Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET Kilenc hónap | ilenc évvel ezelőtt, 1970 februárjában ____ született meg a párt Központi Bizottságának az a határozata, amely a nők élet- és munkakörül­ményén hivatott javítani. Az elmúlt kilenc évben Szabolcs-Szatmár me­gyében a határozat szel­lemében egy sor helyi in­tézkedést hoztak a nők védelmében, a nők érde­kében. Megyénkben na­gyobb tempóban kellett lépni, hogy a több évtize­des elmaradásokat pótol­juk, de sok feladat még megoldásra vár. Ilyen pél­dául a kismamák, a le­endő édesanyák foglalkoz­tatása. A kilenc hónap, a ter­hesség kilenc hónapja örömökkel, reményekkel és gondokkal telített. A fizikai munkát végző nők kilenc hónapja kétszere­sen terhes. Számos helyen — például a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Sza­bolcs Cipőgyárban — könnyítettek a helyzetü­kön. Több megyei válla­latnál létrehozták a „gó­lyaüzemet”, vagy a „kis­mamaszalagot”. Ezeken a helyeken a terhes nők az utolsó hónapokban köny- nyebb munkát végeznek, s jobb körülmények kö­zött, azonos bérért. Ál­lamunk jelentős összege­ket áldoz azért, hogy egészséges gyermekek szülessenek. Sajnos, a kismamák kö­zött sok a veszélyeztetett terhes. Az orvosok sze­rint ez részben a kedve­zőtlen munkakörülmények miatt van. Zsúfolt mun­kahelyeken, például a húsipari vállalatnál és a korszerűtlen boltokban nem könnyű, de nem is lehetetlen a jobb munka- körülmény megteremté­se. Különböző óvó rend­szabályok úgynevezett til­tott munkaköröket írnak elő. Néhány helyen a ter­hes nők tiltott munkahe­lyen is dolgoznak, rész­ben azért, mert más mun­kát egyelőre nem tud­nak biztosítani számukra. A gazdasági vezetők fel­adata a helyi lehetősége­ket jobban kihasználni. H kollektív szerződé­sek módosításánál jó volna mindenütt lyozni, kedvező irányba terelni a kisma­mák munkáját. 1979 a gyermekek éve. A szüle­tendő gyermekeké is ... NYÍRBÁTOR BÜSZKESÉGE Vendégünk: Bajdik Ándrásné Itt kezdődik az Édesanyák útja. Erről az épületről nevezték el az utcát. A Patyolat könnyítései tást. Ehhez a munkánkhoz nagy segítséget adtak a he­lyi tanácsok. Biztosították a felvevőhelyet, s vállalatunk gépkocsija begyűjti, majd visszaviszi a ruhát és az ágyneműt. A közeljövőben a nyírbátori járásban, pon­tosabban Balkány környé­kén is bevezetjük a szol­gáltatásnak ezt a formáját, örvendetes, hogy Kisvárda körzetében változott a nők szemlélete, egyre többen igénybe veszik szolgáltatá­sainkat, így felfutott a kis- várdai szalon forgalma. Igen elterjedt a „bérágyne­mű”, erre a szolgáltatá­sunkra nem is' tudunk azonnal minden jelentkezőt elfogadni. — A nyíregyházi közpon­ti telepünk fejlesztésének harmadik üteme egy kicsit késik. Ennek anyagi okai vannak. A fejlesztésre 12 millió forintot terveztünk és most a végszámla 22 millió forint lesz. A fejlesz­tési lehetőségeink korlá­tozottak. A jósavárosi sza­lonunk tágas és szép, de nem tudjuk kellően gépek­kel ellátni. Nincs gépünk perzsa bundák és szőrme bundák tisztításához. Ezeket a bundákat felvesszük ugyan tisztításra, de a deb­receni vállalat tisztítja ki helyettünk. Remélem, ké­sőbb nekünk is lesz erre megfelelő gépünk. Rendezett városrész A legszebb utca a legszebb nevet viseli Nyírbátorban. Az édesanyákról nevezték el, kereken harminc évvel ez­előtt. Akkor történt, hogy a sokablakú, hosszú épületet átalakították szülőotthonná. Az átszervezések, a névvál­tozások idején nem sokat töprengtek az akkori közsé­gi vezetők: „A szülőotthon miatt legyen ez a rész az Édesanyák útja”. Az utca a rendelőintézetnél, illetve a szülőotthonnál kezdődik és a yasúti sinekig terjeszkedik. Az ember tisztelettel, s kü­lönös érzéssel járja végig az utcát Nemcsak az elnevezés miatt. Nagy Ferencné a cserép­kályha közelében babusgat egy kisfiút. Gyesen van ve­le. Egyébként a faipari szö­vetkezetben dolgozik. — Ez a .harmadik fiam. Két gyermeket akartunk, a harmadikat lánynak szeret­tük volna, de fő hogy egész­séges. Majd hoznak lányt a házhoz ezek a fiúk. Szere­tünk ebben az utcában lak­den korosztálynak készít szoknyát, kosztümöt, nadrá­got. Érthető, hogy nagy a forgalma, alig győzi a mun­kát. Segít az állam A névadó épületben, a szü­lőotthonban dr. Ladányi Pál főorvos arról beszél, hogy Az új városnak ez a része ma már méltán viseli ezt a nevet. Megszépültek, megfia­talodtak a régi házak és újak, modemek is épültek. Gyö­nyörűek, de nem hivalkodó- ak a kerítések, az udvarok rendezettek. Mindkét oldalon sima a járda, a gyermekko­csi simán gördülhet. A fé­nyes kövesút nem túl forgal­mas, pedig ez az utca tulaj­donképpen a város központ­jában van. Az ivóvízhálóza­tot már régebben kiépítet­ték, a belvíz elvezetését a közelmúltban oldották meg. A tanácson megtudtuk, pár év múlva még szebb lesz az utca, ahogy felenged a fagy, kezdik a fásítást, a virágosí- tást. Régen a kertek alatt kez­dődtek a homokbuckák, a lefolyó víz elöntötte az ud­varokat, néha még a járdán is állt a víz. Nagy Györgyné- től tudjuk meg, hogy itt szél­iében, hosszában mindenütt szőlő volt. Főleg direkt termő szőlő, az édesanyák, a felesé­gek megkeserítője. Harminc évvel ezelőtt kezdték kifor­gatni a régi tőkéket és kö­vetkezett a parcellázás, a házhelyek kimérése. „Akkor nem volt ennyi kedvezmény" — A férjemmel építettünk ide egy kis vályogházat. Ezt itt az udvar hátsó részén. 1972-ben a fiamék, Feriék a kis ház elé építették ezt a nagy házat. Az utcáról a kis ház így nem látszik. A régi kerekes kút még látható a járdáról, de az nem baj. Nincs takargatni, szégyelni valónk. Hét gyermeket .szül­tem a világra, akkoriban nem kaptak ennyi kedvezményt az anyák. Vagy tíz évvel ez­előtt jött egy ember egy má­sik utcából, hogy elcserélné velünk a kis házat. Nem mentünk bele a cserébe, részben a név miatt is. Az idős asszony menye, Balogh Ándrásné és. gyermeke. (Császár Csaba felvételei) ni, közel az iskola. A legna­gyobb fiam másodikos, de elsős korában sem kellett el­kísérni, csak a járdáig. Most ő viszi-hozza a középső fiút az óvodába. Kopogtat r I rr rr a vedono Balogh Andráséknak há­romszobás, szépen, ízlésesen berendezett lakásuk van. Kislánya még pólyás. A ház alatt kazán, így a központi fűtés mindenütt egyenletes meleget ad. Éppen érkezé­sünk idején távozik a védő­nő, aki tanácsokkal látta el a fiatal édesanyát. Az aszta­lon látható egy grafikonos fehér lap, rajta ez olvasha­tó: „Az egészséges csecsemők táplálkozása”. Baloghné a Csepeli Szerszámgépgyárban dolgozott a gyes előtt. — Amikor jöttek a fájdal­maim, gyalog mentem át szülni. Közel van ide min­den, jó helyre ' építkeztünk. Zsuzsi lányom nyolc hóna­pos, de tizennyolc éves korá­ig a közelben nevelkedhet. Van az utcában bölcsi, óvo­da, általános iskola. A gim­názium is a szomszédban ta­lálható. Az utca közepén az egyik házon cégtábla: „Somogyi Gyuláné kötöttáru készítő kisiparos”. A modem kötő­gépen meleg holmikat köt kismamáknak, persze min­közvetlenül a népesedéspo­litikai határozat megjelenése után a megyei tanács 634 ezer forintot adott az otthon fejlesztésére. Azóta kisebb összegekért tovább bővült és szépült az otthon, idén ma­gas téglakerítést emelnek az iskola felőli oldalra. Tavaly 619 gyermek született a meg­szépült szülőotthonban. Az édesanyák gyermekükkel a karjukon boldogan mennek ki a kapun. Az Édesanyák útjára lépnek. Nábrádi Lajos Áz Édesanyák útja | fa ez 3 HE! □ EG HM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 28. Q Munkásnők egy csoportjával munkamegbeszélést tart Volsinovszki Jánosné szalagvezető a nyíregyházi ruhagyárban. (Elek Emil felvétele) mosás, a vasalás év- századokon át a leg- J nehezebb női muti- RüffTcözé tartozott. Jelen­leg, a gépesített háztartások’ korszakában sem könnyű az említett két munka. A nők második műszakját, a háztartási munkát egyre eredményesebben segíti a Patyolat. Persze az igénye­ket még nem tudják ma­radéktalanul kielégíteni. Erről, és a női vezető hely­zetéről beszélgettünk Baj­dik Andrásnéval, a Nyírsé­gi Patyolat Vállalat főmér­nökével. — Hogy mit jelent nő lé­temre vezetőnek lenni? Semmi különösebbet. Ügy tudom, a megyében minden vállalatnál férfi a főmér­nök. Azelőtt a VAGÉP vál­lalatnál dolgoztam beosz­tott mérnökként. Ide egyből főmérnöknek neveztek ki. Részben azért, mert a Pa­tyolat többnyire nőket fog­lalkoztat. A vállalat lét­száma százötven, s a dolgo­zóink nyolcvan százaléka nő. Sokan azt tartják, hogy a férfiak dinamikusabban szerveznek és vezetnek. Halkan is lehet jól vezetni. Ennek ellenére határozot­tan mondom meg a felada­tokat. Talán mégis szeren­csés, hogy ennél a vállalat­nál nő a főmérnök. A nők az otthoni gondokat nehe­zebben felejtik el a munka­helyen. A kapcsolatte­remtés, a vigasztalás ne­kem könnyebben megy. Ha egy férfi vezető vigasztalja a női beosztottat, az eset­leg félreértésre adhat okot. Egyébként a férfi munka­társakkal is jó a kapcsola­tom. — Vállalatunk szolgál­tatási színvonala az orszá­gos átlag alatt van. Mély­ről indultunk, a sok-sok el­maradást a megyei tanács segítségével sem tudtuk ed­dig pótolni. Az utóbbi évek fejlődése azonban szembe­tűnő. A szatmári részen, pontosabban Csenger térsé­gében az ősszel vezettük be a hozom-viszem szolgálta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom