Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Házasság előtt öt év alatt mintegy 20 ezer fiatal, tízezer jegyespár jelent meg a nő- és családvédelmi tanácsadóban Nyíregyházán. Túlnyomó többségük 18 és 25 év közötti. Egy százalékuk terhesnek érezte a megjelenést. 20 százalék érdektelennek mondta magát, 79 százalék viszont nagyon hasznosnak találta azt, hogy lehetősége nyílt az orvossal való őszinte beszélgetésre. Vajon miért hasznos ez a találkozás? — kérdezheti valaki. Felnőtt, legalábbis feltételezhetően érett embereknek mi szükségük van arra, hogy nagy elhatározásuk előtt meghallgassák az orvos tanácsát? A tanácsadáson megjelentek jó néhány kérdésre választ adnak, írásban is. Ezek is azt mutatják: vannak bizony olyan pontok, amelyekre érdemes odafigyelni. A talán legmegnyugtatóbb a tapasztalatok közül az, amely a házasulandók anyagi helyzetét jellemzi. Ebből ugyanis kiderül, hogy a vőlegények hetvenhat százaléka 2000 és 3000 forint fölötti fizetéssel rendelkezik. A menyasszonyok helyzete korántsem ilyen jó, hetvenegy százalékuk 1000 és 2500 forint körüli jövedelmet közölt. összességében ez jó anyagi viszonyokat tükröz, viszont az is látható, hogy a férfiak átlagosan jóval magasabb jövedelme eleve egyfajta függőségi viszonyt teremt a házasságban férfi és nő között, az utóbbi rovására. Mindez adódik abból is, hogy a házasulandó fiatalok iskolai végzettsége között még meglehetősen nagy különbségek vannak, a nők között igen sok a szakképzet- len, míg a vőlegényeknek csaknem a fele szakmunkás, középiskolát végzett 36 százalékuk. Csak az egyetemet és főiskolát végzettek aránya azonos a férfiak és nők között. Ez a kép kis eltéréssel megfelel annak a hosszú idő alatt kialakult modellnek, amely társadalmunkra jellemző. A pozitív változás elsősorban ott található, hogy az iskolai végzettség nélküliek száma tízezrelékben sem fejezhető ki, s az igen alacsony, a létminimumot súroló jövedelmű jegyespárok száma se haladja meg a hat—hét százalékot. Ez a háttér, úgy tűnik, igen alkalmas arra, hogy jól induljanak a fiatalok az életnek. De vajon ennyi elég-e? A tapasztalat azt mutatja, hogy a családalapítás más' tekintetben történő előkészítése korántsem mutat ilyen bíztató képet. Ide sorolhatnók mindenekelőtt a lakáskérdést. A házasulok 55 százaléka a szülőknél fog lakni, 22 százalékuk albérletben. öt százalék még választ sem tud adni, s csupán hat százalék rendelkezik főbérlettel, 17 százalék saját házzal. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy a tanácsadáson 35 éves korig kell megjelenni, s a megkérdezettek között van, aki már másodszor, harmadszor köt házasságot, akkor kiderül: a fiatalok helyzete a legnehezebb. A jegyespárok esetében a legtöbb probléma abból adódik, hogy gyermekkorukban, a serdülő években igencsak gyenge felkészítést kapnak az életre. A megkérdezett menyasszonyoknak csupán 9 százaléka, a vőlegények 4 százaléka kapta meg otthon a nemi felvilágosítást. A leányok 56, a fiúk 69 százaléka a barátoktól értesült az élet rejtelmeiről, a másik nagy csoport könyvekből szerezte ismereteit. Az iskola csupán 4—7 százalékuknak nyújtott értelmes felvilágosítást. A tudományos megfigyelések azt bizonyítják, hogy 10 évente előbbre kerül az az idő, amikor a kislány nagyleánnyá válik. Jellemző, hogy a megkérdezett leányok 64 százalékának 14 éves kora előtt volt meg az első mensese, ami mindenképpen figyelmeztető mind az édesanyáknak, mind az iskolák nevelőinek. A biológiai érés ugyanakkor nem mindig esik egybe a fizikai érettséggel, s a legritkábban a szellemivel. Így aztán a fiatal leány, akinek hiányzik a szülői felvilágosítás, baráti értesülésekre kénytelen hagyatkozni, szexuális magatartása eltorzulhat. Hiszen azt tudjuk: a felvilágosítás korántsem jelent egyet a nemi felvilágosítással, annak együtt kell járnia azzal, hogy sok minden másra is felhívja a figyelmet. A felelősség, a szeretet, a szerelem, a családalapítás, a gyermek vállalására való felkészítés, a fiúk—lányok kapcsolat sokféleségének feltárása is része ennek. Ha ez hiányzik, akkor bizony nagyon labilisán indul a fiatal életének. A megkérdezett jegyespárok átlagban kétévi ismeretség után házasodnak ösz- sze. Csupán negyedrészük köt úgy házasságot, hogy egy évnél rövidebb ideje ismerik egymást. Ez az idő tempós életünket szemlélve jónak mondható, bár az esetek többségében az alapos megismerést nem teszi lehetővé. A fiatalok viszont a házasságkötés előtt belekóstolnak a nemi életbe, ami nem mindig hasznos, s főleg a lányok esetében, éppen hiányos ismereteik miatt súlyos gondokat is felvet. A tízezer pár mintáját véve alapul, megállapítható, hogy a lányok fele, a fiúk 86 százaléka esküvő előtt kapcsolatot tartott fenn. A férfiak hagyományos, és vitatható erkölcsiségű poligamikus hajlama egyértelmű, a nők egy része viszont csupán leendő férjével létesített kapcsolatot házasságkötés előtt. Egy nyugat-európai vizsgálat a nők 70, a férfiak 89 százalékánál, egy amef-ikai minta a nők 50, a férfiak 67—68, a leningrádi egyetemen készített felmérés a lányok 46, a férfiak 88 százalékától kapott hasonló választ. A nyíregyházi adatok a korábbi évekhez képest alig mutatnak változást, egyértelmű tendenciának lászik a házasság előtti nemi élet ilyen számszerűsége. A gond ott jelentkezik elsősorban, hogy a lányok legnagyobb része nem védekezik, ami esetenként oda vezet, hogy abortusszal végződik a kapcsolat, annak minden rossz hatásával. Érdekes itt megjegyezni, hogy az AB negatív hatásait a megkérdezett férfiak jobban ismerik, mint a nők, s ezt azzal indokolják: egy születendő gyermek következményei nem biztos, hogy előnyösek a számukra. A szülők — elsősorban a lányos anyák — egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy gyermekük nemileg érett, s hogy esetenként fogamzásgátlót szed. Ennek felismerése gyakran vezet megtorláshoz, családi perpatvarhoz. Az otthoni következményektől való félelem is visszatartja a lányokat a megfelelő védekezéstől, de nagyon rossz hatással van a fiatalokra az is, hogy sok esetben méltatlan körülmények között kell ta- lálkozniok. Nem vitatható, hogy a házasságra való felkészülés hiányai igen sok esetben a leányok és fiúk idegrendszerére is kihatnak. A családdal kevéssé őszinte viszony gyakran már az esküvő előtt szembeállítja a fiatalokat a szülőkkel. A lányok 13 százaléka szexuális problémákkal küzd, 5—6 százalékuk már egy abortusz után jut el a tanácsadásra. Mindez talán számszerűen nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, hogy minden szám mögött emberek húzódnak meg, akkor bizony elgondolkodtató. A menyasszony és vőlegény kapcsolatát egyébként a korábbi ismereteknél lényegesen nagyobb nyíltság jellemzi. Nyolcvan—kilencven százalékuk az esküvő előtt megbeszéli azt, hány gyermeket szeretnének, s tisztázzák a fogamzásgátlásról kialakult véleményüket. Az ideális családkép hiánya azonban megmutatkozik a válaszokból, hiszen hetven százalékuk két gyermeknél többet nem akar. Három gyermeket csupán 18 százalék tervez, bevallottan lakáshelyzetének megkönnyítésére hivatkozva. Mindez ismételten arra utal, hogy az egyén és társadalom korrelációja nem kerül eléggé szóba, a fiatalok kényelmi meggondolások alapján döntenek, a gyermeket adott esetben pénzt érő utódnak minősítik. Ebből levonhatja a tanulságot a szülő is, de az iskola is megtalálhatja saját feladatát a családi életre nevelés során. Bár némi javulás az iskolák felvilágosító munkájában látszik, a valós helyzet ma is az, hogy a pedagógusok nagyon szőrmentén kezelik a felvilágosítás, nemi élet, családtervezés kérdését. A tanácsadó főorvosa, dr. Zsögöny József elmondta: ritka esetben, amikor fizikailag fejletlen a menyasz- szony, javasolják a házasság későbbi időpontját. Bár lehetetlen, de megkísérlik, hogy a jegyespárokkal való találkozáskor megadják azt az útravalót, ami egészségileg és etikailag elvárható egy házaspártól. Mindenre kiterjedő figyelemmel vizsgálják a fiatalokat, saját egészségük és utódaik szempontjából is. Évente 14—20 jegyespárt küldenek Debrecenbe genetikai vizsgálatra. A szemléletre jellemző: a fiatalok ezt csodálkozás nélkül fogadják. Átlagban esztendőnként 3—4 olyan pár is akad, aki maga kéri ezt. Jó jel, hiszen a genetikai vizsgálat mind a házasság sikerességére, mind a születendő utódokra vonatkozóan ad hasznos információkat. Látható, hogy a genetikával kapcsolatos előadások nem voltak hatástalanok. A nők és férfiak mai kapcsolatrendszerébe ad bepillantást a házasságkötés előtt megjelentektől kapott információ. Nincsen szükség végkövetkeztetésekre, főleg nincs ítélkezésre. Ha valakinek van mit megszívlelnie, az a család, ahonnan útra kelnek a fiatalok. Példájuk, okos szavuk, megértő bölcsességük legyen része a móringnak! Bürget Lajos Benczúr Gyula: Eún László halála. — Vázlat. (Nyíregyházi Jósa András Múzeum) MA 135 ÉVE SZÜLETETT Benczúr Gyulára emlékezünk Az örökváltság után felpezsdülő városi élet Nógrád- ból is ide csalta Benczúr Vilmos gyógyszerészt. így látta meg a napvilágot Nyíregyházán az akkor még álló Fellner-féle róm. kát. templom árnyékában, a Piactér sarkán álló Kis Koronagyógyszertár épületében, 135 évvel ezelőtt, január 28-án Benczúr Gyula. A szülők képe nemrég még a múzeum kiállításán nézett a látogatóra: a szigorú szemű, komoly édesapa, kinek homloka mögött a gondolatok, tervek egymást váltották, s a kedves mosolyú édesanya, ahogy szerető s kissé büszke tekintettel ül modellt festő fiának. Benczúr legjobb képei közé tartoznak általában a családi képei, így ezek is. A művész páratlan mesterségbeli tudása nem szorította háttérbe a jellem- ábrázolás mélységét. A szülőház már nem áll, s nincs meg a régi Benczúr-ta- nya sem, mely ott volt keletre, Nagybutyka mögött. A nyarakat a család régi tirpák szokás szerint a tanyán töltötte, de különben is, nemsokára — a kis Benczúr Gyula még négyéves sem volt, — Kassára költöztek. A gyermek korán kezdett s szeretett is rajzolni. A többi gyermektől eltérően azonban adottsága is volt hozzá és nem is hagyta abba. Klim- kovics Bélának két, a múzeumban lévő, Nyírparasznyá- ról származó képe bizonyítja, hogy nem lebecsülendő az a hatás, amit tanítványára, a fiatal reáliskolás növendékre gyakorolt, s hogy tulajdonképpen az ő művészete volt a kiindulópont, ahonnan Benczúr elindult, majd túlszárnyalt. Ha arra gondolunk, hogy Klimkovics vissza tudja adni a bársony melegségét, a rókaprém anyagszerűségét, az arcbőr természetét, akkor könnyen megértjük a mester és tanítványa közti kapcsolatot. Benczúr pályakezdetének egy eddig ismeretlen s a maga nemében igen jelentős portrépárját vette meg a múlt évben a múzeum, melynek dokumentumjellege van. A két portré egy csizmadiát és feleségét ábrázolja, kik a család hagyománya szerint Benczúrékkal egy házban laktak Kassán, a Fő utcán. A leendő európai hírű művész gyakran megfordult a csiz- madiáéknál, így került sor a két családi arckép megfestésére. A két kép nincs szignálva, de a festmény kivitelezése, az életteljesség egy pillanatig sem engedi, hogy kétségbe vonjuk a hagyomány hitelét. A két kassai portré a tervek szerint a szabolcsi kúriába kerül (?!). Az évforduló alkalmával talán helyénvalóbb lett volna a nagy művész életpályájának összegező méltatása. Megemlíteni életének egyre magasabbra ívelését, Eötvös József pályadíjainak megnyerését, müncheni tanszékét, II. Lajos bajor király kegyét, megbízásait, majd hazajövetelét 1883-ban, hogy a Mesteriskola első igazgatója legyen. Meg lehetett volna említeni pályájának jelentősebb állomásait, kezdve a „Hunyadi László búcsújá”-tól, s azt sem mellőzve el, hogy „II. Rákóczi Ferenc elfogatása” c. képének olajnyomata milyen népszerű az erdélyi és szlovákiai magyarság körében. Bővebben ki lehetett volna térni művészetének fény- és árnyoldalaira: hogy mester- ségileg a legjobban felkészült művész volt, másrészt, hogy bizonyos értelemben „kiszolgálta” az akkori, nem túl rokonszenves uralkodó osztályt. Dolány, hol meghalt és sírja van, ma Benczúrfalva. Ha szülőháza tönkre is ment a háborúban, Nyíregyháza díszpolgárává választotta s tartotta vele a kapcsolatot. Pl. a Bessenyei-szobor zsűrijének is tagja volt. Napjainkban is őrizzük emlékét, teret, iskolát, kollégiumot neveztünk el róla. A Képcsarnok is az ő nevét viseli. Szobra a múzeum előtt áll. Koroknay Gyula KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 28.
