Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 1. Heves harcok Tanzánia és Uganda közt KOMMENTÁR Diplomáciai nagyüzem a Közel-Keleten és a térséggel kapcsolatban más színhelyeken is tovább tart a diplomáciai nagyüzem. Ha az ember egy pillantást vet a tarka képre, mindössze egyetlen dolog tűnik biztosnak: miközben Washington igyekszik mielőbb tető alá hozni az egyiptomi—izraeli különbékét, az arab országok döntő többsége és a palesztin mozgalom lépéseket tesz a szadati külön- utas irányzattal szemben. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője Moszkvában tárgyal, fogadta őt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter is. Ezzel párhuzamosan az iraki fővárosban arab külügyminiszteri konferencia folyik — ugyancsak a PFSZ részvételével, — amelynek deklarált célja a Bagdadban hamarosan összeülő csúcsértekezlet előkészítése. Természetesen, éppen a múltbeli tapasztalatok fényében, nem lehet azt várni, hogy Bagdadban a résztvevők között nem lesznek nézeteltérések. Van azonban legalább két tényező, ami legalábbis elképzelhetővé teszi, hogy a csúcsértekezlet a korábbinál egységesebb álláspontot foglal el. Ez a két tényező a következő: 9 O Most a korábbiaknál sokkal nagyobb a tét. Ezúttal nem — bármilyen fontos — részletkérdésekről van szó, hanem arról, hogy Egyiptom, az eddig legfontosabb frontország, teljesen elhagyja az arab tábort és hosszabb távú modus, viven- dire készül Izraellel, valamint az Egyesült Államokkal. © Az arab frontot hagyományosan gyengítő motívum, az iraki—Szíriái ellentét, Asszad minapi bagdadi látogatásával legalábbis nagymértékben enyhült. Maga a szíriai államfő ilyen értelemben nevezte „történelmi jelentőségűnek” Bakr iraki elnökkel való tárgyalásait. Miközben Washingtonból Moszkván át Bagdadig nagyon is különböző előjelű megbeszélések folynak, Libanonban változatlanul a fegyvereké a szó. A jelek szerint a sokat szenvedett ország politikai éjszakájában semmi nem utal bármilyen pirkadatra. H. E. Nyugati hírügynökségek szerint a tanzániai kormány kedden közleményben jelentette be, hogy az ugandai államfő hétfőn parancsot adott csapatainak a tanzániai határ átlépésére. A közlemény ezt provokációs cselekedetnek minősíti és hangsúlyozza, hogy „Tanzánia megteszi a szükséges intézkedéseket”. Második napja üléseznek Bagdadban az arab külügyminiszterek. Megbízásuk arra szól, hogy kidolgozzák a november 2-ára kitűzött államfői csúcsértekezlet napirendjét, és rögzítsék azokat a kereteket, amelyek alapul szolgálnak majd a határozatokhoz. Irak, amint azt a forradalmi parancsnoki tanács október 1-i közleménye hírül adta, 9 milliárd dolláros közös pénzalap létrehozását szorgalmazza az Izraellel közvetlenül szemben vagy harcban álló országok gazdasági és katonai potenciájának fokozására. A két afrikai ország feszültté vált viszonyára a — különösen a legutóbbi időben szinte mindennapossá vált — kölcsönös vádaskodások utalnak. Nyugati hír- ügynökségek ezzel kapcsolatban emlékeznek Uganda két héttel ezelőtti vádjára, miszerint Tanzánia agressziót követett el ellene. Tanzánia ezt cáfolta. A többi munkaokmány közül csak a palesztinai részletek ismeretesek. A külügyminiszteri értekezlet folyosóiról az hallható, hogy a Szaúd-Arábia vezette konzervatív tömb, ideértve a Szadatot nyíltan támogató néhány országot is, sem Szadat, sem az amerikai politika közvetlen elítélését nem óhajtja. Mindenesetre a keddi bagdadi lapok címeiben az volt olvasható, hogy a külügyminiszteri értekezlet résztvevőinek nézetei „azonosak” voltak a megvitatott témákban. Iránban folytatódtak a kormányellenes megmozdulások. A képen egy égő teherautó amely akkor gyulladt ki, amikor a rendfenntartó osztagok és a tüntetők összecsaptak a fővárosban, Teheránban. (Kelet-Magyarország telefoto) A csúcsértekezlet előkészítése Egyetértés az arab külügyminiszterek között Hz „Északi fény“ energiája Már maga a villamos erőmű elnevezése — „Északi fény” — is arról tanúskodik, hogy az északi emberek számára készült. Ezeket az úszó erőműveket a szibériai Tyu- meny város hajógyárában építik. Elkészültük után oda irányítják, ahol központi vil- lamosenergia-ellátás szükséges, de valamilyen okból a villamos vezetékek elvezetése nem volt lehetséges. Az „Északi fény” nevet viselő úszó villamos erőmű a Tyumeni Hajóépítő Gyár kikötőjében A tyumeni hajóépítők által készülő legújabb úszó villamos erőmű az első darabja annak a sorozatnak, melyet földgázzal kívánnak működtetni. Mint ismeretes, a szovjet emberek jelenleg a Távol- Észak, Szibéria és Távol-Kelet természeti kincseinek kiaknázását célzó nagy jelentőségű program megvalósításán dolgoznak. Többek között Nyugat-Szibériában ebben az ötéves tervben is folytatódik az ország legnagyobb területi termelő komplexumának, a legfontosabb kőolaj- és földgázkitermelő bázisának a létrehozása. A tervek szerint 1980-ban ezen a területen 300 —310 millió tonna kőolajat és 125—155 milliárd köbméter földgázt kell kitermelni. Az ország földgáztermelésének növekedését mindenekelőtt a nyugat-szibériai lelőhelyek biztosítják. Az egyik ilyen földgázmezőn — Uren- gojban — működik majd a Tyumenyben jelenleg épülő és gázzal fűtött villamos erőmű az „Északi fény”. Tavasszal a szibériai folyók felolvadása után ez az erőmű több mint háromezer kilométeres út után az Északi-sarkkör közelében a Pur folyón vet majd horgonyt. Turbinái látják el árammal a kutakat, építkezéseket és a lakótelepüléseket. Fűtőanyagként az urengoji földgáz szolgál. Á sárkány és az oroszlán A bambusz függöny előtt: HONGKONG Kevés ország van a földön, amelynek címere annyira kifejezné a hely történelmi és jelenkori sajátosságait, mint Hongkongé: a címerpajzson ringatódzó dzsunkákat egy koronás oroszlán és egy pikkelyes sárkány fogja közre. A szimbólum tökéletes; Hongkong eddigi sorsát a sárkány jelképezte Kína és — erősen csökkenő befolyással — a brit oroszlán képviselte Anglia szabta meg. A „brit korona gyémántjának” tartott távol-keleti gyarmatnak már megszületése is jellemző. Az első ópiumháború (1841—42) után hadisarcként szerezte meg Anglia a gyarmat mostani magját alkotó sziget- csoportot, majd a század végén kierőszakolta azt is, hogy Kína 99 évre további — már a szárazföldhöz tartozó — területeket adjon bérbe. Az így létrejött, kb. 1000 km’-es gyarmat ma a brit kolonializmus és a kínai szokások anakronisztikus keveréke, a kapitalizmus erődítménye Kína testében. Körülötte átalakult az egész világ, gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Sokan, gúnyolódva úgy mondják: a britek már csak a közigazgatást szolgáltatják, de nem kormányoznak. Más — jóval nyíltabb — megfogalmazás szerint Kína egy telefonnal véget vethetne a honkongi angol fennhatóságnak. A gyarmat fennmaradását pusztán az teszi lehetővé, hogy Peking gazdaságilag és politikailag is érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Ez érthető, ha megvizsgáljuk Honkongnak a világgazdaságban betöltött szerepét. A 4,5 milliós gyarmat (lakosságának 98 százaléka kínai), ma igen fontos kereskedelmi és pénzügyi központ, több száz bank székhelye, s a világ legfontosabb kikötőinek egyike. Saját termelésén túl — bár pl. a textil-, játék-, és elektronikai iparban fejlődése figyelemre méltó — igazi jelentősége abban van, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatot biztosít Kína és a világ között. Fontos tevékenységet lát el a Kínában gyártott termékek továbbadásával; rajta halad keresztül a kínai export 70 százaléka! Hosszú évekig szinte egyedül töltötte be „Kína kapujának” szerepét, és Kína ma is itt bonyolítja sok — hivatalosan nem mindig elismert — ügyletét. A Le Monde fogalmazásában: „Hongkong zsilip, amelyen keresztül át lehet menni a szocializmusból a kapitalizmusba és fordítva.” Szakértői becslések szerint Kína Hongkongon át legalább évi 2 milliárd dollárhoz jut, s ez devizabevételének kb. negyede- harmada. Folyamatosan nőnek és egyre több szektorra terjednek ki Kína beruházásai is, különösen érdekesek a Hongkongnak „olajvégállomásként” való használatáról szőtt tervek. Kína ugyanakkor szerepet játszik a gyarmat belső egyensúlyának megőrzésében is. Egyrészt visszafogja a szakszervezetek fellépését (!), másrészt olcsó élelmiszer-, olaj- és alapanyagszállítások révén, illetve árufelvásárlásokkal nyújt segítséget. A munkafeltételek Hongkongban embertelenek: nincs minimális munkabér és maximált munkaidő. Semmilyen társadalombiztosítási rendszer nem létezik és változatlanul legális a gyemekmunka. A nyomornegyedek a városkép szerves részei, a telek árak csillagászatiak, a közoktatási és egészségügyi hálózat elmaradott és elégtelen. Virágzik a bűnözés, annál is inkább, mert a hatóságok megvesztegethetősége közmondásos. Hongkongban sajátos probléma a népsűrűség növekedése, kb. 70 ezren még ma is dzsunkákon élnek. Az amúgy is túlzsúfolt gyarmatra évente több tíz ezer ember érkezik törvényesen — és több ezer törvénytelenül. A bevándorlás csökkentésére 1973-ban kompromisszumos egyezséget kötöttek; eszerint Kína az illegálisan érkezők visszaadásért cserébe kötelezte magát a legális engedélyek számának korlátozására. A menekülőket ugyanakkor jól fel tudják használni Hongkong speciális „iparágának”, a Kí- na-kutatásnak szakemberei. Évtizedek óta itt folytatják a legintenzívebben — az európai vasfüggöny kifejezés mintájára — a „'bambuszfüggöny mögött” élő szomszédos óriásállam figyelését. Mert a háttérben rejlő nagy kérdés változatlan: milyenek Kína szándékai? Meddig érdekelt Peking a jelenlegi helyzet fenntartásában? Mi lesz Hongkong sorsa, ha a gyarmat 9/10- ét alkotó „Új Területek” bérleti ideje 1997-ben hivatalosan lejár? Kína minden fórumon igyekszik csillapítani az aggodalmat: önkritikát gyakorol a kulturális forradalom kiváltotta 1967-es zavargásokért és fokozott mértékben számít Hongkongra modernizálási terveiben. Több magas rangú kínai politikus számos alkalommal megígérte, hogy nem terveznek beavatkozást Hongkong ügyében és még az esetleges békés megoldásra is csak Tajvan kérdésének „rendezése” után kerülhet sor. Ez pedig alighanem szintén nem a közeljövő problémája. Szegő Gábor Dzsunkák és felhőkarcolók. A Victoria-hegy a tenger felől. (MTI Külföldi Kép- szolgálat)
