Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21. ^|j KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Fiatalok a mezőgazdaságban Alig múlt fél éve, hogy elhagyta az iskolapadot Szondii Erzsébet, máris brigádvezető lett a férfiak között. Nincs ezen mit csodálkozni, ő az egyedüli szakmunkás a hodászi Béke Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepén. Még az édesapja is az ő brigádjába tartozik. Erzsiké brigádjában huszonkét férfi — takarmányos és állatgondozó — dolgozik. Felcsertanfolya- mot végzett a múlt év végén, így gyakran segít az állatorvosnak is. — Nagyon jól érzem magam a termelőszövetkezetben. Az iskola a szakmaszereteten kívül megtanított bánni az emberekkel, én pedig megtaláltam velük a közös hangot. Sokáig szeretnék még itt dolgozni, csak a fizetésemmel vagyok kicsit elégedetlen. Gyakornokként 1600 forintot kaptam, nemrég emelkedett 500 forintal a havi átlagom. Az iskolában ötös volt a gyakorlati jegye. Erzsiké eddig az életben is ötösre vizsgázott. Takács Sándor négy éve végzett Mátészalkán, most a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben állategészség- őrként dolgozik. — Felcser vagyok — mondja tömören a munkakörét. — Az iskolában inkább a tehenekkel fóglalkoztunk, itt, Nyírbogáton a juhászat a fejlettebb. Átnyergeltem erre az ágazatra. Nem volt nehéz, mert jó alapokkal indultam az életbe, amit Mátészalkán szereztem. Elvégeztem egy héthetes továbbképzést, így lettem felcser. Takács Sándor megtalálta a számítását a termelőszövetkezetben. Fizetése eléri a háromezret, beiratkozott a gimnáziumba, majd tovább szeretne tanulni a főiskolán. Kóródi János Piricsére való, a helyi termelőszövetkezetben helyezkedett el. — Szakmai szempontból eleget nyújtott az iskola — mondja, s rövid gondolkodás után folytatja: — Csak az életre nem készített fel eléggé. Ezt úgy értem, hogy Mátészalkán a legideálisabb köBalról jobbra: dr. Ligeti Béla, Takács Sándor, Kóródi János. rülmények között tanulhattunk, a legjobb időbeosztás mellett. Kikerülve a termelőszövetkezetbe, egyenesen bedobtak bennünket a mélyvízbe. Három hónapot dolgozott az állattenyésztésben. Mindent csinált, ami jött. Nem volt se vasárnapja, se ünnepnapja, s ez érintette a legkeservesebben. Focizik, a mérkőzések pedig vasárnap vannak. Inkább hagyta a háromezer forintos fizetést és átkérte magát a gyümölcstermesztésbe, kevesebbért. A tsz is átengedte, pedig Jancsi volt az egyedüli szakmunkás a tehenészetben. Kevés a szakmunkás, a mezőgazdasági nagyüzemekben. Miért választják kevesen ezt a pályát? Hogyan készíti fel a gyakorlati életre az iskola a fiatalokat? Erről kérdeztük dr. Ligeti Bélát, a Mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóját. — Iskolánkban 217-en tanulnak, negyedrészük szakmunkástanuló. Növénytermesztő, állattenyésztő és ál- latartótelepi gépész szakmák közül választhatnak a fiatalok. Az érettségi mellé nem kapnak a végzősök szakmunkás-bizonyítványt, így az évente 50—55 végzett fiaital közül csak 10—15 kap szak- képesítést. Nem egyszer a szülő próbálja lebeszélni gyermekét a mezőgazdasági pályáról, pedig ma már nem számítanak nehéz fizikai munkának ezek a szakmák. — A szakmunkástanulók heti három napot töltenek gyakorlaton — folytatja dr. Ligeti Béla. — A három év alatt gyakorlati szakemberré válnak. Nem lehet eleget hangsúlyozni a szakmunkások, a szakemberek szükségességét az élet bármely területén. Az iskola a legoptimálisabb körülmények között készíti fel a fiatalokat. Ám a munkahelyen is meg kell becsülni a tanult, a szakmáját magas fokon végző embert. S. B. Szováti Erzsébet, a hodászi brigádvezető. Tessék kérdezni! Becsülik-e a szakembereket? Válaszol: Csík László osztályvezető-helyettes Közismert, hogy Szabolcs- Szatmár mezőgazdasági terméseredményeinek — néhány kivételtől eltekintve — jó része nem éri el az országos átlagot. Sajnos, a megye talajviszonyai sokkal gyengébbek a más vidékekénél, a földek aranykorona-értéke a legtöbb helyen igen alacsony. Ezért — mindenütt, de nálunk különösen — fontos a tudomány eredményeinek ésszerű felhasználása, minél több jól képzett, hivatását szerető agrárszakember mun- kábaüllítása. — Hány felsőfokú végzettségű agrárszakember dolgozik jelenleg a megye termelőszövetkezeteiben — kérdeztük Csík Lászlót, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács mezőgazdasági osztályának he- helyettes vezetőjét. — A múlt évben 1313 volt a felsőfokú végzettségű agrárszakemberek száma. Csak az összeállítás kedvéért mondom, 1973-ban 1045-en voltak. Ez tehát azt jelenti, hogy évente mintegy 65—70 új szakemberrel gyarapszik a megye. — Sok ez, vagy kevés? — Szerintünk megközelíti az optimális szintet. Jelenleg, ha az átlagot vesszük, egy termelőszövetkezetben 10 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik. Ez a kép így azonban — bármennyire is szépnek tűnik — hamis. Van ugyanis jó néhány olyan szövetkezet, ahol csak két-há- rom főiskolát, egyetemet végzett .szakember van. S azt is meg kell mondanunk, hogy néhány szövetkezetét még mindig „szakembertemetőnek” lehet tekinteni. Itt ugyanis szinte félévenként adják egymásnak a kilincset a felelős beosztású emberek. — Hol szorít legjobban a cipő? — Leggyengébb a helyzet a fehérgyarmati járásban, de a vásárosnaményi és a volt nagykállói járásban sem lehet túlságosan dicsekedni. A gyarmati és a naményi járásban a fő okot a megye- székhelytől való nagy távolságban látjuk, míg a volt nagykállói járásban a szak- szövetkezetekből csak nemrég alakultak meg a termelőszövetkezetek. — Mi a helyzet a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek esetében? — Meg fog lepődni. Itt semmivel sem rosszabb a helyzet, mint a jobb körülmények között gazdálkodó szövetkezeteknél. Törvény mondja ki ugyanis, hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben dolgozó szakemberek pluszként fizetésüknek akár a felét is megkaphatják. Ez persze nagy vonzerőt jelent. — Mennyit keres ma egy megyénkben dolgozó fiatal, 28—30 év körüli agrárszakember? — Azt hiszem, nyugodtan állíthatom: jól keresnek. Ritka az olyan hely, ahol a havi jövedelmük nem haladja meg az ötezer forintot. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ők nagyon ritkán dolgoznak 8 órát. Ez a legtöbbször naponta 10—12 órát jelent. — Az 1313 felsőfokú végzettségű szakembernek hány százaléka 30 éven aluli? — Majdnem fele. Pontosabban 46 százalék az arányuk. — Milyen mérnökökből kellene még több? — Elsősorban mezőgazda- sági gépészekből. A múlt esztendőben kilencvennyolc ilyen végzettségű mérnökünk volt, s összesen legalább 120- ra lenne szükség. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a korszerűsödő mezőgazdasági technika követelményeinek ők felelnek meg a legjobban. S felkészültségük ma már egyre inkább nélkülözhetetlen. Balogh Géza Kapa helyett „Tanulj fiam, mert különben mehetsz a tsz-be kapálni” — rémisztgette a gondos szülő nem is olyan régen lustálkodó csemetéjét. De talán nem is kel) mindezt múlt időbe tenni, hiszen hány helyen és hányszor elhangzik még ma is a „jóindulatú” figyelmeztetés ! Mint az élet minden területén, a mezőgazdaságban is rohamos fejlődésnek lehetünk szemtanúi. Eddig soha nem látott vegyszerek, gépek, berendezések segítik az ember munkáját, a nagyobb terméseredmények elérését. Megnövekedtek a követelmények, s ezeknek csak a feladatot tökéletesen ismerő, jól képzett szakemberek tudnak eleget tenni. Sajnos, a fenti tulajdonságokkal rendelkező szakemberekből még kevés van a megyében. A legutóbbi adatok szerint Sza- bolcs-Szatmár termelőszövetkezeteiben a fizikai dolgozók száma meghaladja az ötvenezret, szakmunkás-képesítéssel viszont közülük csak nyolcezren rendelkeznek. Arányuk tehát alig haladja meg a tizenöt százalékot, ez pedig kevés. Két mód van tulajdonképpen arra, hogy elérjük: a mezőgazdaságban minél több szakember dolgozzon. Bővíteni szükséges a képzést, s jobban meg kell becsülni a jó, felkészült szakembert. Az előbbi feltétel biztosítva látszik, hiszen a megye ágazati fejlesztési terve 1980-ig hétszázzal, 1990-ig pedig 9200- al kívánja növelni a szakmunkások számát. A másik feltételt, a megbecsülést azonban már helyben kell megoldani. A kulturált munkafeltételek, a jó kereseti lehetőségek megteremtésével. S akkor talán még az sem lesz utópia — mint ahogv a megyében már jó néhány termelőszövetkezet bizonyítja —, hogy a gondos szülő így fordul csemetéjéhez: „Tanulj fiam. mert a tsz-nek csak jó szakemberre van szüksége!” B. G. Lónya nem a világ vége Beszélnek róla Káriné Kiss Klára nem tősgyökeres lányai. Habár Tá- kos nincsen messze a másik beregi falutól, a képesítés nélküli tanítónő tizennyolc éves koráig csak hallomásból ismerte Lónyát. Érettségi után Vásárosnaményból Nyíregyházára vezetett az útja. A tanárképző főiskola magyar-történelem szakára jelentkezett, s mindössze fél pont hiányzott a sikeres felvételhez. Évet nem akart kihagyni, átiratkozott a levelező tagozatra. Közben óvónőként dolgozott. — Úgy érzem, a tanítás a mindenem — mondja. — A nyíregyházi óvodából hamar átkerültem a Lónyai Általános Iskolába. Amikor először jöttem ide három évvel ezelőtt, nagy tél, hideg és hó fogadott. Édesapám hozott gépkocsival. Minden kanyarban ■ elakadtunk, alig vártuk, hogy megérkezzünk. Kicsit elszorult a torkom, akkor kezdtem csak gondolkozni, hová is kerültem. Nem sokkal később aztán megismertem a falut, az embereket. Először minden új hely szokatlan. Kiss Klárának nem is a falu volt szokatlan, hiszen ő is falun nőtt fel, inkább az, hogy egyedül volt, elszakadva a szülői háztól. — A falu gyorsan befogadott — folytatja —, az emberek, minden túlzás nélkül mondhatom, hamar megszerettek. Nagyon kedves néninél laktam albérletben, szemben az iskolával. Mindenkinek ilyen főbérlőt kívánok, akkor nem lesznek vitás kérdések. A kollégáim sokat segítettek. Szükség is volt rá, hiszen mint képesítés nélküli, először nem sokat tudtam a szakmáról. Türelmesek voltak, megértőek, segítőkészek. Nagyon jól érzem magam itt, s ha valaki azt mondja, hogy ez a világ vége, az nagyot téved. A lónyaiaknál kedvesebb emberek talán a világon sincsenek. Ha valakivel találkozom az utcán, .már mesz- sziről megismer, köszön. Lónyán négyen vannak képesítés nélküliek. Kevesen választják ezt a falut, elriasztja a végzősöket a messzeség és az, hogy nem tudnak szolgálati lakást adni. Kiss Klárának szerencséje van, szolgálati lakásban lakik, de nem az iskola adta, hanem a férje kapta, aki a termelő- szövetkezetben főkertész. Nemrég, tavaly novemberben tartották az esküvőjüket. — Az iskolában többen vagyunk magyar—történelem szakosok. Én egyelőre napköziben tanítok, de remélem, ez nem végleges. Habár nagyon fontos a napközi is, mert nemcsak tanulni kell megtanítani a gyerekeket, hanem a szabad idő hasznos eltöltésére is. Azt is megkockáztatnám, hogy első a gyermek- szeretet, természetesen a megfelelő szakmai tudás mellett. Volt egy elsőosztályos kisfiú, Tibiké, aki sokat káromkodott. Nem lehetett vele bírni, kiderült, hogy érzelemszegény a gyerek. Szép szóval, simogatással szinte kezesbáránnyá szelidült, s azóta az egyik legjobb fiú az osztályban. Leírja a házi feladatát, könyvtárba jár, szaval. Beszélgetésünk az iskola után viszakanyarodott a falura, az emberekre. — Szerintem nem az a fontos, hogy hol él az ember, hanem az, hogy hogyan — mondja. — Falun ugyanúgy lehet élni, mint városban. Megszerettem ezt a vidéket, engem is megszerettek. Kell ennél nagyobb boldogság? Sípos Béla I: I i* I ?: :j:j: : ■ !%v ■ !v « ■ !v ■ \v ■ ■ ví ■ X»! ■ ■ •>> • \v ^B vl ^B *• v ■ ■ V. ■ ív ■ ■ •» ■■ * \v ^B v.; ^B ív ;!v ■ vl; vl ■ ív ^B ■ ;Iv BB ^B ív! vl B ^B ^B B ^B vl B v.; HHe 88^ jljij I I ijl; ÍÍ :•> I I VR : %5VA%vXHXM?X?XvX:X?X:X!X:XTXTX!X:XrX?X:X<!X?XMX:X!X;XS!Xv8!XC!X<<:XrX<<<4í<íéXá*X,X,is □ DQQDÉS HIT AD AZ ISKOLA?
