Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
1978. november 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Sorrend TIZENKÉTEZER NYÍREGYHÁZI családhoz diákok viszik a napokban a várospolitikai munkabizottság levelét. Kérdésekre várnak választ — olyan kérdésekre, amelyek lényegesek a tervezéshez. hozzájárulnak a- város következő középtávú terveinek kialakításához. Gyakorlat már Nyíregyházán, hogy fontos városi döntések meghozatala előtt kikérik a lakosság véleményét, bemutatják a terveket, ismertetik az elképzeléseket, hogy aztán a legjobbat válasszák ki a javaslatok közül. Ezúttal ismét a tervezés a téma. Nyíregyháza gyors ütemű fejlesztése ugyanis sokféle új lehetőséget jelentett az utóbbi években, de újabb igények is születtek. Város- politikai modellben, tervezési számokban sokféle igényt egyeztettek is a városi vezetők és a szakkérdések ismerői. A döntés-előkészítés szakaszában azért fordulnak a város lakóihoz, hogy kisebb közösségek, egyes emberek közelebbi igényeit, elképzeléseit is megismerjék. Ezeket összegezve, egybevetve a város fejlődésének irányával, a már eldöntött és a kivitelezés stádiumában lévő fejlesztések hatásával, jobb, reálisabb, a nagyobb közösség érdekeit szolgáló terveket készíthetnek. Egyfajta sorrend összeállítására kérik az illetékesek a városlakókat. Mert nyilván más ma az igénye annak, aki több szobás, összkomfortos lakásban él, s más annak, aki minigarzonban vagy albérletben népes családdal lakik. Sokféle igényt kell összehangolni, akkor is, amikor például a kereskedelem, szolgáltatás, szabad idő kerül szóba. A város anyagi lehetőségei viszont korlátokat szabnak a fejlesztéseknek, beruházásoknak. Fontos azonban, hogy ahol „meghúzzák a vonalat” (tehát amit előbb valósítanak meg és amire többet kell várni) az minél több ember egyetértésével találkozzék, GYORS VÁLASZOKAT kér ezúttal a várospolitikai munkabizottság. A kézbesítéstől számított öt nap múlva ugyanis újra jelentkeznek a diákok, hogy a kitöltött kédőívek mielőbb a számító- gépes értékelők kezébe kerüljenek. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat ajánlott fel ehhez a munkához nagy segítséget: számítógépes nyilvántartásukból ott választották ki ugyanis azok nevét, akiknek véleményét kérik (ezzel a vállalattal csaknem minden nyíregyházi család kapcsolatban áll), s ebben a számítóközpontban dolgozzák majd fel sok értékelési szempont szerint a válaszokat. Éppen ezért, mert az adatokat nemcsak egyetlen kérdés eldöntéséhez kérik, fontos, hogy akik vállalkoznak a kérdőívek kitöltésére, s ezzel a városfejlesztés aktív segítésére, mind a négy részben minden kérdésre válaszoljanak, illetve teljes listát készítsenek. Csak így lehet teljes értékű a segítség. A kérdőív összeállítói ugyanis abc sorrendben írták fel a harmincnál is több lehetőséget, amelyből a válaszadó által legfontosabbnak ítélt tíz megjelölését, sorrendjét kérik. HOGY VÉGÜL IS mi lesz a sorrend, a városi döntésekről természetesen lapunkban is tájékoztatjuk az olvasókat. M. S. Éjszakai betakarítás az ecsedi határban Kombájnolás reflektornál Alkonyodik. A szürke gyorsan átcsap sötétedésbe, s feketébe burkolózik a táj. A csillagok is megérkeznek szépen, sorjában. A sötétség egyre inkább hatalmába keríti a föld felszínét, s hatalmas kezével szétterül az égbolton is. A távolban a tyu- kodi téesz szárítójának lámpája világük. A közelünkben a nagyecsedi szövetkezet erőgépei zúgnak. Légkondicionált traktorok Hat óra múlt, megtörtént a műszakváltás. Az éjszakások feltöltik a gépek tartályait üzemanyaggal, ellenőrzik a berendezést, s a nyeregbe szállás előtt még váltanak egy-két szót. Mindez a Szigeti tábla szélén történik. — Nehezebb az éjszakai műszak a nappalinál — mondja Varga Bálint, aki a 230 lóerős Rába-Steigert szelídíti kezes báránnyá szántás közben. — Az ember szemét kikészíti a sötétség és a fény kontrasztja. Fárasztó. — Mi sötétben kezdjük este a munkát, és reggel majdnem sötétben fejezzük be — szól közbe Kovács László. Ö John Deere-ral járja a határt. — Éjszaka kisebb is a teljesítményünk két-három hektárral a nappalitól, de így is tíz hektár felett szántunk négy ekefejjel. Jó talajon tizenöt is megvan. Beszélgetés közben fázósan dörgöljük össze a tenyereinket, meg is jegyzi egyikőjük: — Két-három fok lehet most, nemsokára itt a tél. — Szerencsére jobban állunk, mint tavaly — tromfol örömmel Varga Bálint. — Amint elnézem, most nem fogunk fagyban szántani. Ilyen idő mellett tíz nap alatt befejezzük az őszi szántást. Meggyőződéssel mondja, a többiek pedig egyetértőén bólintanak. S hogy hamarosan befejezik azt, az is bizonyítja, hogy a Szigeti táblán délelőtt fejezték be a cukorrépa betakarítását, este pedig már a szántógépek vették birtokba. Reggel héttől A Pécsi-tagban négy kombájn a kukoricát vágja. — Van belőle bőven — mondja az 5800 hektáros Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, Mészáros Gábor. — Ezernégyszáz hektáron vetettünk, és abból a bel- és árvíz, a fagy meg a jég 780-at elvitt. Persze nagy részben besilóztuk, kevés eredménynyel. A többi maradt meg szemesnek. Közben a négy kombájn kiért a tábla szélére, vezetőik leállítják a motorokat es kikapcsolják a reflektoroHárom nagy teljesítményű traktor szánt az ecsedi ban. határkat. Láthatóan fellélegeznek. — Vége a mai műszaknak is —• mondják. Az idő közelebb jár nyolchoz, mint héthez. Bemennek a melegedőbe; Hagymási Károly, Czier Lajos, Somfalvi István és Papp Gyula kombájnosok, Morvuly László traktoros, Bíró Dániel szerelő és La- bancz Gusztáv kukoricatermesztési ágazatvezető-helyettes. — Reggel hétkor már vágtuk a tengerit — mondja Hagymási Károly. Pihenés nappal — Estig meg is van a 18— 20 ürítésünk — folytatja Papp Gyula. — Levágunk naponta 800 mázsa szemet. Nem kell külön mondanom, ilyenkorra kellően elfárad az ember, megszolgálja a pihenést. Nem irigylésre méltó munka. A gép rázza az embert, közben figyelni kell minden apró mozdulatra. A kukoricaaratókat — tizenkét kilométerre vágják Nagyecsedtől a terményt — a szövetkezet kocsijával viszik haza. A szárító a nap minden órájában üzemel. Szükség van rá, hiszen minden szemet szárítani kell. Magas a termény nedvességtartalma, 32—35 százalék. — Naponta 40—50 vagon kukoricát szárít meg a két szárítónk — mondja Putnoki Nagy Zsolt ágazatvezető. — Enélkül meghalna a kukoricatermesztésünk. Vizsgáljuk a szárításra váró szemeket. Kézbe véve ugyancsak vizesnek érzi az ember, szinte nedves márad utána a tenyere. — Ennek ellenére csinálnunk kell, sürget az idő — Radnai József főmezőgazdász szavai ezek. — Többet ér egy száraz nap, mint egy esős hét. Örök igazság. Elhagyjuk a szárítót, már maga az épület sem látszik, csak a gépek zúgását hallani. Azokra az emberekre gondolok, akik most dolgoznak: traktort vezetnek tizenkét órán keresztül, vagy éppen a szárító gépeit kezelik. Megérdemlik a nappali pihenést. Sípos Béla Á lakóért K it ne ért volna már olyan apró-cseprő bosszúság, hogy a kátyús úton megbotlott, a háza előtt lévő utcai lámpából kicsuzlizták a villanyégőt, kitördelték a frissiben ültetett facsemetét, vagy éppen egy renitens lakótárs megfékezésére kellene ösz- szefognia a lépcsőháznak. Mindennapi idegeskedésünk forrása lehet az is, hogy nem kapunk kályhacsövet, vagy éppen különböző fűrészárut a boltban, nem tudjuk felpréselni magunkat a zsúfolt buszra és még hosszasan sorolhatná mindenki a gyakran ismétlődő eseteket. Az életünket megzavaró kisebb-nagyobb hibák orvoslására van, aki rögtön a legmagasabb fórumot hívja segítségül, sokan csak elfojtják idegességüket. Olyan fórumot kell találni, amely hivatott ezeket a gondokat továbbítani az illetékes szervekhez, s nem kell mindenkinek időt. fáradságot, pazarolni az utánajárásra. A lakó- és utcabizottságok legfontosabb feladata, hogy a választókerületükben élőknek segítsenek minél előbb elintézni az ehhez hasonló ügyeket. Idén jár le a megbízatásuk és októbertől a következő év májusáig mindenütt újjá kell választani ezeket a testületeket. Megyénk négy városában és a január 1-től városi rangot élvező Vásá- rosnaményban és Fehér- gyarmaton, valamint néhány nagyközségben szervezik és újítják meg a lakóbizottságokat A lakosság érdekképviseleti szerveit a népfrontbizottságok javaslata alapján választják meg. Mint „házigazda”, a népfront és a tanácsok kérhetik ki a lakóbizottságok tagjainak véleményét a lakosokat érintő kérdésekben. A testület a választókerület tanácstagjával együttműködve eredményesebben tehet eleget az ott élők ügyes-bajos dolgainak képviseletében. Azon túl, hogy a lakosok észrevételeit, panaszait továbbítják az illetékes tanácsi szakigazgatási szervekhez, a lakóbizottságok a tanács és a népfront határozatait, döntéseit pedig közvetítik az ott élőknek. Nem arról van szó, hogy a tanácsi rendeletek adat- és paragrafushalmazaival kopogtassanak az ablakokon a bizottságok tagjai, hanem ha valaki nem biztos egy rendelkezésben, egy számára fontos ügy elintézési módjában, akkor siethet a segítségére a lakó- és utcabizottság. Mivel az éves tanácstagi beszámolókat is december és február között tartják, érdemes lenne talán a lakóbizottsági választásokat erre a napra tenni. Az eredményes lakóterületi munka érdekében jó lenne az illetékes tanácsi, népfront- és tömegszervezeti aktivistáknak alaposan szemügyre venni: kiket lehetne megbízni ezzel a közéleti képviselettel. Hiszen a négyéves mandátum többek közt azt a célt is szolgálja, hogy szélesítse a lakosok és a hivatalos fórumok közötti kapcsolatot. Ennek a párbeszédnek viszont nem az újabb szabálysértési és egyéb feljelentésekben, perekben kell megnyilvánulnia, hanem az apparátusok munkájának ésszerűbb kihasználásában, színvonalának javításában. így aztán bizonyára a tanácsok és a népfront is kellő támogatást nyújt a lakóbizottságoknak a hatékonyabb működéshez, hiszen bénnük a közélet fontos fórumát találják. T. K. Munkanyelve: orosz Nemzetközi tudományos diákköri konferencia Nyíregyházán Második alkalommmal rendez a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főüurij Prokopenko: 0TW Őszinteség — "Én vagyok az igazgató. — Hogy mondta? — Igen, ennek a vállalatnak én vagyok az igazgatója. Remélem, most már a vállalat hiányosságaival, baklövéseivel kapcsolatos, megjegyzéseimet kétségek nélkül elfogadja? — Abban biztos lehet, hogy a cikket megírom. Csak az a borzasztó, hogy mindezeket maga csinálta! — Tehát a szavát adja, hogy meglesz a cikk? ... Remek ! ... Akkor egészen őszinte leszek ... Teljesen világos, a cikk megjelenése után engem leváltanak. És akkor kezdik törni a fejüket, hová nevezzenek ki. Tudja, a kerületünkben a káderutánpótlással bajok vannak ... és éppen a jövő hónapban megy nyugdíjba a sörgyár igazgatója. Magától értetődig, hogy engem küldenek a helyére. A sörgyártás, tudja, jóval csendesebb munka. Nem olyan rázós, mint ez az ezernyi robbanásveszéllyel járó tűzrendészet ! Fordította: Kiss György Mihály iskola nemzetközi tudományos diákköri konferenciát szovjet, német, csehszlovák hallgatók részvételével. A november 3-tól 6-ig tartó konferencián a hazai tanárképző főiskolákon kívül az NDK-beli auerbachi. a zwickaui, a csehszlovákiai Usti Nad Labem-i, eperjesi és a szovjetunióbeli ungvári egyetemisták, főiskolások mutatják be pályaműveiket. A konferencia fő témaköre: „A proletár internacionalizmus és a Szovjetunió iránti barátság és tisztelet érzésének elmélyítése”. A konferencia munkanyelve az orosz. A II. nemzetközi tudományos diákköri konferenciát ünnepélyesen november 4-én délelőtt a főiskola Bar- tók-termében nyitják meg. Tizenhét dolgozatban többek között elemzik a proletár internacionalizmus jelentőségét a békéért és a haladásért folytatott harcban. Foglalkoznak a pályaművek a szovjet filmművészet szerepével a csehszlovák fiatalok nevelésében, a diáknapok jelentőségét méltatják az NDK- ból érkező hallgatók, s természetesen foglalkoznak a fiatalok a magyar—szovjet barátság elmélyítésével a kulturális és gazdasági kapcsolatok tükrében. A konferencián részt vevő mintegy ötven fiatal november 5-én megyei kiránduláson vesz részt, megismerkednek Szabolcs-Szatmár történelmi, műemléki nevezetességei, egyes gazdasági létesítményeivel is. November 4-én és 5-én barátságesten ismerkednek az ifjúsági szervezetek életével, feladataival. A levelet a panaszos ügyek rovatának cí- . mezték. A feladó húsz oldalon keresztül ócsárolta a tűzrendészeti árukat gyártó vállalat hiányosságait. A megrajzolt kép lehangoló volt. Először is, a vállalat rengeteg selejtet gyártott. Másodszor, a fegyelem egyenlő volt a nullával. Harmadszor, a bürokrácia, a kritika elnyomása, a szemfényvesztés, a közös tulajdon rongálása, a sógorság-komaság, a közömbösség végképp elburjánzott a gyárkapun belül. Ha hinni lehet a levél írójának, a vállalatvezetés elnézően kezelte az igazolatlan hiányzásokat, az italozást, a pazarlást; a naplopókat, a talpnyalókat viszont atyáskodva babusgatta. — Ha ennek csak tíz százaléka igaz, elő a jegyzetfüzetet és irány a vállalat! — kiáltottam. Mindenesetre, mielőtt még odafutottam volna, eldöntöttem, meghívom a levél íróját a szerkesztőségbe. Mert ugyebár az írás, az írás, de a szemtanúval beszélgetni, hogy úgy mondjam, az élőszó — ez a legfontosabb ebben az ügyben. A levélíró tekintélyt parancsoló egyéniség volt. Olyan alaposan felkészült panasza minden tételének bizonyítására, mintha ez lenne a doktori disszertációja. Az asztalon papírokat, dossziékat, kimutatásokat rakott szét. Egy óra sem telt el, és a látogatóm meggyőzött: a vállalati visszásságokat feltétlenül meg kell írni. — Mondja csak, kérem — szóltam a levélíróhoz —, ön szerint mi az alapvető oka ezeknek a vállalati bajoknak? — Az igazgató! — válaszolt keményen. — ö a bajok forrása. Tehetetlen vezető, akiből rég kihalt a felelősség- érzet. — Na de az igazgatón kívül kell ott lenni még más bűnösnek is. Mit tesz például ez ellen a szakszervezeti bizottság? — Fél — válaszolt hangját lehalkítva a levélíró. — Ne haragudjon, de ez egyszerűen nevetséges. — Ha ez magának nevetséges, akkor nevessen, de a vállalat dolgozói nem nevetnek. Mert az igazgatótól függ a fizetésemelés, a prémium, az igazgató szava még a lakáselosztásnál is sokat nyom a latba. Ezért hangsúlyozom én: le kell váltani az igazga-. tót. Akkor majd rend lesz a vállalatnál. És mindenki megkönnyebbül, fellélegzik. — Maga is? — Én is. — Maga milyen beosztásban dolgozik?
