Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
1979. február 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az állam pénzén? □ őkezűség az állam pénzén. Mi másnak nevezhetnénk azt a nem mindennapi ajándékot, amelyet megyénk három fogyasztási szövetkezete — az új fehértói, a mátészalkai és a demecse- ri — kapott az elmúlt évben a HUNGAROFRUCT vállalattól. Az átutalás jogcíme is furcsa: „mennyiségi felár”. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága meg- - ítélése szerint a bőkezűség oka az volt, hogy a HUNGAROFRUCT-,nál 1977-ben olyan magas lett a nyereség, amit a vállalat nem látott jónak kimutatni éves mérlegében. Azért „ajándékozott”. hogy megfelelőbb bázist teremtsen a következő évi gazdálkodásához, hogy ne csökkenjen a zöldség-gyümölcs felvásárlás után kapható állami kedvezménye. Példánk szerint tehát három ÁFÉSZ jutott érdemtelenül — anélkül, hogy megdolgozott volna érte — tötob mint 3 és fél millió forinthoz. Azért, mert a tőlük árut vásárló vállalat pillanatnyi érdeke ezt így kívánta. Nemcsak itt találkozunk a vállalati érdek ilyen — enyhén szólva — sajátos felfogásával. Bizony sok gazdálkodó egység harcol megyénkben is a juttatásokért foggal és körömmel — nem ritkán jogtalanul, valótlan indokkal. így aztán nem csoda, ha az állami támogatás, kedvezmény ösz- szege évről évre növekszik. Az államkassza kárára, a szabályzók, a rendeletek kijátszásával, megsértésével. A bevételi igazgatóság vizsgálatai azt is bizonyítják: az ipari és mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek egy részét bizony nemigen érdekli az sem, mit milyen költséggel termelnek. A termelőszövetkezetek közül ,nem egyedüli a buji példa, ahol — a terv- szerűtlenség és a hanyagság miatt is — indokolatlanul magas ráfordítással dolgoznak. Mert ugyan mi mást jelez, hogy a szövetkezet 1978-ban négymillióval fordított többet a termelésre, mint azt az év elején megtervezte? Egyéb példák is világosan mutatják, hogy baj van a tervezéssel, a gazdálkodással!. Sok helyen szinte teljességgel hiányzik a gazdálkodóst elemző munka. Pedig a vezető talán legfontosabb feladata — különösen ezekben az esztendőkben — éppen az lenne, hogy számolni tudjon, s azt másoktól is szigorúan megkövetelje. A vizsgálatok azt is kimutatták: gyenge lábon áll a szerződéses fegyelem. Pedig a vállaltaitok és a szövetkezetek eredménye, vagy éppen ráfizetéses működése sokszor éppen ezen múlik. Alig-alig találni manapság olyan vállalatot, amelyik komolyan tervez határidőket és azok szerint is végez a feladatával. Olyat azonban, mint a nyíregyházi építőipari szövetkezet — amelly 34 munkája közül 19 esetben lépte túl a befejezési határidőt — sajnos, másutt is könnyen lelhetünk. Például a MEZÉP Közös Vállalatnál, ahol a PM-szervek által vizsgált 26 vállait munka közül 13 ugyancsak elcsúszott. Mindkét helyen anyaghiányra hivatkoztak, de már a laikus is gyorsan kideríti: baj van a szerződések komolyságával és nem kevés a tennivaló a munka szervezésénél is. Hogy a gazdálkodó szervezetek egy része nagyobb mértékben akar részesülni a javakból, mint amennyiért megdolgozott, azt legelső példánk is bizonyítja. A „jó bázis” megteremtésén buzgóikodók köre is széles. Nem egyedi tehát a Nyír- béltekii ÁFÉSZ gyakorlata. Mit is csinált ez a szövetkezet? 1977-iben megpályázta a Belkereskedelmi Minisztérium által meghirdetett feltételtől függő bérkedvezményt. Meg is kapta, bár az előírt feltételeket nem teljesítette. A minisztérium csak a revizori vizsgálat megállapításai alapján vonta visza a kedvezményt. Folytathatnánk még a felsorolást, amelyek azt mutatják, bizony sok helyen akarnak eljutni a gazdálkodás kedvezményeihez a feladatok vállalása, teljesítése nélkül. Ezért is szükséges a fokozott ellenőrzés, amely segít megelőzni a gazdálkodás bajait, a vállalatok, szövetkezetek vezetőit valóban a jobb, tervszerűbb, az okosabb munkára készteti — a kiskapuk keresése helyett. Gazdálkodásunk intenzív fejlődési szakaszában múlhatatlan szüksége van erre az országnak, a megyének, de minden egyes gazdálkodó egységnek is. A gazdálkodás feltételei napjainkban még szigorúbbak lettek. Jó tudni, ez a szigorúság nem önmagáért való, hanem további fejlődésünk kulcsa. Vállalataink és szövetkezeteink helyzete nehezebb lesz a korábbinál. Ám a „nehezebb” szó nem jelent mást, mint azt, hogy a korábban túlzottan kedvező vállalati helyzet szűnik meg. A szabályozás szigorításának célja nem más, mint megszüntetni a népgazdaság lehetőségeivel, ^ végzett munkával, a teljesítménnyel összhangban nem álló korábbi gyakorlatot. A pénzügyi, gazdasági ellenőrzés fokozott felelőssége éppen abban van, hogy egyrészt segítse terveink szabályszerű és hatékony érvényesülését, másrészt olyan információkkal szolgáljon, amely a későbbiek jobb gazdálkodását alapozza meg. n épgazdaságunk jelenlegi körülményei között különösen megengedhetetlen a pénzügyigazdasági fegyelem romlása, hogy az állam, a társadalom érdekeinek kárára érvényesüljenek csoport-, illetve egyéni érdekek. A vizsgálatok legfőbb tanulsága egyértelmű: a népgazdaság érdekeit semmilyen indokkal nem lehet büntetlenül megsérteni. Másrészt olyan köztudat kialakításán szükséges munkálkodnunk, amely elítéli a törvénysértést, az állami pénz érdemtelen osztogatását, mert a szocialista erkölcs normái ellen valónak tartja. K. J. VAKBARÁZDA, ZSlRSZÁZALfK, S AZ ÖTEZRES KERESET Vélemények a minőségről — LEHET-E EGY TRAKTOROSNAK SELEJT JE? — KI A JÓ TEHENÉSZ? — ASSZONYKÉZBE VALÓ-E A METSZÖOLLÓ? — MENNYIT ÉR EGY CSAVAR? — MITŐL TÜRÓS A TEJ? — KI ELLENŐRZI A KARBANTARTÓT? HAT KÉRDÉS A FÉLSZÁZBÓL ANNAK ÜRÜGYÉN, HOGY A TISZALÖKI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETÖK- KEL BESZÉLGETTEM A MINŐSÉGI MUNKAVÉGZÉSRŐL, A BÉREZÉSRŐL. nyék és szűk körben ezeket jobban tudjuk teljesíteni. Egyébként a végzett munkára minden brigádtag kényes. Már csak azért is, mert mi fáznánk rá, ha rosszul dolgoznánk. Tatár Sándor magyarázatát adta, miért is bánnák ők, ha a főjavítások minősége rosszabb lenne az előírtnál. — ősszel mi is szántunk a kijavított traktorokkal. Az dunk tenni, az nekünk is, de a gazdaságnak is jó. A beszélgetésnél hat szocialista brigádvezető ülte körbe az asztalt. A minőségi munkvégzésről mindenkinek volt figyelemre méltó véleménye. A kertészetben dolgozó szocialista brigád vezetője Takács Ferencné azzal példálódzóit, nem mindegy hogyan metszenek az asszonyok. Arra a kérdésre viCsóka Lajos traktoros nem tagadta: a traktoros is végez- • hét rossz munkát. A figyelmetlen erőgépvezető selejt- je, ha szántás közben vakbarázdát csinál, ha nem veszi észre,'hogy vetés közben eldugul egy-egy magvezető cső, ha a műtrágyát felületesen szórja, avagy silózás közben letapossa a növényt. Volt-e ilyen selejtje a Dan- kó-pusztán dolgozó öttagú szocialista brigádnak? A becsület miatt — Restellne az ember, ha lenne — mondta a brigádvezető — a régi, a tapasztalt traktoros már a saját becsülete miatt sem csinál ilyet. A mi brigádunkat a rossz, hanyag munkáért még nem szólták meg. Sőt, az őszön úgy vetettünk, hogy mindenki megkapta a 4—• 500 forint prémiumát. — Azzal van inkább bajunk, hogy rossz a mi földünk. Nyűvi a gépet. A traktorra kell nagyon vigyázni, mert nehéz alkatrészt kapni. És ha kiesik az ember a munkából, nincs teljesítmény, kevés a forint. Az erőgépek karbantartását mi végezzük. Egy teljes óra van rá, de aki hűségesen csinálja a dolgát, annak elég háromnegyed óra is. Ki mint vet, úgy arat — tartja a szólás-mondás és ez egy traktoros esetében százszorosán igaz. A traktoros nyomában nem jár minőségi ellenőr, de o ritka búza jelezné a felületességét. Mint a szántóvetőknél, úgy a tehenészek munkájánál is van minőségi értékmérő. Kit tart •jó tehenésznek, azt Ráduly János sorolta el: Ha a jószág tiszta... — Aki magas zsírszázalékkal feji a tejet, az a jó tehenész. És ennek is van fortélya — mondta a héttagú brigád vezetője — mert, ha az a jószág tiszta, ha tiszta a tőgye, akkor nincs tőgygyulladása, a tehén jól tejel. De még ez sem elég. Ki kell fejni a tehenet. Utó- fejéskor legmagasabb a zsírszázalék és ezt nemcsak a zsírszázalékért kell tenni, azért is ki kell fejni minden cseppet, mert különben elromlik a tehén. A gazdaságnak 550 a tehene. A tehenészek havonta ötezer forintokat keresnek. Sok mindentől függ a bérük. Ráduly János, a zsírszázalékot említette, de több vagy kevesebb lehet a pénzük az abrakfelhasználás után, vagy hogy jelzik-e vagy sem az újratermékenyítésre érett állatot. — Nem mondom — szőtte egymásba megfontoltan szavait Ráduly János —, hogy néha nem kell rászólni egyik vagy másik tehenészre, de végső soron a pénzének senki sem ellensége. Így aztán egy liter tejet a normán belül 38 deka abrakkal fejünk ki és szépen nő a mennyiség - is. Most még mindenféle tehenünk van, de ahogy frissítjük az állományt, úgy növekszik a mennyiség. Ebben az évben egy tehéntől már négyezer litert fejünk majd. Kincset érő csavar A mezőgazdasági termelésben, ha egyáltalán lehet a szakembereket rangsorolni, akkor a gépszerelőknek előkelő a helyük, nagy a felelősségük. Milliókat érő gépeket, traktorokat, kombájnokat javítanak, a termelés eszközeinek biztonságos üzemeltetése a feladatuk. Talán ezért is lepte meg Tatár Csóka Lajos, Tóth Gézáné, Kola Sándor aratást teljes egészében mi végezzük,. Nagy leégés volna, ha egyre-másra lerobbanna alattunk az E 512-es kombájn, amit mi szereltünk. Ilyen nem fordulhat elő. Beszélt a brigádvezető az újításokról is, többet emlitett, de egy közülük nagyon figyelemreméltó. Az állami gazdaság 70 hektáron termel száraz babot, s eddig az volt a legfőbb gondjuk, hogy a betakarítógép miatt a termés 30—35 százaléka selejtes lett. — Kiiktattuk a betakarítógép magfelhordóját, mert az törte össze a szemet. A magfelihordó helyett egy tep- süt szereltünk a gépre, így a törött szem 10—12 százalékra csökkent. Könnyű kiszámítani, Ráduly János, Takács Ferencné, Tatár Sándor Sándort az első jelentéktelennek tűnő kérdés: — Mennyit ér egy csavar? — Ha van, néhány forintot, de ha nincs, akkor kincset ér. Egy gondos munkástól nem kell ilyet kérdezni. Aki igazán szakember, az az apró csavarokat is megbecsüli. Minket sem kell arra biztatni, hogy amit lehet, azt megóvjuk, hasznosítsuk. A szerelő szocialista brigádnak 13 tagja van. Dolgoznak a műhelyben többen is, de a brigádvezetőnek az volt a véleménye, jó a munkaviszony, a munkatársi kapcsolat a többi emberekkel, de a brigádban egyelőre elegen vannak. — Nagyok a követelméhogyha a bab értékesítési ára mázsánként 2200 forint, úgy a brigád a termés 20 százalékának megmentésével a gazdaságnak majdnem 400 ezer forintot keresett. Mit kaptak ezért? — Fejenként 600 forinttal jutalmaztak bennünket. De nem ez a fontos. Mi a pénzünket megkeressük és ha a követelménynél többet tuszont, hogy vajon asszonykézbe való-e a metszőolló, visszakérdezett, miért ne lenne az? Tóth Gézáné a tejház öttagú szocialista brigádvezetője jószerével Ráduly János szavait igazolta. — A mi feladatunk a tejházban, hogy első osztályú tejet adjunk át az iparnak. Ehhez az kell, hogy tisztaság legyen, hogy a savfok ne lépje túl a megengedett határt. _ A jó tej persze nemcsak rajtunk múlik, függ a tehenészektől is. Ritkán, de előfordul, hogy szalmaszál volt a kannában, de azt is észrevesszük, ha tőgygyulladása van a tehénnek, mert túrós a tej. Akkor szólunk Beszélt a minőségi munkáról és a bérezésről Kola Sándor, a tizenhárom tagú építőbrigád vezetője is. Szerepük nagy, hiszen a gazdaság kisebb beruházásaihoz nem alkalmaz idegen munkaerőt. A saját építőbrigád végezte a tehenészeti telep rekonstrukcióját, építettek Dankó-pusztán üzemi konyhát, szárítóüzemet, karbantartják az épületeket, renoválnak. — Bennünket senkinek sem kell ellenőrizni — mondta a brigádvezető —, teljesítménybérben dolgozunk. Ránézünk mi egymásra, hiszen egymástól is függ a keresetünk. Azt tartjuk, inkább kétszer mérjen az ember és azután vágjon, minthogy egyszer mér és kétszer vág. Érti, ugye? Szöveg: Seres Ernő Fotó: Gaál Béla Tanácsülés Kisvárdán Javítják a közétkeztetést Naponta hétezer adag ételt főznek Kisvárdán az üzemek és intézmények konyháin, valamint a vendéglátó- helyeken. Az üzemek, szövetkezetek, intézmények dolgozói közül 2700-an (tehát a dolgozók nem egészen egy- harmada) vehetik igénybe a munkahelyi étkezési lehetőségeket. Ez kevés,— állapította meg szerdai ülésén a Kisvárdai Városi Tanács, amely más napirendek mellett a közétkeztetésről tárgyalt. — A tanácsülésen elhangzott: fejlődött ugyan a munkahelyi étkeztetés, de mégis gondok vannak, mert egyes helyeken a lehetőségeket sem használják ki, másutt pedig nem tudják szervezni a munkahelyi étkeztetést, mivel sem vállalati konyha, sem vendéglátó étterem nincs. Különösen fontos, hogy a fizikai munkások közül részesüljenek még többen az üzemi étkeztetésben — hangsúlyozta a tanács. — Ezért javasolta, hogy a nagyobb üzemek vezetői vizsgálják meg saját területükön a köz- étkeztetés fejlesztési lehetőségeit. Többszörösére nőtt a köz- étkeztetésben részt vevő szakmunkástanulók száma, de az igény még nagyobb. Jobb a helyzet a diákétkeztetésben (a tanulók kétharmada igénybe veszi az ellátást). Itt viszont javítani szükséges a választékot és a minőséget — hangzott el a tanács ülésén. mmtyílik az ajtó Iw és bejön az *w „Ember”. Csizmája orrán a parányi folt csak arra való, hogy jobban mutassa a bőr ragyogását. — Jó napot! Diót, meg almát kínálnék ... A presszóban a vendégek kérni szoktak és nem kínálni, de alma-dió, szőlődomb illata van a szónak, rangot adó az akkurátus „Jó napot” is. — Mutassa, bácsi! Elmegy az ajtóig az ember, megnyitja és kiszól: —« Margit! Gyere be! Jön „a” Margit. Nem is kicsi asz- szony. Töpörödött inkább. Hetven év szántotta szomorúan széppé az arcát. Háta be- legörbed a súlyba: kendőbe kötve hátán a kosár. — No, Margit, mutathatod! — Elfordul az ember, mint akinek semmi dolga ezzel a mutatással. Beszéljen magáért a papírhéjú dió, az alma. Ö ültette azokat, dolguk, hogy teremjenek. Mozgóárusok — Megegyezünk. — Margit elhátrál, mert alkudni, üzletet kötni már az embere dolga. Amikor aztán kiderül, hogy elkéla portéka, egy háromcentes „édeset” kap. Most már csak le kellene mérni az üres kosarat. A mérleget ketten nézik, az asszony lopva, hátulról, az ember gazdásan, gonddal. Amíg a presszósnő számol, segít felkötni az asszony hátára a kosarat, és ezzel Margit már megy is. Az ember marad. Az árból fillért se alkudott, most kér egy féldecit és hetyke borravalót hagy. Utánalépek. ' Margit néni rajongva nézi az ő ügyes urát. Az odaadja a mara- | dék pénzt, amit elrejt egy ócska bu- gyelláris. Negyedrész pillanatig még visszanéznek a győztes csatatérre, a presszóra, aztán indulnak. Az asszony engedelmesen egy fél méternyit hátrább marad, végül eltűnnek egy bontásra ítélt utca sarkán. Elnyeli őket a változó történelem. B. G.