Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG 11 Látószög E |gy gépipari vállalat vidéki gyáregységének főmérnöke felmérést készített a különböző üzemrészekben működő. nagy teljesítményű gépek kihasználtságáról. Hogy igaz és tárgyilagos képet kapjon a helyzetről, nem egyetlen embert kérdezett meg, hanem a terület illetékes főművezetőjével, csoportvezetőjével és a gépet kezelő munkással is felbecsültette a nagy termelékenységű célgépek, automaták leterheltségét. Bár a bediktált adatok nem pontos statisztikákon, csupán becslésen nyugodtak, mégis úgy gondolta, hogy a különböző emberektől kapott számok nem térnek el jelentősen egymástól. Némi meglepetéssel vette hát tudomásul, hogy a főművezetők többsége 5—10 százalékkal jobb kihasználtságot észlelt, mint a csoportvezetők, akik azonban szintén 5—10 százalékkal magasabbra taksálták a gépek munkában töltött idejét, mint a mellettük dolgozó fizikaiak. Az egyik költséges berendezés, a hidraulikus fémnyomópad kihasználtságát a terület főművezetője 100 százalékosnak ítélte. A csoport- vezető már nem látta ilyen napsugarasan a helyzetet; szerinte csak a műszakok 80—90 százaléka mondható effektiv időnek. A legnagyobb meghökkenést a munkás okozta: azt állította, hogy a gépe csupán a műszak egyharmadában van bekapcsolva. Nem kell- magvarázni, hogy az emberi észlelés, becslés — ha az idő múlását nem órával mérik — szubjektív. Itt arról van szó, hogy a bevallott adatok’ közti eltérés bizonyos látószög-különbséget takar. A teljesítménybérben fizetett munkás, akinek tegyük fel, 3 és fél ezer forint van a borítékjában, joggal gondolja, hogy folyamatosabb anyagellátással, precízebb műhelyrajzokkal, kevesebb gépátprogramozással kereshetett volna akár ezer forinttal többet is. Becslése tehát egy kicsit kritika „felfelé”. A főművezető, aki 100, de akár 90 százalékot becsül, valószínűleg „lakkozza” a helyzetet, hiszen közvetlenül ő felel az adott műhelyben mindenért, amiért a gépek állnak. És bármennyire is ettől függ munkájának elismerése — s ezzel prémiuma —, a számok szépítése egy olyan szituációt konzervál, amely hosszabb távon kizárólag nemcsak neki, de az egész vállalatnak veszteséget okoz. A csoportvezető voltaképpen a két pólus között lavíroz: érdeke lenne a termeléstöbblet, de ezzel leginkább saját nyugalmát, feletteséhez fűződő viszonyát teszi kockára és az eddiginél jóval tpbb munkát csinál magának. a fentiek alapján úgy tűnhet, érdekellentétek feszülnek a fizikai dolgozók és a termelésirányítók között. Ha van is ilyen, az csak az adott termelő egységben konzerválódott terve- zési-szervezési-vezetési fogyatékosságok másodlagos „reflexe” lehet. E hiányosságokat pedig nem a statisztika „kozmetikázásával lehet megszüntetni. Sz. Gy. Gyorsmérleg 1978-ról, hasznos tanulságokkal Nem csüggednek Aranyosapátiban Az irodában^fullasztó a meleg. a gőz fojtogatja az ember torkát. Nemrég készült el, nem volt ideje a falnak, hogy kiszáradjon — mentegetőzik az elnök. Kinyitja az ablakot. A friss, őszi levegő beáramlik a keretek között és gyorsan átveszi a nárás meleg helyét. — A gyorsasággal nincs is baj nálunk — kezdi a beszélgetést Pável János, az aranyosapáti Uj Élet Termelő- szövetkezet elnöke. — Hogy még most is kint vannak a gépeink a földeken egyedül annak tulajdonítható, hogy a növények később értek be a szokásosnál. Nehéz körülmények között A termelőszövetkezet 1900 hektáron gazdálkodik, s nem a legjobb körülmények között. Területük fele savanyú homoktalaj, a többi pedig középkötött és kötött vályogtalaj. Az aranykorona-értéke összerázva mindent, hektá- ranként mindössze 10. — Tavaly 31 millió forintos termelési értéket értünk el, a nyereségünk 8 millió forint volt — mondja Mándy Erzsébet főkönyvelő. — Erre az évre is hasonlót terveztünk. Hogy mennyi lesz belőle, nehéz előre megmondani. Azért megpróbáljuk, sorra vesszük az egyes kultúrák terméseredményeit, árbevételét. — Búzát 270 hektáron termesztettünk — folytatja az elnök — és 32,2 mázsás átlagot értünk el. Nem sok, különösen ha összehasonlítjuk a tavalyival. Akkcfr 37 mázsa termett, persze sokkal jobb körülmények között. Az időjárás kedvezőtlenül szólt közbe. Rozsból 22 mázsát takarítottunk be 160 hektár átlagában. A gazdaságban a cukorrépát sem kímélte a fagy, a rossz idő. Az elvetett 70 hektárból 23-at pusztított ki a belvíz, s ezen a területen 65 mázsa volt a hozam. Az össz- átlag nem érte el a 200 mázsát. — Nem dicsekedhetünk a napraforgónkkal sem — így az elnök. — A 70 hektárról kevés termést takarítottunk be, mindössze hét vagonnal. Ez főként a fajtára vezethető vissza, rosszul választottuk meg. így a korábbiaktól kevesebb volt a termés, de nagyobb a költség. Tíz évvel ezelőtt már többet termeltünk. Érdemes lenne felülvizsgálni, szabad-e ilyen termés- eredmények mellett termeszteni egyáltalán. Van ennél gazdaságosabb, de ugyanilyen fontos gazdasági növény. — A 220 hektár kukoricából 100 hektáron hibrid vetőmagot termelünk. A betakarítást még nem fejeztük be, 30—32 mázsás termést várunk. Jövőre 150 hektárra szeretnénk növelni ezt a területet. Sajnos, ennek sok a kézimunka-igénye, címerezni kell, kézzel betakarítani, de így is megéri. „Bérszárítást végeztetünk" Persze hogy megéri, hiszen egy mázsa értéke többszörösét teszi ki a takarmánynak valónak. Rövid számítás eldönti, a nagymértékű kézimunka ellenére is gazdaságos a termesztése. A takarmánynak betakarítandó 120 hektárról 37 mázsát várnak átlagban. Ez annyi, mint tavaly volt. — Sajnos, nincsen szárítónk — mondja Pável János. — Á gabonaforgalmi vállalathoz. nedvesen szállítjuk és a tarpai termelőszövetkezetnél végeztetünk bérszárítást. A téli alma termelése jellemző Aranyosapátira is. A termőterületük 117 hektár. Amikor erről beszélünk, nem siránkoznak, de azért kissé fojtott a hangjuk. Egy évvel ezelőtt 153 vagonnal takarítottak be. Most is .terveztek 180 vagon almát, s ehelyett a termés 41 és fél vagon lett. — Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor láttuk, hogyan megy tönkre, pusztul a gyümölcs. A hideg és a fagy jó előre leszüretelt előttünk. Egyetlen vigaszunk van. 40 vagonnal exportra szállítottunk. Ebből közvetlenül az NSZK-ba csomagoltunk öt vagon almát és ennek kilenc forint volt az átlagértékesítési ára. Nem mondom, ez egy kis gyógyír a sebünkre, de kevés. A veszteségből az ÁlA szovjet exportot előreláthatóan december 10-ig teljesítik a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, de szinte bizonyos, hogy minden tekintetben elérik az idei tervben megjelölt céljaikat. Összes termelésük 36,3 millió forintot tesz majd ki és 5 millió forintos nyereségre számítanak. A szövetkezet legnagyobb partnerei az NSZK-beli cégek : a számukra végzett bérmunka közel 30 millió forintra rúg. Szoknyákat, blúzokat, női ruhákat szállítanak az NSZK-ba, az osztrák nők kétrészes kosztümök ér ruhák között válogáthatlami Biztosító hozta ki ezt az ágazatot. Kiút: az intenzív gazdálkodás A szövetkezetben jelentős az állattenyésztés is. A 420 szarvasmarhából 165 a tejelő. Év végére 3000 literes hozamot terveztek, s a jelek szerint ennek semmi akadálya nincs. Folyamatban van a telep szakosítása. A tervdokumentációk már elkészültek, s a 15 millió forintos költségből 8 millió lesz a saját erő. Az ezeregyszázas anyajuh-állományukat 1980-ra kétezerre fejlesztik fel. Egyelőre a nagyobb arányú állatállomány fejlesztését legelő hiánya akadályozza. 'Egyetlen kiút van: intenzív legelőgazdálkodást és gyeptermesztést kell megvalósítani a homokon. Két évvel ezelőtt kezdték meg a meliorizációs munkákat, táb- lásítanak, megoldják a terület vízgazdálkodását. Ez elősegíti majd a nagy gépek kihasználását és remélhetőleg magasabb termést is eredményez. — November közepe van — mondja az elnök —, nehéz azt meghatározni, hogyan zárunk. A növények nagy többségét természetesen már betakarítottuk, a búzát és a rozsot október végére elvetettük. A kedvezőtlen időjárás ellenére is bízunk abban, hogy a tervezett szintet elérjük. Aranyosapátiban nem hét- mérföldes csizmákkal lépnek. Lehetőségeik korlátot szabnak a termelésnek, de ezen a korláton belül mindent megtesznek a termelés sikeréért. Jól értékelik helyzetüket és reális terveket, célokat tűznek maguk elé. Sípos Béla nak. Hollandiába* pedig 10 ezer darab női és férfi köntöst visznek. A 230 ezer darabra tervezett mennyiségből a legkevesebb a hazai vásárlóknak jut: mintegy 1,7 millió forintnyi női ruhát szállítanak az itthoni boltokba. A szövetkezet tapasztalatai azt mutatják, hogy osztrák partnereik nem küldik megbízhatóan a folyamatos munkához szükséges anyagokat, ezért elképzelhető, hogy 1979-ben nyugati szomszédaink helyett újabb NSZK-beli cégekkel veszik fel a kapcsolatot. Szoknya, blúz az NSZK-ba, köntösök Hollandiának Három másodéves csőszerelő tanuló figyeli Pócsi László oktató magyarázatát. Tiszadobon Öt szakmában 204 tanulót képeznek az Ilku Pál Gyermekváros lakói közül. A csőszerelő, hegesztő, vas- és fémszerkezeti lakatos, kőműves és cipőipari tanulók képzését a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Tiszalöki Vegyesipari Szövetkezet és a Ra- kamazi Cipőipari Szövetkezet segíti. A hároméves szakképzés gyakorlati munkáit tizennégy főállású oktató látja el. (Elek Emil) Ritter László most ismerkedik a hegesztő szakmával Ga- bányi Gábor oktató segítségével. A HEGEDŰ 4 délutáni vonattól jövet, néhányan betértek a presszóba. Ki-ki egy adag fagylaltra, üveg frissítő italra vagy sörre. A szeszélyes nyári időjárás ezúttal napfényes meleget ajándékozott. Ádám Gyuri úgy tette le a hóna alól az asztalra a hegedűt, mintha könnyen törékeny, nagy érték volna, ö csak. azután ült le. De a fényes hegedűre már addig is többen rápillantottak, s nem hagyták a gazdáját kérdések nélkül. Honnan hozza, talán nincs már Cigány muzsikusbanda, mit akar vele, és így tovább. Ö pedig, miután megrendelt egy üveg sört, felelgetett az érdeklődőknek. — Régi hegedű ez. Nem is igen találná ki senki az idejét. Még szép nagyapám játszott rajta. Apám már inkább csak megtartotta, ide-oda dobálta. Sose használta, nem tanult meg rajta játszani. Biztosabbnak tartotta a vályogvetést. En se tanultam meg használni a hegedűt ... Előbb, fiatalabb koromban az apám mesterségét csináltam. Azután pedig, hogy változott a világ, mindjárt az iparba mentem. A nagy építkezésekhez. Betonos lettem. Jól kerestem, jutott nékem eszembe a hegedű?! — Hát akkor most? — bökött a zeneszerszám felé az egyik érdeklődő. — Már majdcsak egészen szét nem hullott, mikor mégis megsajnáltam. Minek menne tönkre. Ez jutott az eszembe. Megtartom az ősömtől emlékbe. Találtam egy reparálni tudót, elvittem hozzá. El is vállalta, hétszáz forintért. Nem sajnálom érte, jó nyugdíjam van. — Van ideje, még meg is tanulhat muzsikálni — vetette közbe az egyik farmernadrágos fiatal. Adám Gyuri tűnődve nézett maga elé kis ideig, a fejét csóválva. — Nem igen lesz az, öcsém. Túlvastagodott ahhoz az én ujjam — teszi kezét a kis asztalra. — Meg nem is hiányzik a rádió, a televízió mellett. Banda sincs, hát minek? Meg aztán most a pengetős hangszerek kellenek .. . Legyen ez a hegedű csak emlék, — Egyszer csak itt marad, elmegy az ember végképp — mondta egy hasonkorú, fekete kalapos ember. — Az igaz, nagyon igaz — bólintott Ádám Gyuri-— De maradnak a gyerekek. Lesz ez a hegedű majd valamelyiké. Ha csak emléknek is __ A. B. Ili ismIvmiiÍvÁIA -y, n t épített saját erőből, 4 és fél millió forint beruhá”J gaiyamzaio UierrlcT Zással Kállósemjénben az ELEKTERFÉM Szövetkezet. Az üzemben fizikai munka nélkül, kézi vezérléssel galvanizálják a különböző fémalkatrészeket.
