Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

12 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 21. Napi külpolitikai kommentár A beavatkozás ellen O z iráni fővárosból egymást követik a hírek. A leg­újabb jelentések szerint Reza Azhari tábornok, a katonai kabinet kormányfője bemutatta minisztereit a parlamentben és ismertette hathónapos programját. A generális hangsúlyozta: kormánya ideiglenesnek tekinti működését, fő feladatának a rend helyreállítását tartja. A világ élénken figyeli a több szempontból is jelen­tős közép-keleti ország fejleményeit. Természetesen nem vonja kétségbe senki, hogy az olajban gazdag és rendkí­vül jól felszerelt hadsereggel rendelkező ország esemé­nyeinek jelentősége túlterjed áz iráni határokon, vannak és lehetnek bizonyos kisugárzásai a környező országok­ra, a térség politikájára. Általános aggodalmat és meg­ütközést keltett azonban, hogy miközben az Iránnal szom­szédos Szovjetunió higgadt hangon, tárgyilagosan ismer­teti az eseményeket, az óceán túlpartján, az Egyesült Ál­lamokban kardcsörtető, hisztérikus hangok hallatszanak. A CBS amerikai televíziós társaság minapi adásában ki­szivárogtatta, hogy a CIA „minden eshetőségre készen” akciótervet készített az iráni belpolitikai fejleményekbe való közvetlen amerikai, „esetleg katonai természetű” beavatkozásra. A világ, a nemzetközi közvélemény számára volta­képpen ez a nem Iránból keltezett hír jelenti a legna­gyobb veszélyt az iráni vonatkozású jelentések tengeré­ből. Zaklatott világunkban különösen veszélyes, ha egy ország belső történéseit kívülről és erőszakkal próbálják befolyásolni. Pontosan erre figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. a Pravda tudósítójának kérdésére adott válaszában. Az SZKP KB főtitkára utalt a lehetséges amerikai beavat­kozással kapcsolatos sajtójelentésekre, majd emlékezte­tett arra, hogy az érintett személyiségek „gyakorlatilag nem cáfolják ezeket a jelentéseket”. HHeonyid Brezsnyev ezután így fogalmazott: „világo- KS san kell látni azt is, hogy a Szovjetunió a vele közvetlenül szomszédos Irán ügyeibe' történő bármilyen beavatkozást úgy tekintene, mint ami biztonságának ér­dekeit érinti”. Világos, félreérthetetlen fogalmazás. Bár­mi történjék is Iránban, annak valóban Iránban — és csak Iránban — kell történnie. Harmat Endre Toborzás Libanonban A libanoni vezetés erőtel­jesen hozzálátott a hadsereg létszámának növeléséhez: or­szágszerte toborzóplakátok szólítják fel csatlakozásra a 18 és 25 év közötti, libanoni illetőségű, büntetlen előéletű, nőtlen férfiakat. A UPI amerikai hírügy­nökség nem közölt konkrét adatokat a jelenlegi állo­mányról, de tudni véli, hogy a libanoni hadsereg létszáma ebben a pillanatban keve­sebb, mint az a 65 000 fő, amepnyit az arabközi béke- fenntartó erők (30 000), a jobboldali milicisták (25 000) és a palesztin fegyveresek (10 000) együttvéve kitesznek. A hadseregfejlesztésre vo­natkozó terv azonban, amely­nek célja nemcsak a létszám növelése, hanem a kereszté­nyek hadseregen belüli túlsú­lyának a megszüntetése is, hírek szerint megosztja a kormányt. Szovjet—etióp együttműködési szerződést írtak alá Moszkvában Taskentbe utazott Mengisztu Hailé Mariam Barátsági és együttműkö­dési szerződést írtak alá hét­főn a Kremlben a Szovjetu­nió és á szocialista Etiópia vezetői. A szovjet—etiópiai barátsági és együttműködési szerződést szovjet részről Le­onyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke, etiópiai rész­ről Mengisztu Hailé Mariam a szocialista Etiópia ideigle­nes katonai kormányzó ta­nácsának elnöke, állam- és kormányfő, a forradalmi hadsereg főparancsnoka írta alá. Szovjetunióbeli látogatása hivatalos részének befejezté­vel hétfőn Moszkvából Tas­kentbe utazott a Mengisztu Hailé Mariam alezredes, a szocialista Etiópia ideigle­nes katonai kormányzó ta­nácsának elnöke, miniszter- elnök. Az etiópiai állam- és kormányfő a szovjet vezető testületek meghívására csü­törtök óta tartózkodik hiva­talos baráti látogatáson a Szovjetunióban. Szovjet és etiópiai zász­lókkal feldíszített vnukovói repülőtéren Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a minisz­tertanács elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov honvédel­mi miniszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jai és más hivatalos szemé­lyiségek búcsúztatták az eti­ópiai állam- és kormányfőt. Az etiópiai és a szovjet himnusz elhangzása után Mengisztu Hailé Mariam Le­onyid Brezsnyevvel együtt ellépett a tiszteletükre felso­rakozott díszalakulat előtt. Az etiópiai vendég ezután szívélyes búcsút vett a szov­jet vezetőktől és a búcsúzta­tás más résztvevőitől. Szovjet vezetők a repülő­gép lépcsőjéig kísérték Men­gisztu Hailé Mariamot és kí­séretét. Jugoszláv parlamenti küldöttség hazánkban Dragoszlav Markovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság nemzet- gyűlése elnökének, a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága tagjának vezetésével — az országgyűlés meghívására — hétfőn ötnapos hivatalos lá­togatásra Budapestre érke­zett a jugoszláv nemzetgyű­lés küldöttsége. A vendégeket a Keleti pályaudvaron Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja és törvény- hozásunk több más tisztség- viselője köszöntötte. Jelen volt dr. Vitomir Gasparovics, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság budapesti nagykövete. A jugoszláv szövetségi nem­zetgyűlés küldöttsége a Hő­sök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az ünnepélyes tiszteletadáson jelen volt Péter János, az or­szággyűlés alelnöke. Hétfőn az Országházban megkezdődtek a hivatalos magyar—jugoszláv , parla­menti tárgyalások. A küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást orszá­gaik politikai, gazdasági helyzetéről, a szocialista éP>- tőmunka sikereiről, valamint az időszerű feladatokról. Megvitatták a törvényhozói testületek munkájának ta­pasztalatait és elemezték a szocialista démokratizmus erősítésében elért eredménye­ket. Kicserélték véleményüket a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Jónak értékel­ték a magyar—jugoszláv po­litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatokat, ugyanak­kor egyetértettek abban, hogy további lehetőségek kí­nálkoznak az együttműködés fejlesztésére. Megegyezett a véleményük a két országban élő nemzetiségek helyzetének megítélésében is. Rámutat­tak: a nemzetiségek Magyar- ország és Jugoszlávia kap­csolatában az összekötő híd szerepét töltik be. Apró Antal az Országház vadásztermében vacsorát adott a Dragoszlav Marko- vics vezette jugoszláv kül­döttség tiszteletére. A vacso­rán a két küldöttség vezető­je pohárköszöntőt mondott. HAJÓNAPLÓ 6. Zsebekhez méretezett kaszinó □ sétány hajó végében lé­vő kanyarjából jó rálá­tás nyílik az egy szint­tel lejjebb lévő 5 mini golf­pályára, ahol a gyerekek, fel­nőttek egész nap versenyben állnak. A golfpályák mellett kétoldalt — számomra eddig ismeretlen — korongtologató játéktér, mellette pedig gu­mikarikák célbadobása fo­lyik. A következő két szinten szabadtéri uszodák és napo­zók. Innen nyílik a leglenyű­gözőbb kilátás a végtelennek tűnő, magunk mögött hagyott tengerre, mert a gyorsan ha­ladó hajótest után több mé­ter mély, a hajócsavarok for­gásától fehéren tajtékzó, ál­landóan nagy hanggal zubogó vízárok látható, amely 20—30 méter után kezd csak feltöl­tődni. 100 méter után pedig az árok eltűnik, ismét kiegye­nesedik a víz, de egészen a láthatárig még követhető a hajó „nyoma” Aztán a fensé­ges tenger eltünteti a testén vágott barázdát. A fedett folyosó végében kislány zongorázik. Ügy veri az öregedő hangszert, mint ha el akarná nyomni a közelé­ben pingpongozok okozta zajt. vagy mintha eltökélt szán­déka lenne a nóta végére szétverni a zongorát. Játéká­val látszólag zavarja a ping- pongozókat is, akik közül az egyik ravasz cselhez folya­modva, pingpongozni hívja a kislányt. így sokkal kelle­mesebb. A labda pattogása lényegesen elviselhetőbb mu­zsika a fülnek. Az ajtón túl a tucatnyi bá­rok egyike. Itt mindig lármás a légkör. A hajó utasainak 60—65 százaléka túl van a hatvanadik éven. Mint egy nyugdíjas kirándulás. Az idős hölgyek és urak hangoskodá­sának több forrása van: a lassan szürcsölgetett ital ha­tása, az olthatatlan vágy a beszélgetéshez, s — elég gyak­ran — az az igyekezet, hogy nagyotthalló asztaltárs meg­értse a közlésre szánt törté­netet. A bárból balra nyílik az egyik lépcsőház, ahol 3 lift segíti az utasokat felemel­kedni a kaszinóba. A kaszinó délután kettőtől hajnal ötig van nyitva. Este és éjjel 'telt ház van. Az ajtón belépve a „kis sze­rencséket” hozó gépek, ame­lyek egy 25 centes érem be­dobása után egy kar megrán­tására megpörgetik a szeren­csekereküket, s ha a forgás sikeres volt. kiszór magából bizonyos mennyiségű érmét. Két darab 25 centes érmét találok a zsebemben. Bedo­bom az egyiket, s nagyott rán­tok a karon. Pörög a kerék, majd megáll, de semmi ok az örömre, elmarad az érmék za­jos, de kellemes csörgése Do­bom a másik érmét, s nagy meglepetésemre visszaad 18 darabot. Erre az az érzésem támad, hogy mégis csak jó napom van, ezért újabb ér­méket dobok be a nyereség­ből. Az ötödik dobás után is elmarad az új nyerés. Takti­ka céljából gépet cserélek. Azt iá- „megetetem” öt érmével. Az eredmény változatlan. Űjabb gépcsere. Teljes csőd. Üres a markom, elment a nyereség, de már fellobbant a játékkedvem Papír egydol­lárost dugok be a pénzváltó­gép nyílásába, s kapok négy darab 25 centest. Gondolom, majd ezekkel megfordítom a szerencsém. Naív gondolat volt. Úrrá leszek játékkedvemen és nézem azokat, akik tovább játszanak a gépeknél, a ru­lett- és kártyaasztaloknál. Az utóbbi kettőnél nem dollár, hanem zseton a fizetőeszköz. A zsetonok gyorsan és nagy mennyiségben cserélnek gaz­dát. Már már unni kezdem, amikor egy zsetonváltásnál meglátom, hogy az egyik szí­nű zseton 50, a másik 100, a harmadik pedig 500 dollárt ért. Látásától az álmosság és unalomérzés egyszerre száll ki belőlem. Ezt a játékot „nagy zsebekre” találták ki. Miután meggyőződök róla. hogy a vesztő és nyerő játékosok egy­aránt nagy hidegvérrel to­logatják, húzogatják a zseto­nokat, belátom, hogy nekem tényleg nincs okom az izga­lomra. A jövedelmek ilyen fajta újrafelosztását mégsem tudom sokáig nézni. Biztosan nem dolgoztak meg érte verí- tékes munkájukkal, azért do­bálják olyán könnyen a szá­zasokat, ezreseket. Kikapcsolódásképpen meg­nézek egy másik programot, ahol a hajó egyik csinos al­kalmazottnője idős urakat és hölgyeket tanít illedelmesen táncolni. Mozgásukon lát­szik. hogy már csakis il­ledelmesen képesek tán­colni Nem is írom le, hi­szen könnyen elképzelhető, mennyire másként táncolnak az egy emelettel lejjebb lé­vő discóban a fiatalok. A következő bárban ugyancsak öregek vannak. Játékvezetői segédlettel mindenki egy-egy történetet mesélhet el a hall­gatóságnak az unokákról. Ez már sokkal kedvesebb szóra­kozás, mint a zsetonokat to­logatni vagy azt akárcsak nézni a kaszinóban. A csendes programot zajos társaság érkezése zavarja meg. Asztalokhoz telepednek és iszogatás közben megtár­gyalják az éjszakai filmvetí­tés félelmetes filmtöcténetét. Kevés iszogatás után a fiata­labbak egy csoportja a fedett uszodába, a másik csoport a szaunába készül. Telepről működő villanymotoros to­lókocsin közeledő, nagyszót halló angol nyugdíjas hajós- kapitány, aki magas kora el­lenére is jól bírja az utazást és az egész napos jövés-me­nést, kabinjába készül. Bal- szerencséjére elvéti a harma­dik lépcsőfogra helyezett, a tolókocsi közlekedését segítő lejárót, félkerékkel a lépcső­re hajt, kiesik — biztonsági öv nélküli — kocsijából és le­zuhan a lépcsőn. Nagy ria­dalom támad. A vén tengeri farkas szó nélkül tűri fájdal­mát. Hívják a hajóorvost, aki hordágyon elviteti az öreget megfigyelésre a hajó kórhá­zába. Aztán a bár ismét hangos lesz, úszó városunk élete ha­lad a megszokott mederben. Az utolsó nap reggelén a legnagyobb forgalmat a hajón található üzletek, a bank, a posta bonyolítja le Közeledik a francia part, Cherbourg, sokan kiszállnak, s előtte még vásárolni akarnak, beváltani a parton szükséges pénzeket, továbbá levelet, képeslapot és táviratot küldeni az ismerő­söknek, a rokonoknak vagy éppen a hajóra várakozóknak. Akik Angliáig utaznak, azok még élni szeretnék megszokott tengerjáró életü­ket. De az utolsó nap regge­lén futótűzként elterjedt hír elvette az ő nyugalmukat is. Az angol kikötőben, Sout- hamptonban általános sztrájk kezdődött, így minden utas cipelheti majd a maga bő­röndjeit. A továbbutazóknak szóló rossz hír így könnyítet­te meg a francia parton ki­szállók búcsúzását a Queen Elizabeth—2-től. Kovács István (Vége) KMP­emlékünnepség a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizott­sága mellett működő marxiz­mus—leninizmus intézetben hétfőn emlékünnepséget ren­deztek a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lásának 60. évfordulója al­kalmából. A Szovjet Rádió és Televí­zió vasárnap beszámolt ar­ról, hogy Budapesten ünnepi ülést tartott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága a KMP megalaku­lásának jubileuma alkalmá­ból A szovjet központi tele­vízió vasárnap esti híradójá­ban filmbeszámolót közvetí­tett az ünnepi ülésről. Ma döntenek leruzsálemben Az izraeli kormány szoká­sos vasárnapi ülésén órákon át vitatkozott a különbéké­ről folyó washingtoni tárgya­lásokon benyújtott legújabb egyiptomi módosító javasla­tokról és döntésre nem jut­ván, keddre napolta el a vita folytatását. A tanácskozás lezárásául a kabinetnek sza­vazni kell: elfogadja-e az egyiptomi—izraeli különbé- ke-szerződés és a ciszjordá- niai és gazai rendezés össze­kapcsolására vonatkozó egyiptomi elképzeléseket és javaslatokat. Guyanái mészárlás A legfrissebb jelentések szerint 300-—400 holttestet találtak a Népek Temploma elnevezésű szekta jonestowni településén a szombati me­rénylet kivizsgálására oda­vezényelt katonák és nyomo­zók. A szekta tagjai megölték a település helyzetének ki­vizsgálására érkezett tény­megállapító küldöttség öt tag­ját, köztük egy amerikai kép­viselőt. Shirley Field-Ridley guyanai tájékoztatási minisz­ter közölte, hogy a Jonestown- ba irányított egységek nem találtak élő embert a szekta dzsungel övezte táborában. A guyanai hatóságok azon­ban még nem tudják, hogy1 mi okozta a több száz ember halálát, a nyomozást és az ügy kivizsgálását rendkívül megnehezíti az őserdőre zú­duló felhőszakadás. A szombati támadás sebe­sültjeit időközben hazaszállí­tották az Egyesült Államok­ba. A ténymegállapító kül­döttség egyik életben maradt tagja elmondta, hogy Ryan képviselőt és társait közvet- lén közelről lőtték fejbe. Még mindig nem tudják, mi lett azzal a hét amerikai jogász- szál, akik ugyancsak a kül­döttséggel érkeztek Jones- townba. A településen talált holttesteket eddig még nem tudták azonosítani. így nem tudni azt sem, vajon a szek­ta alapítója, Jim Jones tisz- teletes a halottak között van-e. Újabb kambodzsai támadás Vietnam ellen Vietnam árvíz okozta ne­hézségeit kihasználva újabb provokációt hajtott végre a szomszédos Kambodzsa had­serege. November 10-én Dong Thap tartományban a határ­tól 10—15 kilométerre három falu ellen intéztek támadást a kambodzsai fegyveres erők. A behatoló kambodzsai egy­ségek 22 polgári lakost, zöm­mel idős embereket, asszo­nyokat és gyerekeket öltek meg, vagy sebesítettek meg. A helyi fegyveres erők vá­laszcsapásuk során megtize­delték a támadókat, akik 15 halottat maguk után hagyva kénytelenek voltak visszavo­nulni. Elutazott Budapestről az amerikai szenátusi küldöttség Hétfőn reggel elutazott Bu­dapestről az amerikai szená­tus, Abraham Ribicoff sze­nátor által vezetett küldött­sége. A Ferihegyi repülőtérer Nagy János külügyminiszter­helyettes és Darvasi István, az országgyűlés külügyi bi­zottságának titkára búcsúz­tatta a szenátorokat. Jelen volt Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom