Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

Az üzemi népmüvelí műhelyében Itt az ideje, hogy függetlenített népművelőt alkalmaz­zanak — körülbelül így fejeződött be az a tudósítás, mely­ben legutóbb részletesen beszámoltunk a tiszavasvári Al­kaloida közművelődési állapotáról. Másfél év telt el azóta, s több mint egy éve dolgozik függetlenített népművelő a nagy hagyományokkal rendelkező vegyipari üzemben. Magas képesítésű szakem­bert kaptak Soltészné Ara­nyos Ibolya személyében (az országban is kevés az egyete­mi végzettségű népművelő az üzemekben). Első teendői kö­zé tartozott, hogy egy nagy­szabású felmérést készített, afféle kulturális térképet a 2200-as nagyüzemről. Erről annak idején hírt adtunk, az­zal. hogy visszatérünk rá. így. most az üzemi népművelő műhelyében járva első kér­désünk az volt: mit mutat a közművelődési térkép? Szép, de nem igaz — Sajnos nem mutat sem­mit — így kezdődik a válasz, eléggé lehangolóan —, illetve most már tudom, hogy aihit mutat, az nem felel meg a valóságnak. Nem szabad mel­lébeszélni: egyszerűen rossz volt a kérdőív. Lehetőséget adott arra, hogy nem igaz, de szép válaszok kerüljenek rá. Egyszerű -pszichológiai ok a magyarázat: sokan lejáratták a kérdőíves módszert, így sok válasz nem azt tartalmazta: mit szeretne csinálni szabad idejében, hanem azt, amiről gondolták, hogy azt illik be­írni. Ez mindjárt az első prog­ramok szervezésénél kiderült. A módszer ugyanis jó lett volna. Például egy író-olvasó találkozó^ rendezése előtt csak ki kellett volna eme'ni a -.frtöhh .mint kétezer kartonból "«-.izonos'-jeiiegueket: így el sősorban azokat értesíthette volna, akik irodalombarát­nak, rendszeres olvasónak mondtak magukat. Papíron. — Nem vált be. Ellenőrző kérdéseket kellett volna fel­tenni. de terjedelmes kérdő­ívre nem volt alkalmas az idő. Talán később és más­képp ... Más módszereket kellett te­hát keresni. Utat a munka­társakhoz. Pillantsunk ehhez egy percre a szákképzettséget mutató „térképre”. Segéd­munkás: százhatvankettő, be­tanított munkás: hatszázhat- vanhórom, szakmunkás: ki­lencszáznegyvenöt, technikus: kétszáztizennégy, felsőfokú végzettségű: száztizenhét. Több mint ezerhétszázan dol­goznak fizikai állományban, az összes dolgozó kétharmada férfi, a 20—40 év közöttiek vannak a legtöbben. Negyedmilliós folyóirat Igen rangos műszaki könyv­tára van a gyárnak — csak egy példa: van olyan folyóira­tuk, melyből egy darab 240 ezer forintba kerül — nincs viszont kulturális programok rendezésére alkalmas helyisé­ge, s a helyi közművelődési intézményekkel — művelődé­si ház, ifjúsági ház — kiala­kult formális kapcsolatokat még jóindulattal sem lehet megfelelőnek nevezni. Ezek voltak a fő jellemzők, amikor a népművelőt alkalmazták. Mi történt az egy év alatt? Voltak-e nagy sikerek, nagy kudarcok? — Kezdetben sokan mond­ták: de jó, hogy vagy, most már lesz, aki a brigádokról gondoskodjon, színházjegyet szerezzen, satöbbi. Igen, ez is ide tartozik. De ennél sokkal lényegesebbnek tartottam azt megismerni: mi köze van az egyes embernek a saját mun­kájához, mennyire igényes arra, amit szakmai kultúrá­nak nevezünk. — Munkám egy részét le lehet írni papírra, le is kelj — ilyenek az ajánlások a bri­gádoknak. a kulturális válla­lásokhoz, a képzőművészeti és egyéb programok — de en­nél lényegesebb az, amit nem lehet leírni. Számomra akkor derülne ki, hogy egy év alatt mit ért a munkám, ha bele­láthatnék az emberekbe. De ehhez, azt' hiszem, naponta haza - kellene kísérnem őket... Sikerek, kudarcok Inkább apró rezdüléseknek nevezi azokat a változáso­kat, melyek munkája ered­ményének nevezhetők. Ilye­neket említ: amikor az Ady- vetélkedőt rendezték, egy asz- szony megkérdezte, mit csi­náltál te ezzel az emberrel (mármint az asszony férjé­vel), hozzá nem nyúl egy pe­lenkához sem, amióta vetél­kedik, csak a könyveket bújja.” Vagy a másik. Egy napon egy lakatos állított be hozzá egy névsorral és közöl­te: „mi versbarátok va­gyunk, szeretnénk valami programot, ami érdekei ben­nünket.” Vagy még egy: az idei idegenforgalmi szezon­ban közel ezerhatszáz kirán dulónak foglalt szálláshelyet, rendelt ebédet, kért fel ide­genvezetőt az ország külön­böző helyein, egy-, két- vagy háromnapos kirándulásra. (Meg kell jegyezni: az uta­záshoz a vállalat a buszt ad­ja és személyenként 20 fo­rintot, a többit a kirándulók fizetik.) S még egy adat: ta­valy 117 ezer forintot képezett a vállalat kulturális alapra, mint már éveken át, idén: 235 ezret! Kudarcok? Például az Igaz ez a szép vetélkedő, amikor a brigádok szépen felkészül­tek, s úgy érezték: a verseny gazdái cserbenhagyták őket. Vagy a népművészeti kiállí­tás — apró adminisztratív hi­ba miatt talán egy életre el­vették a kedvét néhány olyan embernek, aki bízott a nép­művelőkben ... Hogyan tovább? — Álmom: a kiscsoport. Érdeklődési körök szerint, határozatok és törvény kény­szere nélkül csoportokat indí­tani azoknak, akik kérik. Az­tán a lakótelepi klubkönyv­tárral is vannak terveim. Jö­vőre készül el, oda keresünk egy szakképzett könvvtároct. akiben lehetőleg népművelő­vér csörgedez. És azokat az apró rezdüléseket erősíteni, melyek nekem is. de az egész gyárnak is jeleznek ... Legutóbb azzal zártuk: itt az ideje a népművelő alkal­mazásának. Soltészné Ara­nyos Ibolya jól érzi itt ma­gát. Nem csak azért, mert alkalmazói megbecsülik^ — lakást is kapott —, de azért is, mert most már személyes problémáikkal is jönnek hoz­zá munkatársai. Ennyi tör­tént egy év alatt. S mire e sorok megjelennek, talán már meg is találták azt a ..nén- művelő-vénájú” könyvtá­rost. akivel az egy éve meg­kezdett munkát továbbvihe­ti... B. E. Vannak olyan kötetfélesé­gek, antológiák, melyek bebi­zonyították életképességüket Tagadhatatlan, hogy a Kör­kép is ilyennek számít. Jó öt­let volt, mely életre hívta, és szerencsés a megvalósítás, melynek eredményeképp szé­les körben meghatározott ol­vasási igényt elégít ki. Igen, a Körképet azért keresik, mert: körkép. És sokan kere­sik, nemegyszer elkapkod­ják s a késlekedők nem kis bosszúságára már csak a könyvárusok hiánylistáján szerepelhet. ivúiic! masiei gvíjzöug liitii* tóttá uijara a Magvető Kiadó, <; M'/otríj pttpntP Tpiorn|^ rpocr menetrendszerűen az ünnepi könyvhét alkalmával. Meglé­te óta néhány vonatkozásá­ban módosult, kiegészült (megsokszorozódott a pél­Sebzett madarak Nyikolaj Gubenkó szovjet rendező a háborúról készített filmet. Bizonyára lesznek, akik felteszik magukban a kérdést: sosem ér véget ez a sorozat? Esetleg eleve kétel­kednek a vállalkozás erede­tiségében, mert úgy- érzik, hogy ebben a témakörben le­hetetlen újat mondani. Mielőtt a kiemelkedő jelen­tőségű szovjet alkotást minő­sítenénk, érdemes néhány szót szólnunk a jószándékú — esetleg türelmetlen — bí­rálóknak. A honvédő háború élmé­nye meghatározó fontosságú a fasizmus elleni küzdelem­ben legnagyobb áldozatokat viselő Szovjetunió minden állampolgára életében. Kivé­tel nincs, hiszen a nagyapák és az apák sorsa a későbbi nemzedékek közérzetét is meghatározza — arról nem is beszélve, hogy a hősiesség példázata a mai — sőt hol­napi — cselekvési lehetősé­geket is befolyásolja. Ami a nézőpontot illeti: egyetlen té­mát sem lehet maradéktala­nul kimeríteni. A szerelem örök és mégis mindig új. Le­het-e, kell-e róla filmet ké­szíteni? Igen. A háborút — különösen a Hitler ellen vi­selt szovjet hadviselést — sokan, sokféle tükörben lát­tatták, de még mindig van olyan vonatkozása, melyről a művészek nem készítettek analitikus helyzetjelentést. Ez ad értelmet az új és új vállalkozásoknak, melyek a stúdiókban születnek — azon túl. hoev a memento, a ..so­ha többé!” szándéka is pa­rancsoló szükségességgel írja elő e filmek küldetésének jo­gosságát. A Sebzett madarak hőse egy kisfiú, aki nagyon korár. megismerkedett a szenvedés­sel. Elvesztette szüleit, test­véreitől messzire sodorták a mostoha körülmények. Álla­mi intézetben nevelik, ahol sok szeretetben van része, de nyomasztó emlékeitől képte­len megszabadulni. Egyik pajtása szerencsétlenség ál­dozata lesz. Még ez is a há­ború következménye, hiszen a gyerek bosszút akar állni az intézet mellett lévő fo­golytábor fasisztáin, de az akciót elővigyázatlanul ké­szíti elő s a dinamit őt öli meg. Aljosa — az ő szemé­vel látjuk az eseményeket — a tragikus halált követően összeütközik az egyik tanár­ral, aki szálka a szemében. Az illető ugyanis, szereti a csinos nevelőnőt, pedig rá Aljosa is „szemet vetett”. Ár­talmatlan rajongás ez per­sze, de á kisfiúk ilyen ese­tekben oroszlánként visel­kednek. A konfliktus elsimít- hatatlannak látszik. Később kiderül, hogy a szadistának — sőt fasisztának — titulált férfi sem fenevad: neki sem. hegedtek még be a sebei. Gubenbó megismerteti a nézőt a felnőtt Aljosa Bar- tyenyevvel is. A család szét­hullott és az egykori árva el­határozza, hogy felkeresi életben maradt fivéreit. Al- josából író lett, egyik bátyja is előkelő helyet vívott ki magának a társadalmi rang­létrán: elismert építész, úgy­nevezett sikerember. Szomo­rúbb a másik testvér sorsa: ő is „sebzett madár” s kép télén volt túltenni magát a fájdalmakon. Elzüllött, bör­tönbe került, élete kisiklott, így is rombol a háború ... Amikor a Sebzett madarak képsorait nézzük, óhatatlanul a Valahol Európában tengő­lengő kis csavargói jutnak eszünkbe. A szituáció hason­ló, bár a hangszerelés eltérő. De más alkotásokat is asszo­ciálhatunk Gubenkó filmjé­vel. Például Ekk remekét, az Üt az életbe című — immár klasszikus értékű — szovjet drámát. Vagy Vittorio de Si­ca Fiúk a rács mögött című neorealista tragédiáját. Mindhárom említett film­ben szenvedő gyerekek a fő­szereplők: kicsik, akik — ön­hibájukon kívül — pöttöm­nyi korukban néznek farkas­szemet a szörnyűségekkel Radványi Gézát — a Valahol Európában szerzőjét — fő­képpen a megpróbáltatások pszichológiája érdekelte, Ekk témája: a közösséggé szerve­ződés lehetőségeinek vizsgá­lata. Vittorio de Sica elsősor­ban a személyiség torzulásai­nak veszélyeit tárta fel. A társadalmi-történeti háttér mindegyik filmben eltérő. A hasonlóság ilyenformán in­kább csak tematikai jellegű. Gubenkó alapállása — noha a neves elődöket is követi — egyéni. A Sebzett madarak­ban a líra és a tragédia han­gulatai váltakoznak. Előbbi­ben is vannak komor színek, utóbbit is színezi az emelke­dettség. Gondoljunk Aljosa ártatlan rajongására vagy a tanár összeomlására a film egyik csúcspontját Képező „véres” incidens után. A szovjet rendező azt is bizo­nyítja, hogy — „össztársadal­mi segítséggel” — a partra- vetett halakhoz hasonló gye­rekek is megtalálhatták he­lyüket a közösségben és be­csületes felnőttekké válhat­tak. Aljosa Bartyenyev olyan pályát választott, ahol szo­morú tapasztalatait kama­toztatta, illetve továbbadta a jövőnek. A film nem beszél arról, milyen kvalitású író lett belőle, de bizonyos, hogy a saját szemével érzékelt va­lóságot hiteles tanúként ele­veníthette meg művészi al­kotásaiban. Még egy fontos tanulság, melyet a Sebzett madarak fontos gondolati konklúzió­jának tekinthetünk: nemcsak háborúban érik az embert megpróbáltatások, hanem be­kében is. A hős ugyan talp- raállt, de valószínűleg élete végéig emlékezni fog az elve­szett gyermekkorra és az is nyilvánvaló, hogy az emberi harmónia megtalálásáért még jó néhány — szerencsére másmilyen — áldozatot kell hoznia. A Sebzett madarak megra- gadóan szép képsorokban bő­velkedik. Gubenkó erőssége az atmoszférateremtés: arról sem feledkezett meg. hogy a köznapi helyzetekben rejlő humor változatait láttassa. Különösen sikerült az érzel­mes — de nem érzelgős! — zenei aláfestés és elismeréssel szólhatunk Juozasz Budraj- tisz, valamint Aljosa Cserszt- vov játékáról (előbbi a fel­nőtt, utóbbi a gyermek Aljo- sát személyesíti meg). Veress József Körkép ’TS dányszám, fotómellékleteket tartalmaz stb.), de rendelte­tése célját tekintve változat­lan: friss • válogatást tesz közzé a magyar kortársiroda- lomból. Elbeszéléseket, no­vellákat, többségében addig ismeretlen írásokat, melyek olykor bemutatkozásnak szá­mítanak és az újdonság ere­jével hatnak. A kötet, mint már említettük, alkalmi jel­legű, miután azonban a szép- irodalom olvasása nem lehet kizárólag csak ilyen alkal­makhoz kötött, érdemes kö­zelebbit is mondani róla. Egy ilyen válogatásból szü­letett gyűjtemény megítélé­séhez nem könnyű, de azért lehet objektív mércét találni. Ha az olvasó pl. hiába lapoz kedvenc írójának neve után. holott a szóban forgó szerző prózánk egvik valóban *e- kintélyes és lermékeny írójá­nak számM — már kétségei támadhatnak a kiválasztás, értékelés helyességét illetően. a ;»-»rscMi /ciof vnroió pr? dákat sorolni lehetne, de csak annyiban vinne clőbb^ re. hogy igazolva 'átnánk a többféle értelmezés lehető­ségét. Véleményünk szerint a Körkép ’78 mint újabb lánc­szem. jól illeszkedik a soro­zat eddigi ívéhez és önma­gában is tartalmas munka. A huszonhárom elbeszélés szer­zői egyaránt képviselik a fia­talabb és az idősebb nemze­déket (Simonffy András, Vathy Zsuzsa, Hernádi Gyu­la, Illés Endre stb.), s többfé­le karakter, stílus fér meg egymás mellett. A tárgyvá­lasztások különbözősége fényt vet arra, hogy milyen kérdé­sek foglalkoztatják nap­jainkban az írókat, de az is természetes, hogy a gyűjte­mény- nyomán nem rajzolód­hat ki mindaz, ami társadal­mi valóságunk feltétlenül megírásra érdemes témája lehetne. Szerepelnek kiemel­kedő darabok és kevésbé si­kerülték. vannak eredeti, erő­teljes írások, s vannak, ame­lyek inkább csak érdekessé­gek. mini tarlós értéket ötvö­ző munkák. Két példát említünk csu­pán. Öröm olvasni az iroda- iomtudós Sőtér István: Tisz­ta Emma c. elbeszélését. Szé­pen formált, feszes ívű mon­datok, világos, érthető, hihe­tő és meggyőző próza. Mintá­ja lehet a sűrítésnek, jellem- ábrázolásnak. Ugyanakkor kár, hogy a tehetséges Dohai l'éter: Szippantó c. története kevesebbet mond, mint amit mondhatna. A spleen han­gulat, a baljós jelek a meg­engedettnél korábban és hangsúlyobban sugallják egy autószerencsétlenség, a bekö­vetkező katasztrófa érzetét. Ráadásul mindezt kiszámí­tottam, a pejoratív töltésű jel­képre poentírozza — így hát nem csoda, ha a várt hatás is elmarad. A Körkép végezetül eszünk­be juttatja az irodalom foly­tonosságát. Ahogy tágult a kör, új és új neveket hozott felszínre vagy erősített meg az olvasói köztudatban. A hatvanas években — szá­munkra beszédesebb nevek következnek — Sipkái, Váci, és azóta is Galambos, Végh stb. kerültek be az „arckép- csarnokba” s ez mindenkor rangot jelentett, jelent ma is. Megalapozatlan lenne jóslá­sokba bocsátkozni, hogy ki lép majd nyomukba és mel­léjük, mindenesetre várjuk a folytatást, a következő v gyűjteményét, mely — re­méljük — kellemes meglepe­téssel is szolgál. Futaky László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 12. ŐSZ r Könyves­polc i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom