Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Tételek a barátságról Olyan korban élünk, amelyben felgyorsult a munka ritmusa és a felgyorsult élettempóra hivatkozva divatos emlegetni az egymás iránti közönyt, az egymástól való elidegenedést. Pedig sok példa van rá, hogy az emberek még az országhatárok dacára is közelebb kerülnek egymáshoz. A termelés szakosodása a szocialista táboron belül: népek egymásra találásának lehetőségét adja. A kölcsönös gazdasági segítség emberek tízezreit vezérli egymás országaiba munkára, tapasztalatokért. Mindebből igaz barátságok is születnek. A MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében a szakemberek elakadtak az egyik új gyártmány, a DETK tartályának hegesztésénél. Nem volt kellő gyakorlatuk a nagyméretű varrat tökéletes elkészítéséhez. Abban az időben folyt megyénkben a termékvezeték fektetése, melyet a magyar szakaszon is szovjet szakemberek végeztek. Tőlük kértek „kölcsön” egy hegesztőt. Tolmácsra csak addig volt szükség, amíg a feladatot tisztázták. Aztán a szovjet és a magyar hegesztő odaállt a tartályhoz. Itt már a mozdulatoké volt a szó. Azokból értették meg egymást. Azóta a nyírtelekiek több száz kocsit gyártottak. A szovjet kollégák pedig valahol a hazájukban fektetik az újabb vezetékeket. A közös munka emlékei örökké megmaradnak. Tiszaszalkán a Búzakalász Tsz párttitkára, Gerő Árpád tapasztalatcsere-látogatáson járt Bulgáriában. A testvéri nép fiainak vendégszerető gondoskodása .mindig emlékezetes lesz számára. Nemcsak a minden talpalatnyi- földért való küzdés, a teraszos művelés, a csörgedeztető árasztás látványát, a termelés és a feldolgozás összhangját raktározta el emlékezetében. Nem is csak Szófia, Sumen, Várna nevezetességeit őrzi. A magas termésátlagok sem kápráztatták el. Mindennél mélyebben zárta szívébe a daleni, zagorovi tsz-parasz- tok, parasztasszonyok kedvességét, barátságát, amellyel a rövid találkozás alatt elhal- niozták magyar társaikat. — Amíg a Mamajev kurgán lábától eljutottam a körterem végéig — kezdte emlékezését a középkorú Lőkös Sándor, a MEZŐGÉP személyzeti osztályvezetője először akkor döbbentem rá a háború kegyetlenségeire Ekkor értettem meg a szovjet emberek mélyről fakadó békevágyát. 1969-től, amíg szerelő voltam, négyszer töltöttem huzamosabb időt a Szovjetunióban. Jártam a hős város, Volgográd, Minszk, a Doni Rosztov traktor- és kombájngyáraiban, éltem munkásai között. Közülük többel ma is tartom a kapcsolatot. Vannak olyanok, akik már jártak nálam. Nyi- kolaj Joszipovics Baturral testvérként szeretjük egymást. — A barbarizmus borzalmait másodszor minszki barátaim társaságában éltem át. ők vittek ki Matyinba. Itt állítottak emléket a németek által felperzselt belorusz falvaknak és elpusztított lakóiknak. Most is látom az egy- egy elpusztított falut jelképező sírhantot, amelyen hazai földben, otthonról hozott fák, cserjék, virágok díszlenek. Az emlékmúzeum örökké nyitva lévő kapuja mementóként figyelmeztet: „Föld népe! Öld meg a háborút. A háborút pusztítsd el örökre!” — A sors úgy hozta — folytatta —, hogy az NDK-s burgonyakombájn szerelésének megismerése közben weimari német kollégáim elvittek Buchenwaldba. „A buchei- waldi rapszódia” zenéje most is itt cseng a fülemben ... A nyíregyházi gyáregység lakatosa, Benkó Gábor az érettségi után hét évet töltött az NDK-ban. Az első három évet Reichenbachban, a másodikat Karl Marx Stadtban, az utolsó évet pedig kiküldetésben a Neustadt-i Forschri Mezőgazdasági Gépgyárban. — A kezdet, a beilleszkedés, a betanulás nehézségein mindhárom munkahelyemen a velünk együtt dolgozó német kollégák segítettek át — mondta Benkó Gábor. — Sok a kinti barátom. Jártam azóta is náluk. Négy hónapja pedig egyik éjjel csengettek. Német barátaim jöttek meg. Az idős német kollégák közül Gerhardt Métzner nőtt a szivemhez. Emberséget, pontosságot tanultam tőle... A Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi gyára szinte valamennyi KGST- országgal üzleti kapcsolatban áll. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió. Szerelőik ott vannak Moszkvában. Dnyetropetrovszkban, Doni Rosztovban, Minszkben. Tallinban, Krasznogorszk- ban, Cseljabinszkban. írbitben. A kijáró — mert a vállalatnál csak így mondják, hogy „kijáró” — szerelők közül a huszonéves géplakatossal, Bodó Istvánnal beszélgetünk: — Tizenöt hónapot töltöttem Moszkvában a ZIL Autógyárban — kezdte. — Szerelésre küldtek ki. Nem a szakmától, a nyelvi nehézségektől féltem. A szakközépiskolában nem ez volt a fő tantárgy. De a szovjet emberek, a Lihacsov gyáriak barátsága, különösen a tmk-lakatos Alekszejevé, átsegített a kezdeten. Nemcsak vasárnapokon, de munka után is vittek magukhoz a szovjet kollégák. Megígértem, hogy visz- szamegyek. Itthon meg másként alakultak a dolgok. Nem csak az esett meg velem, hogy megnősültem. De a vállalatnál javasoltak a Budapesti Műszaki Egyetemre. Most járok a szakmunkás előképző tanfolyamra. így a közvetlen kapcsolatok b-m hat év kiesés következik. Levelezésre azért marad idő... Több évtizedes szoros politikai és gazdasági kapcsolat köti a Nyírmadai Állami Gazdaságot a szovjet határ második oldalán lévő Nagy- baktai Mezőgazdasági Kutató Intézethez. Magyar szakemberek segít jégéve! kárpát- ukrán barátaink gondozzák, ápolják a Vlagyimir Iljics Lenin nevét viselő Barátság- almáskertet. — Ott voltam az első fa ültetésénél — mondta Cséke László, a gazdaság termelési igazgatóhelyettese. — Nem számolom, hogy hány fát metszettünk, permeteztünk közösen. Azt sem, hogy akárcsak évente is, hányszor remegtünk fagytól, kártevőktől, jégtől védve a kertet. Félszeinket együtt éltük át Berceli Bertalannal, az ottani gazdaság kertészeti brigádvezetőjével, meg Magda Popovics főker- tósszel. Ha a mi kertünkben észleltünk valami rendellenességet, azonnal siettünk a határra. Ha Bertalan baráto- méknál jelentkezett valami kártevő, akkor ők jelezték. Előttünk szabad a határ. A kísérletezés is. A hagyományos telepítéstől jutottunk el a nagy hozamú intenzív sövény, meg a karcsú orsós formák megvalósításáig. Szovjet barátaink többek között a legelőgazdálkodásban elért eredményeiket adják át. Hétköznapi. meg ünnepi találkozásainknak közös a témája: család, egészség és máris a munkánál, e kölcsönösen ösz- szekötő és éltefö, meg örömet adó tevékenységnél kötünk ki... Az elmúlt több mint három évtized alatt születő barátságok bölcsőjénél különösen sokat bábáskodtak a vásáros- naményi és a beregszászi járási pártbizottságok vezetői. Minden évben kitüntetik egymás egy-egy termelésben élenjáró üzemét, gazdaságát. Hogy fáradhatatlanok e munkában, bizonyítja egy most kibontakozásban lévő testvérszövetkezeti kapcsolat is. — A közelmúltban kedves levelet hozott a posta — mondta örömmel Kristin Péter, a tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke. A beregszászi járás ivanovkai Csapajev kolhozának elnöke, Iván Gerevics és párttitkára, Miklós Barna arról írtak, hogy szeretnék velünk kialakítani a testvérszövetkezeti kapcsolatot. Tagságunk nevében válaszlevelemben örömmel értesítettem ivanovkai barátainkat, hogy elfogadtuk ajánlatukat. A közelmúltban Beregovó- ban lezajlott nemzetiségi fesztiválon a két elnök találkozott és megbeszélték az alakuló baráti kapcsolatok gyakorlati teendőit... Olyan korban élünk, amelyben felgyorsult a munka ritmusa és a felgyorsult élettempóra hivatkozva divatos emlegetni az egymás iránti közönyt, az egymástól való elidegenedést. Pedig sok példa van rá, hogy az emberek még az országhatárok dacára is közelebb kerülnek egymáshoz __ Sigér Imre Régi idők népi emlékei A régi idők díszes népi emlékei a szatmári kapu, a beregi tornácos ház és ajtó. (Elek Emil felvételei) Egy ember könnyen elveszítheti a becsületét, de annál nehezebb azt újra visz- szaszerezni. K. S. becsületén folt esett. Most erős akarattal és annak a kollektívának a segítségével igyekszik bizonyítani, ahová került, akik befogadták. K. SNapkábban raktárban dolg$xqt)y\egy nyíregyházi vállalatnak így történt, hogy munkaruhákat adott el a Bizományi Áruházban — saját zsebre. A könnyen szerzett pénz könnyen úszott el az ivócimborákkal. A bíróság 8 hónap börtönre ítélte, de 3 évre felfüggesztette annak ’e- töltését. A vállalatvezetés csökkentett órabérrel brigádba helyezte segédmunkásnak. Egyetlen dolog volt kérdéses: kik fogadják be K. S.-t? Az építő és karbantartó brigád Dögében dolgozik. Nézem a munkások között, vajon melyikük lehet K. S.? Ai a szőke, vékonypénzű, kopaszodó férfi, aki a tetőről éppen most kászálódik lefelé7 Nem, ez Pintér András /a brigádvezető. Talán a maltert keverők között van ? Egyikük, a testesebb, pirospozsgás arcú Szűcs Mihály, az ács, a másik, szőke, halk szavú pedig Tarosa Sándor, az „új” fiú. az ügyes kezű kőműves. Pintértől tudom meg, hogy K. S. két nap szabadságot kért. Mivel kiválóan dolgozott, engedélyezte a brigád a két napot — Évek óta gyakorlat, hogy a „nehezebb fiúk” hozzánk kerülnek — mondja a brigádvezető. — Nem is tudom. hogyan, de itt valahogy megjuhászodnak, kicserélődnek. K S. nem az egyedüli, akit befogadtunk. Mellesleg aranykoszorúsok vagyunk, és ezért illik is valamit az emberek neveléséért tenni. K. S.-t korábbról ismertük, hiszen kapcsolatunk volt vele. Ügy gondoltuk, nem fog nekünk sok gondot okozni. így történt. Tettrékész, bármilyen munka van. ő az első. Arra ügyeltünk, hogy ne éreztessük veié, ami volt. Megmondtuk: nálunk tiszta lappal indul. Csak kisiklásnak tekintjük, ami történt, így döntött a brigád, ezt mondtuk el neki. És úgy láttuk, jólesett neki a bizalom. Visszaút — Nálunk, a brigádban nincs kötött munkaidő. Ha azt mondják, hogy most reggel ötkor kezdünk, akkor mindenki ott van. És K. S. egy percet sem késne. Éppen most derült ki-róla a napokban, hogy a kőművesmunkához is ért. Bent, a vállalatnál a műhelyt építettük. Csak ámultunk, amikor megfogta a kőműveskanalat és olyan klasszul vakolt, ' hogy még a kőművesek is dicsérték. K. S.-nek nem állt szándékában eltávozni más munkahelyre. Vállalta a rámutoga- tást, számított a heccelődés- re, a megszégyenítésre. De reménykedett is, hogy valamelyik -Brigádban otthonra lel. Pin,térek befogadták és rábeszélésükre az építési és vízügyi szakközépiskolába is beiratkozott. — Most engem hecceinek a fiúk, hogy ha K. S. végez, átveszi a brigád vezetésé': — mondja nevetve Pintér. — Egy éve került Sanyi a brigádba. Legtöbbször az öreg, tapasztalt kőműves, Dub János mellett dolgozott mint a segédmunkása. Én azt mondom, csak mindenkinek olyan brigádja legyen, mint az enyém! El tudok érni az embereimmel mindent. Ha azt mondom, hogy sódert kell pakolni, jönnek. Ha maltert kell keverni, nem nézzük, hogy ez segédmunkás, az meg ács. — Van velünk egy másik „nehéz emberünk” is, P. T„ a dekoratőr. Ivott. Amióta befogadtuk, egy korty szesz nem volt a szájában. Pedig higgye el, semmi retorzió nincs. Egyet megmondunk: nálunk csak annak van helye, aki becsülettel dolgozik és nem lóg ki a sorból. És ehhez tartják magukat az emberek. Szűcs, az ács: — Én is tudtam, mit követett el K. S. Elmondta a brigádban őszintén ő maga. Ezt becsültem benne. Befogadtuk, .lehetőséget adtunk neki. Ügy látom, nem hiába. Tudja, az tetszik nekem benne, hogy ha "sok mindenhez'nem is ért, de vállalja; mindent megcsinál, hogy bizonyítson, segítsen. Ézt értékelik az emberek. Tudom, hogy soha nem meszelt. De csinálta. Vakolt, maltert kevert, ami jött. De arra vigyázunk, hogy ne legyen kifogott „madár”, mások céltáblája. Ügyelünk arra, hogy emberi mivoltában meg ne bántsuk. Azt hiszem ez a siker titka. Ta'-csa, a kőműves: — Már a brigádunkban volt, amikor én a vállalathoz kerültem. Hallottam a ballépéseiről, de nem éreztettem vele. Csak azon lepődtem meg, amikor segédmunkás létére felajánlotta nekem, hogy ő majd kezdi elől a vakolást, ha megengedem. Szolgála t- kész ember. így ismertem meg.” Nyíregyházán, az Ókisteleki szőlőben, az egyik domb oldalán egy fiatal, szakállas férfi indul lefelé. K. S. 39 éves, nős. Amikor szóba kerül az ügy, így válaszol: — Nehéz erről beszélni. A „limonádé”, az ivócimboráif juttattak bajba. És amikor' rádöbbentem, hogy mit tettem, már késő volt. Tudja, az ember nem bújhat ki a saját bőréből. Nem változik meg egyik napról a másikra. Ezt próbáltam meg. Itt az anyám kertjében foglaltám el magam. Termeltem itt földiepret, karalábét, paradicsomfával kísérletezem, szőlőt műveltem, mindent. Ezzel tereltem el a figyelmemet. És arra törekedtem, hogy ha befogadnak a brigádba, mindent végigdolgozzak. Csak a munkámmal és a magatartásommal tudok bizonyítani. Számomra nincs is lehetetlen: mindegy, ha festeni; ha betonozni, ha szigetelni kell vagy éppen csatornát tisztítani. — Hívtak akkoriban ezer forinttal több fizetésért más vállalathoz. Nem mentem. A becsületemen esett foltot itt akarom eltüntetni. Mert a lejtőn nem csak lefelé vezet út. hanem vissza is. Farkas Kálmán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 12. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK
