Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
Groteszkek RELATIVITÁS — Siketfajdnak szép fia van — tátogat két tőkehal. — Szépnek szép, de fogyatékos: mind a két fülére hall! Érdeklődés . Amikor két mamasakál találkozik, s percre megáll, ezt a kérdést teszi fel: mondd, a tied hány decibel? VONATON — Néni, ez itt Apostag? — Bizony, jól rám tapostak. — Jaj, most látom, Baláta! — No, legalább belátta! LÓ-BÁNAT Egyest hozott a kis öszvér. Jaj, istenem, Tádé — sír a ló — hát nemcsak füled, eszed is apádé? DIVATÖÍR — Idén pöttyös ruhára csíkos ujjat csinálnak udvarolgat szelíden a zebra a zsiráfnak. PROBLÉMA — Anyjuk — dühöng rigópapa, botfülű a kis H-abakukk, akármit fütyülök neki, csak azt hajtja: kakukk! SZÜ-TAN ►-tói .H jtót'm.t nfiirtóf : — Az ön szója mennyit perceg? — Ha nincs búja, néhány percet, de ha nagyon szomorú, egész nap szól szegény szú! GYERMEKDAL Legyeskedik a kis légy, férjhez akar menni. — Csiga-biga gyere ki engemet elvenni! — Mi ég, mi ég idekinn? Te vagy talán lázas, hogy nem látod messziről, ha valaki házas? Börcsök Mária Szöveg nélkül Tréfák A cirkuszi kardnyelő már két kardot lenyelt és most a harmadik után nyúl. A szájához emeli, de azután dühösen elhajítja, és így kiabál a cirkuszigazgatónak: — Ezt egye meg maga, hiszen ezzel mindig hagymát vág! O A férj a televíziót nézi. A feleség behozza neki a kávét. Az első korty után a férj felfigyel : — Hiszen tudod, hogy én a kávét cukor nélkül iszom! — Tudom, de végre akartam hallani a hangodat. O — Nincs ingük? — kérdezi az üzletbe belépő vevő. — Jelenleg cipőnk nincs. Ingünk a jövő héten nem lesz. Tessék érdeklődni. O — Nem felejtetted el megmondani a feleségednek, hogy vasárnap nálatok ebédelek? — kérdezi Viktor a barátját. — Persze, hogy nem felejtettem el, hiszen éppen ezért vesztünk össze! o — És ez a nőszemély, akit nekem ajánl, jó házból való? —-Nemcsak hogy jó ház, de ráadásul az övé is! O — Kislányom a legfőbb ideje, hogy bemutasd nekünk a jövendőbelidet. Jöjjön el hozzánk vacsorára. Mondd meg neki, hogy nem kell ünneplőbe öltöznie. Jöhet abban amiben dolgozik. — Nem hiszem, hogy az jó lenne, ugyanis úszómester. o — Igaz-e, hogy Gil tegnap a vermuttal teli hordóba pottyant? — Igaz. — No és nem fulladt meg? — Ugyan, dehogy! Kétszer is kimászott egy kis harapnivalóért! Státusszimbólum Amúgy jól vagyok. A koszt ehető, a falak színe jól megy az új papucsomhoz, az ápolók is kedvesek. Ágyszomszédaimmal jól kijövünk egymással. Tőlem jobbra egy ismert színész fekszik, balra egy ismeretlen feltaláló. A kocsival kezdődött az egész. Mivel ötven kilométerre lakom a munkahelyemtől, vettem egy kocsit. Akkor még azt gondoltam, hogy az autó a helyzetváltoztatás eszköze, ám az emberek felvilágosítottak, hogy státusszimbólum. Ez nagyon bántott, már csak azért is, mert a hosszú szavakat mindig nehezen tudtam kimondani. Eladtam hát a kocsit, inkább gyalog jártam dolgozni. Hajnalban háromkor útra keltem, hogy nyolcra beérjek, este tizenegykor már otthon is voltam kis családom körében. Róluk is ejtenék néhány szót, ha már itt tartunk. A feleségem nagyon szép nő volt, olyannyira, hogy az már nekem is feltűnt. De nem lehettünk sokáig boldogok, mert a rossznyelvek azt mondták, hogy egy ilyen mutatós nő nem más, mint státusszimbólum. Ez megint nem esett jól nekem, de beláttam, minden hiába: férjhez adtam a nejemet, csakhogy ne mondhassanak rám semmi rosszat az emberek. Kezdtem boldog lenni. A kezem ugyan remegett, és a trolibuszon a fogaimat csattogtattam, de úgy látszott, egyenesbe jön az életem. Kisebb kellemetlenségek persze akadtak. Ezek közül csak néhányat említenék. Volt egy diplomatatáskám. Ám amikor egyszer a moziban a pereces néni is olyanban hozta ropogós portékáját, rájöttem, hogy túl kell adnom a táskán, mégpedig minél hamarabb. Ezek után már természetes, hogy háromszobás, völgyre néző lakásomat „Edzett ifjúságért” sátorra cseréltem, melyet a pincében állítottam fel. Egészen jól elfértünk benne Panni lányommal. Mert volt egy Panni nevű lányom, róla is beszélek. Azt hiszem a város legokosabb gyereke volt, nyolcéves korában hét nyelven beszélt. Egy nap azonban behivatott a tanító néni, és azt mondta, hogy nem lesz jó vége ennek, mert a túl gyors fejlődés károsan hat a gyermek fejlődésben levő pszichikumára, arról nem is beszélve, hogy így nincs neki gyermekkora. Ezt nem egészen értettem, mindenesetre kivettem Pannikát az iskolából. Legnagyobb örömömre kilencéves korára már a nevét is elfelejtette leírni. Boldogan éltünk a kényelmes sátorban, nem volt sok holmink, eladtam a zsebszámológépemet, a karórámat, a könyveimet, a nagymamám fényképén pedig vettem két deci szilvapálinkát. Megittuk Pannikával. Gyakran mosolyogtam, egy alkalommal pedig különféle dolgokról cseréltünk véleményt egy hűtőszekrénnyel. A legrosszabb cigarettákat szívtam, nem használtam zsebkendőt, és szándékosan mezítláb jártam, nehogy valaki kimondja a rettegett szót: státusszimbólum. Egyik reggel éppen csikket és üres üvegeket kerestem egy szemetes kukában, amikor egy kiskutyára lettem figyelmes. Odajött hozzám, csóválta a farkát, egyből jóbarátok lettünk. Mint kiderült, ő is Vasas-drukker, úgyhogy ezzel sem volt baj. Hazavittem és kikötöttem az „Edzett ifjúságért” sátor elé. Bodrinak neveztem el, mert mindig jó fantáziám volt. Boldogan éltünk hármasban. Mikor Pannika hazajött a munkából — majd elfelejtettem, tízéves korában már megbízott segédmunkásként dolgozott — Bodri elészaladt, ameddig a kötél engedte és jókedvűen ugatott. Csak úgy zengett bele a pince. Egy nap felfedezték a kutyát, és kimondták rá a halálos ítéletet: státusszimbólum. Szomorú szívvel búcsút mondtunk Bodrinak, vettünk helyette egy csótányt. Ám régi szokásainkat megtartottuk: amikor Pannika hazajött a segédmunkából, elébe szaladtam és ugattam. Közben a kötelet rángattam, az illúzió kédvéért ugyanis magamat kötöttem a sátor elé. Mondom, jól vagyok, a koszt ehető, az ápolók udvariasak. Csak megint félek, nehogy valaki észrevegye, hogy az ismert színésszel fekszem egy kórteremben. Még elgondolni is rossz, mit mondanának rám az emberek. F. P. Görbe krónika Versenytárgyalást nyert magyar építőipari vállalat szakemberei új lakótelep építését kezdték meg Hadovában, Sumákföld fővárosában. A hatóságok a környéket katasztrófasújtotta területté nyilvánították. ★ Cs. K„ a népszerű táncdal- énekesnő az Alfa beategyüt- tes társaságában hathónapos, sikeres hagversenykörúton szerepelt több nyugati országban. A fiatal lány sértetlenül került vissza szüleihez. ★ A magyar labdarúgás szépségeiből ad ízelítőt hírverő mérkőzéssorozaton az egyik fővárosi csapat a fehérgyarmati járásban. A hír hallatára a településeken kijárási tilalmat rendeltek el. ★ Sikeresen zárult a Rágjunk sokat jelszót népszerűsítő Fogászati Hónap novemberben. A KÖJÁLL tájékoztatója szerint a rágcsálókat sikerült mindenütt lokalizálni. ★ Termelési tanácskozáson értékelték az Egyesült Csőgyárban az idei gazdasági évet, valamint a termékszerkezet-átalakítás következtében elért eredményeket. A felmérések alapján az anyagi kár jelentős. ★ Üj tulajdonságokkal rendelkező pulikutyafajtát tenyésztettek ki az egyik állami gazdaságban a szakemberek. A prototípus után a jövő év elején megindul a sorozatgyártás. ★ Két fiatal lányt vett őrizetbe tegnap éjjel a rendőrség, akikről kiderült, hogy külföldi turistáknak pénzért árulták magukat. A választék bővítésére az illetékesek fontos határozatokat hoztak. Díszelőadáson mutatták be Szappanos Smucig Lajos rendező ötért túrót című legújabb filmjét az Atlantisz filmszínházban. A helyszínre érkezett mentők sok nézőt elsősegélyben részesítettek. ★ Tegnap, a késő éjszakai órákban K. Tihamér büntetett előéletű, országos körözés alatt álló betörő egy rendőr- járőrrel találkozott, amely őrizetbe vette. A találkozóról külön közleményt nem adtak ki. ★ Még mindig sok vendéglátóipari üzemegységben vizezik rendszeresen a bort és a röviditalokat a lelkiismeretlen italmérők — állapította meg a népi ellenőrök legutóbbi vizsgálata. A hatóságok ezektől az üzemektől visszavonják a vízhasználati engedélyt. ★ A szexuális felvilágosítás eredményességét vizsgálták a szakemberek a Hufnägel Hu- báné Gimnázium növendékei között. A vizsgálattal egyidőben a helyreállítási munkákat is megkezdték. ★ Az egyik londoni étteremben egy meglehetősen öreg, nyugalmazott tábornok üldögél. A pincér bélszínt szolgál fel- neki. A tábornok sokáig nézi-nézi a pincért, azután megjegyzi: — Idehallgasson fiam, úgy rémlik, én ismerem magát. Ahá, azt hiszem megvan. Maga ugyebár zászlóvivő volt a devonshire-i ezredben? — Bocsánat, Sir, de ... —• Igaz, igaz, tévedtem. Maga az afrikai hadjárat idején az ezredemben szolgált. így van? Ha jól emlékszem. — Tévedni méltóztatik, Sir, én ... A tábornok a homlokára csap. — Megvan, megvan! Maga az, aki az előbb felszolgálta nekem a levest! SZILVESZTERI MERÉNYLET KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. december 31.
