Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 10. Napi külpolitikai kommentár Szolidaritás Chilével n uis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára mondta egyik nyilatkozatában: a világ demok____ ratikus közvéleménye azzal teheti a legnagyobb szolgálatot Chilének, ha szolidaritást vállal az antifasiszta erőkkel. Nos, a csütörtökön Madridban megnyílt világkonferencia éppen erről az együttérzésről tanúskodik. Amióta Pinocheték színre léptek, soha még ilyen nagyszabású, több kontinenst átfogó megmozdulásra nem került sor. Szinte hihetetlen, mégis igaz: hatvankét hónapja tombol a fasiszta diktatúra Chilében. Több mint öt éve katonai junta kormányozza az országot, amely dr. Salvador Allende idejében a demokratikus szabadságjogok alkalmazása egyik latin-amerikai mintaállamának számított. A népi egység kormánya — megőrizve az ország hagyományos kapcsolatait — szoros együttműködésre törekedett a világ valamennyi államával, különösen a szocialista közösség tagjaival. Ma Chile a földkerekség egyik legelszigeteltebb országa, amelytől még egykori partnerei: a tőkés államok közül is sokan megvetéssel elfordultak. Szolidaritás Chilével! — A jelszó sokszor elhangzott az elmúlt öt évben. Most Madridból megsokszorozott hangerővel rázza föl a világot. Nemcsak érzelmi okokból, hanem racionális érvekkel hirdeti az elnyomott, jogaiktól megfosztott chilei nép melletti testvéri szolidaritás szükségességét. Polgári lapok munkatársai időnként bebocsátást nyernek a fasizmus santiagói poklába. Úgyszólván kivétel nélkül a döbbenet hangján írják helyszíni riportjaikat az éhező gyermekekről, a teljesen elszegényedett munkanélküliekről — közéjük számít a lakosság több mint 20%-a —, az elhurcolt hozzátartozóikat kétség- beesetten kereső szülőkről, feleségekről, ifjakról. A chilei koncentrációs táborok híre bejárta a világot, a titkosrendőrség kínvallatásáról tekintélyes nemzetközi szervek előtt eskü alatt tett vallomások születtek. Pinochet — legfontosabb szövetségese, az USA nyomására — bizonyos lépésekre elszánta magát, hogy a demokráciának legalább halvány látszatát keltse. Valójában azonban mindez szemfényvesztés: az átkeresztelt titkosrendőrség, az ostromállapotot helyettesítő rendkívüli állapot senkit nem téveszthet meg. . í világ becsületesen gondolkodó százmilliói — be- ;1 leértve hazánk közvéleményét — a madridi szo- Brfjílidaritási konferencia alkalmából ismételten kifejezésre juttatják követelésüket: szabadságot a chilei népnek! Ezt a gondolatot tolmácsolja a magyar társadalom képviseletében Madridba utazott küldöttség, s ennek jegyében tanácskozik a világkonferencia. Azzal a meggyőződéssel, hogy a Pinochet-rezsim mielőbb osztozik elődei csúfos sorsában: elmerül a történelem süllyesztőjében. Gyapay Dénes (Folytatás az 1. oldalról) csenek rendezetlen kérdések. A külügyminiszterek kölcsönös tájékoztatást adtak országaik belső helyzetéről, külpolitikai törekvéseikről, kiemelve a kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. A nemzetközi kérdések sorában különleges figyelmet kapott az európai biztonság és együttműködés, a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósulása, az éppen most ülésező montreaux-i szakértői tanácskozás, illetve az 1980 őszén esedékes madridi találkozó jó előkészítésének szükségessége. Púja Frigyes esté a Gellért- szálló gobelintermében vacsorát adott kollégája, Pierre Aubert tiszteletére. A vacsorán részt vett Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Markója Imre igazságügy miniszter. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Zágor György, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A vacsorán a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. Közös közlemény a vietnami küldöttség látogatásáról Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin búcsúztatta a moszkvai repülőtéren a vietnami párt- és kormányküldöttség vezetőit, Le Duant és Pham Van Dongot. (Kelet- Magyarország telefotó) Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására november 1. és 9. között hivatalos és baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott a Vietnami Szocialista Köztársaság pártós kormányküldöttsége, amelyet Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és Phan Van Dong, a Vietnami KP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke vezetett. A vietnami párt- és kormányküldöttség — a látogatás ideje alatt — tárgyalásokat folytatott a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet küldöttséggel, hangzik a közös közlemény. A továbbiakban a dokumentum emlékeztet rá: a szívélyesség, az elvtársiasság a nyíltság és a kölcsönös tisztelet légkörében folytatott tárgyalásokon a felek tájékoztatták egymást az SZKP XXV. kongresszusa, illetve a Vietnami KP IV. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Megvitatták a szovjet— vietnami kapcsolatok, valamint a különböző területeken kifejtett együttműködés fő kérdéseit, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi problémákat. A felek megállapították, hogy valamennyi megvitatott kérdésben teljes közöttük a nézetazonosság. / Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin, illetve Le Duan és Phan Van Dong szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződést írt alá. Az okmány új szakaszt nyit a szovjet—vietnami kapcsolatok fejlődésében, s célja az SZKP és a VKP, a Szovjetunió és a szocialista Vietnam közötti megbonthatatlan testvéri barátság és sokoldalú együttműködés további elmélyítésének előmozdítása A vietnami párt- és kor- kormányküldöttség látogatása, Leonyid Brezsnyev és Le Duan megbeszélései, a szovjet és a vietnami vezetők tárgyalásainak eredményei jelentősen járulnak hozzá a szovjet és a vietnami nép további közeledéséhez, előmozdítják a szocialista világrend- szer összeforrottsagának és egységének erősödését, nemzetközi befolyásának fokozódását, újabb sikerek elérését a népek szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi fejlődéséért, az ázsiai és az egyetemes tartós béke szavatolásáért folytatott harcban. A vietnami küldöttség ismét megerősítette azt a korábbi meghívást, hogy szovjet párt- és kormányküldöttség tegyen hivatalos látogatást a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A látogatás időpontját diplomáciai úton egyeztetik. Az NDK életéből Képösszeállításunkat testvérlapunk, a magdeburgi Volksstimme munkatársai készítették, ízelítőt adva az NDK mindennapjairól. Képünkön: Wefenslebenben új téglagyár kezdte meg működését. Évente több mint 31 millió téglát állítanak elő a Csehszlovákiából importált gépekkel. A gyár termékeit elsősorban családi házak építéséhez használják. A magdeburgi Elba-kikötőben naponta 4300 tonna árut rakodnak át. Korszerű daruk sora segíti ezt a nehéz munkát. Leitzkauerben nem mindennapian szép kastély fogadja a látogatókat. A helyreállított műemlék elsősorban építészeti érdekességének köszönheti, hogy az ország műemléklistájának előkelő helyét foglalja el. Húsz év alatt hárommillió látogatója volt a Bode folyón épült gátnak. Az Uránia nevet viselő kilátóról ismertetik a hatalmas mű jelentőségét. Tokaji és libamáj Szereti-e a tokajit? — kérdeztem egy este a szállodában az éjszakai portást. Látszott rajta: borissza ember. A tokajit azonban nem issza Elzászi, mondta fitymálón, s megvallotta, hogy inkább a délvidéki tőkék nedvét kedveli. Tokaji és Elzász? Bámultam . De nem az öreg portás földajzi ismereteivel volt baj. Párizsban valóban árusítanak egy Elzászban termett savanykás fehér bort, palackján a cimkével: To- ka-y. Tokaj-hegy világhíres aszúborát jobban ismerik a tengerentúl, mint Franciaországban. Minden borivóknak e Mekkájában a tokaji elvész a sok száz fajta nedű között. A Pick és a Hertz szalámi — bár a legtöbb fűszerüzietben kapható — szintén nem olyan népszerű, mint azt mi itthon hisszük. Nagy tételben fogy viszont a libamáj: évente 600 tonnát szállít Magyarország. A híres francia libamájpástétom-készítmények alapanyagának java része magyar. A franciá—magyar kereskedelemre és gazdasági kapcsolatokra jellemző ez a libamáj. A számunkra hagyományosan kedvezőtlen — jó évben 40—60, gyengébb évben 35—65 százalékos — kereskedelmi mérleg magyar serpenyőjébe csak ritkán tudunk „kemény” árut tenni. Élelmiszeripari nyersanyagok, könnyűipari termékek szerepelnek kiviteli listánkon, s csak elvétve nagy értéket képviselő gép, berendezés. Ezeket inkább a franciák szállítják nekünk. Lehet-e ezen a történelmileg is kedvezőtlen mérlegen j avftani ? Magyarországnak mindenképpen ez az érdeke. Vajon van-e erre mód, lehetőség a két ország gazdasági szerkezetének, fejlettségének különbségei mellett? Ezen töprengtem, míg szinte „lépésben” haladtunk a párizsi motorizált tenger közepén. Egyórás döcögés után csak némi szerencsével sikerölt a hömpölygő autófolyamból kiválni, parkolóhelyet találni a L’Usine Nouvelle szerkesztősége előtt. A lap 80 éve jelenik meg, a maga nemében egyedülálló vállalkozás. Üzleti körökben a francia ipar bibliájának nevezik. 50 ezer kis- és középvállalat van Franciaországban, a L’Usine Nouvelle hozzájuk akar eljutni, az ő érdekükben szól. Pár éve sok energiát fordítanak a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok szerteágazó, bonyolult kérdéseinek megvilágítására. Christian G. Marmain főszerkesztő-helyettes tömören összefoglalja a lap álláspontját. A klasszikus kereskedelem formái — eladni-venni — szerintük ma már elavultak. A technikai, technológiai és kereskedelmi kooperáció sokkal korszerűbb módja az együttműködésnek. Sok kutatás, a legújabb tudományos eredmények alkalmazása, li- cenc- és know-how eladás — ezek a versenyben maradás föltételei. De hol adjanak el? Nyu- gat-Európában négy éve tart a gazdasági visszaesés, csak kevesen keresik a gépeket, technológiákat, beruházási javakat. Nincs vevő. S ez különösen a francia kis- és középvállalatokat érinti érzékenyen. A tudományostechnikai haladásban még lépést tudnak tartani, de a korszerű exporttevékenység már meghaladja erőiket. Szeretnének minél több üzletet tető alá hozni, ugyanakkor mégis tartózkodók. Többek szerint költséges a szocialista országokkal folytatott kereskedelem, mert a tárgyalások a szokásosnál több időt vesznek igénybe. De azt is elismerik, hogy a szocialista üzletfelek megbízhatók, és pontosan fizetnek. Annak sem örülnek, hogy a kapcsolatok fejlesztésére leginkább az úgynevezett kompenzációs üzletkötések révén lenne mód. Azaz: a szocialista partner termékkel fizetne a megvásárolt gépekért, beruházási javakért. Ettől azért idegenkednek a kis- és középvállalatok, mert nincs erejük a visszahozott terméket elhelyezni. Az amerikai Pepsi-Cola az egész világon árusítja a Szovjetunióból kompenzációs üzlet fejében kapott vodkát. Ezt a módszert csak kevesen képesek követni Franciaországban. Vendéglátóm szerint mégis kénytelenek a kompenzációs egyezmények útját járni, mert ha nem francia vállalatok kötnek üzletet az Elbától keletre, helyettük megteszi a konkurencia. Guy Schwartz a Le Matin gazdasági rovatvezetője tavaly végigutazta az európai szocialista országokat. Hosz- szú cikkben értékelte a francia és a szocialista országok vállalatai közötti kapcsolatokat. Az együttműködés lehetőségeit mérlegelve Magyar- országot az ötödik helyre sorolta. Svéd módon, vaskos, gya- lulatlan gerendákkal berendezett brasserie (söröző) -ben, lármás társaság szomszédságában ültünk le, megvitatni tapasztalatait. Kamionsofőrök tértek be, csörgött-csilin- gelt az amerikai játékasztal, s vastag Gitane-füst úszott a levegőben. Ez is Franciaország. Schwartz egy régi francia kereskedő szokást idéz. A Szajna partjáról először a szomszédos országokban néznek szét: mit lehet venni, eladni? Majd a népes, nagy országok felé fordul a figyelem ... S Magyarország nem tartozik ebbe a sorba. A közömbösségnek történelmi gyökerei is vannak. A franciák hagyományosan baráti érzelmeket táplálnak a lengyelek iránt, míg Magyarország jó esetben is csak közömbös maradt. Így az együttműködésnek vannak még tartalékai. A kibontakozást egyelőre nehezíti, hogy nagy különbségek vannak a két ország kereskedelmi, pénzügyi gyakorlata között. A párizsi, lyoni gyárosok főleg attól félnek, hogy a francia technikával Magyarországon készült termékek a világpiacon konkurenciát jelenthetnek. Az itteni üzletemberek ritkán gondolkodnak hosszú távra, inkább a közvetlen piaci impulzusok hatására cselekednek. Ezért is vállalnak olyan nehezen kooperációt hosszú távra. Franciaországnak erős pozíciói vannak a fejlődő világban, az üzleti körök mégis a kelet—nyugati üzletkötésektől várnak többet. Hiába van például rengeteg pénz egyes arab országokban, s másutt igen olcsó munkaerő, hiányzik néhány fontos feltétel. A kiépített háttérágazat, a hozzáértő műszakiak és a képzett munkások. Ez mind megtalálható a szocialista országokban. A harmadik világbeli üzletfelek a munkások betanítását is szeretnék bevenni a szerződésekbe. Erre Franciaország nem vállalkozik. Ezért a gyártulajdonosoknak, külkereskedőknek — ha eladni akarnak — alapvető érdekük a magyar (és a többi szocialista) partnerrel való jövedelmező kapcsolat. Cs. T.
