Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
1979. február 16. KELET-M AGY AftORSZÁG 3 Tájtermelés milyen áron? Szemnek is szép látvány az aranysárgán ringó búzavetés, vagy a zöldellő kukoricatábla. Ezek és a többi növény vetésterületét azonban nagyban meghatározza a talajviszony és az adott éghajlat. Nem hiába vitatkoznak még most is a szakemberek azon: mit, milyen területen és hol termeljenek, hogyan valósítsák meg a tájtermelést. A megye gazdaságainak fele homokon termel, s nem kevés a kötött, savanyú vályog talajon gazdálkodók száma sem. Az üzemek nagy részében nem felel meg a vetésszerkezet a helyi adottságoknak. Átalakulóban ti an és mindenütt igyekeznek megtalálni a megfelelő és legjövedelmezőbb növényi kultúrát. A jól kezelt homoktalaj például kiválóan alkalmas a burgonya termesztésére. Ennek hagyománya is van a nyírségi gazdaságokban. A mostani vetésszerkezetben nagyüzemben 6—7 ezer hektáron termelik ezt a fontos étkezési növényt. Ezen a területen a termelt mennyiség — ha országosan 2—3 tájegység termelését vesszük alapul •— kevés az igények kielégítésére. A megoldás: néhány éven belül tízezer hektárra kell növelni a nagyüzemi burgonyatermő területet megyénkben. Ilyen nagyságú földön már jó eredménnyel, biztonságosan meg lehet termelni a szükséges meny- nydséget. Ugyanez vonatkozik a dohány termelésére is. A megyében hét-nyolcezer hektár a dohánytermő terület. Csakhogy ennek a felén kisüzemileg folyik a termelés. A nem is távoli jövőben számítani lehet arra, hogy a nemzedékváltással egy időben a kistermelők fokozatosan abbahagyják, vagy legalábbis csökkentik a dohánytermelést. így a területet át kell venni a nagyüzemekhek, s egyúttal meg kell teremteni a gépesítés feltételeit is. Lehetőség van Szabolcs-Szatmár- ban a napraforgó nagyobb területű termelésére is. Természetesen csak úgy lehet nagy eredményeket elérni, hogy ennek a növénynek ugyanúgy megadják a gazdaságok a tápanyagszükségletét, mint a többinek. Máskülönben nem lehet, nem szabad várni a nagy termést. A kenyérgabonában egészséges fajtaváltás következett be. Régebben fele-fele arányban termeltek a gazdaságok búzát és rozsot. Később rájöttek, hogy az eredetileg rozstermőnek kikiáltott területen hasonló költség mellett búzából tíztizenöt mázsával több teremhet. Két évvel ezelőtt már tizenegy százalékkal nőtt a (búza vetésterülete a rozs rovására. Csakhogy, még nem használják ki mindenütt a fajták termő- pontencdáját sem. Elméletileg egyes búzafajták képe_ sek nyolcvan—kilencven mázsát is produkálni, de ennek már a fele is nagy sikernek számítana megyei átlagban. A búza és a kukorica tat- melésénél igen komoly problémát okoz az, hogy a gaz_ daságok között nagy a szól ródás. Búzából vannak húsz, de vannák ötven mázsát termelő gazdaságok is. Kukoricából szántén. A helyi adottságok ezt befolyásolhatják — még két szomszédos termelőszövetkezet között is lehet ilyen arányú eltérés — de megközelítően sem ennyire. Főként a gyenge talajra lehet hivatkozni, de csalk ott, ahol megkapta a növény azt, ami a jó terméshez szükséges. Egyszóval sok függ a hozzáértéstől, a gazdálkodás színvonalától. Az elkövetkezendő évek programja, hogy az üzemek felmérjék adottságaikat, lehetőségeiket és kialakítsanak egy minden tekintetben megfelelő vetésszerkezetet. Amikor idáig eljutottak, akkor cselekedtek helyesen. A búzára, kukoricára, burgonyára, dohányra, napraforgóra és a többi növényekre továbbra is szükségük van a mezőgazdasági nagyüzemeknek és szüksége van a népgazdaságnak is. De nem mindegy, milyen áron termeljük meg. Sipos Béla Munkaerő Beregböl Fejlesztik a naményi irodagépüzemet LEGÉNYLAKÁS AZ IRODÁBAN Eljutni az emberhez Ideiglenesen legénylakássá alakult át a vásárosnaményi művelődési központ egyik irodája, tíz napra ide költöztek be a téli népművelési gyakorlaton részt vevő főiskolai hallgatók. Ez volt a legegyszerűbb megoldás: ha együtt maradnak, bármikor „Kibeszélhetik” magukat, másrészt ez a legolcsóbb „lakás”. Hárman jöttek: Vékony János tanító szakos a nyíregyházi tanárképzőről, Oláh Sándor és Simon Bála gépjavító szakosok a mezőgazdasági főiskoláról, mind másodévesek. Félidő telt el a gyakorlatból, amikor találkoztunk — már gyűltek a tapasztalatok, jók-rosszak vegyesen —, a beszélgetést azonban egy kicsit „korábban” kezdtük. Elvárja a környezet Az utóbbi években akár a műszaki, vagy az orvosi egyetemeken is tanulhatnak a hallgatók népművelési ismereteket, szemináriumon, szak- kollégiumon foglalkozhatnak a közművelődés elméleti kérdéseivel. Természetesen így van ez a nyíregyházi főiskolákon is. Mi köze van például egy leendő gépész üzemmérnöknek a népműveléshez ? dúlt. Hajdú megyeiek, oda készültek, de nem sikerült a szállást elintézni. Ide nem nagyon vágytak, a helyet azonban kijelölték. Körülbelül annyit tudtak Naményról, hogy pár napja lett város ... — Aztán kaptunk egy füzetet, a Népművelési Intézet adja ki „Tájékozódási szempontok” ez a címe — magyarázza Simon Béla. — Hát, ezzel nem sokra megyünk. Meg egy programot, amiről kiderült, hogy azoknak készült, akiket helyettünk eredetileg idevártak. A művelőbe Sándor. — Ha ez belülről is ilyen, akkor érdemes lenne másokat is, minél több főiskolást idehozni. És kiderült, hogy belülről még sokkal érdekesebb ... — Egyelőre annyi — magyarázza Oláh Sándor —, hogy két lehetőség között választhattunk. Vagy egy idegen nyelv: angol, német, vagy orosz, vagy pedig népművelés. Rendes tantárgy, vizsgázunk belőle. De sokkal érdekesebb, hogy mi köze van később, ha végzett. Különösen a falura kerülő agrárértelmiségtől várja el a környezete, hogy előadásokat tartson, vagy agrárklubot szervezzen, stb .. . Simon Béla érdeklődése a népművelés iránt sokkal inkább érzelmi természetű. — Van egy kislány, népművelés szakos. Érdekel, amit leendő szakmájáról tervezget. Ennél többet azt hiszem, nem kell mondanom ... A tanárképzőn fő szakként is tanítanak népművelést, a tanító szakosok pedig szak- kollégiumra iratkozhatnak be. Vékony János kifejezetten népművelőnek tartja magát, máris hosszú távra tervez. — Biztosan szeretek majd tanítani is, hiszen ezt választottam. De most úgy érzem, ha lejár a pályázati rendszer miatt kötelező három év: művelődési házban a helyem. Valamelyik kis faluban, Szat- márban, a szálkái, vagy a gyarmati járásban, ahol sok munka vár, s aho) lehetőleg egyedül leszek. Nem félek attól, hogy ezzel a legnehezebbet választom, sőt, ezt keresem. Program, utólag Ebből máris kaptak egy kis ízelítőt. A mezőgazdászoknak például mindjárt a gyakorlat elején rosszul indési központban nem tudták, hogy mezőgazdász is jön, a tsz-programot utólag kellett megbeszélni... Féltik a lányokat Vékony János mindjárt az elején az ifjúság szabad idejének témájára „állt rá”, járt a gimnáziumban, a kollégiumban. — Szomorúak a tapasztalataim. A kollégisták például nem mehetnek be a presszóba. Hátha a diszkóba járnak — gondoltam. Megnéztem a diszkót: ötven fiú volt és két lány. Az anyukák féltik a lányokat. A gimnáziumban a tanároktól is érdeklődtem, de inkább a tanulmányi verseny eredményeiről beszéltek. Pedig a szabad idő nagy téma ... Egyértelműen pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek azonban a „ház” munkájáról. —Elámultam, amikor kívülről megláttam — vallja — Engem ez a rengeteg klub lepett meg — teszi hozzá Béla. — Kórus, barkácsolók, gyerekek, nyugdíjasok ... — Azt mondják, üresek a művelődési házak — gondolkodik el János. — Az emberek futnak a pénz után, és szinte legyőzh etet lennek látszik a közöny. Egyenként mégis mindenkiben él valami vágy, hogy ő, vagy a gyereke több legyen. A népművelőknek az egyes emberhez kellene eljutni, ezért is készülök én kis faluba ... íme, a sűrített vélemények. Azóta már vége a gyakorlatnak, készülnek a dolgozatok, melyekben véleményüket összefoglalják. Szakemberek tanulmányozzák majd, hogyan összegezték tapasztalataikat, mit hasznosíthatnak az amatőr népművelők megfigyeléseiből, akik így búcsúztak: pár év múlva bizonyosan találkozunk valamelyik művelődési házban, ahol szakelőadást tartanak, vagy éppen klubot vezetnek ... B. E. I Hasonlítás) SZAMOK, ADATOK tömkelegével találkozunk ezekben a hetekben. Sem a munkás, sem a termelőszövetkezeti tag nem marad ki belőle. Az egyik a termelési tanácskozáson, a másik a zárszámadó közgyűlésen hallhatja, hogy milyen volt a múlt évi termelés, mennyivel termeltek többet mint korábban, hogyan alakulnak a tervek erre az esztendőre. Szükség van ezekre a tájékoztatásokra, a helyes, ha a főbb adatokat ismertetik a munkásokkal, a tagsággal. Még helyesebb, ha nemcsak adatokról van szó, hanem az okokról és okozatokról is. Mert a számok rengetegében csak akkor lehet igazán tájékozódni, ha a munkás, a tsz-tag rögtön utána le tudja fordítani a maga nyelvére, a saját üzemrészére azokat. A közérthetőséggel egyre kevesebb a baj. A legtöbb helyen felismerték, hogy ezeknek a tanácskozásoknak csak akkor van értelmük, ha a hallgatóság nem fullad bele a számtengerbe, ha az ösz- szefüggésekre mutatnak rá. Ezt bizonyítja a legtöbb helyen a kibontakozott vita, az alkotó hozzászólások sokasága. Van viszont egy hátrány, ami a számokkal való összehasonlításnál adódik. Először jön a bűvös „bázishoz képest” megfogalmazás, amikor az egy évvel korábbi termelési adatot vetik össze az elért eredménnyel, s örömmeL nyugtázzák a több százalékos emelkedést. Aztán, amikor a termelés költségeiről esik szó, már panaszként hangzik, hogy egyes anyagok árai emelkedtek, nőttek a kiadások. A kettő közötti összhangra pedig sokszor nem mutatnak rá. A statisztikában úgy szoktak fogalmazni, hogy az elszámolás, az összehasonlítás folyó áron történik. Azt még elismerik, hogy a megváltozott feltételek között nem maradhatnak az árak változatlanok, arra viszont már nehezen reagálnak, hogy az eredményekben, a bázishoz képest elért emelkedésben benne vannak ezek a változások, amikor a vállalat is többért adta el a készterméket, a termelőszövetkezet is kapott felárat a tejért, a húsért stb. A beszámoló akkor lesz tel. jes, ha a nagyabb termelés, az emelkedő ráfordítások mellett arról szólnak, milyen intézkedéseket tettek a gazdaságosságért. A termelésben ugyanis nem a mindenáron nagyobb mennyiségek hajszolása a cél, hanem éppen a költségek, az általuk elérhető eredmény összevetése. Nemcsak sokat, hanem eredményesen, is kell termelni ahhoz, hogy a vállalat, a szövetkezet jól zárja az évet 1979-foen. L. B. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat 1978-iban átvette a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár vásárosnaményi üzemét. Az irodagépipari vállalat a svájci Hermes-céggel kötött megállapodás alapján iroda- gépgyártást végez, melyet részben Budapestről Vásá- rosnaményha telepítenek ki. A múlt év végéig letelepült az írógépalkatrész-gyártás egy része, valamint az írógép több részegységének szerelése. Vásárosnaményban a vállalat 1980 végéig 76 millió forint értékű fejlesztést irányozott elő. Ebből az ösz- szegből 43 millió forint értékben épületeket hoznak létre, gépbeszerzésre pedig 33 millió forintot fordítanak. A vállalat vásárosnaményi üzemének jelenlegi éves termelési értéke 40 millió forint. A fejlesztés befejezését követően 1981-ben 180 millió forintra emelkedik a termelési érték, a foglalkoztatottak száma pedig a jelenlegi 350 főről 700 főre nő. Az üzem teljes termelése tőkés piacon kerül értékesítésre. Az irodagépipari vállalat a fejlesztéshez nem rendelkezik elegendő összeggel, ezért 15 millió forint területfejlesz. tési alaptámogatást pályáz meg. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén a fejlesztés központi területfejlesztési alapból való támogatását javasolta. A végrehajtó bizottság javaslatát alátámasztja, hogy a fejlesztés hatásaként jelentkező munkaerőigény Vásáros- narnény városból és vonzás- körzetéből biztosítható. A fejlesztés Vásárosnamény város további urbanizációját és a lakosság — főleg női — foglalkoztatási színvonala növelését segíti elő, ezenkívül a létrehozott termékek értékesítése hozzájárul a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához. Az iszákos tó # smertem egy fuvarost. Nem azt, aki széna helyett szalmát rakott a jászolba és, hogy lovát becsapja, zöld szemüveget tett az állat szemére. Az öreg Boros szegény volt, de nem csalafinta. Nem is volt rá szükség, hiszen Bandi, a ló vak volt. Soha sem látta, mit evett. De nem a vakságáért, másért; a makacsságáért, az iszákosságáért jutott eszembe az állat. Vesztére az öreg Borosnak — egy busásan fizető fuvar után, meg, miután a sárga földig leszopta magát —, olyan gondolata támadt, hogy egy vödör sörrel kínálta meg a lovát. Elég volt. A ló alkoholista lett. Bandi az ominózus esetet követően minden áldott nap ledekkolt a kocsma előtt és' nem mozdult, állt, mint a cövek. Következett, lelkünk örömére az ingyencirkusz. Az öreg Boros kijött a kocsmából, felszállt a szekérre és ékes, tömör palócsággal rendelkezett: — Baridé nyél A ló meg sem mozdult. — Bandé nyél Az istenyét nyékié — mondta, most már mérgesen, ostorát pattogtatva a fuvaros. A ló bőrén enyhe rángás cikázott végig, a fülét hátracsapta majd előreszegezte, de nem mozdult. Uj szöveg következett: — Bandé nyél... Bandé, ha leszállók!... Oda se neki. Az okos állat türelemmel megvárta, míg gazdája farolva nagy nehezen leszállt és csak hegyezte a fülét az újabb felszólításra. — Bandé, nyél... Bandé, ha felszállók! Felszállt a fuvaros, aztán leszállt és ismét felszállt. A kocsmából kijöttek az emberek, söröskorsóval, borospohárral a kezükben tanácsokat osztottak, heccelőd- tek, kacagtak. A kisváros egyetlen gömbakácokkal szegélyezett tere megtelt mámorosán vidám emberekkel, gyerekekkel. Az öreg palóc tette a dolgát: kiabált, ígért és fenyegetőzött, leszállt és felszállt, mígnem robbanásig tágult dühe, be nem vitte a kocsmába. Ekkor történt a csoda. A ló utánament. Bandi addig- addig farolgatott, amíg ki nem akadt a hámfa, aztán feje egyetlen mozdulatával lerántotta az ülésre dobott gyeplőt és elhagyja a szekeret, besétált az ivóba. Döbbenetes volt a látvány. Aki volt bent, szájtátva nézte, miként ballag a ló a söntés- hez, hogyan tolta gyengéden arrébb gazdáját, és belenyalt a frissen csapolt sörbe. Ekkor kurjantotta el valaki, — Boros bátyám! Hiszen ez a ló szomjas! Hozták a vödröt, sört és bort öntöttek bele és a ló ivott. Kulturáltan, tempósan, bölcs nyugalommal szürcsöl- te, szopta magába az italt. Nem részegedéit le, vidámabb közérzetét csak a felcsapott, zászlósán tartott farka jelezte. Ezek után ketten jártak a kocsmába, az öreg Boros és a ló. A lova tette híressé az öreg palócot. Mert mondták: „Ugyan mi csodálni való lenne abban, ha egy fuvaros iszik?” (seres) Amatőr népművelők gyakorlaton Vékony János... Simon Béla.., Oláh Sándor
