Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

1978. november 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 r Érvényesülés „A FIATALOK STARTRA KÉSZEK.” „A húszon-, har­mincévesekben megvan arra az ambíció, a becsvágy, a tu­dás, hogy majdan a mostani vezetők helyébe lépjenek.” „Közeledik az őrségváltás ideje.” íme néhány jellemző, akár­melyik nyilatkozatba beillő mondat például az érvénye­sülésről. Pontosabban az elő­rejutás reményéről, arról, hogy nemhiába várnak a fia­tal szakemberek az előrelé­pésre. Fiatalokat említettem, noha köztudomású, hogy nemcsak a húszon-, a harminceszten­dősök várnak — meg-meg- újuló bizakodással — az előbbrelépésre. A fiatal kor­szak ugyanis életünkben, amikor igencsak van je­lentősége, milyen pozícióban láthatunk hozzá elképzelése­ink valóra váltásához. Mert annyi bizonyos, hogy „hely­zetben” kell lenni ahhoz, hogy kipróbálhassuk elkép­zeléseinket, megpróbálkoz­hassunk akár a lehetetlennek tetszővel is választott szak­mánkban. A kudarc veszé­lyével természetesen. A ku­darcéval, amely fiatalon in­kább elviselhetőbb, mint idő­sebb korban. Nem beszélve arról, hogy a pályája (hiva­tása) kezdetén járó inkább képes okulni a sikertelenség­ből, mint idősebb társa. Ért­hetően, úgy hiszem, a fogé­konyság, a nyíltság, a tanul- nivágyás miatt elsősorban. Mielőtt akárki rám sütné a bélyeget, gyorsan leszögezem: korántsem kívánok én e he­lyütt „temetni”. Eszembe se jut harcot indítani az időseb­beknek titulált szakemberek ellen, a fiatalokért. Szándé­kom szerint az érvényesülés­ről, az előbbre jutás módo­zatairól, lehetőségeiről szól­nék, s a téma hitem szerint megköveteli az előbbiek fi­gyelembevételét. MERT ANNYI BIZONYOS, hogy jó esetben, szakmai tu­dás, ambíció, megfoghatatlan szóval kifejezve, a tehetség kell, hogy meghatározza az érvényesülést. Már hallom is a gonoszkodó (és korántsem alaptalan) ellenvetést, mely szerint hasztalan a szócséplés. Csakis az juthat ' pozícióbaj csakis annak adatik meg a lehetőség a bizonyításra, akit pártfogolnak, akire figyelnek, aki már eleve jól indul. Az előbb elmondottakban kétségkívül van igazság. Sőt. Az említett jelenségeknek (a pártfogás és a többiek) lét- jogosultságuk van. No. ko­rántsem a protekció címszó alatt összefoglalható formá­ban. Számtalan példa akad rá ugyanis, hogy a pályája elején vagy közepén álló szakembernek szüksége van „mecénásra”. Olyan „atyai ta­nítómesterre”, aki hajlandó rá, hogy a tehetséges fiata­labbat pártfogolja a pályán. A szakmában. Aki törekszik rá, hogy a — nevezzük így — utód megkíméltessék azok­tól a buktatóktól, amelyeken ő már túl van. Orientálja irányítja a húszon- vagy a harmincesztendőst a pályán, önállóságát meghagyva, sőt arra építve terelgeti őt, hogy képes legyen a maximumra. A legtöbbre, amire a tehet­ségéből telik. Mindebbe persze az is be­letartozik, hogy a pártfogó, ha ő maga pozícióban van. az utódját is a pártfogoltban lássa. Magyarán szólva, fel­készítse őt az őrségváltásra. És a felkészítés, ideális eset­ben alkalmas lehet rá, hogy a „csere” pillanatától kezdő­dően helytálljon az újonnan kinevezett vagy megbízott. Ami nem kevésbé fontos, ha igazán valóságos pozícióról van szó. Korántsem állítható persze, hogy az őrhely átadására ké­szülők mindegyike az előbb felállított, ideális kategóriába sorolható. Ellenpélda jócskán akad, aligha él, dolgozik olyan ember itt és most, a hetvenes esztendők Magyar- országán, aki nem tudna fel­sorolni legalább ötöt-tizet. A jóról, a reméltről esett szó ezúttal, főként azért, mert ez a logikus, a kézenfekvő. Az érvényesülés akkor jelenthet valóban előbbrelépést, ha fel­tételei megtalálhatók a körül­ményekben és a személyekben egyaránt. Ha adott helyen a légkör alkalmas rá, hogy a leköszönő ne megsértett, a helyébe lépő pedig ne dia­dalmaskodó emberként visel­je el a „cserét”. Inkább olyan valaminek, amely az eszten­dők, évtizedek múlásával szükségszerű, értelemszerű. AZ ELLENPÉLDÁKON RÁGÓDNI pedig azért se lenne érdemes, mert az ösz- szeköttetések eredményezte előbbrelépések tekinthetők esetünkben az illogikusnak, a kiszámíthatatlannak. Várat­lan dolgokat aligha láthatunk előre, s ezért azok rendszer­be sem foglalhatók. Láttu- kon egyértelműen passzivi­tásra kényszerülünk. Malonyai Péter Ház a Csipke utcán P iros falú kis ház a nyíregyházi Csipke utcán Tulipán Bé- láné és még két árva gyerek szép, nyugodt otthona. Az udvaron meg a lakásban rend, tisztaság van. — Nyíregyházán ebben a házban születtem 60 évvel ez­előtt — mondja Ilonka néni. (Közben bejött a szobába a két nevelt gyerek, Eötvös Er­zsébet és Gich Béla. Mindketten hétévesek.) 1 — Nagyon szegények voltunk. Nyolc esztendős voltam, amikor apám meghalt. Ez rendkívül megrázott. Édesanyám havi 16 pengő özvegyi kegydíjból nevelt bennünket a nővé­remmel, rettenetes nélkülözések közepette. így a gyermekko­romra nem szívesen emlékszem vissza. — Férjhez mentem. Nem lehetett gyerekünk. Elmentünk az Állami Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, hogy örökbe fogadjunk egy gyereket. Ahogy megláttak, körénk gyűltek és szinte megfeszített erővel belekapaszkodtak a ruhánkba. — Szívbe markoló volt a választás, de sírva átestünk raj-*, ta. Akkor került hozzánk Józsika. Uram isten, ennek már kö­rülbelül húsz éve. Józsiból már felnőtt, komoly nagy ember lett. Pék szakmát tanult, Nemrég megnősült, lakást is kapott. A munkahelyén nagyon megbecsülik derekas munkájáért. — Telt-múlt az idő. Ismét nagy sorscsapás ért. Hosszan tartó, súlyos betegségben meghalt a férjem. A vigaszt, az új erőt csak a körülöttem élő gyerekek adták, összesen kilencet neveltem több-kevesebb ideig, amíg a sorsuk megbízható mó­don nem rendeződött. Jelenleg ez a két rosszcsont van itt — mutat rá Ilonka néni mosollyal az ott lévő Erzsikére és Bé­lára. — Gyakran kérdik: miért is nevelem őket? Nekik egy van, azzal is majd megvesznek. Én azt mondom, elég baj az hogy így fogják föl. A gyerekkel a törődést sokan nyűgnek érzik a vállukon. Nekem nincsen fényes, cifra bútorom, meg szép szőnyegem. Nekik sem tudok venni magnót és villany- vasútat. Nem azzal kell nevelni, hanem szívvel és rengeteg törődéssel, szeretettel. Pótolhatatlan érzés az, hogy szükség van. rám. — A gyerekek szeretetért szeretettel, tisztelettel, ragasz­kodással fizetnek. Ezzel kárpótolják minden fáradozásomat. A nagyobbak, akik elkerültek innen, rendszeresen meglátogat­nak. Éppen most vasárnap összefutottak négyen. Nagy öröm volt együtt látni a gyerekeimet. (cselényi) A csengeri Lenin Terme- ■ lőszövetkezet vezetősége a tagság folyamatosabb foglal­koztatása, másrészt a több száz vagonnyi almatermésük zavartalan betakarítása, érté­kesítése végett saját láda­üzem létesítését határozta el. A hagyományos szabolcsi szedőláda készítésének kifor­rott technológiája van. Nem így a korszerűbb, újabban meghonosodó tartályláda- gyártásnak. A 200 kiló almát befogadó, géppel mozgatható tartályláda nagy erőhatások­nak van kitéve, ezért csak erős, pontos vázra lehet felé­píteni. Több - ezres tételben ezt már kézzel nem lehet elő­állítani. Különösen gond — kézi munkával pontatlan — a saroktőkék raklapra rögzí­téséhez a furatok készítése. A kereskedelemben a tar- tályládagyártáshoz megfele­lő célgépeket vagy nem le­het kapni, vagy a megrende­lések teljesítésére sok eset­ben két-három évet kell vár­ni. Gaál Gedeont, a termelő- szövetkezet főmérnökét ez a hiány ösztönözte valami más megoldásra. Hasonló gond sok helyen felvetődik, de hi­ába, ha nincs, aki törje a fe­jét a megoldáson. Gaál Ge­deon 1977 elején tudta meg: a tervezett 8000 tartályládára nagy szüksége van a termelő- szövetkezetnek. Kutatás a roncstelepen A főmérnök egyik ismerőse Szolnok megyében olyan üzemben dolgozik, ahol ha­sonló tartályládát gyártanak. Meglátogatta barátját, s ott a különböző célgépeket jól szemügyre vette. Hazajövet hozzáfogott a selejtgépek kö­zött kutatni, melyikről lehet­ne valamilyen alkatrészt hasznosítani. így került ele a raktárból egy villanymotor, a roncstelepről az SZK—4-es- ről szíjtárcsa, a hideglevegős szénaszárítóról csapágyház és így tovább. Néhány heti ter­vezés. keresgélés után gyor­san elkészült az egyszerre négy lyukat vájó raklapfúró, majd ehhez kiegészítő elem­ként a saroktőke kétirányú lyukfúrógép. A két szerkezet önállóan dolgozik, de milli­méter pontossággal illeszked­nek a ládaelemeken a fura­tok egymáshoz. A deszka sarokgömbölyítő marógépek szállítását a ke­reskedelem három évre ígér­te. Két méretben ezt is házi­lag készítették el. Legna­gyobb gondot a porelszívó hi­ánya okozta, enélkül zárt üzemet működtetni nem le­het. Az. 1974-ben végzett mér­nök most látta hasznát, hogy az egvetemen — akkor ez el­len zúgolódtak — nem egve­Gaál Gedeon újítását mutatja di gépek működtetésére, szer­kezeti megismerésére tanítot­ták őket, hanem az általános elmélet, a fizika törvényei, az anyagismeret szerepelt az első helyen. Ezzel a tudással sikerült a „semmiből” meg­szerkesztenie egy háromszáz kilogrammos, ezer fordulat­tal működő dobóventillátort. A lemezház kiszabásához még a körzőt is maga készí­tette el. Igaz, nagy szeren­cséje is volt, mert olyan la­katosokkal végezte a kivitele­zést, akik nemcsak a rajzok­ból, hanem a gondolatából is olvasni tudtak. így születelt meg a munkavédelmi elszívó berendezés. A gépek működnek Második éve működnek a házi szerkesztésű újítások. Már 1977-ben nyolcezer tar­tályládát gyártottak, az idén pedig tízezren felül készíte­nek. A ládák nemcsak méret­ben, de minőségre is megfe­lelnek a szabványnak. A há­zilagos készítés olcsóbb, de ennél is nagyobb előny, hogy egyáltalán van. Az sem mel­lékes. hogy a tagság egy ré­szét két műszakban tudják foglalkoztatni. A termelőszövetkezet veze­tősége az újítást tízezer fo­rintos díjjal ismerte el. Gaál Gedeon szerkezetei az 1978. évi megyei Alkotó ifjúság­pályázaton első díjat kaptak. A járási hivatal — a terme­lés érdekében — egyéves elő­működés közben. zetes engedélyt adott a mű­ködtetéshez. Az Erdészeti Kutató Intézet néhány kisebb munkavédelmi vizsgálat el­végzése és a szükséges bal­esetvédelmi figyelmeztető fel­írások után elfogadja az újí­tást. Mind e sikerek tudatá­ban azt gondolná az ember, hogy Gaál Gedeon az egyik legboldogabb ember Csen- gerben. aki 29 éves korára ilyen pályát futott be. Elképzelhető lenne... Nem panaszkodott, de érezni lehetett hangjából, hogy elégedetlen azzal a nyil­vánossággal. propagandával, ami az ilyen újításokat meg­illetné. Szabolcsban, ebben az almatermelő megyében eL képzelhető lenne, hogy más­fél év alatt a termelőszövet­kezetek vezetőinek többsége ellátogatott volna Csengerbe. Az sem lenne szentségtörés, ha a faipari gépeket szer­kesztő, gyártó szakemberek néhányan bekopogtatnának hozzá. Ehelyett egyes körök­ben inkább gyanakvás, kis­szerű irigység tapasztalható. A Gaál Gedeonokat pedig akkor is becsülni kellene, ha csak anyagi előnyökért újíta­nának, de nem ezért, rém el­sősorban ezért teszik (tízezer forint ma már nem jelent meggazdagodást), hanem tu­dásuk kamatoztatásáért, a közösség boldogulásáért cse­lekszenek. Csikós Balázs Nyolcán a KLÍMÁ-tól Fűtőanyag a lakosságnak A KLIMA üzemanyag-ellá­tó berendezéseket szerelő, ja­vító, karbantartó üzem más­fél éve működik megyénk­ben. Tevékenységi köre kiter­jed még Hajdú és Borsod megyére is. Százharminc vál­lalattal, szövetkezettel, intéz­ménnyel van állandó szerző­déses viszonyban. Munkája üzemanyag-ellátó berendezé­sek, kutak javítása, karban­tartása, valamint a hozzájuk tartozó tárolók tisztítása, il­letve tömítettségi próbák végzése. Megbízatásainak 8 szerelő­vel tesz eleget a szövetkezet. Hathetenként végzik a szük­séges karbantartási, ellenőr­zési műveleteket. Természe­tesen ha időközben érkezik hibabejelentés, akkor kijaví­tásához soron kívül hozzá­fognak. A KLIMA-berendezések több községben az ÁFÉSZ-ek üzemeltetésében nagyban hozzájárulnák a lakosság fű­tő- és üzemanyaggal történő ellátásához. Mindegyikük gé­pi meghajtású. De a legré­gibbek között még lehet ta­lálni kézi szivattyúst is, me­lyek a teljes állomány 2—3 százalékát teszik ki. Mivel a berendezéseket maguk gyárt­ják és szerelik, ezért az al­katrészhiányt nem ismerik. Miután üzembe állították, a Mérésügyi Hivatal elvégzi a hitelesítését, továbbá éven­ként ellenőrzi, beállítja az adagolót. Legnagyobb gond­juk, hogy műhely- és lét­számhiány miatt a kutak úgynevezett fődarabjait kény­telenek a pesti központba küldeni javításra. A közel­jövőben végrehajtandó fej­lesztések során ezt _ is meg­oldják helyben. Jelenleg Szabolcsban a Mátészalkai Állami Tangaz­daság, a Nyírlugosi Állami Gazdaság, valamint a náb- rádi Szikra Tsz részére dol­goznak. A tartályok szerelvé­nyeinek szabványosítását ké­szítik. (cs.) Cikkünk nyomán Elküldték a pénzt Elveszett a téglajegy. ma­radtak a levelek címmel no­vember 4-én lapunkban tet­tük szóvá Csóka Zsigmond szamosszegi olvasónk pana­szát. A TÜZÉP és a fehér- gyarmati téglagyár között több, mint egy éve nem tud­ta rendezni elveszett téglaje­gye sorsát. Mint arról Naményi Sán­dor, a TÜZÉP kereskedelmi igazgatóhelyettese tájékoztat­ta szerkesztőségünket, a vál­lalat egyik munkatársa sze­mélyesen kereste fel pana­szosunkat, s azóta intézked­tek az elveszett téglajegy árának visszatérítéséről. G z 1918-as polgári forra­dalom hatvanadik év­fordulóján meg kell emlékeznünk Fényes László­ról, Nyíregyháza országgyű­lési képviselőjéről, az esemé­nyek egyik legtisztább alak­járól. Fényes László 1871-ben Ér- adonyban született. Gyógy­szerészgyakornok volt, majd 21 éves korában újságíró lett az Egyetértésnél. Több lap­nak, Az Est megindulása után ennek lett egyik éles tollú cikkírója; szociális ri­portjai és az első világhábo­rúról írt tudósításai magyar és német nyelven könyvalak- bán is megjelentek. 1916-ban sebesülten jött haza a frontról. 1917-ben Nyíregyházán lépett fel kép­viselőnek pártonkívüli radi­kális programmal. A kor­mánypárt jelöltje Geduly Henrik evangélikus püspök volt. Fényes László annyira népszerű volt (szociális in­dítású cikkeit Nyíregyházán is ismerték), hogy Geduly püspök visszalépett a jelölt­ségtől és őt 1917. augusztus 13-án egyhangúlag választot­ták meg képviselőnek. 1918 nyarán többek között a MÁV gépgyári sortűz ügyében in­terpellált. 1918. október 8-án tartotta képviselői beszámo­lóját Nyíregyházán a Koro­na nagyszálló nagytermében, ahol a megjelent hatalmas tömeg egy része nem is fért be a terembe. A köztársasá­gi forradalomban irányító szerepe volt, a nemzeti ta­nácsban Hock János el­nök helyettese volt. Megszer­vezte a nemzetőrséget. az éretlen elemek fékentartásá- ra. A Horthy-rendszer idején bűnrészességgel vádolták a Tisza István meggyilkolási perben. 1921-ben letartóztat­ták, két évig volt vizsgálati fogságban. megkínozták, melynek következtében hal­lását nagyobb részben elvesz­tette. A tárgyaláson valósá­gos vádbeszédet tartott a le­tűnt rendszer ellen, amely kilátástalan háborúba ker­gette a magyar népet, ered­ménye több száz ezer ember pusztulása, a rengeteg rok­kant, özvegy és árva volt. Fényes László beszéde könyvalakban is megjelent, nagy érdeklődést váltva ki. Nem tudták rábizonyítani a hamis vádat. felmentették. 1923 tavaszán szabadult. Be­lépett a szociáldemokrata pártba, a Népszava munka­társa lett. A lapban 1925 feb­ruárjától cikksorozatban lep­lezte le a Somogyi—Bacsó el­leni gyilkosság tetteseit, Ko- varcz Emilt és társait, az Os­tenburg különítmény tagjait, akik a fővezérség autóját vet­ték igénybe a gyilkossághoz. A katonai ügyészség min­dent elsimított. Fényest nem merték újból letartóztatni, de állandóan üldözésnek volt kitéve. 1926-ban az Egyesült Államokba emigrált Az „Em­ber” és más magyar haladó lapok munkatársa lett. Soro­zatosan írta leleplező cik­keit a Horthy—Bethlen rend­szer népellenességeiről. A harmincas évek közepén halt meg, magányosan, szegényen. Akik véle együtt élték át azokat az időket, tisztelettel emlékeznek reá és megér­demli. hogy a mai fiatalság is megismerje és tovább vi­gye emlékét. Sarlós Ottó Emlékezés Fényes Lászlóra Faipari gépek újításból Tartályláda Gaál-módra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom