Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

1979. január 25. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 Harmincon innen ilyen az a generáció, amelyik a derékhad, vagy az idősebb nemzedék után veszi át a stafétabotot? Er- I ről a harmadik, harminc éven inneni nemzedékről nem mindig a realitások alapján mondanak ítéletet. Sok­szor általánosítanak: „Felelőtlenek, fegyelmezetlenek, ke­rülik a nehézségeket, szeretik a kényelmet”. Mi tagadás, akadnak közöttük ilyenek is. Csakhogy nem ez a jellemző. Hiba lenne egy kalap alá v enni a helytállókat, a példa­mutatókat, a hétköznapokon becsületesen, sokszor áldoza­tot ds vállaló fiatalokat azokkal, akiket jogosan marasztal­nak eL Ki gondolná, hogy egy fiatal, alig harmincéves kom­munista szakember, Végső László üzemmérnök szaktudá­sától és nagy fotó felelősségétől függ, hogy Nyíregyháza 8—10 ezer lakásában és sok nagyüzemében a hőenergia megfelelő legyen? A TITÁSZ nyíregyházi erőműve egyike az országban működő sök közül annak ia néhánynak, amelyben a leggazdaságosabban állítják elő a hőenergiát. A kazán- és turbinaüzem vezetője azok közül való, akik képesek áldozatot vállalni a közösségért. Egyik legered­ményesebb újító a TITÁSZ-nál. Sorozatban gondolt ki olyan nagy értékű ötleteket, amelyekkel energiát takarí­tották meg. Sokszor a közvélemény .az újságok révén csak annyit tud meg egy hírből, tudósításból, hogy például a BFK mátészalkai gyárát határidő előtt csaknem egy évvel adta át a SZÁÉV. Azdkról a „névtelen” fiiiatal szakembe­rekről már semmit vagy sakkal kevesebbet tudnak, akik­nek ebben oroszlánrészük volt. Pedig az alig 28 éves Ma­kár János üzemmérnök a födémszerkezet újításával — amely milliós értékű gazdasági hasznot eredményezett — ugyancsak főszereplője volt a sikernek. A vállalat ösztön­díjasa volt. A SZÁÉV az első munkahelye, tagja a KISZ- vezetőségnek. az FMKT-nak. Példájával, helytállásával szervezi .. fiatalokat. Műszáki előkészítő. Ezt korábban nyolc—tízéves gyakorlattal rendelkező rutinos szakember láttá el. Szinte hallom az aggályoskodókat és bizalmatlan kó­dokat: maért pont Bárdi Anna péklány kapott bizalmat a 2-es és az 5-ös nyíregyházi sütőüzem üzemvezetői poszt­jának betöltésére? Azért, mert képessége, szaktudása, az emberekkel való kapcsolata, stílusa erre alkalmassá te­szik. Rászolgált a bizalomra és az előléptetésre. Két esz­tendeje vették fel a pártba. A szakma kiváló tanulójaként gyűrkőzött neki a nehezebb feladatoknak. Elvégezte az élelmiszeripari technikumot. És most nagy kedvvel, a ke­nyér- és süteménysütés nem is olyan könnyű, de szép mesterségére oktat gyakorlati foglalkozásokon húsz ta­nulót. Hajzer Menyhért lakatos volt ,a SZÁÉV-nél. Elvégezte közben a technikumot, üzemmérnöki diplomát szerzett, 1971-ben lett tagja a pártnak, a honvédségnél három íz­ben nyerte el a Kiváló Katona megtisztelő címet. Amikor a vállalat elvállalta az ungvári szálloda építését, a fiatal főgépészre bizton számíthattak, önállóan, nagy felelőssé­get követelő munkakört lát el. Fiatal házas és vállalta a ■ távollétet. ■ P^logyae is fogalmazott Seres Antal, a SZÁÉV műszaki Ilii i§a2,gatóhelyettese, amikor e harmadik generációról j IaH szót váltottunk? „Különleges helyzetekben nem nagy dolog hőssé válni. A szürke hétköznapokon megbíz­hatóan dolgozni felér egy-egy hőstettel”. Ne feledjük: ezek a fiatalok is ahhoz a bizonyos har­madik nemzedékihez tartoznak. A jobbik részéhez. Csak róluk kevesebbet szólunk, nem beszélünk annyit. Öik meg nem szívesen hallatnak magukról, nem kenyerük a kér­kedés. Beszélnek helyettük tetteik. Felesleges tehát egyesek aggódása, a rossz ízű általá­nosítás, mert ezzel csak a sok-sok száz, ezer példásan helytálló fiatalt bántják meg érdemtelenül. Farkas Kálmán HA NEHEZEN JÖN A VONAL... Erek az aknában „Halló, itt Nyíregyháza!... Halló, itt Budapest...” Ha néha bosszankodunk is egy sort, mert nehezen „jön” a vonal, a készülék mégis csak összeköt bennünket a világ­gal. Jó dolog a telefon. Ami­kor elhangzik a „Halló”, ta­lán nem is gondolunk rá: mint vált át a megfelelő ér­párra az okos berendezés, s milyen tekervényes úton jut el hangunk a drót túlsó vé­gén lévő készülékhez. S ha meghibásodik a vezeték? El­szakad a kötegben egy cér­navékony szál? Csak szakem­ber ismeri ki magát. Ha sürgős munka akad A posta megyei távközlési üzemének Augusztus 20. Szo­cialista Brigádja három ká­belaknában is dolgozik egy- időben a nyíregyházi Búza tér peremén. A kétszáznyolc eret tartalmazó, félkar vas­tagságú, ólompalástú kábelt már behúzták, a bekötés van hátra. A Rákóczi utca pá­ratlan oldalán lévő aknában ketten szoronganak: Orosi Pál és Szabó Tibor kábelsze­relő szakmunkások. Szabó Tibor végzettsége a légveze­tékre is jogosít, de .. . — Szívesebben vagyok lenn, vagy az aknában. Nem mintha fenn félnék. Ez na­gyobb szakértelmet igénylő munka és több a. pénz is. A nyitott akna körül vas­tag hótakarón topogunk. — Ez a kábel már hetek óta „rendetlenkedik” — ma­gyarázza Smigróczki István művezető. — Igaz, ezt csak a műszeres mérések jelezték, az ide tartozó előfizetők, a mezőgazdasági főiskola, a MEZŐGÉP, az IKSZV -- nem is tudott róla. — Most jobban ráérünk, hát megcsináljuk — folytat­ja Rácz Ferenc vezető szere­lő. Persze, ha hirtelen, "iir- gős munka akad. ezt akár azonnal abba tudjuk hagyni. — Gyakran akad sürgős munka? — Elég szépen. Ezelőtt például Záhonyban voltunk, egy kábelt kellett kiválta­nunk. Az egész megyében mi látjuk el a karbantartást, hi­baelhárítást. Tíz ember, egy gépkocsival. — Ennyien vannak a bri­gádban? £ gy gombostűt is nehéz lenne leejteni a nő­gyógyász várószobájá­ban. Foglaltak a fotelok, a székek, s a falakat is asszo­nyok, lányok támasztják. Mély, súlyos csend üli mega helyiséget, csak két régi is­merős suttog a kerek asztal­kánál. A többség befelé fi­gyel, ki aggodalmát hesege- ti, ki reményeit táplálja, s mind várják a pillanatot, mikor az orvos rövid, érthe­tő szavai folytán eloszlanak a kétségek, s a jövő áttekint­hető formát ölt. Különös hely ez a várószo­ba! A „betegek” egy része makk egészséges, s hogy mégis megtelik a rendelő, az az élet diadala. A súlyos, kétszárnyas ajtó mögött a fo­gamzás és szülés titkait für­készik, eljövendő emberkék­ről száll az első híradás. Olyan természetes, annyira megszokott mindez. S mégis' titokzatos táviatokat nyit an­nak, akivel először közlik: méhében osztódásnak indult egy sejt, melyből hamarosan, új ember születik. Nyílik az ajtó, s a fertőt­lenítők, műszerek lehelletétől övezve diákkorú barna lány lép ki a vizsgálóból. Arca ég, kapkodó mozdulatai, ahogy több méteres sálját a nyaka köré tekeri, ahogy kabátjá­nak gombjait tépdesi, már- már kirobbanó feszültségről árulkodnak. Köszönést hadar, s eliramlik. Az utca sötétjé­ben egy fának dől. Sír. A következő kilépő arcán viseli tragédiáját, hogy nem, már megint nem Jaj. de szí­vesen cserélne azzal, aki tíz Váró­szoba perce sincs, hogy könnyeit visszafojtva viharzott el. Miért csak ő ilyen szerencsét­len. miért nem történik meg az, amit úgy vár, amire olyari régen készül? Ólmos fáradt­sággal öltözik, búcsúzó sza­vát elnyeli a folyosó. Felpattan az ajtó, s szinte hallani a sóhajt, amint egy óriási kő gurul le a fiatal- asszony szívéről. Táncos lép­tekkel libeg a bundájához, szinte beleröppen az egykor volt bárányok bőrébe. Bi­zony, rosszkor jött volna ez a gyerek, ketten is alig fér* nek a zsebkendőnyi albér» letben. A jövő hónapban ál­lítólag alapozni kezdik a há­zat, csak ha felépül, csak ak­kor, addig őrültség ... Harminc év körüli férfi sétál a ház előtt, saroktól sa­rokig. Csak egyenlőket lép­ni. Negyven oda, negyven vissza. Mint egykor az őrhe lyen, így jobban fut az idő. Fordul és szinte belebotlik a feleségébe. Ahogy az asszony átöleli, ahogy megcsókolja, az maga a bizonyosság. Ha nem az utcán lennének, most felkapná, s megpörgetné. — Mennyi idős? — kérdi azért a biztonság kedvéért. — Tízhetes. — Már ilyen öreg lenne? — Bizony — feleli büsz­kén a felesége —, de men­jünk, mert megfázom! — Persze, neked már... — mondja a férj, s nem fejezi be. — Igen, nekem már... — hangzik a válasz, s ő sem fe­jezi be. Kézenfogva, lassan lépked­nek az áruház felé. A múlt­kor olyan aranyos rugdaló- zókat láttak a kirakatban. Gy. P, Mint a seprű, olyan a kibontott kábel, de a szakértő ke­zekben gyorsan helyére kerül mind a kétszáznyolc vezeték. A kábelaknában Orosi Pál és Szabó Tibor. — Igen, azaz hogy csak he­ten, mert három emberünk most is a fővárosban dolgo­zik. Tavaly is sokat segítet­tünk a budapesti kollégák­nak. Pénteki rongálok — A mi jelszavunk a tmk, azaz tervszerű, megelőző kar­bantartás. Erről csak annyit, hogy mi fordítottunk az or­szágban legtöbb munkaórát a megelőzésre S hogy ez így igaz, arról tanúskodik az igazgatói és a vezérigazgatói dicséret és pénzjutalom is. — Tavaly kaptuk meg a szocialista címet — A kábelakna mindig tiszta, nincsenek egymás he- gyén-hátán a kábelek. — Mi okozza a legtöbb munkát? — A rongálások. Rengeteg munkát okoz nekünk a SZÁ­ÉV, a KEMÉV, és a SZAVI- CSAV. És általában pénte­ken, amikor sietnek és nem figyelnek oda. Mi meg dol­gozhatunk szombaton és va­sárnap a helyreállításon. — Legtöbbször még nem is szólnak, hanem szépen befe­dik, hogy néha alig találjuk meg. — Persze, akadnak vélet­lenek is, mint például a Márka presszó előtti útke­reszteződés-korszerűsítésnél a nyáron. Felrobbant a nyo­más alá helyezett vízvezeték és az alámosott kábelcsator­nával együtt elszakadt a ká­bel is. Több mint félezer te­lefon lett süket egyszerre. Ez pénteken délután történt, s mi vasárnap estig dolgoz­tunk. Télen nehéz A harmadik aknában vé­get érő új kábelhez már szű- kebb a munkahely. Csak egyedül dolgozhat a szerelő, Kapitány Vilibald körzet­mester is csak kívülről szem­léli a munkát. Persze van olyan akna is, amelyben akár hatan elférnek. Pedig elkelne a segítség. A kibontott kábelben itt is két­száznyolc „ér” lapul. Az idő is sürget: dél felé jár, s a levegő még hidegebbre for­dult. — Érdekes, szép munka ez, nyáron — jegyzi meg bú­csúzóul a körzetmester. — Télen nehéz ... Tóth Árpád VÁROS ÉS JÁRÁS Együttműködés Vásáros­naményban Január 31-re hívták ösz- sze a Vásárosnaményi Vá_ rosi Tanácsot, amely ez alkalommal dönt az első városi színtű költségvetés­ről valamint az idei fej­lesztési tervről. A tanács a tervek szerint 85 millió forinttal gazdálkodik 1979-ben. Ebből az összeg­ből 31 millió forint szol­gál fejlesztési, beruházási célokat, a többit a meg­lévő intézmények (köztük iskolák, egészségügyi in­tézmények) fenntartására, működési kiadásaira köl­tik. Mindezekről a végre­hajtó bizottság szerdai ülésén tárgyaltak, ahol előkészítették a tanács jö­vő heti ülését, majd meg­vitatták a járási hivatallal kötendő együttműködési megállapodás tervezetét. A tanácsi munka sok te­rületén ugyanis közösen tevékenykednek, az egész­ségügyi és a sport szak- igazgatás feladatait pedig a város és a járás terüle­tén egy-egy osztály együt­tesen végzi. Naponta 20—25 ezer zsem­lét készítenek a Nyíregyházi Kenyérgyárban. Képünkön: Diczku Istvánná félautomata géppel formázza a péksüte­ményeket. (Gaál Béla felv.) ötven tsz vállalata építi megyénkben Sertéstelep, burgonyatároló Az utóbbi időben történt egyesülések, átszervezések következtében jelenleg kere­ken ötven termelőszövetkezet a gazdája a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Építőipari Közös Vállalatnak. A vállalatnál az elmúlt évi fejlesztés és gépe­sítés eredményeként jóval túlszárnyalták az 1977-es tel­jesítményt. Az idén 125 mil­liós termelési tervet valósí­tanak meg. A vállalat által készített, jelentősebb mezőgazdasági létesítmények közül az idén, a húsipari vállalatnak fejez­nek be egy korszerű sertéste­lepet Nyíregyháza-Felsősi­mán. Múlt évben már, a te­lep építéséhez 45 millió fo­rint értékű munkát végeztek, most a befejezésig, további 15 millió forint értékű épí­tésre kerül sor. A korszerű sertéstelep átadását június­ban tartják. Tavaly kezdett hozzá a vállalat a Balkányi Állami Gazdaság baromfitelepe kivi­telezéséhez, 43 millió forint értékben. Ez a több mint 27 ezer férőhelyes létesítmény is elkészül az idén, átadását szeptember végére ütemez­ték. A pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet majorjá­ban 386 vagonos burgonyatá­rolót készít a közös vállalat, 22 millió forint értékben. En­nek befejezése — közös meg­egyezéssel — áthúzódik a jö­vő esztendőre. A jelentősebb létesítmé­nyek közé tartozik a Vető­mag vállalat magtárépítése Kisvárdán, 7 millió forintért. Ezt is szeretnék átadni ebben az esztendőben. A kapacitás fokozott ki­használása érdekében egyéb, főleg tanácsi megbízatást is elfogad a közös vállalat. Ilyen Mándokon egy nyolc tantermes iskola és egy 400 adagos konyha elkészítése, melyhez a múlt esztendőben kezdtek. Mindkettőt átadják 1979-ben. — ab —

Next

/
Oldalképek
Tartalom