Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

A konkrétumok helyett azonban a beszámoló általá­nosságokban fogalmazott, s nem sok szót éj tett arról, hogy a két évvel ezelőtti par­lamenten felmerült problé­mákból mi valósult meg. Egyik mondatában valamiért dicsérte, a másikban pedig — ugyanazért — elmarasz­talta a fiatalokat. Hogy konk­rétak legyünk, idézünk a beszámolóból: „Gyárunk fia­taljai aktívan részt vesznek a társadalmi mozgalmakban. A szocialista munkaverseny minden egyes formájában képviseltetik magukat, így a szocialista brigádmozgalom­ban, Alkotó ifjúság mozga­lomban, munkavédelmi és tűzvédelmi, valamint minő­ségvédelmi őrmozgalomban... Nagy részt vállalnak fiatal­jaink a társadalmi munka­végzésben is. Éves szinten 10 000 óra társadalmi mun­kát teljesítenek, illetve túl­teljesítik azt.” Egy másik Nagy György, a gyári KISZ- bizottság titkára értékeli a beszámolót. vetek részt. Az ő küldötteik, szám szerint százkilencvenen jelentek meg a gyári parla­menten. Az ünnepi díszbe öl­töztetett kultúrterem székso­rait ünneplőbe öltözött fia­talok foglalták el. A meg­szokott, kényelmes farmer- nadrág és pulóver helyett a fiúk többsége öltönyben, ingben, nyakkendővel jelent meg. nem is beszélve a lá­nyokról, akik öltözékükkel Tóth László, Nyíregyháza város KISZ-titkára: „Ve­gyes érzelmekkel hallgat­tam a beszámolót.” itt dolgozók 55 százalékát jelentik. „Fiataljaink nem tanúsítanak elég érdeklődést a gyár munkája, a gyár ügyei iránt.” Vagy: „Az if­júság a gyár alapvető célki­tűzéseinek megvalósításában nem elég aktív” stb. A par­A szünetben. Lázár László: Nem kap­tunk kielégítő választ. legyintés volt. A gyárban vezetők és munkásfiatalok egyaránt letudták az ifjúsá­gi parlamentet. A gondokon és a problémák megoldásán azonban nem csak egy dél­előtt lehet és kell gondol­kodni. hanem az előttünk ál­ló hétköznapokon is. Re­méljük, így is lesz. Szöveg: Kádas Viktória Fotók: Mikita Viktor adott választ. A legtöbb hozzászólónak igazat adott, néhány mondatos válaszai azonban — úgy gondoljuk — nem lehettek kielégítőek. En­nek ellenére, a parlament levezető elnökének kérdésé­re, hogy ki fogadja el az írásos igazgatói beszámolót, hogy ki fogadja el a szóbeli kiegészí­tőt, valamint a válaszadást, egy tartózkodó ellenében minden kéz a magasba len­dült. Ezután nem maradt más hátra, mint hogy meg­válasszák a küldötteket a vállalati parlamentre. A kül­döttekre tett javaslatokkal valamennyien egyetértettek. Guliev Júlia: Nem pálya­kezdő korban kell az ifjú­ságot munkássá nevelni. őket azokról a változásokról, amelyek a dinamikusan fej­lődő gyárban végbemennek. Szóba kerültek a raktáro­zási, a munkavédelmi- gon­dok is, és a hozzászólók fe­lelősséggel beszétek ezekről. A sportpálya dolga immár a harmadik ifjúsági parlamen­ten vetődik fel, igaz, — a szóbeli kiegészítő szerint — az idén már lesz 1 belőle va­lami. .. „Fent” születik egy határozat, aztán „lent végrehajtják. Hogy hogyan, azt mostaná­ban egyre gyakrabban teszik mérlegre. így van ez pártunk ifjúságpolitikai határozatá­val és az ifjúsági törvénnyel is, melyek megszületése után, 1974 óta kétévenként ifjúsági parlamenteken kapnak szót a fiatalok. Mi is ezeknek a parlamenteknek a lényege? Dióhéjban az, hogy a vállalat, intéz­mény elsőszámú vezetője számot ad az elmúlt két évben végzett ifjúságpolitikai intéz­kedésekről — arról, hogy megvalósultak-e az előző parlamenten született döntések, vagy — mert két esztendő hosszú idő — feledésbe merültek-e az akkor felvetett kér­dések. Ám ne feledkezzünk el az érem másik oldaláról sem. A parlament nemcsak az igazgató, nemcsak a vállalatvezetés számadása. A fiataloknak is számot kell adniuk munkájukról, helytállásukról. 1974-ben a legtöbb helyen még „nem tudtak mit kezdeni” az ifjúsági parlamentek­kel. A vezetők is, a fiatalok is tapasztalatlanok voltak. Azóta azonban eltelt egy bizo­nyos idő, s az idén sorrendben már a harmadik ifjúsági parlamenteknél tartunk. Milyen is ez az ifjúság? Nyíregyházán hozzávetőle­gesen 30 ezer fiatal — KISZ- es és KISZ-en kívüli — tart. ja meg parlamentjét október és december között. Vajon milyen gondjuk, örömük van? Mivel elégedettek és mivel elégedetlenek? Ezt próbáltuk megtudni a Tau­rus gumigyárban, ahol a dol­gozók több mint. fele 30 éven aluli — egyszerűbben: a gyárban közel 1300 fiatal van. Nos, ennyi ifjú mun- kgp .kózéíZé.téj'é, alkotó kez­deményezésére, véleményére még akkor is érdemes lenne odafigyelni, ha nem lenne rá párthatározat. Ha tudjuk, hogy a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregy­házi gyárának KlSZ-bizott- sága négyszer kapta meg a KISZ KB Vörös Vándor­zászlóját, ha tudjuk, hogy a gyár termelési értéke az utóbbi két évben — minimá­lis létszámnövelés mellett — 847 millió forintról 1 milli­árd 6 millió forintra emel­kedett — akkor bizony azt kell feltételeznünk: nem akármilyen lehet az az 1300 fiatal, aki a Taurus nyíregy­házi gyárában dolgozik. Ép­pen ezért nem kis várako­zással vettem kezembe az igazgatói beszámoló egyik stencilezett példányát. Mit vártam ettől az írásos anyag­tól, s mit vártak volna tőle joggal a fiatalok? Konkrét feladatok megjelölését. Azt, hogy mit kér tőlük, s mit köszönhet nekik a gyár. Általánosságok és fejmosás bekezdésben pedig a követ­kezők állnak: „Meg kell je­gyeznünk azonban, hogy a fiatalságnak a gyár társa­dalmi. közösségi életbe való bekapcsolódása lehetné jobb és élénkebb.” valóban megtisztelték az al­kalmat. Az írásos igazgatói beszá­molót ismerve, és észlelve az ünnepi hangulatot, kétfé­le meglepetés is érhette a résztvevőket Az egyik: az lyett azonban a kezek sorra lendültek a magasba. Az igazgatói beszámoló hiányos­ságaira Nagy György, a gyári KISZ-bizottság titkára tért ki, a fiatalok pedig érdekes, értékés hozzászólásokkal áll­tak a mikrofon elé. Volt, aki arról beszélt, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a gyárat az általános iskolások körében. „Nem pályakezdő korban kell az ifjúságot munkássá nevelni, hanem már sokkal korábban. Tegyük lehetővé, hogy a nálunk dolgozó szü­lők általános iskolás gyerekei egy napra bejöhessenek a gyárba, megismerkedni az itteni élettel.” A budapesti mezőgazdasá­gi abroncsgyárba felküldött fiatalok nevében elmondta az egyik felszólaló hogy ta­A fiatalok a szóbeli kiegészítőt hallgatják. Passzivitás? Aktivitás? A gyárái ifjúsági parla­mentet nyolc miniparlament előzte meg, amelyeken az egyes gyárrészlegek fiataljai ifjúsági parlament alapköve­telménye ellenére, tehátrhogy a beszámolót és a szóbeli ki­egészítőt az elsőszámú veze­tőnek kell tartania, a gumi­gyári parlamenten a gyár vezetője nem szólt az ifjú­sághoz. A szóbeli kiegészítőt a gazdasági igazgatóhelyettes tette meg. És itt következett a második meglepetés: a szó. beli kiégészítésben szinte csak rosszat hallottunk a gyár fiataljairól, arról az 1300 ifjúmunkásról, akik az nulás, tanítás helyett se­gédmunkát végzetetnek ve­lük, alig jutnak gép mellé. A 413 gyesen lévő anyuka nevében tette szóvá az egyik munkásnő, hogy az otthon lévő asszonyok elszakadnak a gyártól. Kérte, hogy hív­ják meg őket termelési érte­kezletekre. tájékoztassák Palásti: Nem jutunk gép mellé. Nyitott kérdések A gyár gazdasági igazgató- helyettesét a számos felszó­laló végighallgatása után ar­ról kérdeztem, hogy tovább­ra is passzívnak tartja-e a fiatalokat? Válasza „igen” vállukat vonogatták, míg egyikük végre kibökte: Hi­szen már a szóbeli kiegészí­tő után nyilvánvaló volt. hogy felesleges vitatkozni. Az ember felteszi a kezét, csak hogy már mehessen ha­za. Letudták Ha csak erre az utolsó mondatra emlékezünk, va­lóban azt mondhatjuk: kö­zömbösség, passzivitás, hi­szen a fiatalok beleegyező kézfeltartása valójában kéz­Sorolhatnánk még bőven a fiatalok közérdekű fel­vetéseit. Saját, személyes ügyével senki sem hozakodott elő. Egyikük sem jött elő lakásgondjával, egykük sem kért fizetésemelést. Azt azonban szóvá tették,, hogy az üzemi négyszög olykor háromszöggé csökken, mert előfordul, hogy a KISZ véle­ményét elfelejtik kikérni. Tóth László, a KISZ nyír­egyházi titkára is részt vett ezen az ifjúsági parlamen­ten. „Vegyes érzelmekkel hallgattam végig a beszámo­lót és az eddigi hozzászólá­sokat. Mert ha igaz, hogy a gyár fiatalsága nem aktív,, hogy nem törődik a gyár ügyeivel, akkor ez nem négy­szeres vörös vándorzászlóval kitüntetett KISZ-bizottság” mondta többek között a mik­rofon előtt. „Hiányoltam, hogy a gyár vezetősége nem említette az itt dolgozó ifjú­ság erényét, és nem szólt konkrétan arról sem, hol, miben várja a fiatalság na­gyobb segítségét.”... Válaszadás A sok-sok felmerült kér­désre — mivel a gyár veze­tője nem volt jelen — a gaz­dasági igazgatóhelyettes volt. Azt is megkérdeztem, hogy Gergely Ferenc gyárve­zetőhöz hogyan jutnak el ezek a problémák? Válasza: A jegyzőkönyv és szóbeli tá­jékoztatás útján. S vajon ez elég ahhoz, hogy a gyár ve­zetője reális képet kapjon a gyár munkásságának több mint felét kitevő fiatalok vé­leményéről, munkahelyi köz­érzetéről ? — kérdezhettem volna még, de ezt a kérdést már feleslegesnek tartottam feltenni. Tóth Lászlót, a KISZ nyír­egyházi titkárát arról kér­deztem, mi a véleménye a gumigyár ifjúsági parla­mentjéről: „Sajnos nem adott reális képet az itt dol­gozó fiatalokról. S amin leg­jobban meglepődtem, hogy a fiatalok elfogadták a beszá­molót.” Ennyi ellentmondás után úgy véltem, talán az ülés után megtudhatom a fiata­loktól: Valójában hogyan ér­tékelik saját parlamentjüket? „Nem voltak kielégítőek a válaszok” — mondták, aki­ket megszólítottam. — De hiszen egy tartózkodó ellené7 ben mindenki elfogadta! — emlékeztettem őket. Erre azonban a legtöbben csak a lamenten egyébként még egy harmadik, s egyben a legna­gyobb meglepetés, mondhat­nánk csalódás is érte a részt­vevőket: a gyár vezetője az első szünet után elment, s nem is tért vissza az ülésre. Á hozzászólók Bevallom, a gyár gazda­sági igazgatóhelyettesének szavai után valóban passzi­vitásra számítottam. Ehe­KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom