Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 26. HÉTFŐ: Iránban folytatódnak a heves tüntetések — Faliújságok jelennek meg a pekingi utcákon, Mao munkásságának felülvizsgálatát követelve. KEDD: Megalakul az új portugál kormány, Carlos Mota Pinto elnökletével — Lelepleződik a spanyol jobboldali tisztek összeesküvése. SZERDA: Moszkvában megkezdi munkáját a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé — Andreotti olasz kormányfő Londonban. CSÜTÖRTÖK: Tárgyalások a KGST, valamint a Közös Piac delegációi között — Nicaraguában az ellenzék megszakítja a tárgyalásokat, az amerikai ösztönzésre létrehozott közvetítő csoporttal. PÉNTEK: Hat szocialista ország vezetői elítélik a közel- keleti különutas alkudozásokat — Katonai államcsíny Bolíviában. SZOMBAT: Feszültség Beirutban, ülést tartott a PFSZ központi tanácsa, vizsgálat Kairóban az AI Abram „kiszivárogtatási ügyéről”: milyen különbékeszer- ződés-változatot közölt a félhivatalosnak számító lap. Az elmúlt hét, sőt az elmúlt hetek vitathatatlanul legfontosabb eseménye a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülése. Legutóbb két esztendeje, Bukarestben találkoztak hasonló keretek között a varsói csúcs résztvevői s ezúttal nemcsak ezt az igen mozgalmas időszakot tekintették át, hanem sorra vették ellentmondásos világunk legfontosabb tényezőit. A terjedelmes dokumentum — a nemzetközi helyzet plusz- és mínuszjeleinek felsorakoztatásával — reális képet ad arról, meddig jutottunk, hol tartunk ma s melyek a béke védelmében érdekelt erők legfontosabb teendői. O Mi a háttere az Ibériaifélszigeten zajló eseményeknek? A madridi Galaxia kávéház eddig jobbára gyümölcsös süteményeiről volt híres, de a héten visszavonhatatlanul bevonul a spanyol politikába is. Itt találkoztak ugyanis azok a jobboldali tisztek, akik összeesküvést szerveztek a hatalom megragadására s különböző elképzeléseket dolgoztak ki, miként ejtik majd fogságukba a királyt s a miniszterelnököt. Minden jel szerint, a december 6-ra hirdetett alkotmány-népszavazás előtt a különböző spanyol szélsőségek megpróbáltak még egy ellentámadást indítani. Szaporodtak a terrorista akciók, Franco halálának évfordulóján falangista emléktüntetés volt, s a fegyveres erők soraiban is fokozódott a mozgolódás. A Galaxia-terv kudarcba fulladt, aminthogy sikerült végre terroristák tucatjait letartóztatni s a Fran- co-demonstráció is viszonylag elszigetelt maradt. A spanyol demokratikus Irányzat tehát megerősödve került ki a próbából, csakhogy vannak nyugtalanító jelenségek is. Egyes spanyol lapok szerint a századosokat és őrnagyokat lefülelték, de magasabb rangú támogatóik még szabadlábon vannak: egyre több a jelzés, hogy a spanyol hadseregben és csendőrségben nem lenne felesleges az eddig mindig elmaradt következetes tisztogatás végrehajtása. A másik ibériai országban, Portugáliában megalakult a második „elnöki kabinet”, Mota Pinto kormánya. Miközben a parlamentben a kommunisták és a szocialisták a mandátumok többségét birtokolják — az új kormány. amely a legjobboldalibb Í974 áprilisa óta, a reakciós elemekre támaszkodik. Különösen veszélyes, hogy fokozni kívánja of fen - zíváját a földreform ellen. A portugál politikai képlet mindenképpen bonyolultabbá vált. Az új kormány ugyanis csak a szocialisták tartózkodásával képes hivatalba lépni, ezzel viszont Soares pártja tovább tolódna jobbra. Ha a kormány nem kapna többséget, még egy elnöki ihletésű kabinetet lehet előterjeszteni s annak sikertelensége esetén új választást kellene tartani. Ebben az esetben viszont egy hosszú huzavona után, az éppen hivatalban levő, leszavazott kormány készítené elő a szavazást, ami ugyancsak rejthet magában manipulálási lehetőségeket. A kommunista párt új választásokat kíván, de oly módon, hogy azt a négy legnagyobb parlamenti erő részvételével alakított ügyvezető kormány készítse elő. O Hogyan állnak a közel- keleti különtárgyalá- sok? Híresztelésekben és cáfolatokban nincs hiány: most a félhivatalosnak számító kairói Al Ahram ellen folyik vizsgálat, hogy a hasábjain kinyomtatott különbékeszer- ződés-szöveg , hitelesnek mondható-e vagy — talán nem egészen véletlenül — washingtoni források juttatták el a szerkesztőséghez. A különalku minden bizonnyal tető alá kerül, de most a dramatizálás időszakát éljük. Kairó láthatólag bizonyítani akar a bagdadi bírálat után, hogy „komolyan” veszi az általános rendezést. Izrael azonban még árnyalatnyi engedményeket sem akar tenni ebben a vonatkozásban, a Fehér Ház viszont bel- és külpolitikai okokból, valamiféle egyezséget sürget. így azután nem történt meg az aláírás a Sza- dat-látogatás egyéves fordulóján s aligha valószínű, hogy majd a korábban tervezett keretek között zajlik, a Sínai-félszigeten, ahol Mózes lehozta volna kőtáblákat a tízparancsolattal... Ebben a helyzetben igen lényeges, hogy a bagdadi csúcs határozatai tovább gyűrűznek, összehívták a palesztin parlamentet, élénkül az arabközi diplomácia, s hat szocialista ország pártós állami vezetői elítélték a különutas próbálkozásokat, támogatásukról biztosították a bagdadi döntéseket. A közel-keleti rendezés első parancsolata ugyanis, hogy csak átfogó, a térség valamennyi népének érdekeivel számoló megoldás hozhat hatékony és igazságos békét. Becs — két év múltán Egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben az újságíró, ha arra vállalkozik, hogy rövid bécsi látogatása alkalmával megpróbálja felmérni a két esztendő óta bekövetkezett változásokat. Bár egy idegennek a környezet újdonságai hamarabb szembetűnnek, mint az őslakosnak. ügy vagyunk ezzel, miként a szülők gyermekükkel. Mindennap látjuk a kicsit, észre sem vesszük, s lassan felcseperedik. Előnyére változott-e Bécs 1976 óta? A kérdést önmagának teszi fel az utazó, miközben a reggeli autóáradatban próbálkozik a centrum megközelítésével. S lám még a város peremén az első feltűnő jelenség: ami két év előtt csupán félkész betonmassza volt, ma már valóság. Körgyűrű öleli körbe az ősi várost. A Salzburg: Klagenfurt irányába igyekvőknek kár idegeiket próbára tenni a belváros forgatagában. Egyszerűen rátérnek a várost ügyesen elkerülő körpályára, s a csúcsforgalom sebességét megszégyenítő gyorsasággal haladhatnak. öt-tíz perces várakozás győzi meg a látogatót, hogy itt sincs sok foganatja a tömegközlekedési eszközök előnyeit ecsetelő reklámoknak. A két-két sávban összetorlódnak a gépkocsik, eközben a villamosok „félházzal” közlekednek. Az autók: se híre, se hamva a két esztendővel ezelőtt megcsodált . „cirkálóknak”. Sehol egy Chevroletté, egy Buick. Annál több viszont az apró masina. Renault 5-ösök, Autóbianchik slalomoznak a reggeli csúcsban. Egyre gyakoribb kép a bécsi utcákon is a Lada. Ezerötszázasok, melyeket Speciál 124-es néven hoz forgalomba itt a szovjet gyár. Látni már Né- vákat is. ök Tajga márkanévre hallgatnak. Hatalmas transzparensek, neonreklámok magyarázzák az új autós divat okát. Drága az üzemanyag, s kinek van kedve elkocsikázni a tízdecinként 6,8—6,9 schilinges áron mért szuperből mondjuk 20 litert? Hódít hát a kiskocsi! Lassan dél is elmúlik, mire a magyar turistacsoport elfoglalhatja a nyíregyházi Békéhez hasonló, ám árában Hotel Szabadság színvonalú szálloda szobáit. Az első délután természetesen a sétáé, a nézelődésé. Ha valamiben, az árak változásában osztatlan meglepetést keltenek a bécsi kereskedők a két éve ezelőtt itt jártak körében. S ha valaki elszörnyülködve az áraktól frissítővel próbálja enyhíteni idegességét, csak olajat önt a tűzre. A 12 forintos pohár szóda ugyanis nem hűti le, ellenkezőleg... Utitársnőink is rövidesen eldöntik: inkább a Váci utcában csináltatnak csizmát... forintért és két párat. Ennyi is kitelne a Mariahilfer- strasszén látottak árából. Ezek után senkit nem csábít közülünk a Maximbár árengedményes akciója. Sőt a Casbach nightclub árlapja sem, mely pedig fennhangon hirdeti: száz forintnak megfelelő schillingért már egy üveg sör is kapható. A száz- forintos mozijegy is hidegen hagy. Bár mintha a közművelődés fellegvárainak egyáltalán nem mondható bécsi filmszínházakban változott volna valamit. Persze horror, karate és erotikát sem hiányoló filmek ezúttal is szerepelnek a műsoron, ám bécsi méretekben feltűnő a „Heute im Kino” ajánlata, mely Eizenstein „Októberét” vetíti. Ez valóban mérhető változás. Másnap Duna-parti kirándulás és — s ez már csak természetes — a Schönbrunn jelenti a közös programot. A folyó partján munkagépek, építők szorgoskodnak. Két éve bécsi sétánkon még megcsodálhattuk a Reichsbrücke látványát. Aztán az első augusztusi hajnalon a híd ösz- szeomlott. Magyar szakemberek emelték ki a roncsokat a »vízből — tájékoztat egy jólértesült kíváncsiskodó. Akad belőlük bőven. Sokan a már készenálló hidat mustrálják, még többen a hidra vezető közút építőit figyelik. Ami azt illeti, jól dolgoznak. Nem látni közöttük lapátra tá- maszkodót, még a markológép vezetője is kiszáll, és csákányt ragad, ha valami folytán elakad a masina. Jó lenne ezt a képet hazahozni! — konstatáljuk egyöntetűen a tapasztaltakat. A híd már áll. Nem olyan lenyűgöző, mint elődje volt, de biztonságosabb — mondják a bécsiek. A Schönbrunn az átalakítások idehaza is megszokott képével fogadja látogatóit. Két éve 41 termen vezettek bennünket végig. Most csak 36-ba léphetünk be. A többit tapétázzák, festik, aranyozásukat restaurálják. Mire megkezdődik, a nagy nyári idény, ismét régi pompájában ragyoghat. Csütörtök, az utolsó bécsi nap: — Uram, higgye el, ezeknek fejükbe szállt a dicsőség Argentína óta — így beszél felháborodottan a bécsiek napilapját, a Kurírt kínáló utcai árus. — Hogy mit gondolnak? Egy gyenge Portugália porol el bennünket, ráadásul a Práterben. Máris továbbáll, hangosan kínálva portékáját, melynek első oldala természetesen teljes egészében az osztrákok szerda esti vereségéé. — Csak nem Frankfurtból jönnek a magyarok meccséről? — kérdi az osztrák vámos. mielőtt kézbe venné előkészített útleveleinket. — Maguk is jól megjárták, eny- nyit autózni azért a ködös hatvan percért. Csak a határ innenső oldalán fogom fel: hát ennyit változott a világ két év óta?... Kaienda Zoltán Kőolaj — rulett Pénz beszél, kutya ugat — tartja a közmondás. És a szaúdi vezetőknek sok, nagyon sok pénzük van, amiből hajlandók másoknak is adni, ha azok cserében teljesítik politikai elképzeléseiket. Mindezt természetesen nagyon diszkréten csinálják, „bőkezűségük” pontos megoszlását szigorúan titokban tartják, de hitelt érdemlő források szerint a világ mintegy ötven országa részesedik valamilyen arányban az évi tíz- milliárd dolláros szaúdi „segélyből”. Nyílt titok: Egyiptom és Szomália több milliárd dollárt kapott azért, hogy elfordult a szocialista országoktól. Ugyanígy Észak-Je- men, Jordánia, Szudán, és még ki tudja, hány arab, afrikai, ázsiai és nyugat-európai ország — hasonló vagy más okokból. Talán meglepő: Rijadban manapság többen fordulnak meg, mint Washingtonban, és sok látogató csak azért megy oda, hogy a markát tartsa — Szaúd-Arábia pedig bőkezű. Külföldi segélyprogramja ma már majdnem olyan nagy, mint az Egyesült Államoké A szaúdi királyi család az arab és a mohamedán világ „megbízható közvetítőjének” szerepében tetszeleg általában, azonban azok a kényes missziók, amelyeket magára vállal, egyértelműen az Egyesült Államok érdekeit szolgálják a térségben. „Kormányzatunk számára” — mondotta az amerikai külügyminisztérium egy tisztviselője — „az energiakérdés, és ez egyenlő Szaúd-Arábiá- val. a közel-keleti rendezés alfája és ómegája”. Míg a múlt amerikai vezetői alig szenteltek figyelmet ennek az országnak, addig ma az USA külpolitikai céljainak és számításainak központi kérdéseként kezelik. Washington legfontosabb szövetségesei sorába csak az NSZK. Japán és némiképpen Izrael előzi meg. Carter elnököt még meg sem választották, már elküldte megbízottját Rijadba A hercegek hallgatólagosan támogatják Washington „békekezdeményezéseit” a Közel-Keleten, de a nyílt kiállással még várnak, nehogy kompromitál- ják magukat. Álláspontjuk a válság rendezésével kapcsolatban: lehetséges a „mérsékelt” országok megegyezése Izraellel, de csakis az elfoglalt arab területek kiürítéséért és Jeruzsálemért cserében. Az Izraellel különtár- gyalásokat folytató Egyiptomot ugyanakkor nem kívánják elszigetelni az arab világban, mert — mint mondják — az csak tovább erősítené a balratolódást a térségben. Persze, a „felhőtlen kapcsolatok” legfőbb magyarázata az USA részéről az olaj. E tekintetben szorul ugyanis a legjobban Szaúd-Arábiára: ma szügségletének mintegy 25 százalékát fedezi onnan, és ez az arány ji következő években csak tovább fog nőni Majdnem ugyanilyen fontos, hogy a tőkés világgazdaság válságának felszámolásában — egy titkos megállapodás alapján — Szaúd-Ará- biára hárul az olajáremelés fékezése a Kőolajexportáló Országok Szervezetében, az OPEC-ben. Ezekért cserében valamiféle számára elfogadható megoldást sürget a Közel-Keleten a királyi család, és az első amerikai elnök, aki erre határozott ígéretet tett, maga Carter volt. Továbbá kéri, hogy az Egyesült Államok védje meg hatalmát, ha az veszélybe kerülne. „Én mondom, csinálhatjuk a helyet az, istenverte 51. államnak” — fortyant fel egy amerikai diplomata, amikor országa és Szaúd-Arábia kapcsolatáról faggatták. Mégha van is némi túlzás ebben a megállapításban, nem minden ok nélkül hangzott el. Az amerikaiakat egyre jobban idegesítik a szaúdi tőke- befektetések az' USA-ban, az, hogy nem tudhatják pontosan, mely vállalatok s milyen mértékben kerültek szaúdi tulajdonba az utóbbi években. Egyes források szerint csak az Egyesült Államokban 35—40 milliárd dollárt helyeztek el a hercegek, és majdnem ugyanennyire tehető beruházásaik más, főleg nyugat-európai országokban. „Ez a tőkemennyiség pedig potenciális pénzfegyver” — aggódik az amerikai Newsweek magazin. „Ha a hercegek meggondolják magukat, a tőkés világgazdaság válsága csak tovább fog mélyülni”. A hatalmát betegesen féltő Szaúd-dinasztia tagjai ma már nagyon is tisztában vannak gazdasági erejükkel. És ami még elképesztőbb: zsarolásra is képesek. Ezért idegesek időnként a fejlett tőkésországok vezetői, pedig hát ők emelték arra a „csúcsra” a szaúdi királyi családot, ahonnan már beleszólni is képes dolgaikban. A hercegek közül nem egy újabban azon a véleményen van, hogy ha szövetségeseik, mindenekelőtt az Egyesült Állomok folytatja az olaj pazarlását, hagyja esni a dollár árfolyamát, változtatni kell Ríjad politikáján. különben gazdagságuk előbb-utóbb elszáll a levegőbe. De ma még gazdagok — és ennek számos látványos jelével lepik meg a világot. Fahd herceg például egy éjszaka kétmillió dollárt vesztett a monte-carlói játékkaszinóban. A közelmúltban, amikor Clevelandben szívműtétet hajtottak végre Khaled királyon, az amerikai város lakóit valósággal elkábította a szaúdi uralkodó és 200 fős kísérete bőkezűsége. A hercegek kizárólag a luxuskocsikat kedvelik, s a ritkaságszámba menő vadászsólymokat. A Korán ugyanis szigorúan tiltja, de nem vetik meg a drága italokat sem. Néhány éve a haditechnika is „érdekli” őket. Az elmúlt három esztendőben 5,8 millió dollárért vásároltak fegyvereket az Egyesült Államoktól s Washingtonban az idén újabb 2,5 milliárd dollár értékben 60 korszerű F—15-ös vadászbombázó gépet szavaztak meg számukra. A fegyverek azonban nem a hercegi házi múzeumokat gazdagítják. Szaúd-Arábiát Rijadban már regionális nagyhatalomként látják. De könnyen meglehet, hogy ez csak álom — az ezeregyéjszaka egy meséje. Kocsi Margit (Vége) rl 18fivn1 7a 1 >!• 1 1 1 A 1. ü IJLA J 1 I „A Szaud-Arabia térképé.
