Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET KLUBRÓL KLUBRA t A fiatal utazók klubja Utazni, világot látni, idegen tájakkal ismerkedni — de sok ember vágya! Vannak, akiknek módjukban van évente utazgatni, mások csak tervezgetnek Az utazás időt és pénzt kíván. És társakat. A nyíregyházi „fiatal utazók klubja”, rövidítve: „FUjK”, három és fél éve alakult, 1975-ben. A meghatározás szerint úgynevezett szakirányú klub, melynek központi célja a természetet, a kirándulást,- történelmet, művészeteket kedvelő fiatalok részére gazdag ismereteket nyújtó program. E program középpontjában az utazás. a turisztika áll. Péntek esténként találkoznak a FŰK tagjai a megyei művelődési központban Nyíregyházán. A foglalkozások témái igen változatosak — Most például vetélkedni készülünk, egy újabb fordulóra. Megnyertük a „Szabolcsi ifjúság” klubvetélkedő városi döntőjét, és a területire készülődünk. — Palicz András, a klub egyik vezetője vékonyka füzetet vesz elő: klubjukról készült ismertető-tájékoztató. — Ezt tavaly készítettük. Részben bemutatkozásnak, részben viszont tanácsadónak szántuk. — Beszámolunk ebben klubunk életéről, terveiről, és igyekszünk irányt mutatni az eddigi tapasztalatok alapján mások számára — egészíti ki Korbics Árpád, a másik vezető. (Ketten állnak az élen, mivel gyakori, hogy szervezésnél, utazások előkészítésénél egy ember nem győzné az utánajárást.) — Hogy milyen tanácsot adhatunk? Elsősorban olyan dolgokban, amiknél mi már kitapasztaltuk, mi a legcélszerűbb. Itt van például az utazások előkészítése. Az első időkben olyan célokat választottunk, amelyek nem jelentettek túl nagy anyagi terhet a tagoknak: elsősorban hazai túrákat. Ez egyébként központi célunk is, hiszen a saját országunkat szeretnénk rpegismerni először. Klubunk valamennyi tagja egyben a természetbarát-szövetségnek is tagja — így féláru vonatjegyet válthatunk túráinkhoz. Általában vonattal utazunk. — Általában! — szól közbe Kazup Aranka. — Ezért volt nagy az ijedtség, amikor nyáron repülőgéppel mentünk Drezdába ... Mulatságos volt, milyen tolongás kezdődött, hogy az ablak mellé kerüljön mindenki... — Évente általában két külföldi utat tudunk szervezni — veszi át a szót Palicz András. — Idén a Magas- Tátrában és Lengyelországban jártunk tavasszal, és az NDK-ban nyáron. A klubnaplót lapozgatva még sok minden kiderül módszereikről. A lengyelországi úton például fölkeresték Auschwitzot is — s egy pár hét múlva a pénteki foglalkozáson az Auschwitz-per című könyv alapján megismerkedtek a haláltábor történetével. De nem maradnak ki a programból a „helyben utazások” sem: filmek, élménybeszámolók révén ismerkednek a világgal. Emlékezetes volt például egy Afrikát járt utas diaképes beszámolója, vagy olyan világot látott emberek látoga-' tása, mint a Fehér Klára— Nemes László házaspáré. Kamarás Erzsébet és Karácsony Éva viszonylag új tagjai a FUK-nak: idén tavasszal léptek be. — Szeretek utazni, és nem volt messze tőlem a klub: együtt dolgozom a városi tat nács pénzügyi osztályán a két klubvezetővel... Az NDK- beli úton voltam először velük, és nem bántam meg. — Én pedig a húsvéti cseh —lengyel túrán utaztam először a klubbal. Tulajdonképpen a hétfői sportestek révén jöttünk össze... A tanácsi KISZ-szervezet minden hétfőre egy kis testmozgást ajánl tagjainak, az 5. számú általános iskola tornatermébe járunk. A FŰK is bekapcsolódott ezekbe a „tornaórákba”, így ismerkedtem meg a többiekkel. Van közöttünk bolti eladó, műszerész, és óvónő is — a tagok többsége egyébként lány. Nem tudom miért, de a fiúkat nehezebb megmozdítani... A többiek is bólintanak, s hozzáteszik: most sem utasítják vissza az új jelentkezőket, sőt várnak még néhány fiatalt maguk közé. Az optimális létszám körülbelül harminc lenne — most húszán vannak. Annak idején háromszor ennyien voltak, ám az alakulást követően egykettőre lemorzsolódtak jó néhányan. Utána pedig: férj- hezmenés, nősülés miatt léptek ki többen. — Mi vagyunk az egyetlen házaspár — mondja Korbics Árpád. — Igaz, már házason kezdtük a klubot. Most. hogy a második gyerek megszületett, már biztosítottnak látszik az utánpótlás — a nagyobb gyerekünk volt már velünk kirándulni! Van körülbelül három „klubházasság”, amit sajnos, távozás követett. Érthetetlennek tartom. ., Ránevetnek Palicz Andrásra. aki bár harmincon túli, még nőtlen. „0 a csalétek — ugratják — miatta jönnek a lányok a klubba...” Persze csak legyint, és fejtegetni kezdi „vesszőparipáját”: miképp kellene jobb közösségi szellemet kialakítani, egymást jobban megismerni. Mert igaz ugyan: a kirándulásoknál jobb alkalmak nincsenek erre. ám ez nem minden A hétköznapokon, a klubesteken is lehetőséget kell keresni. Tény viszont: az átlagosnál jobb a klub közösségi élete. Ezt nemcsak a jó hangulat bizonyítja, mely beszélgetésünkkor is előbukkant — tavalyi munkájuk alapján kiváló klub lett a FŰK. és megkapták az „Aranyjelvényes” címet is! — Általában tízen-tizenket- ten veszünk részt egy-egy kiruccanáson, s persze, nem mindig ugyanazok. Ami pedig a költségeket illeti — hiszen sokakban ez merül föl akadályként — általában száz forintot fizet egy tag, ha belföldi útunk van. Az NDK- beli öt nap fejenként hétnyolcszázba került. Tudniillik a klubnak meglehetősen szép saját pénze van! Egyrészt a fenntartónktól, a megyei művelődési központtól kapunk, másrészt magunk szerezzük. Vetélkedőn nyerünk, vagy éppen címmel: az „Aranyjelvényes” klubért például tízezer forintot kaptunk — amit az EXPRESSZ- szel elutazhatunk... Hogy kiki mennyi hozzájárulást fizet az utazásra, az a klubbeli munkájától függ — jutalomképpen osztjuk ki a pénzt. A legjobban dolgozó, legaktívabb klubtagok kevesebbet fizetnek .. T. Gy. Restaurálás kétmillióból Vámosatyai vallomások Rékassi András és fia, ifjabb Rékassi András a homlokzati részt „fugázza”. (Cs. Cs. felvJ Van egy szólás, amely szerint a falnak akár füle is lehet. A vámosatyai műemlék templomnak inkább „szája” van, s annak aki meg tudja szólaltatni, titkokat mesél. Athia néven már az 1333- as pápai tizedjegyzékben lajstromozzák, a vámos név későbbi vámjogára vonatkozik. A román kori alapokon nyugvó templom, mely végleges formáját a XVIII. század második felében kapta, és a mellé épült XVII. század végi remekmívű fa harangtorony együttesen egyike megyénk legszebb műemlékeinek. Hatalmas fenyők között búvik meg most a templom, ám harangtornyáról messzire tekinthetünk, ide látszik egész Bereg. Meglehetősen hosszú huzavona. egy sor felelőtlenség után — melyekről annak idején az országos sajtó is részletesen beszámolt — most már a Műemléki Felügyelőség szakembereit találjuk a restaurálásra váró épületnél. Bennünket Gacsályi Károly lelkész kalauzolt a romfalak között — művészettörténésznek js becsületére váló magyarázattal. Vallanak a falak. Régmúlt korok üzenetét továbbítják. A legnagyobb feltűnést az a görög betűs bibliai idézet keltette, melyet a reformátusok szaklapja is elemez művészettörténeti és egyháztörténeti szempontból. A szakíró fejtegetése szerint a Mi atyánk kezdetű ima újgörög nyelvű változatáról lehet szó, a töredékes szövegből egyben arra is következtetnek, hogy a templom hosszabb időn át állhatott használaton kívül, esetleg menedéket is adhatott az üldözötteknek. Aki itt járt: itthagyta kézjegyét — ez ma sem szokatlan. Egy következő falréteg MG monogramot rejtett, 1617-es évszámmal. Újabb falkaparás újabb „kincset” mutatott a feltáró múzeoló- gusoknak: előtűnt egy katona rajzolt figurája, csizmát visel, térdig érő buggyos nadrágot, ám a kardja egyenes. Kosztümtörténész is járt itt, aki „azonosította” a rajzot: lengyel, esetleg magyar katonát ábrázol a XVII. századból. Most a felügyelőség kőműves-kőfaragó brigádja dolgozik az építkezésen, Rékassi András brigádvezető irányításával. Míg egy cigarettaszünetet tartanak, addig a brigád vezető elmondja: szó sem volt annak idején a műemlékek szeretetéről. vagy valami különleges érdeklődésről, amikor ennél a cégnél jelentkezett munkára. Egyszerűen helyben nem tudott megélni, s állandóan fizető helyet keresett. Most már fiai is a szakmában dolgoznak, az egyik kőműves, a másik kőfaragó. Itt, Vámosatyán a legérdekesebbnek a sír feltárását tartotta. Mert vallott a föld is: csontdarabok. ruhafoszlányok, díszes koporsószegek kerültek elő a templomhajó alatti kriptából. Minden bizonnyal a kegyúr családja nyugodott itt. A műemléki felügyelőség nyíregyházi központjában Dévai Éva építész-technikustól arról érdeklődtünk: hol tart jelenleg a belső berendezés restaurálása? A budapesti restaurátorműhelyben megszépülnek ,a bútorok is: a festett faberendezést az enyészet ellen különféle gombásodásgátló szerekkel telítik. A „konzerválás” után a mennyezet kazettái is eredeti szépségükben kerülnek vissza a helyükre. összesen mintegy kétmillió forintba kerül a tervek szerint a templom megmentése. Nyitva lesz az épület déli oldalán feltárt gótikus kapu is, ahol az első látogatók három év múlva sétálhatnak majd be, hogy megnézzék a megye egyik legszebb műemlék épületét. BE. Turricsei viszontlátás A z öreg Túr partján Turricsén születtem és nevelkedtem. 1947 kora tavaszán a jobb megélhetés reményében költözött népes családunk más vidékre. Szétszóródtunk, s ha időnk engedte, egymást igyekeztünk felkeresni, de Tur- ricse mindig háttérbe szorult. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban álmodom szülőfalummal, az én boldogságszigetemmel, ahol nagy-nagy szegénységben, mégis vidám gyermekkort éltem. Mi történt azóta az én szülőfalumban, Turricsén? Ez foglalkoztat most a hosszú úton, s ahogy közeledem az erdőháti kis faluhoz, egyre fokozódik izgalmam. A szomszédos Csaholc községből még ki sem érek, amikor látom Turricse helységnévtábláját. Szinte földbe gyökerezik a lábam, meg kell állnom, ha akarom, ha nem. Hisz’ itt valamikor szántóföldek voltak, ide jártam aratni, kapálni, trágyát teríteni. Most pedig? A kövesút jobb és bal oldalán szebbnél szebb, villaszerű házak sorakoznak. Az uradalomból visszamaradt régi magtártól próbálok tájékozódni. A volt cigánygödröt keresem, amelynek kútjába egyszer beleestem, öcsémmel a hátamon. Ha nincs egy bátor cigánylegény, mindketten a vízbe fulladunk. A vályogvető gödörnek azonban se híre. se hamva. A helyén egy szép művelődési ház, mozival." Átellenben a környék legszebb pártháza, itt rendezték be a falusi könyvtárat. Uj a posta, a tejcsarnok és az ÁFÉSZ vegyes-, illetve italboltja. A sarkon tanácstalanul megállók. Emlékezetem szerint most jobbra kell fordulnom, és ott a régi falu. Igenám, de sehol egy szalma-, vagy zsupptetős ház, nincs a fehérfalu, körültor- nácos, parányi ablakokkal „kukucskáló” kisházakból egy sem. Számos portán . új hát épült, másutt bővítették, korszerűsítették a régit. Mindegyik gyönyörű... Egy süldőlegényt kérdezek: — Mondd öcsi, merre van a régi falu? Tágranyílt szemekkel, tanácstalanul néz rám. Két kezét kitárja és határozottan mondja: — Ez Turricse, kéremszé- pen. Aztán ráeszméltem, hogy valóban ez Turricse, csak épp erre is nagyot változott a világ 31 év alatt. A katolikus haranglábtól próbálok ismét tájékozódni, de nem ismerem fel a portát, ahol születtem, a legszebb gyermek- és fiatal éveimet éltem. Pedig híres volt a mi házunk annakidején. A falu közepén állt. a kapuban kis pad, tágas tér, az akácfák alatt hűvös volt az árnyék, nyári estéken itt gyülekezett az ifjúság. Holdvilágos estéken éjfélekig el- dalolgattunk. Pedig hajnaltól napestig igencsak fárasztó volt a napszám, de ki gondolt azzal, ha a barátaival, szerelmesével együtt lehetett. A magas deszkapalánknak, a vén akácfáknak nyomuk sincs. Mások segítségével találom meg az ősi portát, ahova nem lehet meghatódott- ság nélkül belépni. Az új gazda vadonatúj házat, istállót. pajtát, nyári konyhát épített. A mostani ház sokkal szebb, a mai divat szerint az üveges verandán és a tágas, nagy ablakokon gazdagon omlik be a napfény. Nekem mégis nagyon hiányzik az a régi, fehérre meszelt, kisablakos. kedves ház. Hiányzik a tornác, ahol nyaranta száradt a bab, a dió, a mák, a zöldségmag. Itt csépeltük a napraforgót, a szegény ember zsírozóját, itt fosztottuk a kukoricát, itt dörzsöltük a szöszt kalákában, miközben vidám nótázásainktól volt hangos a környék. Hiányzik a padlás, ahova szívesen mentünk télen kukoricáért, mert ilyenkor lophattunk egy-egy zseb diót. aszalt szilvát, kökényt. 1978. november 12. FUK-utazók — már Poprádon ... ... és a hófödte M agas-Tátrában.
