Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

1979. január 26. KELET-MAGYARORSZAG 3 ■ a Ülésrend E gy vidéki gyárunk munkásasszonyát az üzemi ese­mény elnökségébe választották. Első élményeiről így számolt be: M. elvtárs mellett ülhettem! A szünetben K. elvtárs velem beszélgetett. Nincsen semmi kifogásom se M., se K. elvtárs ellen. Meggyőződésem, hogy tiszteletre méltó személyek. A gyár munkásasszonya, sajnos, abba a hibába esett, hogy egy adott pilanatban a tekintély és a beosztás bűvöletét engedte hatalomra jutni. Sokszor hibázunk azzal, hogy arra figyelünk, vala­mit ki mond. Pedig a figyelemre méltó mindig az, amit valaki kifejt, kijelent, megmond. A tartalom a fontos, s ez a lényeget megmutató szöveg nem biztos, hogy éppen attól érkezik, akinek a legmagasabb a beosztása. Nem kétlem, sok magasabb összefüggést világosan lát, aki magasabb beosztásban van. De meggyőződésem, az élet sok, a nagy dolgokra kiható tényét jobban ismeri a munkásasszony. így aztán mindkettőnek lehet olyan mondanivalója, ami a másik számára megszívlelendő. Vagyis nagyon jó, ha egymás mellett ülnek, kiváló dolog, ha a szünetben beszélgetnek. De ments isten, bárki is meghatódjék attól, hogy a másikkal beszélhetett. Az élet sok területére érvényesek ezek a gondolatok. Hiszen ezekben rejlik az alkotó vita csírája, a tanulás, az élet jobb megismerésének lehetősége, az új és tartalmas emberi kapcsolatok létrejötte. De mindez csak akkor áll, ha senki nem kívánja meg a személyének — pontosab­ban beosztásának — járó vélt megkülönböztetést, és sen­ki nem téveszti össze a tiszteletet a meghatódott boldog­sággal. Meggyőződésem, hogy demokratizmusunk szenved csorbát akkor, ha nem így alakulnak a dolgok. Az üzem­ben kiváló dolog, ha egy igazgató a munkások között jár. A baj akkor kezdődik, ha ez csupán látogatás, a beszél­getés viszont egyoldalú okoskodás. Helyes, ha egy veze­tő megmutatja bonyolult életünk egy-egy fontos részle­tét, de baj van akkor, ha az életet magát, a napi életet nem azoktól tanulja és tudakolja, akiknek arról beszél. Hogy ki ki mellé ül, az többnyire szerencse dolga. Néha okos helyezkedésé. Nem hiszem, hogy az ülésren­dek értékrendet is jelentenének. Hogy ki kivel beszél, a legtöbbször adott helyzetből fakad, néha ez is okos he­lyezkedés kérdése. De hogy adott esetben ki mit, és főleg hogyan mondja, az már felelősség kérdése. Nem szeretnék a kiindulásnak használt valós esetből túlságosan messzemenő következtetéseket levonni. Hogy mégis írásra ingerelt a dolog, annak az az egy oka van: meggyőződésem, hogy egy-egy ember tekintélye kizáró­lag emberi tartásától, tudásától, felelősségvállalásától függ. A másik: az emberek ezen belül vezetők és vezetet­tek — kapcsolata nem alapulhat máson, mint azon a köl­csönös tiszteleten, amit valódi értéke jelent. N apjaink feladatai nem könnyűek. Megoldásuk csak a közös bölcsesség, az együttgondolás és -cselek­vés, az egymás meghallgatásának demokratizmu­sával. lehetséges. A legtöbb okosságot kívánja mindenki­től, függetlenül attól, hogy hol ül. A legokosabb szót kö­veteli mindenkitől, függetlenül milyen rangot is kapott. Bürget Lajos Segít a vállalat Munkáslakások az édesanya Jogán A nyersgumifelragasztó gép mellett Horváth Mihály. A TAURUSBAN. A legkorszerűbb olasz gyártmányú gé­pekkel szerelték fel a Taurus nyíregyházi gyárának kör- futózó üzemét. A Taurus által készített acél radiál, te­hergépkocsi, autóbusz, kamion köpenyek újrafutózását készítik ebben az üzemben. A gyár tervei között szere­pel, hogy ebben az évben 10 ezer acél radiálgumi fel­újítását végzik el. Elek Emil képriportja Figyel rájuk az ország Záhonyi kommunisták mérlege Évek óta példát mutat a lakásépítés támogatásában a Nyírbátori N övényolajipari Vállalat. A „nő jogán” pél­dául két évvel ezelőtt hat ki­válóan dolgozó munkásnő­jüknek juttattak csaknem 400 ezer forint lakásépítési köl­csönt. Tavaly öt nődolgozó­juk részesült 250 ezer forint támogatásban. Figyelmesek a nagycsaládosok, a fizikai munkások és a fiatalok la­kásépítésével kapcsolatban az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is. Évenként mintegy 310 ezer forint hitelt biztosítanak lakásépítési cé­lokra. A sorrend itt is: elsők a nagycsaládosok, s azt kö­veti a többi igénylő. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalatnál az el­múlt két évben 3 nődolgozó kérését támogatták mintegy 118 ezer forinttal a lakásfej­lesztési alapjukból. A NYÍR- KÉMIA Vállalatnál is kielé­gítették az eddig jelentkezett lakásépítésre igényelt kérel­meket. A Mátészalkai Sütő­ipari Vállalatnál viszont évente 150 ezer forintot ter­veztek ilyen célra, s ezt csa­ládi ház építésére adták. Ta­valy egy munkáslakást ka­pott a vállalat. A Nyíregyhá­zi Sütőipari Vállalatnál 1977- ben 12 dolgozót juttattak la­káshoz, s közülük négy csa­ládnak a dolgozó feleség, édesanya jogán lett otthona. Tavaly a 10 lakás közül hár­mat a kiválóan dolgozó nők kapták meg. A megkopott gumik felületét horzsológéppel Tusnádi János szedi le. — Tuzséron, Komorón ta­pasztaltuk: az átrakómunká­sok teljesítették a rájuk sza­bott normát, kiraktak négy kocsit, aztán nem várták meg a munkaidő befejezését, hanem korábban abbahagy­ták a munkát. A beszámoló taggyűlésen már erről is fog­nak beszélni ennek az alap- szervezetnek a kommunistái — említi egyik ajánlásukat Pongó Géza. Ugyanígy elmondhatná, hogy Záhonyban, a rakodási főnökség műhelyében a mun­ka és a vezetés felülvizsgála­tát javasolták, s fogadták el a pártvezetőség küldöttérte­kezletén. Mindez egy kis részlet ab­ból a sorozatból, amely a zá­honyi vasúti átrakókörzetben folyik január 22-től, amikor megkezdődtek a 25 alapszer­vezetnél a beszámoló taggyű­lések. A február közepéig tartó, a múlt évi munkát ér­tékelő, s az idei feladatokat meghatározó taggyűléseken közel ezer kommunista ne­vében mondanak véleményt a hozzászólók, hívják fel a figyelmet a legfontosabb fel­adatokra, melyeknek teljesí- ' tése országos érdek. — A feladatoknál a gaz­dasági munka van előtérben — jellemzi Varga János, aki a záhonyi állomás Forgalom IV. alapszervezetének titká­ra. — A taggyűlési beszámo­lónk is hangsúlyozza, hogy nem a mennyiség hajszolása a cél, hanem szemléleti vál­tozással, a minőség javítása az első. A kereskedelmi, forgalmi részlegnél szolgálatot teljesí­tő vasutasok nem általános­ságokban fogalmaznak, ami­kor a minőségről, a hatéko­nyabb munkáról beszélnek. Rögtön meghatározzák a he­lyi tennivalókat, ami ezt eredményezi. Így többek kö­zött a minőségi munkához tartozik a helyes mérlegelés, a szállítást gyorsítja, ha irányvonatokat állítanak ösz- sze az átrakáskor, amelyek több rendező pályaudvaron akadálytalanul tudnak átha­ladni. — Előfordul árukár, sérü­lés a kocsirendezésnél — folytatja a párttitkár. — Igaz, hogy 1978-ban már kisebb ja­vulást értünk el, azonban a megelőzéssel még tovább le­het javítani. Ezer kommunista nevében őszi csúcs szerve­zettebben Gyors és rugalmas alkalmaz­kodás Szinte ezzel egyezik a ra­kodási főnökség pártvezető­ségi titkárának, Pongó Gézá­nak a felsorolása: — Vannak olyan teherko­csik, amelyeknek már elég rossz a padlója. Ha vasle­mezt rakunk rá, akkor a mű­trágyát átrakó kisgépek alatt nem szakad be, sérülés nél­kül adja vissza a megrakott kocsit a forgalomnak. A pél­damutatás a párttagokon mú­lik. Az átrakást végzőknél úgy alakították ki a pártcsoporto­kat, hogy azok egy-egy mun­katerületet ölelnek fel. Így a beszámoló taggyűlésen a feladatok megszabásánál már egy adott célra mozgósíthat­nak egy-egy pártcsoportot. Minden egyes ember tudja, hogy a maga területén mi­vel járulhat hozzá a minősé­gi munkavégzéshez. — Már a tavalyi munkánk­ban is a minőségi, hatékony- sági feladatok teljesítése volt az egyik cél — összegzi Ge- rőcs István, az üzemi párt- bizottság titkára. — Ennek tudható be, hogy az őszi csúcsforgalom idején sokKal szervezettebben folyt a mun­ka, zökkenők nélkül zajlott a szállítás és az átrakás, mint a korábbi években. Most, a mozgósítás, a fel­adatok ismertetése idején ha­sonlóak a célok. December­ben, a pártcsoport-értekezle- tek úgy kezdődtek, hogy elő­ször a kisebb közösségek ké­szítettek számvetést a párt- életről, a végzett munkáról, s adtak javaslatokat a veze­tőségi üléseknek a taggyűlési beszámoló elkészítéséhez. — Az általánosságokat, a frázisokat szeretnénk elke­rülni a gazdasági munkában — folytatja Gerőcs István. — így egy adott alapszervezet­nél inkább arról legyen szó, hogy ha eddig ennyi és eny- nyi volt a késett kocsik szá­ma, akkor most mit kell ten­ni, hogy ez a szám csökken­jen. Ezért a pártszervezetek­nek, a kommunistáknak a megkezdett és bevezetett jó szervezési intézkedéseket kell támogatniuk, a gazdasági ve­zetéssel összhangban. Az eddigi évekhez képest változás, hogy a szállítás, az átrakás mennyiségi növeke­dése mérsékeltebb lesz 1979- ben. Ez ugyancsak arra ösz­tönzi a záhonyi átrakókör­zetben dolgozókat, hogy a munka minőségi oldalát he­lyezzék előtérbe. Figyelni kell arra, hogy a munkások egyenletesen legyenek ellátva átrakandó kocsikkal, hogy a szervezés, az irányítás ennek érdekében tevékenykedjen. Itt a legfontosabb a gyors és rugalmas alkalmazkodás, hiszen nem a vasutasoktól függ, hogy mennyi a szállí­tásra, átrakásra felkínált áru, viszont ha jól alkalmazkod­nak a beérkező árumennyi­séghez, annak megoszlásához, akkor ez az idén már önálló elszámolású átrakókörzet eredményeiben mutatkozik meg. Lányi Botond — Mit gondolsz, a kor­mány tagjainak és egyéb nagy fontosságú hatóságok, például a MÁV. a Posta ve­zetőinek van saját kocsijuk? — kérdezte Kiskapus Káz- mér szabadfoglalkozású élet­művész. Választ persze most sem várt. — De ha maszek nincs is, személyi használat­ra rendelt csak van. Érthe­tetlen hát, hogy miért tűrik el még mindig ezeket a kao­tikus állapotokat, a gyalogo­sok szemtelenségét, makacs­ságát, durvaságát és kresz- telenségét. — Mivel humanista vagyok és hiszek az ember alakítha- tóságában, nem követelem a gyalogosok likvidálását. Erő­teljesebb háttérbe szorításu­kat viszont igen. Ki kellene tiltani őket egyes utcákból, kerületekből, s kísérletkép­pen néhány városból. A met­róállomások és a gyalogos kolóniák között gyalog-alag- utakat kellene építeni, sazon közlekedhetnének oda-vissza. A felszín, az úttest és a je­lenlegi gyalogjárdák legye­nek az autósoké! De tulaj­donképpen ezzel úgysem vál­tozna semmi, hanem csak egy élő gyakorlatot tennénk jog­erőssé. — Én azonban még to­vábbmennék — lendült bele Kiskapus Kázmér. — Meg­szüntetném a vezeték- és ke­A vulkanizálógépben magas hőfokon nyeri el a felújított köpeny a mintázatát. Újítómozgalom a papírgyárban Kétmilliós megtakarítás Szolga Károly vízálló ra­gasztó receptúrája és Stadler Károly újítása, mely a mik- rolemezgyártó gép import al­katrészének hazai pótlását oldotta meg, képviselik a legnagyobb értéket az 1978- ban beadott 122 újítás közül, a nyíregyházi papírgyárban. Jól járt a gyár, hiszen mint­egy 2 millió forintnyi megta­karítást eredményezett a jobbítani akarók munkája, de nincs oka panaszra a 202 újítónak sem, mert 84 ezer forint honoráriumot kaptak munkájukért. Az újítók kétharmada fi­zikai dolgozó volt, de fél­százat tett ki az adminiszt­ratív. munkakört betöltők száma is. Ebből következik, hogy nem csak technikai új­donságok születtek, hanem sokan a munkakörülmények javítását, a nehéz fizikai munkát végző nők helyzeté­nek könnyítését, a munkafo­lyamatok egyszerűsítését se­gítették elő ténykedésükkel. Már elkészült az 1979-es feladattervük, melyben a termelékenység növelését, az alapanyag- és energiataka­rékosságot, valamint a női fizikai munka kiváltását szándékoznak újításom útján előmozdítani. resztneveket, s bevezetném a személyrendszámokat. Ki-ki a saját rendszámán lenne nyilvántartva. S a doktori és egyéb címek és előnevek he­lyett pedig a kocsitípus, il­letve márka kezdőbetűjét tüntetnénk fel. Ha például nekem egy Cl 42-56 rendszá­mú Fiatom lenne, akkor F. C. I. 42-56-nak hívnának. Nyílt társadalom, illetve em­berpark lenne az ilyen. Sen­ki sepi sumákollhatna, ala- koskodhatna, hiszen a típus és a rendszám azonnal el­árulná, hogy milyen ember­ről van szó. — Hidd el, komám, ha a javaslatomat megvalósítanák, eljönne az aranykor. Felszá­molhatnánk a BKV-t, a Vo­lán és a MÁV személyszál­lítást, csökkenteni lehetne a cipőgyártást, s megspórolhat­nánk egy csomó festéket, amit most az úttesteken zeb­rafelfestés címen elpocsékol­nak. Le lehetne állítani a la­kóház-, bölcsőde- és óvoda- " építést, s egyből jutna elég kapacitás és építőanyag ga­rázsok és szervizek építésé­re... Nos, ezek a gondolatok pat­tantak, illetve robbantak ki Kiskapus Kázmér benzingőzös fejéből, mielőtt két markos ápoló biztonságba helyezte. Szente Pál Kozhely%yuffe**%é*í\i Sok értekezleten, megbeszélésen vettem már részt, az hivatásommal járó kötelesség. Azonban, nem csak fontos információkhoz jutok ezeken, hanem a semmit- mondás iskolapéldáiból is sikerült párat összegyűjte- nem. Most — okulásul, ezekből adok át egy csokorrava- lót. Mit csinál a feladat? Sokak szerint, hárul. Kire? Természetesen, ránk. Mit teszünk a hiányosságokkal? Szembe nézünk ve­lük. Milyen lesz az ezerkilencszázhetvenkilences év? Nem lesz könnyű. Milyenek a feladataink? Adottak. Mit csinál az igény? Jelentkezik a kereslet vonat­kozásában. És mit szükséges a figyelemmel tenni? Ráirányítani. Mit tesz a feladat? Megkövetel. Mit tesz a vezető? Felelősséget érez. Mit csinál a cél? Megvalósul. Csak úgy, magától. Ez volna ám az igazi! Mert akkor lesz itt a Kánaán! (speidl) Le a gyalogosokkal ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom