Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

VÁLASZTÁS - VITA NÉLKÜL Somogyi Sándor megméretett O '” riás gongként csat­tan a lemezkapu. A szerelőműhely­ben végtelen sorban mérlegek állnak. Néha koppan a vaskalapács, majd csikorgón dörcög a fémen a kőreszelő. A bent dolgozók között szó nem esik. A szem a munkára tapad, a kéz a hideg vason szakértőn igazít. Valami feszültség van a levegőben. A lá­togatóra sem néznek, szinte haragusznak, hogy háborítják őket. Mások hanyagsága miatt kény­szerülnek húzni, hogy mire a naptár 1979-et mutat, jólesőn mondják: megtettük, amit megkö­vetelt az üzem. Valakit keresek — Ha azt kérdem, kit ja­vasol az év munkása címre, volna jelöltje? — Somogyi. A Sándor — mondja Kiss Gábor. — Milyen embernek tart­ja Somogyi Sándort? — A bizalmit? Remek, megbízható, jó munkatárs — összegez magabiztosan Ko­vács Elemér. — Volna kifogása, ha So­mogyit jelölnék az év mun­kásának? — Sőt, ez lenne az igazsá­gos — mondja Kazai Sándor gyárigazgató a METRI­POND-ban. — ön szerint ki a legsta­bilabb ember a szerelőmű­helyben? — Somogyi Sándor — felel gondolkodás nélkül Ágai László művezető. — Mióta ismeri és milyen embernek tartja Somogyi Sándort — kérdem Miski Lászlónétól. — Sok éve már, hogy is­merem. Kiválóan dolgozik, és nagyon szereti a családját — hangzik a válasz. Amikor tovább kérdezek, a borzas tanulj a régi szak­munkás, a szomszéd műhely­ben dolgozó, a brigád tagja egyaránt ezt az embert em­líti. Somogyi Sándor szere­lőt. Ismerkedés — Ügy látom, nem örül, hogy feltartom. — Nem nagyon. Sok a munka, ilyenkor nem szíve­sen beszélgetek — mondja, de láthatóan nem haragos. Kezében meg nem áll a vi­rágkaró vastagságú kőpálca, amivel pontosítja a mérlegét. Ez a legfőbb fegyvere, min­dig annyit csiszol le a fém­ből, amennyi kell. Nézem Somogyit. Haja fekete, arca háromszög alakú. Éles met­szésű orr felezi arcát, és ősz­Kemecsének jelentkezik Új-Zéland Néhány gombnyomás, egy mozdulat a finomkereső­vel és Nyíregyházának, Ke­mecsének jelentkezik a föld másik felén egy szintén gom­bokat nyomogató rádióama­tőr. És elkezdődik a párbe­széd a morze nemzetközi „nyelvén”. Valójában nagyon is sok tanulás, fáradozás elő­zi meg, amíg a rádióamatőr biztos „iránytűvel” vándorol­hat az éterben és kapcsolatot talál a föld szinte minden fellelhető állomásával... Tízezer összeköttetés — Nálam másodikos kö­zépiskolás koromban kezdő­dött — mondja az egyik leg­sikeresebb szabolcsi rádió­amatőr, Sápi Imre, a MEZŐ­GÉP vállalat gyártmányszer­kesztője. — Körülbelül tíz­ezer összeköttetést létesített eddigi amatőrködése alatt. Az MHSZ nyíregyházi rádiós­klubjában tanult, a nagyobb szeszorított szája nagy fi­gyelemről árulkodik. Somogyi most huszonki­lenc éves. Tíz éve dolgozik Fehérgyarmaton. Családja van, két gyermek teszi vi­dámmá otthoni életét. Elő­ször vájárnak tanult, majd valami hazahúzta, és itthon lett lakatos, Szatmárban. Busszal jár Tunyogmatolcs- ról munkahelyére, és délu­tán ugyanígy siet haza. Mun­kahelyén bizalmi. Mi is van ebben az emberben, ami másokat tiszteletre késztet? Fél ezrelék — A dolgom itt, hogy mérleget szereljek, és úgy állítsam be, hogy az ezer ki­ló mérésekor az eltérés ne haladja meg a fél ezreléket. A fél ezrelék ez esetben fél kiló. Tízmázsánál ötven deka. Ennyi a tűrés, ennyi a megengedett. Ez nem jelen­ti azt, hogy ennek meg is kell lennie. Ez csak lehető­ség. Somogyi, azzal a kis kő- reszelővel egy vasnyelvet sú- rolgat. Finoman, lehelletnyi érintéssel. Láthatatlan vas­por hull mozdulata után. A milligrammok többlete fogy így el. Somogyi, a félezrelé­kes, aki a lehetőséggel nem akar élni. Nem ad ki a kezé­ből olyan munkát, amely nem pontos. A Somogyik nem tűrik a fél kilókat, fél éterversenyeken is itt ve&z részt társaival, öt éve van saját rádiója, azóta magaso­dik kemecsei lakóházuk te­tején a kétszer tízméteres árboc. — Az antennaépítésben az apósom is részt vett. Ebben az évben nősültem meg, a feleségem is itt dolgozik a MEZOGÉP-nél, műszaki raj­zoló. Már mielőtt összeháza­sodtunk, tudott róla, hogy rádiózom, ö is érdeklődik, nem neheztel, amikor verse­nyekre, edzőtáborba kell mennem, vagy otthon leülök a rádió mellé és elkezdem a forgalmazást. Tulajdonkép­pen ennek köszönhetem, hogy hódolhatnak a rádióssport­nak ... Hajnalban a legjobb... Sápi Imre több bajnoksá­got nyert, tagja a magyar rá­diós többtusa válogatott ke­retnek. Az idén pedig az „Év sportolója” elismerő címben is részesült Legin­kább azok után a pillanatok után érdeklődtünk, amikor ezrelékeket a munkájukban sem, életükben sem. Nem té­vedhetetlen, nem hibátlan, de ha rajta múlik, a tűrés­határt sem súrolja a botlás. Vannak emberek, akik ter­mészetesnek tartják: a pon­tosan és szépen végzett mun­ka adja nékik a rangjelző csillagot. A szürkeség — Somogyi az eminenciá­sok között a szürke, a szür­kék között az eminenciás — mondja Kazai Sándor. Ez az ember nem színeskedik. Sem­mit nem tesz, hogy felhívja magára a figyelmet. Csen­des, szűkszavú, és talán nem is tesz mást, csak dolgozik. Belőlük kellene négy-öt-hat — vagy ki tudja, hány mil­lió. Lehet rá számítani, véle­ménye megalapozott, hig­gadt. Az egész ember maga az egyensúly. Egyensúlyban — Még ha bepöccen, ak­kor is szelíd — mondja a művezetője. — öt küldjük akkor, ha át kell adni a mér­legeket. A legzordabb átve­vővel is bír, indulat ■ nem lesz úrrá rajta. . — Ha otthon vagyok, le­ülök a középszőnyegre a fi­otthon, Kemecsén készüléké­hez ül és „elindul” az éter­ben. Mikor a legszerencsé­sebb a távoli partnert meg­találni? — kérdeztük. — A hajnali órákban, ami­kor viszonylag csend van az éterben. Eddig kilencven or­szággal sikerült kapcsolatot teremteni. Az idén december 31-ig megvan a 3500 össze­köttetés gyakorlatilag a Föld minden pontjával. A legtávo­labbi partner Üj-Zélandban volt, de sikerült „beszélni” a Déli-sarkon lévő szovjet ku­tatóbázis rádiósával is. Kissé restellkedve mondja, neki még nem volt olyan szerencséje, mint némely tár­sának, hogy világhírességek­kel, így Husszein királlyal és másokkal „találkozott” volna az éterben. Segélykérő hí­vást, hajók jelzését sem fog­ta, de van sok barátja a leg­különbözőbb országokban, földrészeken. A vétel vissza­jelzését a távoli rádiós hívó­jelével ellátott kártya bizo­nyítja, amelyből már több ezer van Sápi Imre fiókjá­ban. Melyek a legnehezebb akadályok az éterversenye­ken, ahol több száz vagy ammal. Sándor ő is, három és fél éves. Vele mindent el­felejtek, csupán Ildikó, a ki­sebb tud ilyenkor érdekelni. Az otthonom a békesség — mondja Somogyi. — Mint bizalmi, jól kép­visel minket — így Kovács Elemér. Ott van a bérelosz­tásnál, és mindig, ha fontos dolog történik. Szavának at­tól van súlya, hogy nem kapkod, nem hangoskodik. Érvei vannak. — Házat építettem az idén. Jövőre rendezem be. így készül, ahogy az erőnk bírja. Az ember tudja min­dig, mennyit tud elviselni. Az esztelen sietséget nem szeretem — újra Somogyi szavai. — Azért tisztelem, mert családszerető és jó munkás. A kettőt nem lehet elválasz­tani. Az embernek csak egy­féle élete lehet. A Somo­gyié ilyen — magyaráz Mis- kiné. Egyféle élet Amikor Somogyi Sándor délután a fél négyes busszal hazaérkezik Tunyogmatolcs- ra, és belép az Alkotmány utca 17. szám alatti lakásába már csak férj és édesapa. Az ember, aki vállalja az ottho­ni gondot, a játékot a szoba közepén, a rr\unkát a kert­ben, Magdolna asszonyt hallgatja arról, mi történt otthon, rápillant a kis Ildi­kóra, aki már oda-odafigyel az ismerős szóra. A család körében erőt gyűjt, pihen, hisz’ tudja, a munka, a min­dig másnapi, a mindig újra ismétlődő adja meg az ala­pot ahhoz, hogy zavartalan legyen az élet. Amikor Somogyi Sándor reggel a busszal beér Fehér- hérgyarmatra, és belép a METRIPOND gyárába, már csak munkásember. Aki vál­lalja az üzem gondját, a munkát a szerelőcsarnok kö­zepén, meghallgatja munka­társai gondját, örömét, oda­odafigyel a tanulókra, hogy újra oktassa őket, emberek érdekét képviseli. Munkahe­lyének sikereit, örömeit ha­zamenti, és becsületes mun­kájának bére adja meg az alapot ahhoz, hogy zavarta­lan legyen az élet. Somogyi Sándor megmére­tett. A hibaszázalék fél ezrelék. Bürget Lajos ezer rádióamatőr méri össze tudását, ügyességét és ül órákig, sőt napokig a készü­lék mellett? Jókívánság rádión — A rádiós többtusa sport morze adásvételből, lövé­szetből, kézigránátdobásból, futásból és sok-sok forgal­mazásból áll. Olykor úgyne­vezett rádióhálóban... Az én gyenge pontom a lövészet, emiatt már kudarcom is volt a versenyeken. A futást már a versenyek előtt gya­korolnom kell. Nem mon­dom, eleinte furcsán néztek rám a falubeliek, amikor reggel fél 5 tájban láttak futni hosszú kilométereket. Utána mosakodás, indulás a vonathoz és utazás a megye- székhelyre ... ­Szép hagyomány, hogy szilveszter óráiban a világ rádióamatőrjei készülékük­höz ülnek és boldog új évet kívánnak a távoli partnerek­nek. És sikeres vételt az új esztendőben... Páll Géza SOMOGYI SÁNDOR Vándorlás az éterben Nem csal a szimatja... „Szultán! Keresd/” Történetek egy nyíregyházi nyomozákutyáról Szultán! Szimat! — hang­zott az első vezényszó, köz­ben Varga János rendőr fő­törzsőrmester egy lábnyom­ra mutatott. A vegyesboltot az éjszaka törték fel, és a helyszínen mindössze néhány lábnyom maradt. Szultán! Keresd! — kapta a hatalmas németjuhász ku­tya a következő vezényszót és elindult a szag után. Meg­kerülte az épületet, aztán a járdán húzta maga után gaz­dáját. Körülbelül hétszáz mé­tert tettek meg, amikor Szultán egy udvarra vezette kísérőjét. A lakás ajtaja nyitva volt, Szultán bement és egy félliteres pálinkás­üveggel tért vissza a gazdá­jához. A pálinkát a vegyes­boltból lopták akkor éjszaka. A tolvaj a ház gazdája volt, aki a kutya érkezésének hí­rére elmenekült a kerten ke­resztül. — Nagyon sok ilyen ese­tem volt már, hiszen 1951 óta vagyok rendőr, és 11 éve kutyavezető, önként jelent­keztem, amikor lehetőség volt rá. Az állatok szeretetét még otthonról hoztam. So­káig járőrkutya-vezető vol­tam, aztán egyszer behívtak a megyei kapitányságra és megkérdezték: vállalkoz­nék-e kutyavezetőnek? Vál­laltam. Szép feladat a miénk. Segítünk a tettesek, a tettes által eldobott tárgyak felku­tatásában, hiszen ezek a leg­többször döntő bizonyítékok a büntetőeljárásban. ★ A lány este tízig dolgozott, és aznap ’már nem találko­zott a családjával. Reggel kereste édesanyját, de nem találta a lakásban. Az udva­ron is hiába próbálkozott, végül bement az istállóba, ahol szörnvű látvány fogad­látta először. A ketrecbe zárt kutya gyanúsan mére­gette, aztán a határozottság, a parancsszó hallatán enge­delmeskedett. Nyakára ke­rült a póráz és órák múlva megérkezett Nyíregyházára. Itt újabb munka várt rá: na­pi 3—4 óra kiképzési idő alatt tanulta meg a nyomkö­vetést, a gazdi védelmét, azt, hogy ha végrehajtja a pa­rancsot, akkor megjutalmaz­zák érte. ★ A tsz-elnök izgatottan je­lentette a rendőrségen, hogy betörtek az irodába. A pán­célszekrényben 120 ezer fo­rint volt. A helyszíni szemle során kiderült, hogy 60 ezer forintot vitt e’. a betörő. A tetthelyen mindössze egy láb­nyomtöredék maradt. Szul­tán megszagolta, elindult, de néhány száz méter után meg­torpant, és a gazdi tudta: in­nen tovább már nem vezet nyom, ami eligazítást ad­hatna. Szagkonzerválás követke­zett. Steril anyagot tettek a helyszínen maradt lábnyom­ra, és üvegbe zárták. A nyo­mozás a szokásos módon több irányból indult. Napok teltek el, és máris 13-ra emelkedett a bűncselekmény­nyel gyanúsíthatok köre. Ennyi embert nem lehet meghurcolni, közülük a tet­tes legfeljebb egy lehet. Is­mét Szultán következett. A gyanúsítottaktól szagot vet­tek, Szultánnal a gazdi meg­szagolta tta a tsz-irodában rögzített szagot, és öt egymás mellett felsorakozott üveget rakott kutyája elé. Szultán végigszagolta mind­egyiket, aztán visszament a gazdihoz. Újabb üvegek kö­Szultán a gazdival. ta. Édesanyja holtan feküdt a jászol előtt. Az orvos gyors szakvéleményt adott: a ha­lált fojtogatás okozta. De hol a tettes? A technikai csoport Szultánnal együtt érkezett. Az adatgyűjtésből addig azt is megtudták, hogy a bűncse­lekmény elkövetésével a férj is alaposan gyanúsítható. Szultán a kukoricaföld felé indult. Mindössze kétszáz métert ment, aztán megtor­pant és felnézett a fára. A tettes ide akasztotta fel ma­gát ... ★ ‘ Szultán most hároméves. Tavaly szeptemberben fe­jeződött be a kutyaiskolában az alapkiképzése, aztán meg­jött az értesítés Nyíregyhá­zára: mehetnek érte. Varga János főtörzsőrmester akkor vetkeztek, de Szultán csak harmadszorra ült egy üveg mellé. A gazdi kiküldte, át­rendezte az üvegeket, és Szúltán ismét az előbbi üveg mellé telepedett. A harmad­szori átrendezés után már minden egyértelmű volt: Szultán mindig ugyanazt a szagot választotta. A tettes most sem tagadott. ★ Szultán még 6—7 évig áll­hat a bűnüldözés szolgálatá­ban. 9—10 éves korára elfá­rad, esetleg megvakul, idegei felmondják a szolgálatot, nem bírják majd a napi nagy fizikai és idegi meg­próbáltatásokat. Addig azon­ban sok bűnözőt tehet még ártalmatlanná. B. J. HU ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. december 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom