Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG ő (Folytatás a 4. oldalról) sorából, a cifra nyomorúság és a biztos pol­gári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-állapotok ha- társávjábój. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hurr pat­rióta és búsmagyar álellenzéki, sem a feke­te-sárga konformista, akkori kifejezéssel a „gutgesinntek". hanem sokkal inkább an­nak a nagyvilág felé nyílt, többnyelvű sod­rából. Más világképet és életszemléletet köz­vetített családi és iskolai neveltetésem — bár. hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezete­met is szembefordította a kibontakozó fasiz­mussal. Háborús élményeim a hadikórházak­ban ápolt magyar és nem magyar sebesült­jeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelkiállapotban foglal­tam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol né­hány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett. semmint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engei i senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzé­kivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helye­zett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése — de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottab­ban és mind több felelősséget érezve és vál­lalva erre az oldalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a „mi rendszerünk" és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a poli­tikai vezetés szándéka és'' gyakorlata szerint ezeken úrra lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalaku­lásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkívüliek jó- kívánatait tolmácsolhatom. Talán szimboli­kusnak is tekinthető, hogy nehéz történel­münknek jelenlegi, szinte egyedülállóan re- ménytkeltö útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legma­gasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bi­zalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az. amiért népünk legjobbjai, a mai Történelmi korszak előharcosai küzdöt­tek : egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálko­dik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feled­kezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — minden nagy fejlődés ellenére, sőt talán éppen annak kö­vetkeztében is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy mint a tudo­mányban lényegesen nehezebbekké és bonyo­lultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket je­Szentágothai János lentösen megnöveli, de a megtett útból bi zalmat merítve tekintünk előre József At tila szagait idézve: ....... én dolgoznr-akarok. Elegendő harc. hogy a múltat be kell vallani." Mindennapi munkánkról szólva szeret­ném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösse­günk és annak legfelsőbb és vezető testületé a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objek­tív helyzetben reá háruló felelősseget, ter­heket. Itt is, mint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy minden alkotó tevé­kenységnek közelebb kell kerülnie a társada­lom valós igényeihez. Ennek érdekében na­gyobb kritikával és főleg önkritikával kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetősége­inket és ebből több önzetlenséggel, nagyobb fegyelemmel kell következtetéseinket levon­nunk. A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de min­den erőforrás optimális felhasználása elen­gedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a -termelés minden ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonatkozások­ban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem önöket politikánk vezető tes­tületét,-következetesen járják végig a felis­mert helyes utat — az alkoto tevékenységek körében ~a középszerűségbe, az opportuniz­musba. vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóság"-ba való belenyugvás nélkül — mi követjük önöket. Az ifjúkommunisták nevében Az ifjúság, a kommunisták fiatal nem­zedékének üdvözletét Szűcs Istvánné. a Ma­gyar Ütlörök Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmá­csolta. . Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak: Ma hazánk lakosságának több. mint a fele anyanyelvével együtt tanulta, . tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát. Ami bennünket körülvesz, amit először megis­merünk. majd elfogadunk, amilyen körülmé­nyek között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk. Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának es munkájának eredménye, amely­ben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük hon­nan vezetett el az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, tovább fejleszteni kell. ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredménye­it és meg akarjuk hódítani a jövőt. Azok nevében szólok, akik nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű har­cát. hanem követni is akarják útjukat. Az­zal követhetjük igazán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a fel­adata. hogy megválaszolja kora legfonto­sabb társadalmi, politikai kérdéseit, meg­értse Lenin igazát: minden új nemzedék szükségképpen más módon közeledik és jut el a szocializmushoz, nem olyan viszonyok között, mint apái. Mi nemzedékünk szamára a nélkülözés es a kizsákmányolás remélhetően soha visz- sza nem térő keserű múlt. Az illegalitás időszaka számunkra tiszteletreméltó törté­nelem. A múltat nem kell és nem szabad már megismételnünk. Kommunista előde­ink azért harcoltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen folytatni. Olyan örökséget hagytak ránk. amely megteremtette annak lehetőségét, hogy né­pünknek történelme során először legyenek jóban-rosszban igaz szövetségesei. Egy olyan országot kaptunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazdagabb em­beri élet feltételei, ahol nemcsak létbizton­ságban élhetünk, hanem többre vihetjük mint elődeink, ahol értelmes cselekvési le­hetőségünk. biztos perspektívánk van. Természetesen nekünk is vannak gond­jaink. Ezek sem egyszerűek. A megélhetés Szűcs Istvánné ma mar egyre kevésbe gond: Sokkal inkább az életmód és a tudat, a mindennapi mun­ka es a szabad idő. elvtarsaink sorsa mel­lett az emberiség sorsa. Mi mar szocializmust építünk, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta lehetőségekkel. Igazságos társadalomban élünk, de még sok a tennivalónk, hogy az egyék embert, a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság. Rövidebb lelt a munkaidő, de nagy gondunk lett „hogyan dolgozunk", a megnövekedett szabad időben ..hogyan élünk". Valóságos vagyunk lett a tudatosan megszerkeszteti jövő. de felada­tunkká vált a mindennapi munka gondos megszervezése. A szocialista demokratizmus életünket meghatározó közeg, de még sokat kell tennünk, hogy a szocialista emberi vi­szonyok az élet minden területén érvénye­süljenek. Mi nemcsak egyszerűen háború nélküli békét akarunk, hanem a teljes le­szerelést. a békés egymás mellett élést. Megváltozott életünk, hazai és nemzet­közi körülményeink., de a hat évtizedes harcból levonható tanulság ma is igaz: a haza. a nép és a haladás ügyének töretlen szolgálata, a proletár internacionalizmus szi­lárd elve. az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, mindig elő­re tekintő kommunistához méltó emberi ma­gatartás. Örökségünk tehat ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tudás képessége. Ez segít abban, hogy tisz­tán lássuk, hol a helyünk a világban, kik a szövetségeseink és ellenségeink, miért és mi ellen harcolunk? Ez ad erőt ahhoz is, hogy előrevigyük a szocialista közösség fejlődésé­nek ügyét, hogy segítsük azoknak harcát, akik ma még csak eszmélnek, reményked­nek. vagy küzdenek az emberiség legszebb álmának teljesítéséért. De ez segít abban is, hogy szocialista hazánk boldogulása és az emberiség békéje érdekében — ideológiai po­zíciónkat nem feladva — együttműködjünk mindazokkal, akikkel itt élünk ezen a föld­golyón. A párt 60 éves múltjának történelmi ta­nulsága az is, s ez egyben mai életünk iga­zolt gyakorlata —. hogy az ifjúságnak min­dig szükségé volt a pártra, a párt is mindig számíthatott az ifjúságra. Az ifjúság csak a párt vezetésével viheti tovább elődei harcát es valósíthatja meg az emberiség legneme­sebb célját. A kommunisták első nemzedéke egy országban vívta meg harcát és győzött. Az őket követők küzdelme nyomán a kom­munizmus eszméje már földrészeket fogott át. A mi feladatunk, hogy mindennapi mun­kánk révén ennek az eszmének a világ mirr* den országában megsokszorozódjon az ereje. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jö­vőbe vetett hittel vállalja a ráháruló fel­adatokat. A szocializmus mai gyakorlatát eredményeivel és gondjaival együtt magun­kénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, tár­sadalmunk a béke és a haladás nagy kér­déseiben, tudásunk, akaratunk legjavára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és mások­kal is felismertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen", hanem az igenlést alkotó munkánkkal, közéleti érzé­kenységünkkel, szocialista emberi magatar­tásunkkal is bizonyítanunk kell. Felelősség ez a jelenért és a jövőért, de felelősség abban az értelemben is, hogy az utánunk jövők majd úgy gondolhassanak ránk, mint mi, a párt egykori és tapasztalt harcosaira, akik annyi türelemmel, szeretet­tel segítettek és segítenek bennünket, akik­nek példájából, gazdag életéből, kommunis­ta emberségéből erőt meríteni nemcsak jo­gunk. hanem kötelességünk is. Németh Károly zárszava Ezután az elnöklő Németh Károly zár­szava következett: Hat évtized történelmi tapasztalata ta­núskodik róla. hogy pártunk azért válha­tott a nemzet hivatott vezetőjévé, mert meg­alakulásától kezdve a munkásosztály, a nép. a haza ügyének önzetlen szolgálata vezérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő forrása. Nagy a felelősségünk azért, hogy a gazdag történelmi út tapasztalatait hasz­nosítva. megőrizzük és tovább fejlesszük partunk politikájának olyan jellemző voná­sait, mint a marxizmus—leninizmus alkotó' alkalmazása, a hűség a proletár internacio­nalizmus eszméjéhez, szilárd szövetség, sokol­dalú együttműködés, megbonthatatlan barát­ság a világ első szocialista országával, a Szovjetunióval, a nép ügyének odaadó szol­gálata, a mélységes bizalom a tömegek te­remtő erejében, a szocialista nemzeti egység szüntelen erősítése. A párt vezetésével népünk nagyszerű eredményeket ért eh hazánk, a szocialista országok közösségének megbecsült tagja a szocializmusért és a békéért folyó küzdelem élvonalában halad, ünnepi ülésünkön köszö­netét mondunk ezért a munkásoknak, pa­rasztoknak és értelmiségieknek, pártunk va­lamennyi tagjának, minden honfitársunknak, történelmi jelentőségű vívmányaink megal­kotóinak. A párt megalakulásának 60. évforduló­ján a kommunisták tiszta lelkiismerettel áll­hatnak a nép elé, mert hat évtized tanúsít­ja, hogy a párt betölti történelmi hivatását, eredményesen vezeti és szervezi a dolgozó nép harcát a szocialista Magyarországért. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a marxista—leninista elvek alap­ján, a lenini normáknak megfelelően irá­nyítja a pártot. Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép. De azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásá­ban milyen fontos szerepük van a nép ér­dekét felismerő, azért cselekedni kész és ké­pes személyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küz­delméről megemlékezünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkíván­ja —. hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szólunk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tudatos élete össze­fonódik a kommunista mozgalommal, aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a vezetés felelősségének terhét, és aki 22 éve áll pártunk Központi Bizottságá­nak élén. s mindig a kollektívával, a nép­pel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért ké­rem, engedjék meg, hogy most, szokásunktól eltérően, de Központi Bizottságunk, párttag­ságunk és népünk őszinte érzéseivel egye­zően kimondjuk: sokat, nagyon sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos történelmű országnak, szeretett hazánknak Kádár János elvtárs. Szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzék Központi Bi­zottságunk élén jó erőben és egészségben. Kedves elvtársak! * Ünnepi ülésünkön a Központi Bizott­ság nevében azt kérem pártunk minden Tag­jától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársa­ság javára.- Az MSZMP Központi Bizottságának ün­nepi ülése az Internacionálé eléneklésével ért véget. ft Varsái Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé ülésére magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába Kádár Jánost ünnepélyesen búcsúztatták Záhonyban Kádár János Záhonyban. Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével hétfőn reggel a Keleti pályaudvarról magyar párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába a Varsói Szerződés tagállamai Politi­kai Tanácskozó Testületének ülésére. A küldöttség tagja Lázár György miniszterelnök. Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és Púja Fri­gyes külügyminiszter. Déli tizenkét órakor gör­dült be a záhonyi MÁV-pá- lyaudvarra a delegáció külön- vonata. A Központi Bizott­ság első titkárát záhonyi if­júgárdisták virágcsokrokkal köszöntötték. Kádár elvtárs mosolyogva üdvözölte a kül­döttség érkezésének hírére összegyűlt munkásokat. Ezt követően sorra kezet fogott a fogadására megjelent megyei vezetőkkel: dr. Tar Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával, dr. Pénzes János­sal, a megyei tanács elnöké­vel, Ekler Györggyel és Ga-- lácsi Sándorral, a megyei pártbizottság titkáraival, Tóth Gézával, a szakszerve- ,zet. Nagy Lászlóval, a KISZ. Gulyás Emilné dr.-ral, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kárával s a kisvárdai járás és a MÁV záhonyi csomópontja vezetőivel. Tar Imre köszöntötte me­gyénk földjén Kádár elvtár­sat. s kívánt jó munkát a küldöttségnek. Elmondta: a hosszúra nyúlt ősz kedvezett megyénkben a mezőgazdasá­gi munkálatoknak, a termé­kek majd 100 százalékban a raktárakban vannak. A sza­bolcsi alma — bár idén. ke­vesebb termett a tavalyinál — szintén jó minőségben ke­rült a hűtőházakba, s ebből eddig 22 ezer vagonnal szál­lítottunk külföldi, elsősorban szovjet megrendelésre. Kádár elvtársnak ezután Rigó Zoltán, az átrakókörzet vezetője elmondta: a záhonyi vasutasok teljesítik az ország elvárásait. A hatezer mun­kással dolgozó nagyüzem áp­rilis óta kapott önállóságot a KPM-től. s eddig jól élt az­zal. A Központi Bizottság első titkára megköszönte, a tájé­koztatókat. sikereket kívánt a záhonyiaknak, s megyénk minden dolgozójának, a vo­nat ablakából még hosszan integetett a búcsúztatására megjelenteknek. A különvo­nat ezt követően elhagyta ha­zánk határát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom