Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 28. KI KAPHAT ÚTLEVELET? Igazságosabb illetékezés Fontos KRESZ-tudnivalólc az új évben ÚJTÓL ÚJIG Savanyított káposzta Bőven termett káposzta az idén Szabolcs-Szatmárban. A folyamatos ellátás biztosítá­sára a ZÖLDÉRT hatszáz vagonnal vásárolt. Ennek egy részét „édesen” hozzák forgalomba, másrészt erjesz­tett tartósítással, savanyított káposztaként. Mivel a sava­nyított káposzta — magas vi­tamintartalma és kellemes íze miatt — egyre kedveltebb, a Kisvárdai Szeszipari Válla­lat demecseri gyárában lévő bazinok teljes kapacitását ki­használva, körülbelül száz vagon káposztát savanyíta­nak be folyamatosan. Ez lé­nyegesen több, mint amennyi­re a megye lakosainak szük­sége van. A „felesleges” sem Iskolás korú fiúk négy-öt­tagú bandákba verődnek, kézbe veszik a fűzfavesszőből jó előre megfont korbácsokat, s kora reggeltől végigjárják a rokonokat, szomszédokat, is­merősöket. Illő kopogás után ezzel a rigmussal lépnek be a házba: „Hála Isten, hogy megértük aprószentek napját, de nem búval, bánattal, hanem örvendetes napok­kal”. A beköszöntő után a fűzfa­vessző korbáccsal, a supriká- val végigütögetik a ház né­pét, miközben újabb rigmust mondogatnak: „Egészséges legyen, Keléses ne legyen, Káposztába sok húst te­gyen” A gyerekek ezért a „vere­kedésért” nem szidást kap­nak, hanem ajándékot: al­mát, diót, süteményt, s ott ahol a közelmúltban is élt még a szokás — például Ba­ján —, pénzt is. vész kárba, szívesen veszik át még Budapesten is a Deme- cserben savanyított fejes és apró káposztát. A ZÖLDÉRT jelenleg is árul savanyított káposztát, de csak aprót, azaz gyalultat. A tavalyi termésből savanyított fejes káposzta ugyanis már elfogyott és az új még nem elég savanyú. Azonban a ko­rábban tartósított fejes ká­poszta is rövidesen beérik és a nagy disznóvágások idejé­re — körülbelül január 10-re — már savanyított fejes ká­posztát is árulnak a ZÖL­DÉRT-boltok. Ezt követően az ellátás már folyamatos lesz, és előreláthatóan jövőre is eléri az újat a savanyított káposzta. ségénél. A tárgyaláson a diá­kok védekezése ez volt: csak otthoni szokást gyakoroltunk. Az aprószentek napi korbá­csolás a hasonló vonások el­lenére vidékenként sok jel­legzetességet mutat. Dunán­túlon például a téli időszak egyik legkiterjedtebb szokása volt, néhány somogyi falu­ban Miklós-naptól egészen új­évig tartott. Vesszőzés köz­ben különböző mondókákat, rigmusokat mondtak. Az „ap­rószentek, Dávid, Dávid” mondóka és a „Hányán van­nak az aprószentek?” kérdés országosan elterjedt. A vá­lasz teljesen különböző le­het : háromszáznegyvennégy, száznegyvennégyezer és még sok más, de mindig a hely­ben kialakult, hagyomány szentesítette számot kellett mondani. Göcsejben a gyen­géd vesszőzés a házigazdától otthon is kijárt, mert az egészség fogalmába a fris­sesség is beletartozik. A megcsapulás egyszersmind a Számos új törvény és ren­delet lép hatályba január el­sejével. Néhány, a lakossá­got érintő legfontosabbak közül. A külföldi utazásokról és útlevelekről kiadott törvény- erejű rendelet szerint min­den magyar állampolgárnak joga van külföldre utazni. Meghatározott ideig, de leg­feljebb öt évig „kizárható” a külföldre utazásból az, aki a hatóság félrevezetésével akar útlevelet szerezni, vagy va­lótlan adatokat közölt. Ugyanígy az a személy, aki korábbi külföldi útja alkal­mával magyar állampolgár*- hoz méltatlanul viselkedett, vám-, vagy deviza-bűncse­lekményt, illetve szabálysér­tést követett el. A jövő évtől azok is kaphatnak útlevelet, akiknek valamelyik hozzátar­tozója jogellenesen tartózko­dik külföldön, kivéve, ha fe­lelősek családtagjuk külföl­dön maradásáért. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter a költségvetés or­szággyűlési vitája során kije­lentette: „Az illetékrendszert igyekszünk igazságosabbá tenni, kevesebb illetéket fi­zet majd az, aki lakást örö­köl, a hagyatékok illetékét mérsékeljük, s egyszerűsítjük lustaság ellen való orvosság is. Aprószentek napja sokfelé legényavatással is együtt járt. Kisalföldön, Szigetközben és a Székelyföld sok pontján a legényvezér fűzfavesszőből erős korbácsot font, és le­génytársaival felkereste a lá­nyos házakat. Ott végigvesz- szőzték a ház népét, s a leá­nyok emlékül színes szala­gokat kötöttek a korbácsra, a szülők pedig étellel látták el a legényeket. Ök aztán egy közös lakomán 'fogyasz­tották azt el, kizárólag fér­fitársaságban, bőséges italo­zással egybekötve. Különféle szertartások is kapcsolódnak az eseményhez, például a felserdült legényeket leöntik egy pohár borral, vagy le­génykoronát tesznek a fejük­re, ami azt jelenti, hogy ez­úttal joguk van lányos há­zakhoz járni, és a felnőttek mulatságain részt venni. László Katalin az eljárást.” Mit jelent mindez a lakosságnak? — er­re kértünk választ dr. Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter­helyettestől. — Január 1-től módosul az illetékrendelet — mondta. — Az öröklési illeték általános mértékét meghatározó kulcs­táblázat elavult: a megválto­zott értékviszonyok miatt mértékében túlzottá vált és ugyanakkor a szükségesnél jobban figyelembe vette az örökhagyó és az örökös kö­zötti rokoni kapcsolatot. Ez is változik. A szülő, a házastárs, a gyermek öröklése esetén je­lentősen csökken az öröklési illeték. De más esetekben is kevesebb lesz. Egy időben kerül sor az ajándékozási il­leték csökkentésére is. Megváltoztatja-e az új rendelet a lakásörökléssel kapcsolatos eddigi illetéksza­bályt? — Igen. A jövőben a lakott személyi tulajdonú öröklés­nél, ha abban az örökös la­kik, 60, ha pedig mások lak­ják 70 százalékkal mérsékelt illetéket kell fizetni. Egy pél­dát is mondok. Ha a gyermek szülőjétől olyan lakást örö­köl, melyben benne lakik és az értéke 300 ezer forint, ed­dig 52 700 forint illetéket kel­lett fizetnie. Ezután már csak 15 200 forint az illeték és azt is 12 havi egyenlő részben kamatmentesen lehet kifizetni. Mi a helyzet a hagyatéki eljárásnál? — Az is egyszerűbb lesz. Leglényegesebb: az eljárás­hoz kapcsolódó illeték össze­gét a jövőben egységes szem­pontok alapján az illetékhi­vatal állapítja meg. Az új műszaki KRESZ ugyan két éve érvényes, szá­mos rendelkezése azonban csak a jövő évtől kötelező. A többi között intézkedik a gu­miabroncsok bordázatáról, állapotáról. A személygépko­csik kerekeire felszerelt va­lamennyi gumiabroncsnak azonos szerkezetűnek (diago ­nál vagy radiál) kell lennie. Az elülső helyzetjelző lám­pa csak színtelen (fehér) vagy kadmiumsárga lehet, és valamennyi irányjelzőlám­pa csak borostyánsárga szí­nű fényt bocsáthat ki. A gép­járművek hátsó kerekeit olyan kiegészítő sárvédővel kell felszerelni, amely azokat teljes szélességükben takar­ja. Fontos tudnivaló: a men­tődoboz és az elakadásjelző háromszög mellett a gépko­csihoz szükséges legfontosabb izzólámpákból és biztosíté­kokból egy-egy tartalék pél­dányt kell beszerezni. JELES NAPOK Népi szokások aprószentek napján KeHentes hétköznapoka A legtöbb felnőtt, ha más­honnan nem is, hallomásból ismeri még a Miklós-napi, karácsonyi, újévi, vagy a Lu- ca-napi népi szokásokat, a téli napforduló ünnepsoroza­tai közül alig esik szó viszont december 28-ról, aprószentek napjáról. Pedig nem is olyan régen még az egész ország területén ismerték és gyako­rolták az ezen a napon szo­kásban lévő korbácsolást, vagy ahogyan vidékenként mondják: vesszőzést, csapu- lást, mustározást, suprikálást, sibárlást, zsibarozást. A vesz- szővel, vagy a vesszőnyaláb­bal történő korbácsolás az újesztendei szerencsekíváná­soknak egy ősibb, archaiku- sabb formája. A zöld ág az élet szimbóluma, a betegsé­gek elűzésére és távoltartásá­ra szolgál, nőknél a termé­kenység, gyerekeknél a növe­kedés elősegítője. Egy nemrégiben előkerült adat szerint Krakkóban ta­nuló diákjaink is hódoltak a vesszőzés örömeinek. Egy a magyarok által megvessző- zött lengyel diák 1507-ben pa­naszt tett az egyetem vezető­m eroskadt hivatali szé­M kébe. Szeme előtt egy csirkecomb járt vitus- táncot. ügy érezte, két sze­me helyén egy-egy kará­csonyfadísz ül guggon. De­rekát alig bírta kiegyenesí­teni, még benne sajgóit a három nap, amikor a szőnye­gen kúszva játszott verseny­autót. Mindenütt szaloncuk­rot látott, és sült húsokat, melyek kergetőztek a torta­vai, sósrúddal és a habcsók­kal. — Ujjaim, mint a pulyka­láb inai — gondolta, s köz­ben elszoruló rekeszizommal konstatálta: ahányszor élő vagy holt szárnyas jut az eszébe, annyiszor rándul görcsbe. Ha szóltak hozzá, szemei csillagszórószikrákat hánytak. Kollégái úgy vonul­tak el előtte a helyiségben, mint a társasjáték bábjai. — Kiütlek! — üvöltött fel időn­ként, — hatot lépsz vissza! — tette hozzá gyorsan. Ha kinézett az ablakon, a ködöt is debrői hárslevelűnek látta. Néha ezért lehúnyta a szemét. Ez sem segített. Ilyenkor tévébemondók arca rémlett fel, sok-sok szünet­jellel, és a meg nem emész­tett filmek milliónyi képkoc­kája. Pontban és vonalban tudott gondolkodni, leikébe hol a tűzhányó tört be, me­lyen ott kúszott Tarzan, aki Robin Hood nyilát szorongat­ta, és célba lőtt a Hattyúdalra. Kábának érezte magát. Al­vások és ébrenlétek ködén keresztül sejlett fel neki az ünnep sok napja. Mintha maga az örökkévalóság lett volna, amit átélt, ügy érezte magát, mintha egy bájgli kö­zepén élne, s hátán három gyermekének megsokszorozó­dott hada lejtene indiántán­cot, miközben a húslevesből csendben zengene elő* a Mennyből az angyal. Kigombolta új ingének fel­ső gombját, amit felesége egy fenyőtűvel varrt fel reg­gel. Nekiveselkedett a mun­kának. Szeme előtt a számok és betűk között megjelentek az újévi malacok, a trombi­ták, szerpentinek és... Jó hogy eszébe jutott! Gyorsan elő­vette a lyukasztót , és családi megrendelésre gyártani kezd­te a konfettiket. Mint egy örült járt a keze. Közben fel- felordított: kellemes hétköz­napot! Kellemes hétköznapot. 4 z újságok egy rövid hírben sem közölték megőrüLésenek történe­tét. A szerkesztő azzal adta vissza a gyorshírt annyi hely ahány áldozat, az összes lap­ban nincs. Aztán ő is rázen­dített a dalra: Csordapászto­rok, midőn Betlehembe.... (bürget) A karácsony előtti héten, de különösen az ünnep há­rom napján a szórakoztató műsorok özöne csábította a nézőt. Ennek ellenére lát­szott, hogy a televízió a szilveszterre tartalékolja az új produkciókat. Igaz vi­szont, hogy most is sugá­roztak újat, eredetit, nem is egyet. Az ironikus Enn Vetemaa-tévéjáték, a Szent Zsuzsanna, avagy a meste­rek iskolája a második programban ment. Ez a jó­ság és tisztaszívűség dia­dalmaskodásáról szóló tan­mese nemcsak e két nemes tulajdonság feltételezett nevelő hatásán mosolyog kétkedő gunyorral, hanem tévéjátéknak álcázott tan­meséket is parodizálja. Az egyébként nem szárnyaló szellemességű darabot Tá­bori Nóra (Anne-Mai) és Agárdi Gábor (Anton) já­téka emelte meg, vitte a csak éppen elfogadhatónál magasabb szintre. A tévé­játéknak hasznára lett vol­na, ha a rendező Havas Péter nagyobb tempót dik­tál, illetve ha a dramaturg Deme Gábor a rendezővel egyetértésben már eleve feszesebbre igazítja a da­rabot. A nemes szórakoztatás minősítő jelző illeti meg a Borsos Miklós és Czigány György készítette műsort Győr műemlékeiről, egyál­talán a városról, az Egy nyári nap percei Győrött címmel. E megfogalmazás­ban két furcsaságot talál­hat az olvasó. Az egyik, hogy a szerkesztő-műsor­vezető Czigány György ne­ve elé helyeztem nagy szobrászunk nevét; a má­sik: az, hogy Borsos Mik­lóst társszerzőként emlí­tem. Az elsőt is teljes jog­gal tehettem, mert a mű­sor teljes címe is úgy szól: ....... Borsos Miklós társa­ságában.” De a társszerző­ség hangsúlyozása is indo­kolt, mert amit a szobrász idegenvezetőként hozzá fű­zött a Szilágyi Virgil ope­ratőr közvetítette látvány­hoz, az már nem egyszerű bemutatás volt, hanem a szerkesztő-műsorvezető el­képzeléseit kiteljesítő, tar­talommal kitöltő művészet­ismeret, művészettörténet, összhangban azzal a mu­zsikával, amit Czigány György a műsorba szer­kesztett. összhangban: te­hát egyenértékűen. Ezért a társszerzőség. Az ünnep legkiemelke­dőbb alkotása a régebben készült és már talán két- három alkalommal is mű­sorra tűzött, de most is maradéktalan örömet keltő Madách-mű, Az ember tra­gédiája volt, tévéfilmen. Szinetár Miklós kiváló ren­dezéseinek egyike. Seregi István Az ünnepi műsorokban — már megszokottan — legin­kább a nemes irodalom és a komoly zene dominál. Természetes, hogy tarta­lomban, színvonalban az ilyen produkciók adják meg az ünnepi jelleget. így volt ez most karácsonykor is. Ebből a szempontból csupán egyet engedtessék meg ki­emelni, a rendkívül gazdag irodalmi műsorok közül. A Világszínház ünnepi bemu­tatójaként hétfőn este el­hangzott klasszikus komé­diát, a Figaro házásságát. A talpraesett, úrcsufoló, sza­bad szájú borbély halhatat­lan figurájának megterem­tője, Beaumarchais (1732— 1799) majd kétszáz éves, ma is pompásan szórakoztató fő művét Illyés Gyula re­mek fordításában, Marton Endre rádióra alkalimazásá- sában és rendezésében, mai színházművészetünket ki­válóan reprezentáló szerep- osztásban hallhattuk. (A Világszínház nem elhanya­golható érdeme — a színpa­di remekműveknek a mai hallgatóhoz való közelhozá- sán kívül, — hogy bősége­sen él a szinte kizárólago­san rádiós lehetőséggel: olyan „alkglmi társulatok” összehozásávtal, amilyenek­ről egyetlen valóságos szín­padon álmodni sem lehet... Az urainál különb, derék Figarónk leleményes küz­delme a házasságáért soká­ig emlékezetes marad ebben az előadásban, legfőképpen persze maga Figaro, Sinkó Péter kiváló megszemélye­sítésében. A meghitt, családias ün­nep eszmekörébe valaho­gyan beletartozik a magány, ra. (pontosabban az attól való félelemre) és a magá­nyosokra gondolás. Tárnái Gizella és Gácsi Sándor do­kumentumműsora, a Vala­kivel beszélgetni kellene, érzelmesség nélkül, nagyon is racionálisan mutatta be a gyermekükkel egyedül ma­radt — elvált — 30 év kö­rüli nők magányosságát, há­rom, jól pozícionált barát­nő példáján, kötetlen „cse- velyük” keretében. Az ötlet nem új. Néhány éve a té­vében is láttunk, hallottunk ilyen barátnői „kibeszélge­téseket”. Ám ez mit sem von le a mostani, „Válto­zatok három hangra” alcímű adás érdeméből. Még csak — úgy tetszett — valamifé­le rendszeres forgatókönyv sem kell hozzá, elég a témát „bedobni”, s máris meg­ered (néha egyszerre, egy időben!) a barátnők nyelve. Miről ás? Hát persze: ki volt a hibás a házasságuk kudarcában, milyen legyen a számukra kívánatos fér­fitárs, hogy miért nem ad­ják fél „olcsón” a függet­lenségüket, — és hasonlók­ról. A felvilágosult, talán túlságosan is józan, egyál­talán nem szánalomra mél­tó beszélgető partnerek ta­lán mindegyikére jellemző volt azért, hogy „ .. .az or­das magányt nem lehet ki- ordífcani”. A dokumentum­műsor legfőbb erénye az életközelségében rejlett. Merkovszky Pál ■ ■ Ötszázasok az ülésben Putnoki Nagy Zsolt nagy- ecsedi lakos ez év július 7- en személygépkocsijával a bánrévei határállomáson akarta átlépni a magyar ha­tárt. A vámkezelést végző tisztnek azt mondta, nincs 500 forintosa, ám a részletes vámvizsgálat során a gépko­csi ülésének háttámlájából 8 darab 500 forintos bank­jegy került elő. A bíróság a rejtekhelyről előkerült és az eljárás során lefoglalt 4000 forintot elko­bozta és tárgyalás mellőzé­sével 3000 forint pénzbünte­tésre ítélte Putnoki Nagy Zsoltot. Az ítélet jogerős. M. F. Karácsonyra kaptad ? (Császár Cs. felv.) flKÉPERMYŐfjffilí A ESüE mellett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom