Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

1978. november 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vasaló, húszezerért NEM TRÉFA. Valóban húszezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozóba mélyeszthette hőfokszabályzós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a nép­gazdaságnak kellett kiadnia: beruháznia az energiaterme­lésben. Ennyit követel ugyanis egy-egy új vasaló vil- lamosáram-felvételének az előteremtése. Számítások iga­zolják: egy-egy új háztartási fogyasztó bekapcsolása a vil- lamosenergia-hálózatba százezer forint beruházási kiadás­sal jár. Energiatermelő blokkok kellenek hozzá, nagyfe­szültségű távvezeték-hálózat, alállomások — „trafók” —, elosztó vezetékek. Sok más mellett. Másfél évtized alatt hazánkban megháromszorozódott a villamosenergia-termelés — 7,6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági felhasználás áz 1962. évinek a 7,3-szeresére növekedett. A két adat összeve­tése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörül­ményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, korszerűsödő termelő tevékeny­ségünk miként hat mindennapjainkra. Az arányok szem­ügyre vétele sokat elmond erről. A teljes villamosenergia­felhasználásból a lakosság 8,1 százalékkal részesedett 1960-ban. A termelés nagyfokú növekedése — s nem ke­vésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bővült. NÉHÁNY PILLANATRA elidőzve a termelésnél: idén január és augusztus között a villamosenergia-ipar terme­lése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló időszakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe véve, a villamosenergia-ipar termelése minden esztendő­ben gyorsabban nőtt mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle meg­torpanástól, átmeneti visszaeséstől mentes volt ez a fejlő­dés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beruházások a teljes fejlesztési kiadásoknak — népgazda­sági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje ennek a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energiaigények gyors növekedését, elkerülendő a nagy ki­adásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamosenergia-szükséglet — ésszerű! —bővülésének visszafogása kedvezőtlen hatások soroza­tával jár mind a termelői, mind a nem termelői területe­ken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kínálkozik. Éppen ezért a tervezőmunka azzal számol, hogy a lakos­ság villamosenergia-felhasználása továbbra is a leggyor­sabban emelkedik az összes fogyasztási területen belül, s a következő középtávú tervidőszakban eléri a teljes felhasz­nálás negyedét. S ez az adat azért érdemel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a rendelkezésre álló összes villamos energia 18,7 százaléka már külföldön megtermelt volt, imporból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a .pertner igényel népgazdasága szá­mára. GYORSAN NÖVEKVŐ villamosenergia-étvágyunkaí korszerűbb életkörülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény jutott, míg 1960-ban mindössze 3,8 darab. A mosógépeknél 246, illetve 45,2, a televíziónáL240 és 10,4 a megfelelő adat. Évente 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű hálózatba, s emellett a koráb­ban villamosított otthonok is többet és többet követelnek. Ma egy család 4,2-szer annyi áramot használ fel havonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már meg­haladja a 100 kilowattórát. Valamikor a szakemberek e bű­vös határt a nyolcvanas évek végére tartották elérhető­nek ... Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos energia lakossági átlagára tetemesen csökkent; ma 64,4 százaléka a 1960. évinek. Akkor — ún. övezeti díjszabás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt közre — 1,21 forintot fizettünk egy kilowattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fillért. Az 1960-as ár sem fe-. dezte a költségeket, még kevésbé teszi ezt a mostani, a kü- löbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondokhoz, a dolgunk annyi, hogy bekapcsoljuk a tv-készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsi­nórját. "Dolgunk az is, hogy előteremtsük a költségvetés adta ilyéri támogatások fedezetét, s az szintén lehetősé­günk, jogunk, dé egyben kötelességünk is, hogy annyit használjunk- á modern kör e nagyszerű energiaforrásából, amennyi szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. V. T. Épül, szépül Mátészalka Új lakásokat épí­tenek Mátészalka belvárosában. (Elek Emil felv.) Szalonok a sáv­házban ÚJ HELYEN Á NŐI MÉRETES JÖHET A KOMPRESSZOR Földgázállomás, Beregdaróc erősítik a tunyogmatolcsi szamos­HIDAT, AZ ÖREG-TÜR ÁTERESZÉT FEHÉR- GYARMAT ÉS KISAR KÖZÖTT, HOGY NÉ­HÁNY NAP MÜLVA EGY HATALMAS, TÖBB MINT 60 TONNÁS MONSTRUMOT VIGYENEK ÁT RAJTA. A HlDERŐSlTÉS MIATTI ELTERE­LŐ FORGALOM TÖBB AUTÓST BOSSZANTHA­TOTT AZ, AMIÉRT TÖRTÉNIK, BIZTOSAN A NÉPGAZDASÁG EGÉSZÉNEK HASZNÁRA VÁ­LIK. ( Elegáns ruhákat viselő próbababák, az öltözéket ki­egészítő táskák, ernyők, szí­nes divatlapok sorakoznak a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat novemberben meg­nyílt női méretes szalonjá­ban. Nyíregyházán, a Zrínyi Ilo­na utcai sávházban kapott helyet a vállalat női szabó­sága. A réginél tágasabb kö­rülmények között fogadják itt a vendégeket. A dolgozók kényelmét korszerű öltözők, mosdók szolgálják, a vendé­geket fotelek, s a legújabb divatlapok — köztük Burda, Ez a divat, Divatalbum — várják. A női méretes szalon fran­cia részlegében nyári ruhá­kat, könnyű kosztümöket, az angol részlegben kabátokat, bundákat, őszi, téli kosztü­möket varrnak. Ezek mellett vállalnak ruhaátalakítást és -igazítást is. Az új helyisé­gekben modern berendezé­sek : gyorsvarrógépek, prés­gép, gőzvasalók segítik a munkát. A létszám is emel­kedett; s a szakemberhiány ellenére jelenleg L7-en állnak a szalonban a megrendelők szolgálatában. Valamivel iö- videbb a vállalási idő — nap­jainkban 2—3 hét — ám a forgalomtól, s a megrende­lésektől függően jóval hosz- szabb, de rövidebb is lehet. <h) SZVT-csoport alakul Ti- szalökön. A Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság megyei szervezetének újabb vidéki csoportjának alakuló ülését november 17-én, 15 órakor tartják meg a községi tanács tanácstermében. Beregderóc határában, a gelénesi út mellett néhány tucat ember szorgoskodik. Megrakott pótkocsis kamio­nok érkeznek, hozzák a „ki-» sebb”, alig 30—40 mázsás szerelvényeket, tartozéko­kat. Az építők az ideiglenes utat készítik, a műszerszobá­hoz vezető kábelalagúton dol­goznak, mellettük a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakem­berei tizedmilliméteres pon­tossággal illesztik a csavaro­kat a betonba, készítik elő a hatalmas betonalapot a kompresszor fogadására. Az első állomás Az összehangolt munka oka: itt épül fel a Testvéri­ség gázvezeték első magyar- országi kompresszorállomá­sa, amely a Szovjetunióból érkező földgázt 67 atmoszfé- rás nyomással küldi az or­szág belseje felé. ' — Annyiból jobb, hogy végre itthon vagyok — kez­di Gerényi András szérelő, aki korábban Nyugát-Né- metországban, majd Bógorod- csányiban és Huszton dolgo­zott az orenburgi gázvezeték hasonló kompresszorállomá­sain. — November 2-án jöttünk, igen kellemes meglepetés volt, hogy itt. az „isten háta mögött”, az építők jó munkát végeztek, olyan segítőkész­séggel vártak bennünket, hogy a szerelés biztosan men­ni fog — tájékoztat Fodor József szerelésvezető, a Gyár- és Gépszerelő Vállalattól. Az építési munkákat, ame­lyek mintegy 45 millió forin­tot tesznek ki, a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozói végzik. — Ráadásul úgy, hogy még csak keretszerződésünk van, nagyon sok mindent me­net közben kellett elvégez­ni — jellemzi a munkát Seres Antal műszaki igazgatóhe­lyettes. Betonozás éjjel-nappal Bár nem látványos a mun­ka, de a 45 kisebb-nagyobb építmény magáért beszél. S mindezek közül kitűnik a há­rom hatalmas kompresszor­alap, amelyek egyenként 200 köbméter betont, 50—60 má­zsa vasat „emésztettek” fel. — A betonozást nagyon pontosan kellett végeznünk — említi Varga Lajos mun­kahelyi technikus. — Folya­matosan, éjjel-nappal dolgoz­tunk. Amikor egy réteggel megvoltunk, akkor a beton pihentetésének a 6 órát meg kellett haladni, de 12 óránál nem lehetett több. Mindez nagy figyelmet kí­vánt az építőmunkásoktól, akik a környékről verbuvá­lódtak. — A betonozásnál még túl­óráztunk is, de nem lehetett másképp csinálni — mondja Bihari Károly kubikos, aki már tíz éve a SZÁÉV dolgo­zója. lövő júniusra Az ország jövő téli földgáz- ellátásának alapja, hogy a kompresszorállomás a terve­zett határidőre, jövő június­ra elkészüljön. A három kompresszort az olasz Nouvo Pignone-cég szállítja, külön feladat, hogy Magyarorszá­gon közúton Beregdarócig el­jusson az összeszerelt, 15 fo­kozatú turbókompresszor, amely működésekor a szállí­tandó gáz energiáját használ­ja fel. Egyhónapos ütemezés­sel követik egymást a komp­resszorok, ezeknek a szerelé­sére, a telepen mintegy más­fél-két kilométer csővezeték összehegesztésére készülnek fel a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai, őket kö­vetik majd a VEGYÉPSZER szakemberéi, #kik a műszer- automatikát' -Szerelik. Az üze­K edves hallgatóink! Az újságokban önök is olvasták, hogy Szepetneki Slampos Er­vin, a Hacacáré Művek egyik vezető beosztású dolgozója, pozíciójával visszaélve rend­szeresen dézsmálta a vállala­ti vagyont, gazdasági bűncse­lekmények sorát követte el! Szepetneki Slampos most bí­róság előtt felel tetteiért. A tárgyalás szünetében beszél­getünk a vádlottal. Szeret­nénk megtudni tőle, hogyan jutott el idáig. Kedves Slam­pos úr, hogyan kezdődött ez az egész bűncselekmény-so­rozat? — Öt évvel ezelőtt a Haca­cáré Műveket egy afgán ke­reskedelmi küldöttség ke­reste fel. Nagy hacacárét ren­deztünk a tiszteletükre a margitszigeti Nagyszállóban és a vacsora végén maradt még két felbontatlan üveg tokaji az asztalon. Kérem, amikor senki nem nézett oda, én azt a két üveget bedugtam az aktatáskámba és hazavit­tem ... Hát így kezdődött. — Elnézést, a vádiratban az áll, hogy ön a lánya esküvő­jének sok ezer forintos költ­ségeit is a gyár kasszájából fedezte. — Az egy másik alkalom­hogy ne menjen kárba 'az egész, hát a lányom esküvő­jét tartottuk meg azon a pénzen. — A gyár vezetői a vacso­rán nem keresték a japáno­kat? A vádlott mai történt, kérem. Akkor ja­pán delegáció járt nálunk és a küldöttség egy tokiói föld­rengés miatt hirtelen haza­utazott, nem vett részt a bú­csúvacsorán. Viszont a vacso­rát már előzőleg ötven főre megrendeltük. — Hát hányán voltak a ja­pánok? — Ketten. Mi lettünk volna negyvennyolcán... Szóval, — Keresték és meg is ta­lálták. Szereztem két, ha­zánkban tanuló mongol diá­kot, ők voltak a japánok, hi­szen annyira hasonlítanak egymásra, mint két tojás. — Ugye. a balatoni villáját is a gyár mérnökei tervez­ték? — Igen. — Hogyan tudta őket rá­beszélni? — Egyszerűen. Magamhoz hivattam a tervezőcsoport ve­zetőjét, azt mondtam neki, hogy a bivalymocsoládi Fe­hér Ló Termelőszövetkezet megbízásából tervezni kell egy versenyistállót. Amikor a tervek elkészültek, megint szóltam neki. Közöltem vele, a Fehér Ló Tsz meggondolta magát, nem istállót épít, ha­nem emeletes villát, balatoni nyaralót a dolgozóinak. S amíg a tsz megfelelő ingat­lant vásárol, kísérletképpen az objektumot az én telkem­re építjük fel. És felépítet­tük. — Kedves Szepetneki Slampos, az idő rövidsége mi­att nem tudjuk tovább sorol­ni a disznóságait, azonban van még egy kérdésem. — Parancsoljon. — Maga évekig dézsmálta a gyár vagyonát, pénzét, köl­tekező életmódjára nem fi­gyelt fel senki, mert laza volt az ellenőrzés. Mondja, hogy bukott le végül is? — Kérem tisztelettel, a Szakszervezeti bizalminak feltűnt, hogy már nyolc hó­napja nem fizettem ki a tag­sági díjat. Ezen csúsztam el, mert elkezdtek utánam szag­lászni ! — Most önt börtönbe csuk­ják. Bizonyára már . valami megfogalmazódott magában, hogy ha kiszabadul, hogyan fog élni, mit fog csinálni, igaz? — Igen kérem, már gon­dolkodtam a dolgon. — Ezek szerint már elha­tározta, hogy ha kiszabadul, nem lop többet, nem sikkaszt, nem herdálja a nép vagyo­nát. — Ilyen konkrét dolgokban még nem döntöttem. De egyet megígérhetek. — Mit? — Ha újra szabadlábon le­szek, isten bizony, rendszere­sen fogom fizetni a szakszer­vezeti tagdíjat! Kiss György Mihály meltetéshez ugyanis alig né­hány ember kell, az országos elosztó központtal közvetlen kapcsolatban lesznek, az üze­meltető Gáz- és Olajszállító Vállalat onnan irányítja az egyenként 16 ezer lóerős ma­sinákat. Rövid határidő — Igen rövid volt a határ­idő, hiszen tavasszal kezdtünk a munkához — mondják a SZÁÉV-nél. Ugyanezt hallani a gépsze­relőknél, akik arra számíta­nak, hogy a tervezőkkel, az olasz vezető szerelővel — aki már szintén a helyszínen van — a menet közben felmerülő gondok ellenére tartani tud­ják a határidőt. Ez pedig azt jelenti, hogy az építéssel, sze­reléssel, a gépekkel együtt mintegy félmilliárd forintos beruházással gazdagodik a megye, az ország. Lányi Botond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom