állandó rovata a kül­földi levelezőtársat keresők címlistája, amelynek alapján mindenki megtalálhatja ktf* ban és szakmai, általános ér­deklődésének legjobban meg­felelő partnert. Hazánkban sokan levelez­nek szovjet és más szocialis­ta országbeli eszperantisták- kal: rendszeres a nemzet­közi nyelvű könyvkiadvá­nyok és a sajtó cseréje. A barátsági hét alkalmából egyes ismertebb eszperantis­ták előadó körútra indulnak, végigjárják a vendéglátók klubjait, és ott hazájuk iro­dalmáról, kultúrájáról tar­tanak előadásokat. TÁRSADALMI KEZDE­MÉNYEZÉSRŐL van itt szó, a népfront- és békebizottsá­gok segítik a programok ki­alakítását. Hazánkban Pé­csett február 23—25-én lesz a barátsági hét legnagyobb rendezvénye. A Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ területén a múlt év­ben a kiskereskedelem és vendéglátás forgalma meg­haladta a tervezettet. A tavaszi fagyok és a ké­sőbbi minőségi romlások mi­att, csak 300 vagon almát vá­sárolt az ÁFÉSZ. Jobb volt az eredmény más áruból. Burgonyából, zöldségből és egyéb vegyes cikkekből 265 vagon felvásárlása történt meg. A húsellátást pedig ja­vította a szövetkezet azzal is, hogy szakcsoportoktól és a sa­ját hizlaldából 4200 sertést vágtak le közfogyasztásra. A tervbe vett fejlesztések sorában megnyitották Nyír­egyházán a Ságvári-telepen épült ABC-áruházat és presz- szót. Napkor községben kis ABC-áruház, Nagyszállás ta­nyán vegyesbolt, vendéglátó- egység és ugyancsak Nyíregy­házán, a Debreceni úton egy vegyesbolt nyílt meg. Építé­szetileg elkészült a nyírte- lek-dózsaszőlői, a nyírpazo- nyi és nyírszőlősi önkiszol­gáló bolt és a sóstóhegyi fa­latozó. Az idén az ÁFÉSZ tovább korszerűsíti kiskereskedel­mi és vendéglátóhálózatát. A befejezetlen beruházásokat már az év első felében üzem­be, illetve forgalomba he­lyezi. Az évi beruházásokat pedig — nagycserkeszi kis ABC, sóstóhegyi felvásárló­hely, nyírpazonyi, napkori fejlesztések — úgy készítte­ti, hogy azok év végéig meg­valósuljanak. A háztáji és kisgazdaságok szerződéses termelésének se­gítésével reméli az ÁFÉSZ, hogy mintegy 1200 vagon ter­méket vásárol fel azoktól eb­ben az évben. A kisállatte­nyésztést — elsősorban a szakcsoportokba tömörült ter­melőket — közel 12 millió fo­rint értékű takarmánytáppal segíti. Bővíti boltjaiban az ÁFÉSZ a mezőgazdasági szer­áruk és kisgépek választé­kát. Időben lesz vetőmag és műtrágya. A szövetkezeti taglétszámot 600 fővel növeli az ÁFÉSZ ebben az esztendőben. Ezzel közel 16 ezer fő lesz a tagság száma, (asztalos) Világszerte foglalkoznak az élelmiszerek kalóriacsökken­tésének kérdésével. Egyre több országban kísérleteznek a csökkentett cukor- és zsír- tartalmú élelmiszerek előál­lításával. A Szófiai Orvostudományi Akadémia Táplálkozástudo­mányi Intézete például kü­lönböző fajtájú, úgynevezett „gyógyszertáplálékok” re- cepturájának és technológiá­jának kidolgozásával foglal­kozik. Ezeknek a keveré­keknek tápláló tulajdonsá­gaikon kívül még gyógyító tulajdonságaik is vannak. Egyes élelmiszerekben a ka­lóriaösszetevőket fehérjékkel, vitaminokkal és ásványi sók­kal helyettesítették. Az ilyen keverékeket az elhízott bete­geknek szánják, mivel ezek fokozzák az anyagcserét. Más élelmiszereket viszont a sú­lyos betegségen átesett szer­vezet helyreállítására ajánla­nak. A kikísérletezett tápláló keverékek kellemes ízűek. Nagy részük por alakjában készül, mert így könnyen fel­dolgozza a szervezet. Az inté­zet a csökkentett cukortartal­mú, alkoholmentes italok gyártását is előkészítette. Ezek rövidesen forgalomba kerülnek. — Adj egy kettest! — szó­lított meg Nyíregyházán, a Jókai téri buszmegállóban egy Ludas Matyit olvasó fiatal­embert Farkas János 18 éves orosi lakos. A fiú azt mond­ta, nincs kétforintosa, de még be sem fejezte a válaszát, egy másik fiatalember — Nagy József húszéves nyír­egyházi lakos — lépett hoz­zá és megfenyegette: szétveri a fejét, ha nem ad két forin­tot. Miután pénzt nem kaptak, elmentek a Kelet Áruházba, vettek egy üveg bort, de mire visszaértek a Jókai téri buszmegállóba, korábban ki­szemelt áldozatuk kifliért állt sorba a kenyérbolt előtt. Far­kas ismét odament hozzá és „December 21-én lehetett hazamenni szünidőre. Ér­tem az apukám 24-én jött és Sári húgomat és a nővé­remet is hazavitte. Szil­veszterre három nyulat ölt meg a bátyám, a felesége pedig nyúlpaprikást főzött belőle. A bátyám fia bevitt az istállóba, hogy nézzem meg az állatokat... Amikor eljött a január 3-a, az na­gyon szomorú nap volt. Re­mélem, tavasszal újra ha­zamehetek.” Ezeket a sorokat Nyíregy­házán, a kisegítő iskola és nevelőotthon úttörőcsapatá­nak híradójából idéztük. 240 gyerek tanul az intézetben, a megye minden részéből ke­rültek ide, s legtöbbjük 8—10 évet tölt ei itt. Azért tízet, mert 3 esztendeje bevezették a 2 éves ún. továbbképző ta­gozatot, amely nem kötelező, inkább csak szakkör jellegű. Ez alatt az idő alatt a nö­vendékek megszerzik az ál­talános iskolai végbizonyít­ványt. így oldották meg a társadalmi rehabilitációt. Az otthonból kikerülve legtöb­ben betanított munkások lesznek, de előfordul az is, hogy valaki szakmát tanul. Megszeretni a munkát Egy régi épületben kapott helyet az iskola és az otthon Nyíregyházán, s bizony nem kis találékonyság kellett ah­hoz, hogy minden helyet ügyesen kihasználva min­dennek helyet találjanak. így alakították ki a tornatermet, az öltözőt, valamint a tan­műhelyeket, ahol a gyakorla­ti foglalkozásokat tartják. A barkácsműhelyben fiúk és lá­nyok szerelnek, látogatásunk­kor éppen kerékpárt javítot­tak. A gyakorlókonyhában és mosókonyhában a háztartási teendőkkel ismerkednek, a kézimunkaműhelyben pedig megtanulnak szőni, varrni valamennyien. A kezük alól kikerült pa- szabi szőttesek, gyapjú to­rontáli szőnyegek díszei az intézetnek. A hetedikesek és a nyolcadikosok szerződéses alapon dolgoznak a Műanyag- és Fényképészipari Szövet­ki akarta hívni a sorból. A fiatalember nem mozdult, er­re Farkas kirántotta helyéről, és belefejelt a fiú arcába. A sorbanállók felháborodtak, de senki nem sietett a fiú se­gítségére, így még Nagy Jó­zsefnek is módjában volt megütni. Farkas és Nagy ezután a Tanácsköztársaság téren egy barátjukkal találkoztak, majd a totózó előtt megláttak egy fiatalembert, akihez Farkas odalépett, megfogta a gallér­ját és őt is felszólította: „Ha­ver, adj egy kettest.” A fia­talember nem kertelt, meg­mondta, hogy nem ad, s ek­kor Nagy József is odament és ellökte a fiatalembert. A fiú elindult a helyszínről, de kezetnek. A kapott pénzből nyáron balatoni táborozáson vesznek részt. Persze, nem elsősorban az anyagiak mi­att fontos ez. Sokkal lénye­gesebb, hogy a tanulókat be­vezessék a termelőmunkába. Kicsi udvar A szenespincéből hangula­tos úttörőszobát alakítottak ki, a gyerekek pinceklubnak hívják. Csupán a játék- és sportudvart hiányolja tanár és növendék az intézetben. Ezt megannyi leleménnyel sem tudják saját erőbői meg­oldani, mert nincs területük. Kétszáznegyven gyereknek kicsi az intézet udvara ah­hoz, hogy futkározhassanak, játszhassanak a szabadban. A környék játszótereire ki-ki- mennek csoportosan, de mi­vel ott nincs ivóvíz, W. C., szeretnének egy saját grun- dot valahol az intézet köze­lében, amit sportudvarnak kialakíthatnak. A városi ta­nács talán tudna segíteni eb­ben. Legyen főfoglalkozású utógondozó Tárnái Ottó igazgató fiókja sok-sok levelet őriz. Volt nö­vendékek írnak sorsuk alaku­lásáról. íme néhány sor az egyikből: „Énnekem az élet nehéz iskola ... Nem vagyok megelégedve magammal. Úgy érzem, rengeteg olyan dolog vár rám, amit magamnak kell megcsinálni, nincs se­gítség.” Persze leginkább azok írnak, akik élete „sínre került”. Azokról, akik nem tudtak beilleszkedni a társa­dalomba, kevesebbet halla­nak. Éppen ezért Tárnái Ot­tó igazgató igen fontosnak tartaná: legyen az intézetnek fő foglalkozású utógondozója, aki az innen kikerült fiata­lok sorsát figyelemmel kísér­né, egyengetné. Intézeti életük előzményei­ről nem szívesen beszélnek az itteniek. Ha mégis kérde­zik őket, tőmondatokban vá­laszolnak. De az biztos, hogy az intézetből kikerülve igazi otthonra vágynak. Segíte­nünk kell nekik, hogy meg­teremthessék. Kádas Viktória Farkasék úgy látták, mondott valamit, azért utánamentek, Farkas megütötte, Nagy rú­gása azonban szerencsére nem találta el a sértettet. A Nyíregyházi Járásbíró­ság Farkas Jánost 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a köz­ügyektől. Nagy József — akit 1976-ban együttesen elköve­tett erőszakos nemi közösü­lésért 4 évre ítéltek — most 6 hónap szabadságvesztést kapott és 4 évre eltiltották a közügyektől. A bíróság elren­delte Nagy Józsefnek a ko­rábbi büntetéséből feltétele­sen elengedett 1 év szabad­ságvesztés letöltését is. Far­kasnak börtönben, Nagynak szigorított börtönben kell le­tölteni büntetését. Ruzzante Csapodár madár­kájával járja megyénket a Népszínház társulata. Febru­ár 16-án Nagykállóban ját­szottak, 18-án pedig a nyír­egyházi színházban mutatták be ezt a reneszánsz darabot: Ruzzante kikapós feleségének és a Plautus Hetvenkedő ka­tonájából átszármazott ber- gamói hadfinak nem túlságo­san izgalmas vásári históriá­ját. A darab a középkori Pa­dova piacterén Ruzzante és társulata előadásában siker lehetett, helyzetei, szabadszá- júsága bizonyára jól elszóra­koztatta a vásárosokat, a kal­márokat és a vevőket. A siker titka — mint a kö­zépkori rögtönzött komédiák esetében mindig — a társulat felkészültségében volt. Egy- egy társulat hírére messzi földről összesereglett a kö­zönség, és az untig ismert történeteket is élvezettel néz­te végig a folyton újabb és újabb változatokat, figurákat rögtönző színészek kedvéért. Csakhogy ezek a commedia dell’arte ekhós szekerén ne­velkedett színészek hihetetle­nül képzettek voltak: éneke­sek, táncosok, zenészek és akrobaták is egyben, kézen, lábon egyformán járlak, zsonglőrködtek, kötélen tán­coltak, és olyan lélegzetelál­lító pankrációkat produkál­tak, ahol megtévesztésig hű­ek voltak a pofonok és röp­ködtek a hátraszaltók. Ez volt az előadás íze, zamata, a szöveg szinte mellékes. Sajnos, a Népszínház Csa­podár madárkája nem att­rakció. Nem élne meg a kö­zépkori Padovában, nem tel­ne meg pénzzel a kalap. Azt hiszem ezt a darabot alapo­san le kellene rövidíteni. Leg­feljebb egy óráig szabadna tartania: így rengeteg benne az üresjárat, hosszadalmas, helyenként teljesen érdekte­len. Petrik József láthatóan azon igyekezett, hogy élveze­tes komédiát adjon a közön­ségnek, ám a középkori ko­médiákat nem lehet a mo­dem társalgási vígjátékok hangvételében előadni, még akkor sem, ha az úgynevezett illetlen szavakat minden to­vábbi nélkül kimondják a színészek. Siménfalvi Lajos láthatóan nem érzi jól magát Ruzzante bőrében, a figurát nem rá szabták. Illyés Mária csapo­dár madárkája elragadó. Kár, hogy egy jól megfogott fi­gura nem ment meg egy olyan darabot, melynek szü­letésétől eleve az attraktív együttesi játék lenne a lé­nyege. A katona figurája — harsánysága ellenére — hal­ványabb (Beregi Pál). A ko- mámuram szerepében T. Nagy András helyenként egé­szen jó. A két narrátort — nevezzük így — néhol ügye­sen építi be a rendező a cse­lekménybe, de helyenként teljesen feleslegesek. Mester Attila A tárgyalóteremből „Adj egy kettest!...“

Next

/
Oldalképek
Tartalom