Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 17. Ismét találkozott Szófiában L. Brezsnyev és Todor Zsivkov A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának szék- házáibaan kedden találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke között. Az elvtársiasság és a maradéktalan kölcsönös megértés légkörében lezajlott találkozón folytatódott a két ország együttműködésének továbbfejlesztésével és tökéletesítésével, valamint a két ország közötti közeledéssel kapcsolatos kérdések megvitatása. Pahlavi elhagyta Iránt Iszlám Forradalmi Tanácsot, alakított ki Khomeini vallási vezető A KGST ÉS MAGYARORSZÁG I Változások a gépiparban A szocialista országok gazdasági közösségének megalapításakor a gépipar csak néhány tagországban volt az ipar vezető ágazata. Ilyen országok közé tartozott a Szovjetunió, az NDK, valamint Csehszlovákia. A többi ország „történelmi örökségül” kapta az elmaradott, gyengén fejlett ipart, amelyben a gépipar igen kis szerepet játszott. Ezért nem véletlen, nogy az utóbbi három évtizedben a tagországok megkülönböztetett figyelmet fordítottak a gépipar fejlesztésére. A fejlődés fontos tényezője, hogy az ötvenes évek közepétől a tagországok egyre szorosabb együttműködést építettek ki. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYEI A kapcsolatok építésének első szakaszában — ez főleg az ötvenes-hatvanas években volt így — első lépésként a szocialista országok nagy és megbízható felvevőpiacot biztosítottak egymás gépipari termékeinek. Ezekre alapozva új iparágak honosodtak meg minden országban és fontos cél lett a termelés dinamikus bővítése. Ennek eredménye, hogy 1977 végén a tagországok az egymás közötti szállításokból fedezték gép- importigényük mintegy kétharmadát. Minőségileg új szakasz nyitányát jelentette az, hogy a hatvanas évek elejétől a gépipari szakemberek már nemcsak a kész gépek, berendezések kölcsönös szállítását szorgalmazták, hanem felvetették a szakosítás és a gyártási kooperáció gondolatát is. A kölcsönös elemzések bebizonyították, hogy a termelési munkamegosztás továbbfejlesztett formája előnyös valamennyi résztvevő számára és nagymértékben elősegíti a kölcsönös gépkereskedelem fejlődésével egymás igényeinek teljesebb kielégítését. Ennek megfelelően dolgozták ki a szakértők a hatvanas években a két-, illetve sokoldalú termelésszakosítási, gyártásszakosítási programokat. Magyarország gazdasági érdekeit, termelési adottságait figyelembe véve ösz- szesen 52 sokoldalú egyezmény megvalósításában vesz részt. 1977 végén a KGSTországokba irányuló magyar gépipari kivitel közel 40 százaléka már a szakosított termék volt. IKARUS ÉS ZSIGULI A magyar járműipar talán legjelentősebb export- terméke az autóbusz. Az utóbbi években a hazai gyártókapacitás mintegy 6Ö százalékkal bővült. Ennek eredményeként évente több mint 11 ezer kész autóbusz gördülhet le a szerelőszalagokról. Az előállított termékek mintegy 85—90 százalékát külföldön értékesítjük. A magyar járműipar fejlődésének egyik jelentős állomása volt, hogy bekapcsolódott a több mint tízéves múltra visszatekintő VÁZ személygépkocsi együttműködésbe. (Hazánkon kívül részt vesz a kooperációban Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Lengyelország, valamint Jugoszlávia is.) Magyarország az egyes típusoktól függően 15—20 féle részegységet és alkatrészt készít a Togliattiban működő üzem részére. Ezeknek a szállításoknak ellenértékeként kész Lada személygépkocsikat kapunk. A hazánkban igen keresett kis fogyasztású autókból a mostani ötéves tervidőszakban összesen 180—200 ezer darabot vásárolunk. SZÁMÍTÓGÉPCSALÁD A szocialista országok gépipari együttműködésének egyik kiemelkedő programja a számítástechnikai együttműködés. A növekvő információszükséglet elengedhetetlenné tette a korszerű számítógépgyártó bázis megteremtését a KGST- országokban. Hazánk ugyancsak részt vesz ennek a programnak a valóra váltásában. A sokoldalú megállapodásnak megfelelően vállaltuk a számítógépcsalád legkisebb tagjának — az R—10-nek — kifejlesztését, sorozatgyártásának megszervezését, majd folyamatos műszaki színvonalemelését. A vállalt kötelezettségeinknek megfelelően fejlesztettük ki a géphez tartozó perifériákat és egyéb kisegítő berendezéseket is. Ezeknek a termékeknek szállítására sokoldalú egyezményeket írtunk alá. Az előzetes számítások szerint az 1976—80-as években a KGST-országok egymás közötti számítógépforgalmából hazánk mintegy tíz százalékkal részesedik majd. Jelentősek a magyar népgazdaság szempontjából azok a sokoldalú egyezmények is, amelyek a híradás- ipari termékek, mezőgazda- sági, élelmiszeripari gépek, orvostechnikai készülékek termelését és kölcsönös szállítását szabályozzák. Faragó András (Következik: Energiaválság nélkül) Kommentár Lehetőségek és akadályok R égi igazság, hogy a dolgok a külpolitikában is összefüggenek. Ilyen szempontból különösen két hír ragadja meg a figyelmet. Az egyik: Carter elnök bejelentette, hogy a SALT—II-vel kapcsolatos megkötendő megállapodást államközi szerződésként terjeszti a kongresszus elé. A másik: Leonyid Brezsnyev interjúja az egyik legtekintélyesebb amerikai hetilapnak. Az. államközi szerződések ratifikálásához az amerikai * törvények szerint kétharmados többség kell. Ezt az arányt nem lesz könnyű elérni: a hidegháború túlságosan sok híve ül az Egyesült Államok törvényhozásában. Az elnök azért kénytelen volt figyelmeztetni a honatyákat, hogy a SALT—II. elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke erősítését szolgáló törekvésekre és ártana a világban az Egyesült Államokról alkotott képnek”. Leonyid Brezsnyevnek a Time Magazin számára adott interjúja emlékeztet arra, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok komoly javulásához vezető úton „mesterséges akadályokat hoztak létre. Ezeket az akadályokat el lehet és el kell távolítani”. Leonyid Brezsnyev plasztikus fogalmazásban utal a potenciális torlaszrakóknak a „szovjet fenyegetéssel” kapcsolatos képtelen hisztéria- keltésére: „Vajon igényt tar- tunk-e egyetlen négyzetkilométernyi területre más államoktól?... Vajon nem a Szovjetunió az egyik fő kezdeményezője és aktív résztvevője mindazoknak a lépéseknek, amelyek Európában a béke megszilárdítása és a békés együttműködés fejlesztésére irányulnak?” A kérdésre csak egyféleképpen lehet válaszolniok mindazoknak — akik igazat akarnak mondani. Ha eljut a washingtoni Capitoliumra a még megkötendő egyezmény, a világ ezt a választ várja a képviselőktől és szenátoroktól annak a felismerésnek alapján, hogy a felelősség egyszerűen mérhetetlen. H. E. o A kocsi majdnem hangtalanul indult el. A kis papíráruüzlet tulajdonosa még egy pillanatig a járdán állt. Zsebében érezte a háromezer fontos bankjegy zörgését, és biztos volt abban, hogy még tizenkét hasonlót kap. így hát nagyon vidám hangulatban tért vissza az üzletébe. Néhány óráig semmi rendkívüli nem történt. Az üzletben nem volt nagy a forgalom. Más ügyfelei sem voltak aznap Tomlinson úrnak. Csak úgy öt óra körül jött a sötétkék kezeslábasba öltözött ismerős munkásunk. Udvariasan üdvözölte a tulajdonost; és mosolyogva tette le a pultra a három schillinget és azt mondta: — Tessék a tartozásom. Még egyszer köszönöm, és kérem a hegedűmet. Hol van? Nem látom ott, ahová tegnap tette. — A másik szobába tettem — magyarázta a kereskedő. — Fáradjon velem. A bejárati ajtót ismét becsukta és újra kiakasztotta a „Zárva” feliratú táblát. Ekkor a kereskedő a másik szobában az íróasztal melletti székre mutatott, ő maga kinyitotta a nehéz páncélszekrény ajtaját, kivette a hegedűt, az asztalra tette. Leült a másik székre, s azt javasolta: — Mit szólna ön, ha azt Mohammad Reza Pahlavi iráni sah kedden helyi idő szerint délután negyed kettőkor különrepülőgépen feleségével együtt elhagyta országát. Nyugati hírügynökségi kommentátorok szerint távozása azt jelenti, hogy — legalábbis abszolút uralkodóként — többé nem térhet vissza Iránba. Néhány perccel korábban a parlament alsóháza 149 szavazattal, 43 ellenében és 13 képviselő tartózkodása mellett, jóváhagyta Baktiar kormányának programját. A sah minden hivatalos ünnepség nélkül néhány vezető politikus és mindössze két iráni újságíró jelenlétében távozott. Elutazásakor adott nyilatkozatában a sah fáradtságra panaszkodott és azt mondta, hogy azért csak most utazik, mert meg kellett várnia, amíg a parlament bizalmat szavaz a kormánynak. Visz- szatérésének lehetőségéről annyit közölt, hogy annak időpontja „kizárólag egészségi állapotától függ. Azt hangoztatta, hogy az ország gazdaságának helyreállításához az egész nép együttműködésére van szükség é$ hogy számít az iráni nép összefomondanám, hogy szeretném megvenni a hegedűjét?! A munkás elmosolyodott: — Nincs szándékomban eladni. Magam is szeretek játszani és a lányomnak is nagy zenei tehetsége van. Taníttatni akarom, hogy többre vigye, mint én. Ez régi hegedű. Az én családom tulajdona legalább százötven esztendeje és mindig jó szolgálatot tett valakinek. Játszott rajta a nagyapám, az apám és éri. Játsszon majd rajta a lányom is. Azt hiszem, sokat ér. — Nem akarom becsapni. Valóban régi is, jó is a hegedű. Becsületes ember vagyok és adok érte... — itt Tomlinson úr egy pillanatra töprengett —, adok önnek érte háromezer fontot. — Háromezret? — csodálkozott a munkás. Reza Pahlavi iráni sah és Farah császárnő elhagyta Teheránt. A képen az uralkodó- pár a repülőtéren. (Kelet-Ma- gyarország telefoto) gására, hazafias érzelmeire e cél megvalósítása érdekében. Abban, hogy Reza Pahlavi visszatérhet-e országába, meghatározó szerepe lesz Khomeini Ajatollahnak, a vallási ellenzék legbefolyásosabb vezetőjének, Khomeini bejelentette, hogy a sah távozása után hazatér párizsi önkéntes száműzetéséből. Az uralkodó ellenzékének szimbólumává nőtt vallási vezető már megalakította az úgynevezett Iszlám Forradalmi Tanácsot, amellyel az iszlám köztársaság alapjait kívánja lerakni. A sah távozásának a tehe- ráni rádióban elhangzott bejelentése után a főváros lakossága valóságos örömünnepet ült. A tömegek énekelve, autódudák hangorkánja kíséretében vonultak az utcára. A sah és felesége néhány napot Szadat elnök vendégeként az egyiptomi Asszuánban tölt, majd Európán keresztül érkezik Los Angelesbe. Eközben Tomlinson kinyitotta a régi, kopott tárcáját és előkotorta belőle a három ezerfontost. A munkás hitetlenkedve nézett rá. Látszott, hogy először látott papírbankóban ilyen nagy ösz- szeget. — Fogja a pénzt, barátom — biztatta a kereskedő —, s adjon hálát istennek, hogy hozzám jött rajztömböt vásárolni, a hegedűvel a hóna alatt és hiányzott a három schillingje. A hegedű tulajdonosa már kinyújtotta a kezét a pénzért, de hirtelen visszahúzta. — Ismerem magukat, kereskedőket — mondta. — Ha ön háromezret akar nekem azonnal adni, akkor a hegedű legalább tizet ér. Adjon kilenc ilyen bankjegyet és megkapja a hangszert. — Kilencezret egy darab fáért, és méghozzá belül üres is? Megőrült? — Ha nem, hát nem. Viszontlátásra — a munkás felállt és a hegedűért nyúlt. — Üljön már le. — Tomlinson majdnem erővel kényszerítette vendégét, hogy leüljön. — Az okos emberek mindig szót értenek egymással. Minek ez a nagy sietség? Adok ötezret. — Nem. Kilenc alatt nem adom. — De makacs ember. El tudja képzelni, mennyi az a kilencezer? Mennyi ideig kell dolgozni, hogy annyit keressen? Én készpénzben adók hatezret a hegedűért, amiből sem önnek, sem az ön nagyapjának semmi haszna nem volt. — Kilencért adom el — ismételte makacsul a munkás. — Miért vette a fejébe ezt a kilencezret? Miért éppen kilenc és nem hét? Hiszen ez a hegedű még hetet sem ér. Meg akarom venni, mert nagyon tetszik nekem. — Vagy ad érte kilencet, vagy nincs miről beszélgetnünk. Kilencezret kell, hogy kapjak érte. Ott, ahol a sógorom lakik, van egy asztá- losműhely egy kis házzal, kerttel eladó. A tulajdonos nyolcezret akar érte. Tegnap mondta éppen a sógorom, hogy találtak is rá vevőt, de nem tudnak megegyezni. A vevő ötéves részletre kéri, a tulajdonos hároméves részletre akarja adni. Ha kapok kilencet, azonnal megveszem készpénzért. — Hiszen ön mondta, hogy az eladó nyolcezret kér és nem kilencet. — Igen, de nekem is kell ezer. A javításra, berendezésre. — Nevetséges. Ha az eladó háromévi részletre is adja, akkor minek kell azonnal kifizetni az egészet? Vagy olcsóbban kell tőle készpénzért megvenni. Ezret köny- nyen lealkudhat. — És ha nem adja olcsóbban? — Én is kockáztatok. Veszek egy hegedűt, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért, és óriási összeget fizetek érte. De nyolcnál többet nem adok. Gondolja meg. Nyolcezer! Hegedű helyett lesz önnek háza, kertje és saját műhelye. A munkás egy pillanatig töprengett: — Legyen az öné a hegedű és hozzon önnek szerencsét. De készpénzben, azonnal. Semmiféle csekket, váltót nem fogadok el. Innen egyenesen megyek Putneybe a sógorhoz, még haza, a Step- herd Marketre se megyek. De ha a házat már eladták volna, ezt soha nem bocsájtom meg magamnak. — Miért adták volna el? — Tomlinson ismét kinyitotta a páncélszekrényét és szedte ki belőle a bankjegyeket. Látszott, hogy ő sem szereti a csekket, váltót. — Gondolja, hogy olyan könnyű ma eladni Putneyben egy házat, asztalosműhelyt? Hogy olyan sok embernek van ma annyi pénze? Még ha el is adták, ennyi pénzért még jobbat vehet. Minden újság tele van hirdetéssel. Tessék, itt van három darab ezres, és a többi kisebb címletekben. A munkás minden sietség nélkül megszámolta a pénzt. Minden bankjegyet megnézett, hogy nem hamis-e. Néhányszor eltévesztette és újra kezdte a számolást. Végül azt mondta: — Egyezik. Rendben van. Felállt és'elbúcsúzott a kereskedőtől. Kifelé menet még biztosította, hogy bár a távoli Putneyben szándékozik majd lakni, ha valamilyen papirárura lesz ' szüksége, mindig Tomlinson úrhoz jön vásárolni. A kereskedő, amikor este bezárta az üzletét, roppant jó hangulatban volt. Nem mindenkinek és nem mindennap sikerül hétezer fontot keresni. Tomlinson úr, amikor hazaért, fütyörészett is, ami még sohasem történt meg vele. Elhatározta, hogy elmegy Menuhin koncertjére, hogy meghallgassa annak az embernek a játékát, aki tizenötezer fontot ad a hegedűért. Folytatjuk Jerzy »«gey Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY KGST tíTJ i j 1 f >
