Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 28. Á Pravda cikke A Gromiko Vance­Varsói levelünk Ha Hofi táncolna N emrégiben egy kedves barátom meghívott Kelet- Európa első luxus kategóriájú Intercontinental szállodája, a Hotel Victoria kis színháztermébe, őszintén bevallom, nem lelkesedem túlságosan a va­rieté-műsorokért, de amikor meghallottam, kinek a programját nézhetem meg, egy percig sem haboztam. Andrzej Rosiewicz ugyanis a lengyelek kedvence, s ma­gam is számtalanszor láttam a tehetséges művészt a Varsóban töltött három év alatt. Andrzej 34 éves. Műfaját nehéz lenne pontosan . meghatározni. Kitűnően énekel (példaképe Bing Cros­by), remekül táncol és egészen egyéni humora van, amelynek jellege talán Hofiéhoz hasonlítható. Mint el­mondta, családjából ő az első, aki színpadra lépett (a nagypapa például molnár volt), de az egész család igen * muzikális. Már 9 éves kora óta táncol és a főiskolán kezdett el énekelni. Mezőgazdasági főiskolát végzett, vízépítő szakon — ugyanis nem volt bátorsága a szín- művészeti főiskolára jelentkezni —, de ezzel párhuza­mosan a varsói zeneiskola ének tanszakán is diplomát szerzett. 1970 óta a Lengyelországban jól ismert és rendkívül népszerű Hagaw együttessel dolgozott, csak ebben az évben szakadt el tőlük és készített önálló programot. Műsorában fellépnek énekesek, táncosok, köztük a kitűnő Jadwiga Rybicka, aki Rosiewicz-csel együtt a koreográfia tervezője. (Jadwiga egyébként nagy szerel­mese hazánknak; az alacsony, törékeny táncosnő több­ször járt Magyarországon, ahol különböző társastánc­versenyeken vett részt). Andrzej maga komponálja szá­mainak többségét, ő a szövegíró, a koreográfus és ter­mészetesen a főszereplő. Sajátos, egyéni humora szá­momra lefordíthatatlannak tűnik. Ezt cáfolván a kitű­nő művész elmondotta, hogy legközelebbi tervei sorá­ban szerepel programjának idegen nyelvekbe való át­ültetése; úgy érzi, ez különösebb nehézséget nem fog okozni számára, hiszen egyaránt jól beszél angolul, németül és oroszul. Megkérdeztem, mit gondol, milyen közönséget vonz az a két világháború közöttire emlékeztető, jazzba haj­ló dallamvilág, amelyet ő „sweet-jazznek” („édes-jazz”) nevezett. „A humor a szatíra nem kötődik korosztály­hoz. így aztán a fiatalok közül éppúgy, mint az idősebb generáció soraiból megnéznek, meghallgatnak, tapsol­nak, s úgy gondolom, kedvelnek is.” — válaszolta. Len­gyelországban eddig 3 lemeze készült el, de az NSZK- ban is jól ismert, ahol már többször járt, klubokban, szórakozóhelyeken lépett fel, a nyugatnémet televízió több programjában szerepelt és három lemezfelvételt készített. Hazai népszerűségére jellemző, hogy az első lengyel „képlemez”, a videolemez az ő műsorát fogja tartalmazni. A ndrzej Rosiewicz jól ismeri a magyar popzene egyes képviselőit, nagyra értékeli az Omega, a Skorpió a Locimotív GT stílusát, egyik ked­vence Bódy Magdi. Magyarországon egyszer járt, mint mondotta, akkor is sajnos csak turistaként. Varsó, 1978. december. (Baralnís <9úJLícl E lvártnál komorabb fel- I hőkkel sötétítette el a J világgazdaság jövő évi kilátásait az olajtermelő or­szágok szervezetének, az OPEC-nek december derekán tartott értekezlete. Az Abu Dhabi olajsejkségben, zárt ajtók mögött tartott konfe­rencia jóval nagyobb mér­cékben emelte a nyersolaj árát, mint azt a szakértők még alig néhány héttel ko­rábban jósolták. Maga az ár­emelés ütemenként történik, mégpedig négy részletben. Az első menetben a jelenlegi barrelenkénti (1 barrel 159 liter) 12,70 dolláros olajár. 5 százalékkal emelkedik, tehát 13,33 dollár lesz. Ezt. követő­en április, július és október elsején emelkedik az olaj ár­szintje. Az egyes ütemek szá­zalékos emelésében termé­szetszerűen benne foglaltatik a már korábban végrehajtott emelés is. így jön létre az a helyzet, hogy — bár a sza­kaszosság miatt az év folya­mán tízszázalékos az árnö­vekedés — valójában 1979. október elsején az olaj ára már 14,5 százalékkal lesz magasabb, mint most. Szám­szerűen: barrelenként 14,54 dollár. Emlékeztetni kell arra, hogy egészen október végé­ig általános volt a vélemény, hogy csak szerény áremelésre keml sor. A derűlátók 5 szá­zalékos áremelést jósoltak és egyik prognózis sem ment túl a 8 százalékos áremelési határon. Ezt tükrözte még Blumenthal amerikai pénz­ügyminiszter december első felében tett közép-keleti kör­útja is. E villámlátogatás után Blumenthal arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az OPEC-tanácskozáson legfel­jebb 5—7 százalékos olajár­emelkedésre kerül majd sor. A jóslat helytelennek bizo­nyult — mégpedig a jelek szerint nem annyira gazdasá­gi, mint inkább politikai okok miatt. Az eredeti optimizmus olyan tisztán gazdasági-pénz­ügyi tényekre támaszkodott, amelyek nagyvonalakban továbbra is érvényesek. Min­denekelőtt arra, hogy a vezető tőkés országok viszonylag lanyha konjunktúrája miatt az olaj iránti kereslet las­sabban emelkedik, mint ko­rábban. Ráadásul új termelők léptek be (mindenekelőtt Nagy-Britannia és Mexikó, valamint Alaszka). Ennek kö­vetkeztében az öt évvel ko­rábbi 53 százalékról az OPEC-országok részaránya a világtermelésben 50,4 száza­lékra csökkent. Erre a tőkés világban meg­lévő viszonylagos olajbőségre alapozták a szerény áremel­kedésben bízó jóslatokat. Ügy vélték, hogy a piaci hely­zet miatt az OPEC-országok kénytelenek „lenyelni” a ve­zető tőkés országokban ta­pasztalható inflációt, ami lé­nyegesen drágábbá tette be­hozatalukat és csökkentette fizetési mérlegtöbbletüket. Az előrejelzések nem váltak be: az OPEC kénytelen volt megmozdulni — mégpedig el­sősorban azért, mert a szer­vezeten belül politikai akciók következtében megváltoztak az erőviszonyok. Emlékezetes, hogy a tava­lyi OPEC-értekezleten egyál­talán nem került sor áreme­lésre. Az árak befagyasztását az tette lehetővé, hogy Irán és Szaúd-Arábia szövetséget kötött egymással. Az OPEC e két egyértelműen amerikai orientációjú tagállama egy­ben a két legnagyobb export­őr is. így viszonylag köny- nyen rákényszeríthették aka­ratukat az OPEC radikális szárnyára, a jóval nagyobb áremelést követelő Irakra, Líbiára és Algériára. Ezek az erőviszonyok októ­berben még szilárdnak lát­szottak. Amikor azonban ki­robbant a valamivel több, mint két hétig tartér iráni olajsztrájk — már felvillant az a lehetőség, hogy ez nem várt bonyodalmakat okozhat az olaj körüli pozícióharcban. A novemberi olajsztrájk . a vázolt piaci helyzet miatt még nem okozott fennakadást a tőkés világ olaj ellátásában, Szaúd-Arábia és Irán politi­kai okok által motivált ér­dekszövetségét azonban már ez is meggyengítette. Ettől kezdve számolni kellett azzal, hogy erősödik a nagyobb ár­emelést követelő országok nyomása, s hogy Szaud-Ará- bia oldalán egy immár gazda­ságilag is ingatag iráni rend­szer áll majd a vitában. Ezt az irányzatot kiélezte, hogy december első felében ismét olajsztrájk robbant ki Iránban és az ország legna­gyobb olajfinomítója, Aba- danban éppen vasárnap, de­cember 17-én volt kénytelen leállni. Azon a napon, ami­kor Abu Dhabiban az OPEC-országok miniszterei­nek az árvitában dönteniük .kellett. Szaúd-Arábia ily módon magára maradt. Óriási ter­melési és export súlya,' vala­mint az a lehetőség, hogy ki nem használt termelői kapa­citásainak bevetésével bár­mikor előidézhet olajbőséget, természetesen nem maradt hatás nélkül az áralakulásra. Az Irak, Líbia és Algéria ál­tal igényelt 20 százaléknál is magasabb áremelkedés nem következett be. Íz áremelés sokkhatását § „adagoló” ütemezés is “-J-S szaúd-arábiai követe­lésre került a határozatba. Az ütemezés azon a tényen nem tud változtatni, hogy három­negyed év múlva csaknem 15 százalékkal lesz drágább a nyersolaj. Ez pedig minden­képpen fokozza az inflációs nyomást a vezető tőkés or­szágokban és még problema­tikusabbá teheti a dollár helyzetét. Mind a korábbi tapasztalatok megmutatták, a szocialista országok vi­szonylagos védettsége ellené­re a külkereskedelmi kapcso­latokon keresztül ez az ár­emelkedés — ha csökkentett mértékben is — szükségszerű­en beszűrődik. Mindez azt je­lenti, hogy 1979 az egész vi­lággazdaság és a nemzetközi külkereskedelem számára új, a vártnál komolyabb gondo­kat hozhat. — A hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról megkötendő új szovjet—ame­rikai megállapodás előkészí­tésének befejezése napiren­den marad. Az ezt célzó, munkát folytatják — állapít­ja meg Jevgenyij Grigorjev, a Pravda keddi kommentár­jában. A hírmagyarázó emlé­keztet rá, hogy éppen a SALT—2 megállapodással kapcsolatos kérdésekre for­dította a legnagyobb figyel­met Andrej Gromiko és Cy­rus Vance múlt heti genfi találkozóján. Egy éven belül ez volt a hatodik szovjet— amerikai külügyminiszteri megbeszélés, ami önmagában is tükrözi a munka intenzi­tását. A felek Genfben ezúttal haladást értek el. Megálla­podásra jutottak, vagy sike­rült közelíteni egymáshoz az álláspontokat az olyan alap­vető kérdések többségében, amelyekben korábban véle­ménykülönbség volt. Mindkét fél kifejezte eltökéltségét, hogy megegyezésre jussanak a hátralévő kérdésekben. Feltételezik, hogy erre ele­gendőnek bizonyulnak a Moszkva és Washington kö­zötti hagyományos diplomá­ciai csatornák. Cyrus Vance hazaérkezése alkalmából adott nyilatko­zata ismételten megerősíti a genfi tárgyalások pozitív eredményét és azt, hogy reá­lis lehetőség van a SALT—2 nagy és felelősségteljes ügyé­nek véghezviteléhez. (Folytatás az I. oldalról) marasban. A török kormány annak következtében volt kénytelen a rendkívüli állapot mellett dönteni, hogy a múlt hét végétől az ország több városában szüntelenül tarta­nak a zavargások és az össze­tűzések, amelyeket éppen a szélsőjobboldali és maoista szervezetek Karamanmaras- ban történt provokációs meg­mozdulásai váltottak ki. Bülent Ecevit miniszterel­nök a hétfő reggeltől a keddi éjszakai órákig tartó marato­ni kormányülés után ismer­tetve az intézkedésről szüle­tett döntést az újságíróknak kijelentette: az országban im­már hónapok óta tartó za­vargásoknak csakis a rendkí­vüli állapot vethet véget. Az intézkedés időtartama két hóhap. Miközben a kormány — összesen tizenhét órán ke­resztül — ülésezett, Istanbul- ban, Ankarában, Izmirben és Adanában — ez utóbbira is vonatkozik kedd reggeltől a rendkívüli állapot — újabb emberéleteket követelő za­vargások voltak: jobboldali és baloldali érzelmű egye­temisták csaptak össze. Kedden éjszaka Izmirben, Törökország harmadik leg­nagyobb városában négy bombamerényletet követtek el ismeretlen tettesek. Két pokolgép a városban lakó amerikai tanácsadók gépko­csijait rongálta meg; a har­madik egy gépkocsiszalonban kiállított autókat tett tönkre. A negyedik robbanószerkezet egy rendőrszobát döntött romba; személyi sérülés se­hol nem történt. Meghalt Huari Bumedien Huari Bumedien algériai el­nök szerdán, hosszan tartó be­tegség után meghalt — jelen­tették be az algériai főváros­ban. Az algíri Musztafa kór­házban ápolt államfő állapo­tában kedden este súlyos visszaesés következett be és az elnök a hajnali órákban elhunyt. A forradalmi tanács Indira Gandhi kedden egy­hetes fogság után elhagyta börtönét, miután Nilam Szandzsiva Reddi köztársa­sági elnök rendeletére befe­jezte munkáját az indiai par­lament téli ülésszaka. Az al­sóház egy héttel ezelőtti dön­tése úgy szólt, hogy a képvi­selői mandátumtól megfosz­tott ellenzéki politikust a téli ülésszak befejezéséig tartják fogva. A börtönből kilépő In­dira Gandhit híveinek töméi ge fogadta. Az elmúlt héten országszerte hatalmas meg­mozdulások voltak, és a ha­tóságok több tízezer személyt vettek őrizetbe. Gandhi asz- szony a várakozó újságírók­nak nem nyilatkozott. bejelentését az APS hírügy­nökség és az algíri rádió kö­zölte. Bumedien 1965 óta állt az algériai politikai élet élén. Szerdán délben összeült az algériai népi nemzetgyűlés. Egyperces felállással és csendell adóztak a képvise­lők az elhunyt Huari Bumedi. en elnök emlékének. Rabah Bitat, a népi nem­zetgyűlés elnöke kihirdette, hogy Huari Bumedien halá­lával „végérvényesen meg­üresedett” az államfői poszt. Az alkotmány előírásainak megfelelően Rabah Bitat-t nevezték ki az ország ideig­lenes államfőjévé. Bumedien temetése decem­ber 29-én lesz. Az országban negyvennapos nemzeti gyászt rendeltek el. Világszerte nagy részvéttel fogadták az algériai elnök halálának hírét. Az Arab Li­ga egyhetes gyásszal emléke­zik meg Bumedienről. Egy­más után érkeznek Algériába a részvéttáviratok is. Harmincéves a KGST JÖ MINŐSÉG — GYORS MUNKA. Ez a jelszava a bulgá­riai „Marica-Iztok” hőerőmű dolgozóinak. Képünkön a nép­gazdaság részére igen fontos új létesítmény egyik nagy tel­jesítményű transzformátorát szerelik. SZÁMOLÓGÉP — EXPORTRA. A KGST-n belüli szakoso­dás alapján Bulgária évek óta gyárt különböző típusú szá­mológépeket a többi tagország számára is. Kiváló minősé­gű termékeiről ismert a Szilisztrában található „Orgtechni- ka” gyár is. Képünkön az itt készülő „ELKA—55” típusú gép utolsó műszaki ellenőrzését végzik. (Fotó: SZÓFIA— PRESS—KS) Abu Dhabi olajfelhői Gandhi szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom