Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
4 KELET-MA'GYARORSZÁG 1979. február 16. Napi külpolitikai kommentár Mexikó és az „olajétvágy” CARTER, AMERIKAI ELNÖKÖT a mexikóiak nem részesítették meleg fogadtatásban. Még meg sem érkezett, már nagy tömegek tüntettek ellene. A megmozdulások — mintegy óriási felkiáltójel — előre vetítették: nem lesz könnyű dolga az Egyesült Államok vezetőjének a szomszédos államban. Az egyszerű emberek, akik az utcára vonultak, elsősorban a latin-amerikai állam hatalmas olajkészletét féltik a „nagy étvágyú északi óriástól”, mert erre a kincsre az USA most szemet vetett. Ezért ment az amerikai elnök személyesen Mexikóba. Igaz, néhány pillanatig habozott, amikor kiderült, hogy az USA teheráni nagykövetségét rövid időre ismeretlen fegyveresek megszállták és fogva tartották a személyzetet. Aztán mégis az utazás mellett döntött, és megint csak az iráni események miatt: a közép-keleti országban lezajlott demokratikus fordulat kérdésessé tette az onnan érkező olajszállítmányokat, amelyek az amerikai szükségletek legalább hat százalékát fedezték eddig. Az elnöki látogatás másik kézen, fekvő oka: Washington jelezni kívánja, az Egyesült Államokban már nem úgy tekintenek Mexikóra, mint korábban. Magyarul: nem nézik le a súlyos társadalmigazdasági gondokkal küszködő „kis déli szomszédot”. Kérdés persze, mit szólnak Mexikóban a hirtelen támadt „amerikai nagyvonalúság, hoz”, amit Portillo elnök egy kőolaj-megállapodásért cserében mindenképpen szeretne elérni, az az USA-ba illegálisan bevándorolt, mintegy 12 millió mexikói vendég- munkás helyzetének rendezése. A korlátlan lehetőségek országában embertelen körülmények között tengődő mexikóiak ellen az amerikai jobboldal a látogatás előtt újból heves támadást indított. Portillo elnöknek szándéka, hogy az ország függőségét csökkentse az USA-tól. Erre azonban kevés a remény. Carter éppen azért ment oda, hogy ezt a függőséget erősítse; akadályozza szomszédját a szélesebb körrű és önállóbb nemzetközi kapcsolatokban, főleg a szocialista országokkal. (Mindezzel csorbíthatja Mexikó tekintélyét az el nem kötelezettek mozgalmában s Latin-Amerikában is.) Végül Carternek célja, hogy rábírja Portillót, ne csatlakozzék a kőolaj-expor- j táló országok szervezetéhez, az OPEC-hez. CARTER MAGABIZTOSAN kezdte meg tárgyalásait Portillóval: saját zsebében véli a tárgyalások „sikerének” aduját, az erőt, az utcazajjal nem törődik. A mexikói államfő „fegyvere” pusztán a kemény akarat és következetesség, ha odafigyelt választói intelmeire. Kocsi Margit (Folytatás az 1. oldalról) reggel nem érkeztek újabb jelentések. A teheráni központi rádió, röviddel azután, hogy Khomeini felfegyverzett hívei visszaverték a rádió és televízió székháza ellen indított támadást, egységre szólította a lakosságot. A rádió és több külövárosi intézmény ellen végrehajtott támadások résztvevőinek pártállása egyelőre nem tisztázott, s a teheráni központi rádió szerdán éjfélkor még mindig csak „forradalomellenes erőkről” beszél. Csütörtökön a népi erők fellépésének köszönhetően helyreállt a nyugalom Tab- riziban, ahol szerdán a megdöntött sah hívei, valamint a feloszlatott titkosrendőrség ügynökei támadást intéztek a helyi rádió ellen. A TASZSZ tudósítása szerint a teheráni, csütörtöki provokációkat szintén az uralkodót támogató csoportok hajtották végre. Az iráni néppárt (TUDEH) központi bizottsága üzenetet intézett a szabadságért és függetlenségért küzdő összes erőhöz. A Teheránban csütörtökön közzétett dokumentum rámutat, hogy a sah rendszere fölött aratott győzelem csak az első lépés a végső diadalhoz vezető úton, mert a nép által kivívott eredményeket visszafordíthatatlanná kell tenni. Most mindenekelőtt a győzelmet kiharcoló politikai erők egysége és szilárdsága a legfontosabb — hangoztatja az üzenet. Újabb államok ismerték el az iráni vezetést, köztük Marokkó, amely jelenleg is vendégül látja az Iránból elűzött sahot. A Bazargan kormányához intézett üzenetében Marokkó hangoztatta, hogy „tudomásul veszi az iráni tényeket” s reméli, hogy a két ország baráti viszonya a jövőben is fennmarad. Az új vezetést ilyen értelemben tájékoztatta a többi között az NSZK, Finnország, Görögország, Törökország, Venezuela, Nepál, a Jemeni NDK, a Koreai NDK, Vietnam és Japán. Mint a teheráni rádió közölte: Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a napokban az iráni fővárosba utazik, hogy személyesen fejezze ki jókívánságait Khomeini ajatollahnak. Vadonból jött matematikus Tíz évi bújdosás után előkerült Zsen Hea-ming, aki 1967-ben végzett a Csilin tartományi egyetem matematika szakán. A fiatal matematikus elkövette azt a hibát, hogy mindjárt a kulturális forradalom első szakaszában kiszámította: „beteg forradalomról” van szó, és nagybetűs faliújságokon tiltakozott a kulturális forradalom radikális irányítóinak elmélete, gyakorlata ellen. Mi több: verset írt, amelyben „Északról délre szálló verébnek” titulálta Csiang Csing asszonyt, Ma^Ce-tung feleségét. Válaszul szélsőségesen reakciósnak, a nép és a párt ellenségének nyilvánították s kegyetlen üldöztetésnek, kínzásoknak vetették alá. Végül is sikerült kiszabadulnia a vörösgárdisták karmaiból és nyomtalanul eltűnnie. Éveken át körözték és nyomoztak utána, de nem sikerült kézre keríteni. A tíz évi bújdosás után előkerült és a Csiling tartományi egyetemre meghívott matematikus elmondotta, hogy 1968, és 1970 között szülei házában, egy egészségtelen, föld alatti veremben húzta meg magát. Mivel súlyosan megbetegedett és paralizis fenyegette, később Hejlungcsian tartományba menekült és a hegyek között, vademberként tengette életét. Körözés alatt állt, ezért nem regisztráltathatta magát a helyi hatóságoknál, hogy élelmiszerjegyekhez jusson. Hosszú éveken át arra kényszerült tehát, hogy maga tákolta kunyhóban- lakjon, és vad növényeken, apró vadállatok húsán éljen. TELEX BERLIN A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség berlini székhelyén nyilatkozatot tett közzé, amelyben — az NSZK. ban jelenleg érvényben lévő jogi rendelkezésekkel összefüggésben — tiltakozik a náci háborúsbűnök elévülése ellen. „Mindazok mellett állunk, akik követelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fogadja el a háborúsbűntettek és az emberiség ellen elkövetett bűnök elévülését kizáró ENSZ-konvenci- ót, s csatlakozzék ahhoz” — hangzik a nyilatkozat. WASHINGTON Miután sikerült tető alá hozni a Camp David-i különalkut, az Egyesült Államok bőkezűen megfizeti Egyiptomot és Izraelt az általuk tanúsított „rugalmasságért”. A washingtoni kormány félkérte a kongresszust, hogy az október 1-ével kezdődő 1980-as pénzügyi évben szavazzon meg Izraelnek 2 milliárd dollár, Egyiptomnak pedig 750 millió dollár katonai-gazdasági segélyt. ÜJ DELHI Az új-delhi magyar tájékoztatási és kulturális központban Vértes János, a Magyar Népköztársaság indiai nagykövete bensőséges ünnepség keretében adta át az Ady-emlékérmet Vishnu Khare költőnek, a Sahitya Akadémia főtitkár-helyettesének és Vijay Chadanak, a Mosac című irodalmi folyóirat főszerkesztőjének az Ady-centenárium indiai ünneplése során kifejtett kiemelkedő tevékenységükért. KHARTOUM Hírügynökségi értesülések szerint Gsád fővárosában, Ndjemenában csütörtökön folytatódtak a harcok az elnökhöz hű csapatok és a Hissian Habre miniszterelnököt támogató erők között. A miniszterelnök-párti „szaki fegyveres erők” heves támadást indítottak és védekező állásba kényszerítették az ellenfelet. Csütörtöki jelentések arról tudósítanak, hogy Félix Malloum, csádi elnök a ndjemenai francia katonai támaszponton keresett menedéket, ahol számos francia állampolgár is tartózkodik. AZ IRAKI VIHAR (1.) Á pásztor unokája A z iráni milliók életében február 12-e új korszak kezdetét jelzi: ezen a napon tetőződött az a gigászi küzdelem, amely a gyűlölt monarchia megdöntésére bontakozott ki az országban, s amelyben részt vettek a vallási és a világi ellenzék legkülönbözőbb aramLataii, a fanatikus síita muzulmán hívőktől a kommunistákig. Győzött a demokratikus népi forradalom, véget ért a Reza-dinasztia több mint fél évszázados uralma. A megdöntött császár, aki a legnagyobb perzsa uralkodók nyomdokaiban szeretett volna járni, aki modem tőkés nagyiparról és a Perzsa-öböl ellenőrzésére alkalmas hadseregről álmodott, s aki közben óriási magánvagyunra tett szert, egyszerű hegyid pásztorok unokájaként látta meg a napvilágot. r Apja a Kaspi-tó mellett, egy hegyi faluban nőtt fel. Családja olyan szegény volt, hogy 14 éves korában önként állt be a hadseregbe, ahol legalább enni kapott. így mesélte el pályafutása kezdetét Reza kán, akit kivételes bátorsága miatt hamarosan tiszti rangra emeltek. Ezredes volt, amikor felesége 1919. október 26-án ikreknek adott életet, egy lánynak és egy fiúnak. (Az utóbbit a szülők Mohamed névre keresztelték. Nagy jövőt szántak neki, svájci iskolákban neveltették, ott ismerkedett meg az iparosodott Nyugat technikai vívmányaival, köztük a repülőgépekkel, amelyek vezetését magas fokon elsajátította.) Reza kán 1925 decemberében megdöntötte a Kadzsar-dinasztiát, s maga ült a trónra. Fasisztabarát lévén, amikor a második világháború kitört, a hitleri Németország rendelkezésére akarta bocsátani országát, hogy onnan indítsanak támadást a Szovjetunió olajban gazdag déli körzetei ellen. Ezért 1941 augusztusában Anglia és a Szovjetunió megszállta Iránt. Reza kán az ország elhagyására kényszerült; a trónról lemondott fia javára. Reza Pahlavi, környezete tanácsára, megnősült, feleségül vette Faruk egyiptomi király 17 éves lányát, akitől azonban hamarosan elvált, s utódjául Sorayát választotta, de vele sem élt sokáig. A háború éveiben politikával nem sokat foglalkozott, egyetlen nyilvános szereplésére 1943-ban Sztálin, Roosevelt és Chur- chil teheráni konferenciáján került sor: találkozott az államférfiakkal, csupán ennyi volt a szerepe. A német fasizmus fölött aratott sikerek nem maradtak hatás nélkül az iráni népre sem. Megerősödött a haladó mozgalom, jelentős politikai tényezővé vált az 1920- ban alakult kommunista párt, amelyet azonban 1925-ben betiltottak, s 1941-ben Tudeh Párt néven alakult újjá. A párt az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A fellendülő népmozgalom kiemelkedő fejezete volt az iráni Azerbajdzsán népének harca az autonómiáért, amely 1945 végén az általános választások eredményeként, a köztársaság megalakításával ért véget. Ezzel egy időben a kurdok is autonómiát követeltek. Az iráni kormány csak akkor határozta el magát az azerbajdzsánokkal és a kur- dok'kal való leszámolásra, amikor a Szovjetunió — 1946 elején — kivonta csapatait az országból, ugyanakkor Anglia és az Egyesült Államok kormánya .elhatározta, hogy nem engedik kicsúszni a kezükből az olajban gazdag stratégiai fontosságú országot. Az amerikaiak Teheránba küldték Schwarzkopf tábornokot, aki a sah tanácsadójaként irányította az azerbajdzsán! és kurdisztáni mozgalom leverését. A kegyetlen vérengzés során tizenötezer embert gyilkoltak le, köztük a Tudeh Párt ismert vezetőit, szakszervezeti aktivistákat és haladó személyiségeket. A Tudeh Pártot 1949- ben törvényen kívül helyezték és azóta illegalitásban működött. Az 1947-es választásokon mandátumhoz jutott egy Moszadik nevű politikus, a nemzeti burzsoázia képviselője, aki 1950-ben a parlament olajügyi bizottságának lett az elnöke és szívósan küzdött az olajkincs államosításáért. Razmarah tábornok-miniszterelnök azonban húzta-halasztotta az ügyet, mígnem 1951 áprilisának első napjaiban egy fanatikus hívő-nacionalista golyói ki nem oltották az életét, éppen akkor, amikor reggeli ájtatossága végeztével kilépett az egyik mecset ajtaján. T emetése óriási tüntetéssé vált. A tömeg azonban nem a tábornok-miniszterelnök gyilkosainak kézre kerítését követelte, hanem Moszadik nevét skandálta. A sah egy ideig mekísérelte az ellenállást, 1951. április 28-án azonban végül is miniszterelnökké nevezte ki Moszadikot, majd két hét múlva kénytelen volt aláírni az olaj államosításáról szóló törvényrendeletet is. Ez volt az első nagy csata, amelyet a császár és az angol—amerikai tanácsadói az iráni hazafiakkal szemben elvesztettek. A haladó erők győzelme azonban nem bizonyult tartósnak. Kanyó András Jerzy “fe®* Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 36 Banki garanciákkal vásároltak gépeket és más berendezéseket. Épületeket emeltek, gépeket szereltek a halfeldolgozáshoz és konzervdoboz-készítéshez. Mivel más ipari centrumoktól távol voltak, helyben kellett univerzális kombinátokat teremteni, amelyek cinkezett bádoglemezből dobozokat készítettek, konzervvé dolgozták fel a halat, dobozba zárták és a hulladékból hallisztet készítettek. Végre minden kész volt, és a gyár termelni kezdett. A munkások gyorsan megtanulták és új szakmát. Autókkal, hajókkal vitték az óriási mennyiségű fehér lazacot. A raktárakban nőttek a dobozhegyek. A kész áru vándorolt tovább az Egyesült Államok üzleteibe. A nagykereskedők már néhány hét múlva értesítették a konszern vezetőségét, hogy a hírek nem a legjobbak, az árura „nem harapnak”. Ezért nagy reklámot csaptak az amerikai sajtóban. Az autósztrádákon hatalmas táblák jelentek meg ezzel a felirattal: Csak alaszkai lazacot vegyél! Az eredmény nullával volt egyenlő. A feldolgozott hal eladása nemcsak hogy nem nőtt, hanem a kombinát beindítását követő fellendülés után visszaesett. Még a nagyon drága reklámhadjárat ellenére is csökkent. Az amerikai fogyasztók egyszerűen nem akarták vásárolni az alaszkai terméket. A vezetőség úgy határozott, hogy komoly mértékben lészállítja az árakat és külön prémiumot fizet az eladóknak, ami talán fellendíti a piacot az újabb termékek előtt. Eltelt egy idő és a kereskedelmi igazgatónak kellemetlen hírt kellett közölnie az igazgatósággal — ahelyett, hogy emelkedett volna az eladás, még jobban csökkent. A gyárnak óriási veszteségei voltak. A további árengedmény ■ lehetetlen volt. Már így is a termelési ár alatt adták el. Ilyen helyzetben a bankokat nyugtalanította a konszern anyagi helyzete és a hatóság nyomása ellenére úgy döntöttek, hogy megtámadják a további hiteleket. Az üzlet az üzlet. A konszern a csőd szélén állt. Világos volt, hogy még két, három hónapig húzni lehet az időt és akkor be kell jelenteni a fizetésképtelenséget. Ebben a helyzetben legfeljebb az államkincstár kapja meg az adót, a bankok á hitelt. Ellenben a rengeteg kisember, halász elveszti a megtakarított pénzecskéjét. A konszern vezetősége szünet nélkül tanácskozott. Az egyik viharos ülés idején, amikor kétségbeesetten keresték a katasztrófa elkerülésének módját, a felügyelő hatóság egyik tagja szóikért és furcsa javaslatot tett. Bejelentette, hogy van egy barátja — amerikai pénzember —, aki nagyon ügyes és nagy gyakorlattal rendelkezik. Ide kellene hívni, és megkérni, hogy segítsen. Elvégre ebben nincs semmi rizikó, mert a cég helyzete úgyis reménytelen. A javaslatot elfogadták, és még ugyanazon a napon táviratot küldtek New Yorkba, egy bizonyos Henry MacArecknek. A válasz szintén táviratilag érkezett. Mister MacAreck elfogadta elvben a javaslatot, hogy foglalkozik a konszern megmentésével, csak azt kérte, hogy részletes adatokat küldjenek a cég helyzetéről, mint például a mérlegről, a hitelezőkről, a fizetések határidejéről és a cég készítményének eladási módjáról. Az adatok kézhez vétele után a pénzember két hetet kért, hogy megismerkedjen a helyzettel. Ezután megérkezett Alaszkába és kérte, hogy hívják össze a vezetőségi ülést. MacAreck úr referátumában részletes analízist adott a vállalat helyzetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre támaszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a bankok felmondták a hiteleket és megtagadták a további kifizetéseket. Saját erőből kellett volna tartalékot teremteni, hogy a gyár túlélje a kritikus időszakot A vezetőség képviselői megmagyarázták, hogy a konszern részvényesei elsősorban halászok és helyi kisemberek. A nagytőke nem érdeklődött az ilyen befektetés iránt, ami pedig a bankhiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának engedve éltek vele, a hatóságéval, mely érdekelt volt az iparosításban azon a területen, ahol sok munkanélküli van. Éppen ezért a bankok már az első alkalmat megragadták, hogy megtagadják a további hiteleket. MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hangsúlyozva, hogy az ő figyelmeztetésének elsősorban elméleti jellege van, mert úgy sincs semmi lehetőség ennek a hibának a helyrehozásához. Mert, ha új részvényeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a piacon. Ki vásárolná meg az olyan cégnek a részvényét, amelyről köztudott, hogy csőd "Szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutatta, hogy a vásárlók a kedvezményes ár ellenére sem akarják az alaszkai árut vásárolni. Miért? (Folytatjuk)
