Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

1978. december 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Korszerűsítik a munkavédelmi szabályokat Az ember védelmében Beszélgetés az Országos Munkavédelmi Bizottság titkárával Mátészalkán az áruház mögött új lakóház körvonalai bontakoznak. Az építők a vasbeton vázat állítják. (Elek Emil felvétele) Tiltakozna, ha élne a nagy növénynemesítő, Micsurin, hogy pont az ő nevét viselő termelőszö­vetkezet állít ki magáról minden évben szegénységi bizonyítványt Vasmegy er en. Pedig már nem is gyengélkedésnek, hanem egyenest rossz gazdálko­dásnak lehet elkönyvelni, amit 1974 óta, Beszterec, Tiszarád és Vasmegyer közös gazdaságainak egye­sülése óta folytatnak. Magyarországon az utóbbi két évtizedben a munkakö­rülmények fejlődésével egyre jobban előtérbe került az egészség és a testi épség vé­delme, javult a munkavédel­mi tevékenység, nőtt a dolgo­zók műszaki kultúrája. Mind­ezek nyomán csökkent az üzemi balesetek és a foglal­kozási megbetegedések szá­ma. Hiba volna mégis, ha nem vennénk észre némely mulasztásokat. Ezekről, vala­mint a munkavédelmi elő­írások rendszerének korsze­rűsítéséről kérdeztük Főcze Lajost, a SZOT munkavédel­mi osztályának vezetőjét, az Országos Munkavédelmi Bi­zottság titkárát. — Milyen nálunk je­lenleg a munkavédelmi helyzet? — A Minisztertanács nem­rég tárgyalta meg a SZOT elnökségének jelentését a munkavédelmi helyzet javí­tására hozott kormányhatá­rozat végrehajtásának ta­pasztalatairól. Elnökségünk előterjesztéséből kitűnt, hogy az elmúlt évben két periódust lehetett megkülönböztetni; az első öt évben az üzemi bal­esetek — beleértve a halá­los baleseteket is — és a fog­lalkozási megbetegedések száma csökkenő tendenciát mutatott; ez a csökkenés ta­valy lelassult, az idén pedig megtorpant. A foglalkozási megbetegedések száma ugyan általában csökkent, ám vál­tozatlanul magas a bőrmeg­betegedéseké, és nőnek a zaj­ártalom okozta bántalmak, s a foglalkozási fertőzések. El­gondolkoztató, hogy az üze­mi halálos balesetek 46 szá­zalékát (!) a járművek, 42 százalékát pedig a szemé­lyek, illetve tárgyak zuhaná­sa okozza. A balesetek sú­lyossága tavaly is tovább nőtt, s olyan szomorú sta­tisztikát okozott, hogy — ti­zenhét év átlagában — éven­te csaknem 30 ezer ember válik üzemi baleset miatt rokkantsági nyugdíjassá, já­radékossá, illetve hozzátar­tozói ellátásra jogosulttá. — Ez tehát vázlatosan — a helyzet. És mi a megtorpanás, illetve a kedvezőtlen jelenség oka? — Az okok összetettek. Mert miközben a hetvenes években szembetűnően ja­vultak a dolgozók munka- körülményei, a termelő kapa­citás növelését — nem követ­ték mindenütt megfelelő munkavédelmi intézkedések. Ennek rendszerint nem első­sorban anyagi, hanem szem­léleti okai vannak. Amint idesorolható az is, amikor a gazdasági vezető nem tekinti tevékenysége fontos részének a munkavédelmi tennivaló­kat. Nem ritka az olyan ter­melőegység, ahol a balese­tek és egészségi ártalmak megelőzése leszűkül a rend­kívül kis létszámú — egy-két- főnyi — munkavédelmi appa­rátusra ! — Ügy tudom, a jelenlegi munkavédelmi előírásokat tartalmazó Általános Bal­esetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályok — ÁBEO — jó tíz éve léptek hatály­ba. .. — Pontosan 13 éve. Azóta. a tudományos-technikai for­radalom hatására a népgaz­daság valamennyi ágában olyan dinamikus fejlődést ér­tünk el, hogy ez már önmagá­ban is indokolja a korszerű­sítést: ugyanezt sürgeti a biz­tonságtechnika, a munka- egészségügy, a munkaélettan és munkalélektan, valamint az ergonómia legújabb tudo­mányos eredményei gyakor­lati alkalmazásának igénye is. Végül időszerűvé teszi a kér­dést számos, eddig szabályo­zatlan terület sorsa is. — Mire irányulnak a korszerűsítési törekvé­sek? — A munkavédelmi szabá­lyok rendszerének tartalmá­ra és konstrukciójára. Az utóbbi a formai rendezést és rendszerezést célozza annak érdekében, hogy csökkentse a szabályozási rendszer bü­rokratikus vonásait, egysze­rűbbé, áttekinthetőbbé tegye az előírások alkalmazását. Magyarán: megszüntesse a túlszabályozást, az átfedése­ket, az ellentmondásokat. — És a tartalmi korszerű­sítés? — Arra irányul, hogy a munkavédelmi szabályok reá­lis, rugalmas követelmény- rendszerré váljanak. Vegyék figyelembe a gazdasági-tech­nikai realitásokat, s ezeket egyeztessék a dolgozó ember védelmével. Más megfogal­mazásban: a munkavédelmi előírások a biztonság kérdé­sében nem tehetnek enged­ményeket, de irreális köve­telményeket sem támaszthat­nak. A korszerűsítés célja továbbá, hogy helyt adjon a dolgozók javaslatainak, kez­deményezéseinek, s egyidejű­leg növelje az egyszemélyi vezetők felelősségét és a dol­gozók segítő, ellenőrző szere­pét a munkavédelmi kérdé­sekben. Befejezésül el kell mondanom, hogy a munkavé­delmi szabályozási rendszer korszerűsítése folyamat, nem egyik napról a másikra való­sul meg. Addig is, amíg az új előírások hatályba nem lépnek, a jelenlegieket kell betartani és betartatni. Elté­rési engedélyt kérni lehet, de semmibe venni az érvényes munkavédelmi szabályokat azzal, hogy úgyis elavultak, már készülnek az újak — nem szabad! A különbség csak annyi, hogy az egyik évben éppen csak másfél millió forintos veszteséggel zárnak, máskor a veszteség és az alaphiány együttes összege eléri a tíz­milliót is. Ebben az évben sem ússzak meg négymillió­nál kevesebből. — Pedig higgye el, mi dol­gozunk, amikor van mit — állítják az asszonyok a tisza- rádi dohónycsomózóban. Egymásnak adták a kilincset — Csak nézzen széjjel, ilyen körülmények között hogy lehet egyáltalán jól dol­gozni — mutat körül az alig fűthető helyiségben Lengyel Andrásné és Székely György- né. — Mi idősebbek még bírjuk, máshová úgysem me­hetünk, de a fiatalabbja alig marad meg. Közben az asszonykezek szaporán hajtogatják a do­hányleveleket. Időnként elő­húznak egy-egy összepené- szedett, rothadásnak indult csomót. — Egyéni koromban ugyancsak szégyelltem volna, ha ilyen dohányt vittem vol­na a beváltóba — jegyzi meg id. Németh János nyugdíjas, aki a tehenészeti telepen se­Az istállók korszerűtlenek, többnyire elhanyagoltak. Olya­nok néha, mintha a tagok se éreznék magukénak, a veze­tők se törődnének vele. Az 1978-as esztendőben a tervezett hozam alatt maradt a kukorica, a cukorrépa, a dohány, az alma termése. Rosszul jött a (belvizes tavasz a Rétközben dolgozó gazda­ságnak, majd az őszi fagy ti­zedelte a termést, a peronosz. pórával nem bírtak a dohány­nál. — Ügy mondták itt, hogy egy belvíz, egy elnök — be­szél a fiatal főagronómus, Árendás Miklós. De folytathatnánk úgy is, hogy alig melegedett meg egy szakember, alig ismerte meg a határt, máris új jött helyet­te. A főkönyvelők egyenest félévenként váltották egy­mást. A mai felső vezetés is alig egy éve dolgozik együtt. Jobb szervezéssel — Elég, ha meghallják, hogy Vasmegyer, máris hátat fordít minden szakember, akit hívunk — ecseteli hely­zetüket Varga Gyula, aki márciustól a szövetkezet el­nöke. A tagság zöme kiábrándult, az állandó veszteségek, a gyakori vezetőcserék megin­gatták a bizalmat, amit most nagyon nehéz visszaszerezni. — Pedig csak együtt lehet, a tagsággal közösen ered­ményt elérni — vélekedik Bállá Bertalanná főkönyvelő, aki különböző beosztásokban 1961-től dolgozik a szövetke­zetben. — Mindenképpen a szervezés, a hozzáállás kérdé­se, hogy változtassunk. Sok tagnál már elértük, hogy igyekszik állandóan,dolgozni. Egy rossz esztendő, ami­lyen az 1978-as volt, még egy jó gazdaságot is megrendít. Sokkal inkább kijönnek a bajok ott, ahol gyengébb a gazdálkodás, ahol a munka- fegyelemnél, a szervezésnél még alapvető hibák vannak, mint Vasmegyer esetében. Különösen ha az eredmény­telenségnek olyan összetevői is vannak, hogy az állatállo­mányhoz, a tejtermeléshez képest igen magas a takar­mányfelhasználás. Hová lett a takarmány? — Hízik abból a háztáji jószág is — jegyzik meg né- hányan. Való igaz, hogy a legna­gyobb pazarlással sem lehet megmagyarázni a takarmány nagy ütemű fogyását. Gsak éppen az deríthető ki nehe­zen, hogy hol, mikor tűnik el a takarmány. De vannak olyan „érthetetlen” dolgok is, mint amikor ismeretlen kezek elvágták a dohányszá­rító ventillátorainak kábel­ját, kiszúrták a lajtos kocsi gumiját. Ezek után szinte meglepő­nek tűnik, amit az elnök mond: — A következő évnek már nyugodtabban vágunk neki, még ha nem merem azt ígér­ni, hogy egyenesbe kerülünk, akkor is. Az indoklás azt mutatja, hogy a derűlátásra valóban van ok. Hosszú évek óta elő­ször sikerült — igaz sok ne­hézség árán — időben befe­jezni a betakarítást, végre a tervezett mélyszántást is el­végezték, földben a jövő évi mag. Következik: Nagyobb se­bességet ! Lányi Botond Szállítási siker Záhonyban Az ünnepek alatt sem szü­netelt az áruszállítás és át­rakás a záhonyi vasúti átra- kókörzetben. Mindenütt se­rény munka folyt, hogy a Szovjetunióból érkező import- és tranzitárukat időben át­rakják, minél előbb eljuttas­sák a megrendelőknek. Ép­pen december 24-re esett az éves szállítási terv teljesíté­se. Ekkorra jutottak túl a 14 millió 390 ezer tonna árut jelentő terven. Az átrakás üteme az ünnepek alatt is egyenletes volt, a vasutasok fegyelmezetten, a munka­rendnek megfelelően jelent­keztek dolgozni az ünnepek alatt, s a hétköznapi mennyi­ségeknek megfelelően napon­ta mintegy 40 ezer tonna árut raktak át. Az átrakó pályaudvarokon — így Eperjeskén, Tuzséron és Záhonyban — a következő napokban is arra töreked­nek, hogy minden felkínált árut fogadjanak, elszállítsa­nak. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert így várható, hogy a múlt évihez képest félmillió tonna áruval töb­bet szállítanak el. A nagyobb mennyiség mellett a munka minősége is változott, hiszen a tervezettnél kevesebb szén, koksz, faáru és műtrágya ér­kezett, s ezt a mennyiséget a jóval munkaigényesebb áruk­kal ellensúlyozták. Így töb­bek között (közel harmadával több mezőgazdasági gép ér­kezett, a gépkocsik száma is tíz százalékkal nagyobb volt. ____________ (lb) Feljavított termőtalaj flranyosapátiban Három éve tartó munka végére tettek pontot az ara- nyösapáti Uj Élet Termelő- szövetkezetben. 1975-ben kezdték 11 millió forintos költséggel — 70 százaléka állami támogatás — azt a meliorációs munkát, amellyel a gyenge termőképességű, 9,8 aranykorona értékű föld termőképességét feljavították- A termelőszövetkezet 1859 hektáros területét táblásítot- ták, elvégezték a vízrende­zést. A melioráció már 1978-ban éreztette kedvező hatását, mert azokon a helyéken, ahol korábban csak 20—25 mázsa búza termett, idén 32 mázsás átlagot arattak. De nőtt a kukorica hozama, és minden vonatkozásban ked­vezőbbé váltak a növényter­mesztés feltételei. A talajja­vítás eredménye az is, hogy jövőre nagyobb területen ter­meszthetnek gabonaféléket, búzát 500 hektáron vetettek, de növekszik majd a kukori­ca termőterülete is. Ny. É. gédkezik. H lallom, hogy kiélesedik a vita afelől: szabad-e az autóbusz vezetőjé­nek útközben beszélnie az utasokkal —a mikrofonon át. Hozzászólás helyett hadd me­séljem el minapi két élmé­nyemet. Az egyik egy erdőháti bu­szon történt. Valahol egy ta­nyai megállónál a pilóta „ki­borult”. Elintézte, hogy — míg az utasok felszállnak és megváltják a jegyüket —, Mari néni megbízásából a fürge kis Aranka leszálljon és futva bevigye a csomagot a tizedik házba Zsófi nagyma­mának. De aztán, amikor el­indultunk, bekapcsolta a mikrofont és rákezdett: — Látják, kedves utastár­sak, sokan azt mondják ró­lam, hogy gonosz vagyok, nem teszek meg semrr \ Most is, induláskor a végál másor heten jöttek oda hozzám, kü- — még egy néhány dolgot el- .lönböző kérésekkel. Hogy intézett, levelet átadott, üze- hozzak gyógyszert a patiká- netet közölt, ból, adjam le a levelet Jóska A másikkal a megyeszék- bácsinak, vegyem meg azt a helyen találkoztam. Vitte ki A volán mellett fűszert az áruházban, adjam át a sógornak a levelet, sa­többi. — Na de hát énnekem erre nincs időm. Még ha kalauz­zal volnék, az talán ráérne. De ahogy beérünk, nekem vinni kell a kocsit a garázs­ba, rendbetenni, és indulni az új járattal. így beszélt a kalauz nélküli busz vezetője, egészen a vég­állomásig, miközben — elné­zést kérve a félbeszakításért a zsúfolt automatizált pénz­táros buszát az állomástól a kertvárosba. Már az indulás­kor bekapcsolta a mikrofont és kezdte: — Látom, két utasnak nem adott jegyet az automata. Ra­vasz gép ez, ha egy gyerek megnyomja pénz nélkül, a következőknek nem ad. Ne nyugtalankodjon a két utas, az utazásuk jogos, el van is­merve, hogy kifizették az úti­költséget. És mindjárt utána folytat­ta: — Egyébként két darab egyforintos sem jó neki. Nemcsak annak nem ad je­gyet, aki a két egyest bele­dobja, hanem a következők­nek sem. miután ezt is részle- 91 tesen elmagyarázta, *5™ személyes élményeivel folytatta: — És vigyázni kell a külföldi pénzekre is. Kép­zeljék el csak, volt egy len­gyel vendégem, valami ap­rópénze nálam maradt, épp olyan barna, mint a mi ket­tesünk. Bedobtam, mire a gép beszüntette a működését. És így folytatta, jókedvű­én, a végállomásig. Okosab­bak lettünk, mint az auto­mata. Tehát, utoljára: szabad be­szélnie a mikrofonba a busz­vezetőnek? <—g—) minden Évben veszteség (i.) „Egy belvíz, egy elnök“

Next

/
Oldalképek
Tartalom